Új Kelet, 1997. november (4. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-29 / 279. szám
1997. november 29., szombat men pápa az adventi szerdákra és péntekekre böjtöt rendelt el, és szombatokra pedig a megtartóztatás volt a kötelező. Advent szokásai közül legismertebb az adventi koszorú készítése. A bűnbánat színe a lila, így a legtöbb helyen lila gyertyákkal és lila szalagokkal díszítik a zöld mohával ékesített koszorút. Régebben négy lila és tizenkilenc fehér gyertyát helyeztek rá, amely a vasárnapok és a hétköznapok számát jelképezte. Később már csak a négy lila gyertya maradt, és minden adventi hét vasárnapján az ünnepi asztalon meggyújtották az éppen soron következőt. Azért éppen a gyertyái választották a múló idő jelzésére, mert meggyújtva ez adja a naphoz leginkább hasonlatos, természetes fényt. Nem véletlenül például a borászok is gyertyafénynél vizsgálják a termés minőségét, áttetszőségét, fénytörését, vagy éppen azt, hogyan tapad a pohár falára. Népraj zkutatók ismernek olyan ünnepi visszaszámlálást, amikor papírból vagy szalmából istállószerű makettet készítettek, amelynek éppen huszonhárom ablaka volt. Minden este kinyitottak egy-egy ablakocskát, és mire mindegyik kinyílott, elérkezett a szenteste. A hatás kedvéért a belsejébe még egy apró zseblámpaizzót is elhelyeztek. Az idő múlásával mind több résen át szűrődött ki a fény. A legelső adventi koszorút 1839-ben, Hamburgban egy Johann Hinrich Wiehern nevű lelkész, az evangélikus szeretetszolgálat elindítója készítette. Az imateremben egy hatalmas, kocsikerék méretű, fából készült karikát helyezett el, és arra állították a napokat számláló gyertyákat. A koszorú felékesítése csak később, úgy a századforduló tájékán vált divatossá. Ebben a négy hétben sokan díszítik az ajtófélfákat, az ablakkereteket fenyőágakkal, vagy a most vázába helyezett gyümölcsfaág karácsonyra éppen kivirágzik. Régi szokás, hogy búskomorságot nem fogadtak, a hívők, de népi mulatságokat és lakodalmakat advent idején nem tartottak. Angolszász területen a bejárati ajtóra is felfüggesztették a koszorú kicsinyített mását. Ezzel adták tudtára az érkezőnek, hogy e fedél alatt békesség és nyugalom honol, illik tehát a küszöbön átlépve ezen normák szerint viselkedni. Kerülni kell a hangoskodást, és kellő bűnbánatot kell tanúsítani. A vallásos emberek számára többnyire a böjt, a bűnbánat időszaka az advent, és a karácsony a kereszténység legnagyobb ünnepe. A gyermekeknek — éppen életkorukból adódóan- a várakozás ideje is. Kezdődik mindjárt Miklós-nappal, Mikulással. A szocializmus éveiben megpróbálták ezt is átkeresztelni télapónak, de se az akkori, se a mostani gyerekeknek a lénye-* gén nem változtat semmit. Mind több szociológus, pedagógus vagy pszichológus állítja egybehangzóan, hogy magán az ajándékozás tényén, és nem az ajándék árán van a hangsúly. Igaz, divat mostanában hivalkodni, de nem biztos, hogy egy hányaveti módon becsomagolt, majd lezserül odavetett drágaság okozza a nagyobb örömei, és nem az ízlésesen díszített, meghitt hangulatban átnyújtott, esetleg elrejtett ajándék okoz-e hevesebb szívdobogást a kisgyennekeknek. A várakozást nem kell túlfokozni, inkább az ünnepélyesség hangsúlyozása a lényeg. Közismert advent-időszaki népszokás a lucázás. Aki december 13-án, Luca napján kezdi el a nevezetes, háromlábú szék faragását és lassacskán, pontosan tizenhárom nap alatt készíti el, az karácsony éjjelén, pontban éjfélkor a székre felállva megpillanthatja jövendőbelijét. Néprajzkutatók lejegyeztek más, Luca-naphoz kötött jövendölést, de ezek gyökerei inkább a pogány időkben keresendők. Az adventi időszak jelképei közül a legtöbbnek jelentése is van. Például a fény Jézus érkezését szimbolizálja, amely fény megvilágítottta 1997 évvel ezelőtt a betlehemi jászolt. A fenyőfadíszek között is fellelhető csillag azt a betlehemi csillagot jelképezi, amelynek fényét követve a három napkeleti király megtalálta a kisdedet, az Úr küldöttét, a megváltót. A Dávid-csillag később a zsidó nép, majd a zsidó állam hivatalos jelképévé is vált. Manapság már nemcsak egyházi közösségekben ünnepük keresztények módjára az advent időszakára eső jeles napokat, hanem az intézmények vagy a települések is megtalálják a méltó megemlékezés módját. Helyi szokásokat elevenítenek fel, vagy éppen megtartva a régi jól bevált gyakorlatot, ünnepelnek. Készüljünk hát mi is az év legnagyobb ünnepére! Legalább erre a szűk egy hónapra szorítsuk háttérbe a pénz u nini hajszát, figyeljünk többet egymásra, legyünk kedvesebbek egymáshoz és ki-ki vallása vagy vérmérséklete szerint tartson önvizsgálatot, hogy bő egy hónap múlva, a nagy szilveszteri fogadkozások idején bölcsen és értelmesen tudjunk dönteni. Lehet, hogy az akkori fogadalmunk meghatározója lesz a jövő évünknek, esetleg egész további életünknek. A várakozás hónapja Mai formája valamikor az ötödik-hatodik században alakult ki. Az évszázadok alatt elsősorban a németeknél, de aztán Európa számos országában, így hazánkban is meghonosodott. Mára ismét reneszánszát éli a várakozás hónapja, amikor a keresztény emberek nyitott szívvel, az ünnepekre jellemző boldog izgatottsággal várják Jézus Krisztus születését, de advent havához kapcsolódik a világvége megváltójának várása is. A nagyhalászi lelkészházaspárt, Végh Miklóst és Véghné Fekete Ágnest kértük meg, szóljanak az adventi hónap jelentőségéről. Berki Antal (Új Kelet) Véghné Fekete Agnes: - A várakozás, a vágyakozás modern korunkban sem halt ki az emberek szívéből. Különösen így karácsony előtt támad a keresztyén lelkekben kegyelemteljes állapot, hogy megtisztulva fogadhassák a megváltót, ha majd megérkezik. Sok helyen kezdődik az advent első vasárnapja úrvacsora-osztással, de ez még nem általános a reformátusok körében. Itt Nagyhalászban sem gyakoroljuk, de például előző szolgálati helyünkön, Tiszakerecse- nyen úrvacsoraosztással kezdődött advent hava. Végh Miklós: — Gyerekkoromban sem otthon, sem a templomban nem volt szokásban az adventi megemlékezés. Csak jóval később, teológus koromban tudatosult bennem ennek a szép ünnepnek a jelentősége. Ma már természetes, hogy a karácsony előtti négy vasárnapot Jézus Krisztus születésének szenteljük. Véghné Fekete Agnes: - Ezeken a vasárnapokon a prédikációkat is a karácsonyi ünnepkörnek rendeljük alá. Vagy Keresztelő Szent Jánostól idézünk, vagy az Ó-Szövetségből választjuk ki az idevágó idézeteket. Szokás nálunk, hogy az óvodások minden esztendőben elkészítik az adventi koszorút, és ezen gyújtjuk meg vasárnaponként a soron következő gyertyát. Végh Miklós: - Ma már a hívők zöme odahaza is készít adventi koszorút. Újra meghonosodik nálunk ez a szép, karácsony előtti szokás, ami azért is fontos, mert a koszorú jelképezi az emberek megváltás utáni vágyakozását, azt, hogy a mindennapok hajszájában szükség van megállásra, a kegyelemtcljcs állapot meuteremtésere. Fekete Tibor (Új Kelet) Advent: latin szó, mely az Úr érkezését, vagyis az istenvárást jelenti. Ez az időszak a karácsonyra várás ideje, amely szent András apostol ünnepétől, november harmincadikától szentestéig, december 24-éig tart. Az ünnep eredete nagyon régi, egészen az V., VI. századig nyúlik vissza, amikorXIV. KeleBabits Mihály: Adventi köd Tél van megint! Reggel amint fölébredek még betekint az utcalámpa sötét szobámba, mert odakint köd van megint. Elbúvik a nap-paripa az ég dugottabb ablakiba, hova a csillagállatok bújnak nappalira: Kos, Bak, Bika... Tán a ravasz égi lovas „sötéten tartja” még egy kamasz s víg turf-inas a forró pálya gyepét kitárja: az új tavasz. S én mint kinek nagy versenyek tétén végső reménye remeg. Szorongva kérdem, mit rejtenek e függönyök s az istenek? És lesz-e még hogy fölfakad a boridat, s kiild-e a nap egy sugarat, mint vért a seb, vagy megaludt a köd alatt? Es lesz-e még Lángja elég hevíteni, mint valaha rég e földi lét fagyát s az ember vak életét valaha még? Agyon ülök s nincs egy szemernyi kedvem kikelni. Talán örök marad a köd amely beföd s kásásán ing a tetők fölött. Oh könnyű rímek, friss zengzetek, csengessetek! Végem, ha vigaszt nem lelhetek tibennetek... L--------------------j „A hatodik hónapban pedig elküldte Isten Gábriel angyalt Galilca egyik városába, Názáretbe, egy szűzhöz... A szűznek pedig Mária volt a neve. Az angyal belepve hozzá így szólt: Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van! Mária megdöbbent ezekre a szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés. Az angyal ezt mondta neki: Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél! íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak.” <lukács cvnnectiunui 1. 20 i í. a. «ju* „Adventét ünnepelünk és valakit várunk, Hogy kegyelmével a bűntől megszabaduljunk. Örömmel és hittel várjuk segítséged, Urunk, Jézusunk, így köszöntünk téged!” (Népköltés) Krisztusváró Négy lila gyertya
