Új Kelet, 1997. november (4. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-24 / 274. szám

Újjáéled a vasút Az Európai Unióhoz való csatlakozás osztrák és ma­gyar vonatkozásairól beszélgetünk Ursula Lücl-lel, az osztrák vasutas szakszervezetek nemzetközi osztá- lyájának vezetőjével. Baráth Andrea- Hogyan látja az Euró­pai Unión belül a vasutas szakszervezetekre váró fel­adatokat?- Európában a közös ha­tárok megszűntével várha­tóan újjáéled a vasúti áru­szállítás, amelynek kétség­telenül lesznek előnyei, de hátrányai is. Előny, hogy nagyobb forgalmat tudnak majd bonyolítani az egyes társaságok, hátrány viszont, hogy egyenlőtlen verseny- feltételek alakulnak ki az­zal, hogy fuvarozási díjaik­ban egymás alá kínálnak, egészségtelen versenyt te­remtve ezzel egymás között. Azt hiszem, a valódi célki­tűzés az áruszállításnak a közútról vasútra terelése kell hogy legyen, illetve, hogy a közlekedési ágaza­tok mindegyike reális költ­séggel működjön. Ennek elérése érdekében a vasúti szakszervezetek igyekez­nek befolyással bírni egy­részt az Európai tinió parla­mentjére, másrészt a hazai kormányzat közlekedési minisztereire. Érdekeiket képviselendő, megbízotta­kat küldenek ezenkívül a Brüsszelben működő Euró­pai Közlekedési Szakszer­vezetek Szövetségébe is.- Az egyes tagállamok különbözőképpen oldották meg a csatlakozás követel­ményeinek megfelelően a vasút korszerűsítését. A szakszervezetek melyik vál­tozatát támogatják?- A szakszervezetek ter­mészetesen nem mindig ér­tenek egyet a modernizáci­ót szolgáló állami lépések­kel. Példának tudom felhoz­ni Nagy-Britanniát, ahol a szélsőségig privatizálták a vasúttársaságokat. Egy sor új. kisebb társaság jött létre például a személyszállítás­ban, átláthatatlan tarifa- és menetrend-rendszerrel. Az együttműködés teljes hiá­nya jellemzi őket. ennek következtében az utasok egyre inkább más utazási formát választanak. Hibája a túlzott magánosításnak az is, hogy indokolatlanul sok munkahelyet vesztettek el az alkalmazottak. Az átala­kítás nagy nyertesei a rész­vénytulajdonosok voltak. A szakszervezeteknek el kell érniük, hogy az Európai Unió ne csupán a tőke uni­ója legyen.- Létezik-e külön módszer az Önök szakszervezeténél a munkások, illetve az értelmi­ségi dolgozók érdekvédelmé­re? Hogyan ösztönzik egy me­nedzseri réteg kialakítását és képzését a vasúton belül?- A szakszervezet nem is­mer el különbséget a mun­kások és a szellemi foglal­koztatottak között. Azonos bértarifák, munkajogi felté­telek kialakítását tűzték ki célul, hogy eltűnjön a kü­lönbség a munkások és a „kékgallérosok" között. A második kérdésben viszont majdnem kenyértörésre ke­rült sor a szakszervezetek és a kívülről hozóit menedzse­rek között, mert a szakszerve­zet álláspontja az volt, hogy jobban megfelelnének a cég­nél régebben foglalkoztatot­tak. hiszen több tapasztalat­tal rendelkeznek a vasút irá­nyítását illetően. A magáncé­gek emberei nem érdekeltek a munkahelyek megőrzésé­ben. ők az eredményességet csupán gazdasági mutatók­ban mérik.- Ón vonaton utazott az or­szág keleti csücskébe. Milyen különbséget vél felfedezni az osztrák és a magyar vasutak műszaki fejlettségében ?- Azt gondolom, nincs nagy különbség a műszaki fejlett­ség tekintetében sem oszt­rák-magyar viszonylatban, sem a többi európai uniós tagállamban. Mindenütt ta­lálhatók ugyanis nagyon elhanyagolt hálózatok. Egy nemzetközi szabvány jelent meg erre vonatkozóan, a Transz­nacionális Vasúti Hálózatok Katalógusa, amely iránymu­tatást ad a követendő fejlő­dési fokozatra vonatkozólag. Az Európai Unió ennek meg­felelően segíti a tagországok műszaki fejlesztéseit. Termé­szetesen a pályázatoknál fon­tos a megfelelő saját tőke fel­mutatása.- Milyen lépéseket javasol Magyarország számára a közlekedési infrastruktúra átalakítására az uniós csat­lakozással összefüggően ?- Ausztriában a második vi­lágháború utáni időszakban az infrastruktúra fejlesztését szinte kizárólag az autópálya­építéssel hozták összefüggés­be. így aztán elérkeztünk oda, hogy például az Ausztriát Olaszországgal összekötő Brenner-hágó pályahasznála­ti díja olyan magasra sikere­dett. hogy az európai orszá­gok ezért bepereltek bennün­ket. Magyarországnak lenne még ideje ezt a folyamatot megfordítani a csatlakozásig, teret engedve egy egészsége­sebb közlekedési, vasúti- és úthálózat kiépítésének.- Óntői záhonyi előadása végén azt hallottam, hogy po­zitív tapasztalatokkal távozik. Említene ezek közül néhányat?- Ausztria nehéz helyzetben volt a csatlakozáskor, mert időben jóval a többi tagállam után lépett az Európai Unió­ba, így nehezebben talált követendő példát, amelyen keresztül le tudta volna szűr­ni a jó és a rossz tapasztalato­kat. Magyarország számára viszont adott a lehetőség, hogy szomszédjának példá­ján okulva, levonja a szüksé­ges következtetéseket. Nagyon tetszik, hogy a magyarországi szakszerve­zetek aktív szerepet vállal­nak az uniós csatlakozás­ban. Megkísérelnek erről kellő információt beszerez­ni, és így továbbadni, vala­mint aktív nemzetközi rész­véteit biztosítanak ebbne a folyamatban. Azt gondo­lom, hogy - helyesen - egy­fajta lépcsőzetességre törek­szenek, megelőzendő olyan ellentétes vcleményfronlok kialakulását, melyek által a csatlakozás gondolata kárt szenvedne. Háttér 1997. november 24., hétfő Kellemes színfolttal gyarapodott Nyíregyhaza vendéglatóipari helyiségeinek száma. Az Erzsébet-nap alkalmából nyílt meg az Erzsébet Pub a Dózsa György út 75. szám alatt, az éjjel-nappal nyitva tartó ABC kisáruház mellett. A hangulatos kávézóban köszöntötték a pub tulajdonosát, akinek keresztneve természetesen szintén Erzsébet Vissza a munka világába Berticsák Istvántól, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Munkaügyi Központ Tiszavasvári Kirendeltségének vezetőjétől arról érdeklődtünk, miként alakult a mun­kanélküliségi helyzet, s milyen arányú a foglalkozta­tás a térségben. Jávor Zoltán —A/. 1994-ig tarló stagná­lás után a kistérség népessé­gének számában minimális, de folyamatos növekedés következett be. EzTiszavas- várira is érvényes, ahol már elérte az évi egy százalékot a gyarapodást. Ezzel együtt emelkedett a munkaképes korú lakosság aránya. Sajná­latos azonban a helyben fog­lalkoztatottak, valamint az aktív keresők számának nagy­arányú csökkenése — különö­sen az 1991-es évhez képest, ami 25-27 százalékos, de jelentős a két évvel korábbi­hoz való 18-19 százalékos romlása is. Sokkal keveseb­ben dolgoznak az iparban, az építőiparban és a mező- gazdaságban pedig már túl­jutottunk a rendszerváltási követő tömeges létszámle­építésen... Azon már valóban túljutottunk, de néhány ter­melőüzemben - köztük a na­gyobb foglalkoztatóknál is - további racionalizálásra került sor. Mindez nem min­den esetben járt együtt a munkanélküliség növekedé­sével (például korkedvezmé­nyes nyugdíj igénybevétele, vagy a természetes fogyás pótlásának elmaradása), de a foglalkoztatottak számában változást hozott. Tapasztala­taink szerint a csökkenést leginkább a vállalkozókra vonatkozó jogi szabályozá­sok nyomán tömegesen visz- szaadott vállalkozói engedé­lyek okozták, köztük termé­szetesen azok is,- amelyek évek óta alvó vállalkozások voltak.- Hogyan alakult a mun­kanélküliség?- A munkanélküliek szá­mának 1993 februárjáig tar­tó rohamos növekedését mintegy két évig tartó folya­matos csökkenés követte, majd a hónapról' hónapra történő változás mellett a kistérségben úgy 1700-1900 főben stabilizálódott. Ez azt jelenti, hogy a tanfolya­mokon, a közhasznú mun­kákban, a közmunkákban résztvevőkkel együtt mint­egy 2000-2200 személy ügyét kezeli a kirendeltség. A munkanélküliek közül a leg- roszszabb helyzetben az alul­képzettek, a szakmával nem, illetőleg a munkaerőpiacon el­adhatatlan szakmával rendel­kezők vannak. Ok alkotják a regisztrált munkanélküliek majd’ 70 százalékát. A legna­gyobb problémát a tartós mun­kanélküliek gondjainak keze­lése okozza, közülük is az egy évnél régebben folyamatosan regisztráltaké.- Tudnak valamilyen segít­séget nyú jtani részükre? Egyál­talán. milyen lehetőségre szá­míthat a munkanélküli a mun­kaügyi központtól?- A tömeges létszámleépíté­sek idején csak „tűzoltómun­kára" volt lehetőségünk, a munkanélküliség stabilizáló­dásával a mi munkánkban is minőségi változásra kerülhe­tett sor. A múlt évtől áttértünk a kirendeltségi szolgáltatói modellre. Ennek lényege, hogy a munkanélküli részére első­sorban nem járadékot vagy se­gélyt kívánunk adni, hanem munkalehetőséget. Természete­sen tisztában vagyunk azzal, hogy nem mindenkinek és nem mindenkor tudunk megfelelő munkahelyet felajánlani, de azt is tudjuk: nem minden munka- nélküli van „munkára kész ál­lapotban”. A mi feladatunk: a rendelkezésünkre álló eszkö­zökkel segítsük a munkahelyet vesztett személyt abban, hogy mielőbb megtalálja a helyét a munkaerőpiacon. Személyre szóló szolgáltatásainkkal (tré­ningek, képzések, átképző tan­folyamok, tanácsadások stb.), aktív támogatásunkkal a ve­lünk együttműködni kész mun­kanélkülieket igyekszünk visz- szajuttatni a munka világába.- Eredményesek ezek a szol­gáltatások?- Mindenképpen annak tar­tom. Ugyanakkor ügyfeleink türelmetlensége is éfthétő, hi­szen sok esetben a befektetett munka csak később térül meg. Az év elmúlt 10 hónapjában 1480 főt tudtunk sikeresen ki­közvetíteni, ami akkor is je­lentős, ha ez részben meghatá­rozott időre és támogatott mun­kahelyekre történt. Hónapról hónapra munkanélküli ügyfe­leink tömegeit mozgatjuk meg, vonjuk be programjainkba. Ré­tegprogramjaink különösen a pályakezdők, a halmozottan hátrányos helyzetűek, az egy évnél régebben folyamatosan regisztrált munkanélküliek cso­portjainak igyekeznek segítsé­get nyújtani. — Léteinek úgynevezett aktív eszközös támogatások. Mik ezek?- Az aktív eszközös támoga­tásaink közül nagyon sikeres­nek tartom a munkaerőpiaci képzést. A meghirdetett tanfo­lyamaink közül 26-on vett részt több mint 300 fő, és to­vábbi 19 ügyfelünknek fogad­tuk el és támogattuk az álta­lunk ajánlottakon felül válasz­tott képzését. Az idén folytat­tuk a tavaly kezdett kistérségi képzési programunkat, amely­nek keretében például Tisza- vasváriban jelenleg két, cigá­nyokat érintő képzés folyik, felzárkóztató és kőműves szak- munkástanfolyam, de em­líthetném a most indult ka­zánfűtő vagy számítógépes tanfolyamokat. Ebben az év­ben is 11 helyben szervezett tanfolyam megszervezésére vállalkoztunk, és nem ered­ménytelenül. A másik sikeres terület a pályakezdők első munkahelyhez jutásának elő­segítése. Eddig több mint száz fiatalt tudtunk az úgynevezett munkatapasztalat-szerző támo­gatással egyéves munkához juttatni, és ezzel lehetőséget adni részükre, hogy a szakmai ismeretek gyarapítása mellett a munkáltatókkal elfogadtas­sák magukat. Külön öröm számunkra, hogy a pályakez­dők munkába állításának tá­mogatásában az önkormány­zatok és intézmények is jó partnerek. Rekordfoglalkoz­tatást és ezzel együtt az előző évekhez képest kiugróan ma­gas támogatást tudtunk köz­hasznú foglalkoztatásra nyúj­tani: 71 kérelemre 40 millió forintot meghaladó összeg­gel, 566 főnek tudtunk né­hány hónapos munkát szerez­ni. Jelenleg 208 fő közhasz­nú foglalkoztatása van folya­matban. Az egyik leghatéko­nyabb támogatási formára, a tartós munkanélküliek bértá­mogatására sajnos a szüksé­gesnél kevesebb pénz jut, eddig 108 fő foglalkozását 11 millió forinttal tudtuk tá­mogatni. Nagyon kicsi az érdeklődés a vállalkozóvá válás támogatása iránt, csak öten kaptak ilyen juttatást. Színi-hét Mikita Eszter Az elmúlt héten a meg­emlékezésé és az érdemes programoké volt a főszerep a nyírpazonyi Színi Károly Általános iskolában. Az intézmény két éve vette fel a kiváló irodalmár, publi­cista, néprajzkutató nevét, s azóta második alkalom­mal rendezte meg a Színi­hetet. Mint azt dr. Czeglédy Ist­vánná igazgatónő elmondta, egész héten érdekesebbnél érdekesebb programokkal várták a nebulókat.-Jó hét volt, események­ben gazdag, változatos, gördülékeny. A diákok és a tanárok is elégedettek — gondol vissza a hétre az igazgatónő. - Az ünnepso- rozatot az alsós munkakö­zösség szervezte. Sikerrel! A hét első napján a megyei rendőr-főkapitányság mun­katársai „tanították” a gye­rekeket a helyes közleke­dés szabályaira, amit a meghívott óvodások is fi­gyelemmel hallgattak. A rendőr bácsik ajándékokat is hoztak a nebulóknak, diákoknak.- Hogyan folytatódott a program?- A második napon a sportolás volt a központ­ban. Itt az alsósok és fel­sősök külön vetélkedtek a pontokért.- Pontokért? Milyen pon­tokért?- Iskolánkban működik egy olyan rendszer, hogy tanulóink az év folyamán pontokat gyűjtenek, ame­lyeket a tanév végén, a nyári táborozásnál felhasz­nálhatnak. Szerdán szavalóversenyt rendeztek a diákoknak. Pásztor Nikoletta nyolca­dikos tanuló lett az első, aki Petőfi Sándor A helység kalapácsa című művéből adott elő részletet. Szintén dobogós lett a hetedikes Huczman Mónika Petőfi Alföld című versével.- Azt hiszem, a csütörtö­ki nap volt a legizgalma­sabb a gyerekeknek, hiszen kenyeret sütöttünk az isko­lában. Délelőtt az egyik nagymama segítségével bedagasztották a tésztát, délután pedig már majszol­hatták is a közösen elkészí­tett finomságot. Amíg a kenyér sült, az alsósok kézműves foglalkozáson ügyeskedhettek. Pénteken került megrendezésre a népszerű Tipp-Hopp ve­télkedő, amelynek két ré­sze volt - magyarázta dr. Czeglédy Istvánná —, az első felében az iskolával kapcsolatos kérdéseken törték a fejüket a gyerekek, a második részben pedig egy általános műveltségi vetélkedőn mérhették ösz- szc tudásukat iskoláink ta­nulói. A pénteki nap is izgal­mas volt a községi iskola életében. A jótékonysági műsoros est bevételét az is­kola fejlesztésére fordítják.-Jelentős a jótékonysá­gi est abból a szempont­ból is, hogy először lép színpadra iskolánk tanári énekkara - tette hozzá dr. Bárány János igazgatóhe­lyettes. A tanulók meg voltak elégedve a héttel, hiszen „nem kelleti tanulni" — mondta az egyik lány.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom