Új Kelet, 1997. november (4. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-27 / 277. szám

1997. november 27., csütörtök Interjú „Az Európába vezető út egyik lépése a NATO” Pengeváltás az atlanti szövetségről A sorompó már kinyílt „Szuronyokkal jön be a nyugati tőke?” Tetszik-e vagy sem, a közelmúltban a népsza­vazáson a voksolók túlnyomó része hazánk NATO-tagsága mellett foglalt állást. A résztve­vők 85 százaléka, 3 millió 948 ezer lakos az igen, 572 ezer pedig a nem rublikát jelölte meg. A sza­vazásra jogosult állampolgároknak alig több mint fele nem élt jogával, nem foglalt állást e kérdés­ben. Az eredmény sem külföldön, sem belföld­ön nem okozott különösebb meglepetést, és minden esély megvan arra, hogy Magyarország 1999. április 4-én, a NATO megalapításának 50. évfordulóján már a katonai szövetség teljes jogú tagjaként vegyen részt a szervezet munkájában. A NATO-ról, a tagság előnyeiről és hátrányairól egy aktív és egy nyugállományú katonatiszttel beszégettünk. Kovácsvölgyi Zoltán- Hogyan szavaztak? Ungvári Sándor nyugál­lományú ezredes, a megyei hadkiegészítő parancsnok­ság korábbi vezetője:- Nemmel. Olajos Sándor ezredes, Nyíregyháza helyőrségpa­rancsnoka:- Igennel.- Miiért? U. S. - Nem kell nagy ka- tonapolitikusnak lenni, hogy a NATO-hoz, egyál­talán valamilyen katonai szervezethez csatlakozni mindig együttjár azzal: az ország szuverenitásának egy részéről lemond. A NATO-tagság Magyaror­szágot gazdaságilag meg­terheli. Ezeket a korábbi ta­pasztalatokra hivatkozva mondom. A szerződésnek számos olyan következmé­nye lesz, amelyről a közvé­leményt nem tájékoztatták, és nem is fogják. O. S. - A jelen helyzet­ben az országnak nincsen más alternatívája. Nem is a NATO a fő kérdés. Az Eu­rópába vezető utat, amelyet a kormány, a parlament és a társadalom nagy része támo­gat, végig kell járni. Ennek egyik lépése nagyon való­színűleg a NATO-tagsá- gunk. A semlegességnél ol­csóbb és biztonságosabb a csatlakozás hazánknak.- Volt-e az igen szavaza­tában egy olyan megfonto­lás, hogy Ön és a nyíregy­házi katonák kedvezőbb körülmények között dol­gozhatnak NATO-ernyő alatt? O. S. — Ezt kár tagadni. Minden katonának érdeke volt, hogy az igen rublikát jelölje meg. Az a jövő kér­dése, hogy engem és a me­gyeszékhely katonáit a vál­tozások mikor és hogyan érintik. Az szinte bizonyos, hogy a csatlakozás a Ma­gyar Honvédséget kedvező­en érinti. U. S. - Olajos úr szavaira visszatérve én nem gondo­lom, hogy a lakosság döntő többsége a NATO-tagság mel­lett áll. Az adatok alapján a választásra jogosultak több mint fele el sem ment szavaz­ni. A résztvevők 15 százaléka nem a NATO mellett foglalt állást. Ebből az derül ki, hogy a magyar lakosság nagy ré­sze nem szavazott a katonai szövetség mellett. Sokan el­felejtik azt is, hogy az MSZP 1994-ben választási prog­ramjában semleges és függet­len Magyarországot ígért ha­zánk lakóinak. Úgy tűnik, hogy a mostani lépésekben ér­dekek játszottak közre, még­pedig az elkötelezettség a Nyugathoz. Ez, ahogy Horn Gyula miniszterelnök fogal­mazott, megnyitja az utat a tőke előtt. Én a szuronyokon bejött tőkéből nem kérek. Azért ne jöjjön ide tőke, hogy a helyi fegyveres erők tulaj­donát megvédjék.- Korábban arról volt szó, hogy hazánkba idegen fegy­veres erő nem jön... U. S. -Természetesen most ezt mondják az illetékes vezetők, de ne felejtsük el, hogy már van az országban idegen fegyveres erő. Taszáron ott vannak az ame­rikai katonák, és a magyar lég­térben AWACS felderítőgépek járőröznek, a magyar légi harc- állásponton is ülnek már ameri­kai katonák, akik irányítják a repülőket. Tehát már ma, NATO- tagság nélkül vannak idegen katonák az országban. O. S. - Távolról sem biz­tos, hogy a szavazástól tá­vol maradók NATO-ellene- sek. A számokból nem sza­bad messzemenő következ­tetéseket levonni. Függetle­nül csatlakozásunktól, a mi sorsunkat Európában döntik el. Miért nem jobb akkor, ha ott vagyunk, ahol a fontosabb kérdések eldőlnek? Átlagem­berként mondom, borzalmas az, hogy a tőkés azért fektet be az országban, mert itt van a NATO. Jelenleg azonban nincsen jobb megoldás.- Különböző vélemények vannak arról, hogy a tagsá­gunknak milyen anyagi von­zatúi lesznek... U. S. - Jelentős anyagi megterhelés lesz. Belépésünk feltételez a hadseregben egy szervezeti rendszerváltozást, a kiképzések olyan átalakítá­sát, amely a NATO-hoz kap­csolódik. Szükséges lesz az egységes technikai rendszer. A csapatok országon belüli el­helyezését is át kell majd ala­kítani. Integrálódni kell a szervezeten belüli hadigazda­sághoz. A NATO alapvetően háborús helyzetre épül, az or­szágot mint esetleges had­színteret a tervekben elő kell készíteni. Külön kell kezelni a katonai vezetők által emlí­tett kérdéseket, amelyek sze­rint egyébként is korszerűsí­teni kell a hadsereget. Ez egyébként elkerülhetetlen, de önállóan olcsóbb lenne. Visszatérve a NATO-hoz, az említett változások a követ­kező 15 évben 20 és 40 milli­árd dollár közötti összeget je­lentenek az országnak. Csak a tagsági díj évente két és fél milliárd forint. Ennek az összegnek sok helye lenne, ha más nem, a hadsereg korsze­rűsítése. Például béremelésre lehetne fordítani, hogy a hi­vatásos katonák ne vonulja­nak ki az utcára. Az össze­get a laktanyák korszerűsí­tésére is fel lehetne használ­ni, a rendszerváltás előtti időkhöz képest ugyanis lé­nyegesen romlottak a szociá­lis körülmények. A hadsereg fejlesztését a GDP ismereté­ben magyar, és ne idegen vezetők határoznák meg. A semleges Magyarország na­gyon jó lehetőség. — Kik garantálnák ezt ha­zánknak? U. S. - Ebből nem kell nagy ügyet csinálni, a világ orszá­gai ezt garantálnák. Ezt Ma­gyarország vezetőinek ki kell jelenteniük, a parlamentnek jóvá kell hagynia, és már csak dekralálni kell. A nemzetkö­zi jog ezt tiszteletben tarja mint Svájc, vagy Ausztria esetében. Ettől függetlenül még természetesen szüksége­sek a nyugati kapcsolatok. Még egyszer mondom, hogy a csatlakozással járó kiadáso­kat a jelenlegi gazdasági, tár­sadalmi és szociális körülmé­nyek között ez az ország nem engedheti meg magának.- Egyes nyilatkozatok sze­rint a NATO országai az Ung­vári úr által említett összeg nagy részét átvállalják. U. S. - Valamekkora össze­get adnak a fejlesztés gyorsí­tására, a teljes összeget nem fogják vállalni. A német kan­cellár például azt mondta: minden országnak, amely a NATO-hoz csatlakozni kíván, vállalnia kell azokat az anya­gi terheket, amely a tagsággal együttjárnak. O. S. - Több szám hangzott el, hogy mekkora kiadást je­lent az ország számára hazánk csatlakozása, ezek hellyel- közzel megfelelnek a való­ságnak. A hadsereg vezetési rendszerét így is, úgy is át kell alakítani. A kiképzések szint­jének emelésére egy semleges Magyarországban még na­gyobb összegeket kellene fordítani. Az összes költséggel együtt, vagy anélkül, a megbíz­ható védelem érdekében szük­ségünk van a nyugati katonai szövetségre. Ha nem akarnánk a NATO-t, a korábban említett összegek egyébként is megje­lennének a honvédség költsé­geiben. Mekkora összeg kerül vissza a magyar befizetések­ből? Ez a rendszer működése közben derül ki. Egy esetleges semlegesség esetén az ország védelmére sokkal nagyobb haderő kellene.- Idegen csapatok magyar- országi jelenlétéről már be­szélgettünk. A NATO-ellenes erők arra hivatkoznak, hogy atomfegyvereket telepít a ka­tonai szövetség hazánkba, mert a szerződésben titkos zá­radékok lesznek... U. S. - Minden katonai tömbhöz történő csatlakozás­kor az alapszerződések mel­lett más dokumentumokat is aláírnak a katonai és politi­kai vezetők. Ez így volt a Var­sói Szerződésnél, és így lesz a NATO-nál is. Nyilvánvaló, hogy kiegészítő intézkedések kellenek a haderő fejlesztésé­re, vagy Magyarországnak mint hadszíntérnek az elő­készítésére egy esetleges há­borús konfliktusra. Ezekről az ország népét nem tájékoztat­ják. A titkos dokumentumokat korábban sem hozták és most sem hozzák nyilvánosságra. Én nem mondom, hogy atom­fegyvereket telepítenek, de azok kilövésére alkalmas esz­közöket kiépítenek, éppen úgy, mint a Varsói Szerződés idején. El lehel képzelni, hogy ezeket a berendezése­ket egy háborús konfliktus idején építik ki? Nem, azo­kat már korábban elkészítik, és a robbanófejeket egy rendkívüli helyzet kialaku­lásának a kezdetén telepítik. O. S. - Amit Ungvári úr mond, az a múlt. Ma már nincsen más katonai szö­vetség, csak a NATO. A szervezet nem azért van, hogy egy háborús konflik­tusra felkészüljön, mert nincs ki ellen. Ki ellen kel­lene egyáltalán felkészül­ni? Az oroszok vagy az uk­ránok ellen. Az elmílett or­szágok is közelíteni akar­nak a NATO-hoz, keresik a kapcsolódási pontokat. Nem kell atomfegyver. Ott van­nak a csatahajók, a felderítő eszközök, a műholdak. A NATO bármit cl tud érni, amit akar. Függetlenül at­tól, hogy belépünk-e. vagy sem. A veszélyeztelettségi időszak egészen más kate­gória, mint 15-20 évvel ezelőtt volt, amikor a tech­nikai színvonal nem volt még ilyen fejlett. Bizonyá­ra lesznek olyan belső ka­tonai dolgok, amelyeket nem kell majd mindenki­nek tudnia ebben ország­ban. Ezek nem fogják befo­lyásolni azokat a tényeket, amelyeket a NATO-val kö­tött egyezmény alapelvci között rögzítenek. U. S. - Az lehet, hogy Uk­rajna és Oroszország keresi a kapcsolatot a NATO-val, de kézzel-lábbal tiltakoztak a szervezet bővítése ellen. A népszavazás után az első orosz nyilatkozatok szerint továbbra sem értenek egyet a NATO kiterjesztésével. Ha nincsen más katonai szö­vetség, miért van szükség a NATO-ra? Egyes politi­kusok szerint azért kell a NATO, hogy becsukjuk az ajtót a kommunizmus vissza­térése elől.

Next

/
Oldalképek
Tartalom