Új Kelet, 1997. november (4. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-27 / 277. szám
);c / i I 'k'í - -------------------------------------Nö vényvédelmi támogatás Új Kelet-információ_____ A már harmadszor módosított időpont ellenére a megye közel 200 ezer földtulajdonosától, megközelítőleg 100 ezer olyan termelőjétől, aki jövedelemkiegészítésként vagy a teljes családi bevétel előteremtéséért művelik a földet, mindössze 595 beadvány érkezett az idei évre szóló növénybiztosítások 30 százalékos állami támogatásának igénylésére. Mindezzel kapcsolatban a megyei földművelésügyi hivatal munkatársai elmondták, hogy a beérkezett adatlapok mintegy 141 millió forintos befizetett biztosítási értékre utalnak, s közel 45 millió forint a megigényelt állami támogatás nagysága. A Földművelésügyi Minisztérium először július 15-ei határidővel hirdette meg a támogatás igénylésének határidejét. Ez korainak bizonyult, mert a gazdálkodók a betakarításokkal voltak elfoglalva. A következő kitüntetett dátum augusztus 31. volt. Ekkor már tapasztalható volt némi termelői érdeklődés, sőt a határidőt követően is érkeztek pályázatok nagyobb számban. Amiatt módosította november 15-ére a szaktárca a beadási időt, hogy ne legyenek érvénytelenek a késve eljuttatott igénylések. Az előzetes elképzelések szerint a szakminisztérium 1998-ban tervezetten 35 százalékra növelné a növény- biztosítások állami támogatásának mértékét. Citromfák, fügefák termőre fordítása F. T.’jÚj Kelet) A gyermekek, de még a felnőttek is szívesen dugdos- gatják a citrom, a narancs vagy a' mandarin magját valamelyik cserepes virág földjébe. Még nagyobb az öröm, amikor ki is kelnek ezek a magok, annál nagyobb a bosszúságuk, ha 10-15 év elteltével sem hoznak termést az időközben nagyra növő fácskák. Jó tudni, hogy a kereskedelmi forgalomban kapható déligyümölcsök már nemesítések eredményei, és a legritkább esetben szaporíthatok tovább közvetlenül. Az ötvenes évek nagy „ter- mészctátalakító” időszakában honosítani kívánták a gumipitypangot (gyapotot) és más, hazánkban életképtelen déli növényféleségeket. Sor került természetesen a narancsra is, ami inkább hasonlított egy csenevész citromra, mint eredeti fajtájára. Többen kísérleteztek a füge szaporításával is, de csak Baranya megyében, az ország legmelegebb vidékén sikerült termésre bírni ezt a gyümölcsfát. Fagyérzékenysége miatt amúgy is téliesíteni kell. Törzsét és az ágait egyenként vastag papírzsákokba kell csomagolni, és még így sem biztos, hogy átvészelik a legzordabb napokat. Citrom-, narancs-, mandarin- vagy grapefruit-fácskát sokan nevelnek magról. Ahhoz, hogy mielőbb virágozzanak, sőt termést is hozzanak, mielőbb be kell oltani vagy szemezni. Az oltásra a legalkalmasabb a tavaszi (március-április) időszak. Csak termőtípusú szaporítóanyagot használjunk, és az egyéves ágrészbe oltsuk vagy szemezzük be a termőrügyeket. Fia az oltás módszerét választjuk, akkor mindenképpen ékoltással és egy ágrészbe legfeljebb 3-4 helyen képezzünk hajtáshelyet. Rögzítésre érdemesebb természetes alapanyagú raffiát használni. Most nem kell számolnunk az ágrész vastagodásával, jó erősen rögzítsük a szaporítóképleteket, mert 4- 6 hét alatt megerednek a szemek, és már le is szedhetjük a rögzítőkötéseket. Az eredés még nem jelent teljes kötődést. Legalább egy év kell a hajtásrészek megerősödéséhez. Óvjuk, védjük a gyenge sarjakat, hisz a legkisebb erőbehatásra is letörhetnek. A szemzés még egyszerűbb művelet. Ezt május végétől augusztus közepéig bármikor elvégezhetjük. A déligyümölcsfák nemesítésére az úgynevezett fordított T szemzés módszerét célszerű alkalmazni. Ilyenkor ne várjunk gyors megeredést, mert várhatóan csak a következő év tavaszán hajtanak ki a nemes alanyrészek. Ezért is nevezik alvószem- zésnek. Érdemes megjegyezni, hogy a citromfélék nemcsak magvetéssel, de dugványozással is jól szaporíthatok. FFa sikerül beszereznünk egy termésre képes citromfa legalább kétéves ágrészét, az termőtalajba dugva idővel kihajt. A megeredésig érdemes egy befőttes üveggel letakarni, ami csökkenti a párolgási veszteséget. A dugványból a talaj szintje fölé legfeljebb két-három alvórügy kerüljön, mert többet nem képes ellátni az éppen csak megeredő gyökérzet, és a következő nyár közepére kiszárad a hajtásunk. A már meglévő citromfélénket vagy más, dézsában nevelt déligyümölcsfánkat mindenképpen világos és fagymentes helyen teleltessük ki. Megtévesztő lehet a kora tavaszi napsütés, amikor napközben valóban tíz Celzius-fok fölé is emelkedik a hőmérő higanyszála, de éjszaka még komoly fagyok is előfordulhatnak. A végleges kitelepítéssel várjuk meg a fagyosszentek elmúlását, de szükség esetén még az Orbán-napi „pa- szulybehabaró” fagyok elől is tegyük védett helyre a citromfákat. Mezőgazdaság 1997. november 27., csütörtök Hétről hétre a kiskertekben Védeni kell a kis fák törzsét Fekete Tibor (Új Kelet) Már'csak az örökzöldeken maradtak meg a levelek, az október végi fagyok elindították azokat a vegyi folyamatokat, amelyek következtében elkezdődött és mostanra be is fejeződött a levélhullás. Ha a gyümölcsfák alatti területet más művelésre nem használjuk, akkor egyszerűen csak 10-15 centiméter mélyen rotáljuk fel a fák alját. Ez a módszer azzal a veszéllyel járhat, hogy ha idén nem fordítottunk kellő figyelmet a növényvédelemre, akkor a levelekkel együtt áttelelnek a kórokozók is. Ha nem tudjuk még az ősszel a földbe forgatni a növényi maradványokat, akkor komposztáljuk be. Tárolóhelynek megteszi egy 1x2 méteres, dróthálóval vagy hullámpalával elkerített rész, amelybe a kávézacctól a krumplihéjon át a falevelekig mindent összegyűjthetünk. Nem szerencsés azonban nyáron a frissen levágott füvei vagy a káposztasavanyításból visszamaradt hulladékot túl vastagon komposztálni. Diófalevelet pedig egyáltalán ne tegyünk közé. Régebben- a falusi porták udvarára nemcsak azért ültettek diófát, mert magas törzsű cs lombja alatt kellemesen lehet hűsölni, hanem mert zárt lombkoronája alatt kevés növény marad meg. Ezen felül a diófa levele és gyöker- zete egy juglon nevű detergens anyagot tartalmaz, ami megakadályozza a talajban lévő, szabad szemmel nem észlelhető mikroorganizmusok szaporodását. Márpedig ezek nélkül a baktériumok nélkül sohasem lesz humusz a falevélből. Fatörzsvédelem A frissen ültetett csemetéket fajtától függően legalább még 3-5 évig védeni kell a rágcsálók ellen. Régebben kátránypapírral vagy más, rossz ízű szerrel átitatott anyaggal óvták a növényeket, mostanában azonban már a kereskedelemben is megvásárolhatók azok a műanyagból készült fatörzsvédők, amiket nem tudnak átrágni a nyulak sem. Felrakáskor arra kell ügyelni, hogy legalább 80- 100 centiméter magasra érjen, és ne legyen túl szoros a kötés. mert számolnunk kell a fa törzsének vastagodásával is. Gyümölcsfák meszelése Nemcsak a csemeték, hanem az idősebb gyümölcsfák törzsének is jót tesz a meszezés. Ez az eljárás fertőtleníti, kipusztítja a kéreg alatt megbúvó rágcsálókat. A legtöbb gyümölcsfa törzse sötét színű. Tél vége felé a déli, napsütéses oldal jobban felmelegszik, alatta a nedvesség megolvad, de éjszaka újra megfagy. A naponta ismétlődő térfogatváltozás szétroncsolhatja a szöveteket, megrepedezhetnek a kéregdarabok, de még a sejtek is károsodhatnak. Nem szabad azonban túl vastagon meszelnünk, mert a fertőtlenítő hatás elvesztése után ugyanolyan búvóhelyet nyújthat a kártevőknek, mint a sérült kéregrészek. Ha könnyen folyó mésztejet használunk, az jobban beszivárog a pórusok közé. és száradás után vékony marad a mészre- leg. Akinek van elég ideje és türelme, az a nagyobb ágakat is lekezelheti ezzel az eljárással, Sőt "az átszűrt mésztejet permetezőgéppel is felhordhatjuk a faágakra. Komoly kárt okozhat a gyümölcsfáknak a rosszul elvégzett ágritkítás. A túl hosszúra hagyott csonkok idővel elkorhadnak, és a belső, lágyabb részek elpudvásod- nak. Olyan ez, mint egy nyílt seb a testünkön. Ezen keresztül mindeféle kórokozó bejut a kéreg alá, a fa belsejébe, és onnan már nehéz kipusztítani. Először tisztítsuk meg a seb környékét, éles késsel vágjuk le a korhadt részeket, egészen az egészséges szövetekig. Utána valamilyen fa sebtapasszal, például Celliddel vagy Vul- neronnal kenjük be a sérült részeket. A nagyobb „odúkat” amilyen mélyen csak tudjuk, takarítsuk ki, és híg cementes folyami homokkal töltsük ki az üreget. Idővel a fakéreg benövi a betondugót, és nem esik ki a helyéről. Téli betárolás Még mindig megszedhetjük a tavaszi oltáshoz szükséges vesszőket. Nem túl száraz, de mindenképpen fagymentes pincében nedves homokba állítva tavaszig tárolhatjuk a szaporítóanyagot. A már nem szükséges szerszámokat takarítsuk meg, és nem árt, ha semleges kémhatású olajjal vékony rétegben be is kenjük. A permetezőgépet mossuk ki, és a benne lévő vizet alaposan csurgassuk ki. Különösen a motoros permetezők szivattyúi érzéke- r nyék a fagyra. Elég, ha egy ke- I véske folyadék marad benne, a S téli fagyok szétrepeszthetik a I szivattyúházat. A gumislagok b nem fagynak ugyan szét, de ° nem árt azokat sem átmosni. Téli megnyugvás Munkatársunktól A régi paraszti életmód természetes velejárója volt, hogy a termény betakarítása és az őszi kalászosok elvetése után már nem sok tennivalója akadt a gazdának. Naponta ellátta a jószágot, tettvett, de nem dolgozta halálra magát. Saját bioritmusát is egy más, nyu- godtabb tempóra állította át. Ha végképp* nem volt mit tennie, akkor befogott a szekérbe, kihajtott a kukoricatábla szélére, és néhány kéve csutkát vitt a tehénkéknek. Még jól is esett neki a zötykölődés, hogy kiszabadulhatott a négy fal közül. Szervezete felkészülhetett a tavaszi munkák kezdetére, és a munkafolyamatok gyorsulásával fokozatosan terhelte testét, lelkét. Korán bc- sötétedett és tanyázással, más nyelvterületeken es- tézéssel múlatta az időt. Elmélkedtek a világ dolgain, vagy éppen a mindennapok nem mindig fontos problémáin. A ku- koricafosztók vagy a fonóházak inkább a fiatalok találkahelyei voltak, mintsem munkahelyek. Ezzel szemben ma csak nagyon keveseknek adatik meg, hogy pusztán a földművelésből és az állattartásból megélhessenek. A legtöbben csak másodállásban művelik a földet. Akik pedig csak a mezőgazdaságból élnek, nem engedhetik meg maguknak a téli pihenőt. Decemberben dohányt csomóznak, januárban fóliaház-vázat építenek, februárban kezdik a palántanevelést, és nincs kiszállás a malomkerékből. Igaz, eleink nem éltek olyan magas élet- színvonalon, mint a ma embere, de hogy nyugod- tabban, az biztos. Ebből a szempontból talán a nyugdíjas kiskert- tulajdonosok vannak a legelőnyösebb helyzetben. Ok még ha akarnák, akkor sem tudnának mit tenni egész télen. Ennek ellenére sem árt néha kinézni a kiskertbe, hisz sok a tolvaj, egyre több, és nem mindegy, mikor észleljük egy betörés nyomát. Lelki békénknek is jót tesz, ha saját szemünkkel győződtünk meg arról, minden érintetlen. Tél végén, mikor már nemcsak az ablak üvegén keresztül érezzük a nap melegét, eljön a metszés, a talajelőkészítés, a talajerő-utánpótlás ideje. Addig azonban készülődjünk az ünnepekre, hisz vasárnap András napja, ami most az Advent kezdetét jelzi. A várakozás, a megbékélés ideje ez. Várjuk a megváltót, de ugyanúgy várjuk a jövő esztendőt. Megbékélünk az eltelt esztendővel.
