Új Kelet, 1997. november (4. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-27 / 277. szám

Mátészalka 1997. november 27., csütörtök bosszantja? Kérdésünket ezúttal az Újtelep városrész négy járó­kelőjének tettük fel. Fábián Endre:- Pillanatnyilag nincs sem­mi bosszúságom. A pénzte­lenség bosszant, állandóan emelkednek az árak. Lassan már hozzászokunk. A nyugdíj ala­csony, nem követi az inflációt, legalább 25 százalékos emelés­re lenne szükség. A kereskede­lemben voltam 38 évig, van egy kis élelmiszerboltom, ott dolgozom a nyugdíj mellett. Most éppen ebédért voltam az iskolai konyhán. A feleségem is dolgozik, nem kívánhatom tőle, hogy akkor főzzön, amikor fá­radtan hazajön a munkából. Kerek József: — Nem bosszúságom, bána­tom van. Egy hete halt meg a fiam, megpattant a torkában egy ér, és a vér lefolyt a gyom­rába. Vasárnap hajnalban vet­tük észre, hogy vérben fekszik a konyhai heverőn, szóltunk a mentőknek, de nem tudták meg­menteni. Fiatal volt. alig 41 éves. Először 1982-bcn rá­süllyedt egy 25 mázsás beton­lap, az összenyomta, utána el­tört a medencecsontja, később a bokája is. Sokat szenvedett. Sándor Enikő:- Nincsenek munkalehető­ségek nálunk, Erdélyben. Szat­márnémetiben a paplanvarro­dában dolgoztam, de meg­szűnt, munkanélküli lettem. Most látogatóba jöttünk roko­nokhoz. Otthon mezőgazda­ságból próbálunk megélni, el­sősorban kukoricát termelünk, de idén az sem sikerült. Van egy kislányom, elváltam, egyedül nevelem a gyereket. Veress Tibor:- Most éppen az, hogy le­robbant az autóm. Elmentem vele az ABC-be, azután még hazaértem vele, de a ház előtt beragadt. Szétment a gyújtás­kapcsoló, most éppen egy ré­git próbálok belerakni, ami még működik. Az oldalt írta és a fotókat készítette: Dojcsák Tibor Egy tehénnel kezdődött, mintagazdaság lett A Baross László Mezőgazda- sági Szakközépiskola és Szak­munkásképző Intézet idén ün­nepelte fennállásának 70. év­fordulóját. Az egykori gazda­képző ma is azon a helyen mű­ködik. ahol megalapították, de eredeti három épülete mellé emeltek még újabbakat. 1917- ben Magyar Királyi Gazdakép­ző Iskola néven alakult meg, hogy a téli hónapok alatt itt képezzék az uradalmi intéző­ket. Az iskola 1952-ben lett technikum, és olvadt be a kö­zépiskolai képzés rendszerébe. A technikumi képzés először hároméves volt, majd négy, napjainkban pedig öt év után kaphatnak technikusi okleve­let a diákok. Az iskola dolga­iról, az eredményekről, ter­vekről és tangazdaságukról kérdeztük dr. Bajkán Barna­bás igazgatói.- Diákjaink ma már nemcsak a szakmát tanulják meg, hanem az általános műveltségen túl vállalkozási és számítástechni­kai ismereteket is szereznek. Minden évfolyamon három osztályunk van, ebből az egyik­ben gyengébb képességű gye­rekek tanulnak, ők három év alatt szerezhetnek állattenyész­tői szakmunkás-bizonyítványt. Most ez kertészképzéssel egé­szült ki, az osztály egyik része állattenyésztői, a másik része kertészeti ismereteket tanul. Készülünk a NAT-ra, amikor már az új rendszer szerinti ala­pokkal kerülnek hozzánk nyol­cadik után a gyerekek. Erre az időre kidolgoztuk az új tanter­vűnket. ha felkészült gyerekek jönnek hozzánk, szeretnénk el­indítani az állategészségügyi képzést. Sokszor szóba kerül, hogy válságban van a szakkö­zépiskolai képzés, de én ezt másképp látom. Véleményem szerint ez a képzés rendkívül rugalmas, és olyan alapozást ad, amit általános műveltség­ben a szakmunkásképző, szak­mailag pedig a gimnázium nem tud megadni! Azt szokták mon­dani, a gimnázium készít fel a továbbtanulásra, de valójában a mi diákjaink közül is sokan mennek főiskolára, egyetemre. Szakközépiskolában az általá­nos műveltséget a szakma mel­lett kell megszerezni, ezért töb­bel kell tanulni, de többet is kapnak a gyerekek. Jó eredmé­nyeket értünk el a környezet- védelmi és A szakma kiváló ta­nulója versenyeken, és sport­ban is jól szerepelnek diákja­ink. Saját tanüzemünk van, ez nagy szerepet játszik abban, hogy a képzés szintjét maga­san tudjuk tartani.- Miből áll ez a tangazda­ság ? ■- Juh-, szarvasmarha- és ser­téstartásból, valamint legelő- gazdálkodásból, takarmány- növény- és cukorrépa-termesz­tésből. A szerencsi cukorgyár kísérleti üzeme vagyunk, tech­nikailag is segítik munkánkat, például tőlük kaptunk öntö­zőberendezést. Van 15 erőgé­pünk, különböző változatban ezek látják el a gazdaságot, amelynek története néhány éve egy darab tehénnel kez­dődött, most pedig mindent összevetve 270 állatból áll. Magyar szürkemarháink is vannak, ezek tenyésztéséhez génbankot létesítünk Opályi- ban.- A gazdaság profitot ter­mel?- Igen, de idén a rendkívül csapadékos időjárás miatt több millió forint bevételkiesésünk van a növénytermesztésben, ezt állatok értékesítésével pró­báljuk pótolni. Az iskola költ­ségvetésébe beépül a gazda­ságból befolyó haszon, ezért szükség van a hiány pótlásá­ra. Iskolánk részben önfenn­tartó, gazdaságunk sok nyers­anyaggal ellátja konyhánkat. A tanulók szeptember else­jétől augusztus nyolcadikáig járnak iskolába, minden tanu­lónak 14 munkanapot kell dolgoznia nyáron. A pedagó­gusok sem mennek hosszú nyári szabadságra, mint más intézményekben, hanem a nyaruk egy részét a gazdaság­ban töltik. Munkájuknak kö­szönhetően eddig a város leg­alacsonyabb étkezési díjai mellett ebédelhettek dolgozó­ink. Ezt a díjat most a város képviselő-testülete egysége­sítette más iskolák térítési dí­jaival együtt, ami annyit je­lent, hogy több mint három­szorosára emelkedik.- Tervezték felsőfokú okta­tás indítását...- A tanterv elkészült, csak a részletkérdések tisztázása hát­ráltatja az indulást. Kérdéses még egyebek mellett, hogy a középiskolai és a főiskolai képzés között elhelyezkedő felsőfokú-technikusi okta­tást a közép- vagy a felső­fokhoz sorolják. A mező- gazdasági főiskola segítsé­gével szervezzük a képzést, de valószínűleg a 1998-as tanévről már lecsúszunk, csak a következő évben in­dulhat az oktatás. Részlet­kérdéseken folyik a vita. a legfontosabb, hogy a tan­terv elkészült. Óriási elisme­rést jelent. hogy lehetőséget kapunk ennek a képzésnek az indítására. Az országos szakfelügyelőségünk veze­tő szaktanácsadója, dr. Racs- kó Pál a közelmúltban úgy fogalmazott, hogy iskolánk és tangazdaságunk méreté­ben, működésében és ered­ményeiben egyaránt orszá­gos szinten az elsők közé tartozik. Kiemelném tanuló­ink, tanáraink és oktatóink nagyszerű munkáját. A gye­rekek hallatlan erőfeszítés­sel példamutató munkát vé­geztek betakarításkor, da­colva a rossz idővel. Na­gyon jó crkölcsűek és jó a munkamoráljuk, eredmé­nyesek a tanulásban, a sport­ban, önként vállalnak plusz­feladatokat. Kenyér híján kaláccsal is beérné a tűzoltó A mátészalkai tűzoltóság nincs könnyű helyzetben, mivel körzetéhez tartozik az ország legnagyobb vonulási területe. Száznyolc település, köztük 5 város biztonságáért felelnek az itt dolgozók. A közelmúllban rutinvizsgálat zajlott a tűzoltóságnál, na­gyító alá került munkájuk és gazdálkodásuk. A vizsgálat eredményéről és feladataik­ról kérdeztük Petróczi Fe­renc alezredes mátészalkai tűzoltóparancsnokot.- A hivatásos önkormány­zati tűzoltóság központi költ-, ségvetésből finanszírozott, kötelező állami feladatot el­látó önkormányzati testület. Önállóan gazdálkodunk, az önkormányzat feladata ellen­őrizni, hogy a törvényben meghatározott módon hasz­náljuk-e fel a pénzt. A vizs­gálat pozitívan zárult, apró hiányosságokon kívül nem merült fel kifogás munkánk­kal szemben. A hiányossá­gok abból erednek, hogy 1995; július elseje óta gaz­dálkodunk önállóan, még nincs megfelelő rutinunk. A jövőben igyekszünk az eddi­ginél is jobb munkát végezni. A képviselő-testület előtt a kö­zelmúltban beszámolót tartot­tam illetékességi területünk tűzvédelmi helyzetéről, a tűz­oltóság munkájáról. A testület a beszámolót egyhangúlag el­fogadta. Tűzvédelmi helyze­tünk nem rosszabb az országos átlagnál, ebben az évben eddig 370 vonulásunk volt, átlago­san minden napra jutott egy. A vidék mezőgazdasági jellegű, ebből elég sok tűzeset adódik, mert az emberek nagy része nem tartja be a tűzvédelmi sza­bályokat. Engedély és az álta­lános szabályok betartása nél­kül égetnek tarlót, levágott csutkaföldet, veszélyeztetve mások erdőrészeit, ingatlanja­it. A tüzek a természeti csapá­sokat leszámítva emberi mu­lasztások eredményei, mint legutóbb Nagydoboson, ahol szabálytalan körülmények kö­zött hegesztettek, így okoztak több milliós kárt a volt galván- üzemben.- Az önkéntes tűzoltóságok tudnak segíteni?- A volt mátészalkai járás területén nincs egyetlen műkö­dő önkéntes tűzoltóság sem, nem segítenek bennünket, nem vonulnak tűzesetekhez, de Fehégyarmal és Vásárosna- mény területén is haldoklik az önkéntes tűzoltóság mozgal­ma.- Mi lett a Kocsordon felbo­rult tűzoltókocsi sorsa?- Totálkáros lett, szinte ja­víthatatlan, ezért újabb pályá­zatot nyújtottunk be gépkocsi vásárlására. Körbejártam a kör­nyék önkormányzatait támoga­tásért, és elmondhatom, hogy valamennyien segítő szándékkal álltak az ügy mellé. A pályáza­tot megnyertük, nagy valószí­nűséggel ’98 első negyedévében meg is kapjuk a kocsit. A karam­boloshoz hasonló, félnehéz ka­tegóriájú autó lesz, de ez már Mercedes, mert most ez a cég nyerte el a szállítási jogot.- Vannak területek, ahová a rossz útviszonyok miatt nehéz kijutni? Tiborszálláson példá­ul több tűz volt a közelmúltban, és köztudottan elég rossz az oda vezető rövidebbik út!- A községekhez mindenhol szilárd burkolatú út vezet, ak­kor kezdődik a gond. ha határ­ban vagy tanyákon, régi téesz- majorokban van tűz. Most pél­dául életveszélyes lemenni az erdőháton a kövesútról, mert biztos, hogy a nagy kocsik el­akadnak. Ött több munka van, mert be kell vinni a csövet, de a tüzet el kell oltani. A közsé­gekben inkább az a gond, hogy a hivatalok — tisztelet a kivételnek - nem fordítanak elég gondot a tűzivízhálózat karbantartására. Megtörtént, hogy az ötödik-hatodik tűz­csap volt használható, egy ki­lométerre a tűztől! Szintén önkormányati feladat lenne minden egyes községben meg­szervezni a tűzvédelmet, fel­készíteni négy-öt embert, hogy meglévő felszerelésük­kel kisebb tüzeknél segíteni tudjanak a rászorulóknak.- Létszámgondjaik vannak?- A mátészalkai parancsnok­ságnak hetvenfős az állománya, ebből 61 ember tartozik a ké­szültségi szolgálatba. Azt a technikát, amivel rendelkezünk, ennyi emberrel ki tudjuk szol­gálni, elegen vagyunk a felada­tokhoz. Térségünkben az Inter­spanon kívül nincs olyan na­gyobb létesítmény, ami ko­moly tűveszélyt jelentene. Az Interspant jól felszerelték oltó- és jelzőberendezésekkel, a dolgozók zöme pedig régi vál­lalati tűzoltó. Sajnálattal ta­pasztaljuk, hogy megválto­zott a morál, az emberek ön­zők lettek. Sokszor látjuk, hogy ég a szomszéd portája, ő pedig rákönyököl a kerítésre, nézi a tüzet, de nem segít az oltásban.- Előfordulnak gyútjogatá- sok is?- Minden bizonnyal, de ez nehezen bizonyítható, mert a tűz megsemmisíti a nyomokat. Tartunk tőle, hogy az önzés eluralkodása a jövőben gyúj­togatásokhoz is vezethet.- Milyen a morál a tűzoltó­ságon belül?- Annak ellenére jó, hogy a tűzoltók anyagilag nincsenek megfelelően elismerve. Ezek az emberek éjjel-nappal életü­ket kockáztatják. A társadalom a honvédségnél és a rendőrség­nél jobban elismeri erkölcsileg a tűzoltóságot, de ez kevés. A tűzoltó havonta mintegy 25 ezer forintot visz haza család­jának, adott esetben ezért kell neki meghalnia! Nagyon kemény munkál végeznek, kemény szabályok között él­nek, minden pillanatban ké­szen állnak a bevetésre. A pénzünk kevés, mindössze arra van lehetőségem, hogy évente tíz embert a minimál­bér összegével jutalmazzak. Ezt adjuk, ha például élete kockáztatásával megment valakit, vagy kihozza a gáz­palackot a tűzből, fel ne rob­banjon a ház. Nagy valószí­nűséggel jövőre javulnak a tűzoltók életfeltételei, mint­egy 20 százalékos bérfejlesz­tésre számíthatunk. Ez az infláció követésére elég, de a megfelelő életszínvonal tartásához több kellene. So­kan elhagyják a testületet, bár nálunk nem olyan nagy a fluktuáció, mivel nincse­nek munkalehetőségek, az emberek jobb híján ragasz­kodnak a kevéshez. Viccből szoktam mondani a fiúknak, hogy ha nem jut majd ke­nyérre, akkor sittünk kalá­csot! I Fábián Endre J Sándor Enikő ______

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom