Új Kelet, 1997. november (4. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-29 / 279. szám

Interjú 1997. november 29., szombat American Express-szel robogott az őshazába Hétvégi beszélgetés dr. Kraft Péterrel, az ING Bank Rt. első vezérigazgató-helyettesével Bevallom őszintén, amikor lehetőségem adódott, hogy találkozzam Kraft Péterrel, és a röviden megfogalma­zott karriervonalat végigtanulmányoztam, első gondo­latom az volt, hogy tolmáccsal megyek a beszélgetés­re, de utána rájöttem, hogy egy Magyarországon lévő bank vezérkarának második embereként csak beszéli a honi nyelvet, hiszen a lakosággal áll közvetlen kap­csolatban. Amikor meg tiszta magyarsággal viszonoz­ta üdvözlésemet és kezdett el beszélni, megnyugod­tam. De annál kíváncsibb lettem, hogy a most 44 éves, világot bejárt szakember miként került Magyarország­ra, amikor nem is itt született. Valami azt sejtette ve­lem, hogy a gyökerei ide nyúlnak vissza. Dr. Kraft Péter 1997. szeptember elejétől a holland ING Bank Rt. első vezérigazgató-helyetteseként a la­kossági üzletág vezetője. Az Amerikai Kereskedelmi Kamara elnöke volt az 1996-97 közötti időszakban. MBA-diplomáját a Harvard Business Schoolon sze­rezte még 1984-ben. Előbb Argentínában tanult könyvvitelt és közgazdaságtant, Venezuelában pe­dig bölcsészetet. A walesi herceg kíséretében 1990- ben jött Magyarországra, majd nem sokkal ezután megalapította és ez év szeptemberéig vezette az American Express-t. Fullajtár András (Új Kelet)- Bemutatná önmagát lapunk olvasóinak?-Talán azzal kezdeném: a feleségem családja Nyíregy­háza közeiéhez kötődik, olyannyira, hogy rokonaink is laknak itt. Például a nejem nagymamája 35 éves korá­ban került el Magyarország­ról, de pár évvel ezelőtt, 85 évesen visszajött. Most ő tartja össze a famíliát és ápol­ja a családi kapcsolatokat. Nekem a sors úgy hozta, hogy szüleim Argentínába, Buenos Airfesbé kerültek el, így a hazától 15 ezer kilo­méterre születtem. Minden­napi problémákkal küzdöt­tünk, így meglehetősen sze­gény gyerekként nőttünk fel három testvéremmel.- A szegénység na­gyon tág fogalom... — Tizenhat éves koromig egy 56 négyzetméteres bé­relt lakásban éltünk hatan. Nekem mindennapi felada­tom volt, hogy este-reggel megágyazzak, amit nem sze­rettem. Akkor el is határoz­tam, ha egyszer felnövök, lesz egy olyan szobám és ágyam, ahol nem kell állan­dóan ágyaznom.- Teljesült ez a kíván­sága?- Igen.- Az ön által említett szegénység bizonyára nem zárta ki a tanulás lehetőségét.- Valóban nem. Napi nyolc óra munka mellett előbb a Buenos Aires-i egyetemen szereztem könyvvizsgálói diplomát, illetve a vállalat­gazdaság és közgazdaságtan területén végeztem tanulmá­nyokat. A hétvégeken vasár­naponkéntjártam magyar is­kolába, és ott tanultam meg a magyar irodalmat, történel­met,, földrajzot, de hiányo­san, mert más, ha ezekkel a hazájától távol ismerkedik az ember. Huszonnégy éves ko­romban úgy éreztem, hogy megértem a további kalan­dokra és kivándoroltam Ve­nezuelába. Hat bőrönddel és 250 dollárral a' zsebemben érkeztem meg pontosan húsz évvel ezelőtt. Kőkeményen dolgoztam, és ott ismerked­tem meg a feleségemmel, aki­ről viccesen azt szoktam mon­dani, hogy a dzsungelben született. O éppen olyan ma­gyar szülők gyermeke, mint én. Fiatalkori álmom volt, hogy eljussak Amerikába, és egy neves egyetemen sze­rezzek diplomát. Aztán úgy gondoltam, mivel megnősül­tem, ettől a lehetőségtől eles­tem. Majd egyszer egy családi beszélgetés során szóba került, hogy szívesen mentem volna el Amerikába egy mesteri fo­kozatot szerezni. Erre azt vála­szolta a feleségem: „Mi az, hogy mentél volna, miért nem megyünk együtt?” így kerül­tem a Harvard egyetem Master is Business Administration programjára. Akkoriban már pénzügyi igazgatója voltam egy külföldi gyógyszergyár­nak. A korosztályom tagjaihoz képest elég jól kerestem. Míg mások kaszinóba jártak, addig én 29 évesen ismét beültem az iskolapadba. Azt mondtam, hogy az egyetemen eltöltött idő gyökeresen megváltoztathatja az életemet, és az elkövetkező harminc év egy amerikai dip­lomával más lesz.- Létezett egy haza, amit még nem is ismert, csak a tankönyvekből... —Magyar földre először 1979- ben, 25 évesen léptem. Akkor turistaként mindössze két he­tet töltöttem el az országban, és nagyon jól éreztem magam. Akkor megfogadtam, hogy amikor csak tehetem, visszajö­vök. Őszintén megmondom, hogy túl az egzisztenciakere­sésen, nagyon érdeklődtem Magyarország iránt. Amikor a Harvardra mentem, azt gondol­tam, talán - ha végigcsinálom - valamikor még lehetőségem adódik, hogy Magyarország­nak is nyújtsak valamit. Ami­kor 1984-ben végeztem az egyetemen, a Polaroid vállalat­hoz kerültem, ahol létszámle­építés miatt mindössze kilenc hónapot töltöttem. Ugyanab­ban az épületben volt az Ame­rican Express irodája. Felkeres­tem a nagyfőnököt, és félóra beszélgetés után úgy váltunk el, hogy nagyon örülne, ha a stábjához tartoznék. Mint stra­tégiai tervezési menedzser kezdtem, majd az utazási csekk­üzletágnak lettem a felelőse. Csak érdekességképpen emlí­tem meg, hogy akkoriban 250 millió dolláros forgalma volt ennek az üzletágnak. Volt egy olyan áru, amit úgy hívtak, hogy hivatalos utaztatás és kár­tya, amivel senki sem foglal­kozott. Én azt mondtam, hogy csupán egy kis munkát és pénzt kell befektetni, és jönni fog a nyereség. Letettem az asztalra egy hároméves tervet, amit tel­jesítettünk. Akkor jött el 1989 februárja, amikor a vezetőség­nek felvetettem: mi lenne, ha Magyarországon nyitnánk egy leányvállalatot? A tanács egyik felének a reakciója az volt, hogy ez butaság, hisz még sok piac van, ahol az American Express-nck nincs olyan súlya, mint amilyen lehetne, a másik fele pedig érdekes ötletnek tar­totta. A vége az lett, hogy a fe­leségemmel és az akkor nyolc hónapos kislányunkkal eljöt­tünk Magyarországra. Felada­tom volt, hogy felmérjem a gazdasági lehetőségeket. Idő­közben Horn Gyula kiengedte a keletnémeteket, s a berlini fal összeomlott. A tanulmány el­készült, és decemberben már New Yorkban volt az Ameri­can Express székházában. Me­xikóban voltam egy üzleti úton, amikor üzenetet kaptam az American Express európai elnökétől, hogy szeretne be­szélni velem. Azt kérdezte, ha nyitnának Közép-Kelet-Euró- pa felé, beleértve Magyarorszá­got is, akkor érdekelne-e a ki­hívás. Azt válaszoltam: az első repülővel már mehetek is, mert életem vágya, hogy ezt meg­csináljam. Akkor azt mond­tam, ha ez sikerül, akkor érde­mes volt megszületni. Befe­jeztem a függőben lévő dol­gaimat. 1990 áprilisában, ami­kor a walesi herceg először Magyarországra látogatott, a kíséretében lévő húsz üzlet­ember között voltam én is. A herceg három nap után vissza­tért hazájába. Én itt maradtam, és megalapítottam az Ameri­can Express-t, amely hét év alatt 40 milliárdos vállalattá nőtte ki magát.- Az American Express- szel „robogott” vissza az őshazába. Ezzel el is dőlt, hogy családjával itt marad?- Úgy döntöttünk, hogy szí­vesen élnénk Magyarországon. Amikor megkérdezik, mennyi ideig, azt szoktam mondani, hogy a következő ötven évig, aztán meglátjuk.- Újabb fejezet az életé­ben az ING Bank, de erre még később visszatérünk. Ön a pénzvilág, és most már a hazai gazdaság jó ismerője. Mi a véleménye a kereskedelmi bankok magyarországi szerepéről és jelenlegi helyzetéről?- Az utóbbi években rendkí­vül érdekes változáson ment ál a magyar bankrendszer. Elein­te egy bank volt, majd jött a kétlépcsős bankrendszer, ami központilag irányított volt, és nem a piaci igények kielégíté­sét szolgálta. Számomra furcsa volt, hogy mennyire monopol­helyzetben voltak egyes ban­kok, ugyanis én a pult másik oldalán álltam, ahol a banki szolgáltatást vásároltam. Aztán a gazdaság privatizálódásával mára a pénzintézetek 70 száza­léka magánkézben van. Akarva- akaratlanul a bankrendszerben is megengedték a külföldi tőke behozatalát. Nem is annyira a tőke szempontjából volt ez fontos, hanem a technológia miatt. A cseh bankok privati­zációja most kezdődött el. Ve­lük szemben nekünk már le­galább ötéves előnyünk van. Azáltal, hogy a világbanko­kat beengedték Magyaror­szágra, bejuttatták az egész bankrendszert és gazdaságot a nemzetközi vérkeringésbe. Ma azt lehetne mondani, hogy a magyar bankrendszer százszázalékosan fejlett, de bizonyos területeken még ezen is túlmutat, és fejlet­tebb, mint sok nyugat-európai országé.-AzING Bank magyar- országi térhódítása mikor kezdődött, és hol helyezke­dik el a világbankok rang­sorában?-Az ING Bank 1991-ben jött be az országba, de érdekes mó­don ezt a nevet nem ismerik annyira. Ez abból fakad, hogy Hollandiában több bank és biz­tosítótársaság fúziójából kelet­kezett az ING (Internationale Nederlanden Group), és ezt a nevet 8-9 évvel ezelőtt vették fel. Európai perspektívával mérve, az ING-csoport Európa harmadik legnagyobb pénzin­tézete, de óvatosan kell fogal­maznom, mert a cég vezetősége éppen a múlt héten vette meg az egyik legnagyobb belga bankot, illetve alig két hónap­ja került tulajdonunkba az egyik legnagyobb amerikai biztosítási vállalat 2,6 milliárd dollárért. Szó van további vá­sárlási lehetőségekről is, ami­re több millárd dollár áll ren­delkezésre. Magyarországon 1996-ban a harmadik legnye­reségesebb bank voltunk. Az utóbbi két évben változott az üzletpolitikánk, és megfogal­mazódott, hogy ne csak válla­lati, hanem lakossági bank is legyünk. Egyébként a pénzin­tézet múltja mintegy száz évre tekint vissza.­-Ön a lakossági üzletág elsőszámú vezetője. Milyen új elképzeléseik vannak a jövőt illetően?- Jelen pillanatban is foglal­kozunk számlavezetéssel és bankkártyával. Az egyik elkép­zelésünk, hogy a következő három évben több új fiókot nyissunk az ország különböző pontjain. A másik, hogy a meg­lévő fiókjaink mérlegfőössze­gét és forrásait szeretnénk nö­velni, valamint előjönni új áruk­kal - elsősorban a hitelezés te­rületén -, amikkel a lakosság hitelezési igényeinek kiszolgá­lását igyekszünk szélesíteni.- A konkurenciával szemben mi az ING Bank .. . , erossege?- Pillanatnyilag bankunk erőssége az, hogy szolidak va­gyunk. Kevés olyan bank mű­ködik ma Magyarországon, amelynek akkora pénzügyi háttere van, mint az ING-nek. Aztán van egy közel tízéves tapasztalata a banknak a lakos­ság kiszolgálásában, hisz eb­ben a Dunabank - amit meg­vásároltunk - úttörő volt, ami­kor az első hitelkártyát kibo­csátotta. Ennek a szellemi öröksége még itt él közöttünk. Nem utolsósorban minőségi szolgáltatásra törekszünk elfo­gadható áron.- Először látogatott el megyénkbe. Mi a vélemé­nye a sokszor szegénynek mondott keleti régióról, ahol ma már szinte minden Magyarországon létező bank képviselteti magát?- Erről az országrészről na­gyon pozitívak a benyomása­im és az élményeim. Budapes­ten folyik a hatalmas propa­ganda, hogy az ország két részre, nyugatra és keletre szakadt, s a nyugati fél az ér­tékesebb, ott érdemes valamit kezdeni. Ezzel szemben az a pezsgés, amit itt, Nyíregyhá­zán tapasztalok, fantasztikus. Természetesen látom azt is, hogy sok konkurens bank is jelen van. Ehhez hozzáten­ném, hogy egy bankot na­gyon könnyű megnyitni, vi­szont üzemeltetése és profi- táltatása már nagyobb kihí­vást jelent. Ami a régió sze­génységét illeti, szerintem ez ma már nem helytálló. Csak egy példát említenék. Mint az Amerikai Kereskedelmi Kama­ra elnöke, többször fogadtam már külföldi üzletemberekből álló delegációt, akik már úgy jöttek, hogy szeretnének Ma­gyarországon befektetni, de el­sősorban a keleti részen. — Mennyire osztja azt a véleményemet, hogy az ING Bank nyíregyházi fi­ókja mára az egyik leg­népszerűbb pénzintézet a lakosság körében?- Az a benyomásom, hogy van még mit tenni Nyíregy­házán is. Például sokkal töb­bet kellene költenünk a pro­pagandára, hogy még jobban megismerjenek bennünket. Nem utolsósorban elő kell jönnünk újabb szolgáltatá­sokkal. Mindemellett öröm­mel látom, hogy a nyíregyhá­zi fiók milyen szépen fejlődik, a fiókvezetői értekezleteken példaként szoktam említeni. Különösen a nyugat-magyar­országi fiókvezetőknek ho­zom fel gyakran, hogy úgy tel­jesítsenek, mint Nyíregyhá­zán. Azt még hozzáteszem, hogy versenyképesnek tartom őket a jelen lévő bankokkal szemben. A gazdasági mula­tók is azt bizonyítják, hogy itt egy fantasztikus ütőerejű csapat dolgozik.- Három hónapja ön „leszállt” egy jól szágul­dó American Express-ról és az ING Bankot válasz­totta.- Egészen egyszerűen azért, mert kifutottam a kihívások­ból. Két évvel ezelőtt volt a tizenöt éves házassági évfor­dulónk, és ebből az alkalom­ból hosszabb időre elutaztunk a feleségemmel. A három hét alatt nem volt fax- és telefon- kapcsolatom az irodával. Ami­kor visszajöttem, örömmel ta­pasztaltam, hogy a dolgok na­gyon szépen mentek előre. Akkor vettem észre, hogy a csa­pat, amit összeállítottam, képes önállóan dolgozni. Nekem újabb kihívás után kellett néz­nem, így most az ING Banknál szeretnék bizonyítani.- Mit üzen az Új Kelet olvasóinak?- Nagyon örülnék, ha felfi­gyelnének az ING Bank és nyír­egyházi fiókjának tevékeny­ségére. Örömmel venném, ha a mostani bankszámlájukon kívül nyitnának egy másikat ná­lunk is, és azt megtartanák hat vagy kilenc hónapig. Ezután hasonlítsák össze a szolgálta­tásokat, majd döntsenek, hogy hova szeretnének tartozni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom