Új Kelet, 1997. október (4. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-01 / 229. szám
1997. október 1., szerda Panoráma A Magyar Ház csak anyagiakon múlik Az ukrajnai magyar Demokrata Szövetség és a Magyarok Kijevi Egyesülete igen közel került ahhoz, hogy egy régi vágy teljesüljön, és az ukrán fővárosban egy Magyar Házat hozzon létre. E szervezetek arra is engedélyt kaptak, hogy a millecentenárium jegyében a Kijev melletti Uhorszka Horán (Magyar hegyen) emlékoszlopot állítsanak fel a honfoglaló magyarok ottani békés elvonulásának tiszteletére. A kijevi Magyar Ház kialakítására a szervezetek számára a főváros egyik legpatinásabb negyedében, a Pecserszkij városkerületben jelöltek ki egy százhúsz négyzetméteres, korábban alkotóműhelyként használt tetőteret. A bérleti díj több mint kedvező: a rezsin felül mindössze hatvan hrivnyát kell majd havonta kifizetniük a bérlőknek. A tervek szerint a Magyar Házban alakítaná ki fővárosi központját az UMDSZ, a ház adna otthont a kijevi magyarok vasárnapi iskolájának, illetve egy könyvtárnak. A kijevi illetékesek engedélyt kaptak arra is, hogy a magyar szervezetek obeliszket állítsanak fel az Uhorszka Horán az ott elvonuló, honfoglalásra készülő magyarok emlékére. Az oszlopon a tervek szerint magyar és ukrán nyelvű felirat hirdetné a történelmi eseményt. Tóth Mihály parlamenti képviselő, UMDSZ-elnök, aki oroszlánrészt vállalt magára mindkét ügy sikerre vitelében, Vass Tibor ügyvezető elnök és Vígh János MKE-elnök csütörtökön már elutaztak Zsitomir megyébe, hogy az ottani kőbányában kiválasszák a megfelelő gránittömböt. A kivitelezéssel valószínűleg Vígh Jánost bízzák meg, aki „civilben” állami díjas építész és az Ukrajnai Építészeti Szövetség alelnöke. Az adminisztratív és esetleges politikai akadályok elhárultával most már legfőképpen anyagi nehézségek hiúsíthatják meg a kivitelezést. Kijevi információink szerint a Magyra Ház felújításához mintegy tízezer amerikai dollárra, az obeliszk felállításához pedig közel hétezer USD-re van sürgősen szükség. A kezdeményezők derűlátók, bíznak az összmagyar ösz- szefogásban. (A Kárpáti Igaz Szó nyomán) „Tökjó tök” Szamosi István Nem mindennapi sütőtök terméssel büszkélkedhet a mátészalkai Elek András, hiszen kiskertjében az egyik tőről 71 kg 20 dkg-os termést szüretelhetett a minap. Okozott is ez némi gondot, hiszen ketten is alig boldogultak az órisási tökkel, míg kocsira rakták és hazaszállították. A holland vetőmagból kikelt bokron egyébként még három „kistestvér” is termett. Ok „mindössze” 36, 35, illetve 20 kilogrammot nyomtak, így az össztermés jóval meghaladja a másfél mázsát! Az egy bokron termett rekord töktermésből - Elek úr ígérete szerint - a rokonságot, a barátokat, a szomszédokat is ellátja egy kis „sütnivalóval”. Nyolc év rabmunka A második világháború egymillió magyar áldozata közül a szovjet haditörvényszékek által elítéltek száma meghaladta a 100 ezer főt, akik 10-15-20 éves büntetéseket kaptak „javító-nevelő lágerekben” való letöltésre. Sztálin halála veteti véget ennek a kegyetlen büntetésnek. Aki túlélte, 8-12 évvel a háta mögött térhetett haza. A százezerből mindössze 3700- an!... Sokan nyomorékon. Nem sok örömük volt, mert egy megszállt, és a kommunista diktatúra alatt nyögő országban a priuszuk miatt állandó mellőzésben részesültek, nem dolgozhattak nyugodtan. Legtöbbjük beszél ni se mert az átélt szenvedésekről és borzalmakról, mert fenyegetésekkel hallgatásra kényszerítették őket. Szekeres Imre Gyulát 20 éves korában szülővárosából, Hódmezővásárhelyről a cséplőgép mellől vitte el az NKVD 1945 augusztusában. Temesvárott a koncepciós, futószalagos hadbírósági ítélkezésben 15 ével kapott. Nyolc év múlva került haza, Sztálin halála után. Bűne? Levente volt, és a harcok elől Dunántúlra áttelepült gyárától behívták újonckiképzésre. Csak negyven napig tartott a kiképzés, fronton nem volt! Kellett a munkaerő a Szovjetuniónak, ezért nemcsak „háromnapos málenkij robotra” fogdosták össze a civileket, hanem magyar állampolgárokat szovjet bírósági futószalag-szerűen ítéltek el. A szerző, 4 hónapi keserves utazás után, az Ural legészakibb szénbányavidékére került, Vor- kutára, ahol 54 akna ontotta a kiváló minőségű fekete szenet. Háromezerötszáz km-re légvonalban Budapesttől, az északi sarkkörön túl, ahol 10 hónapig tart a kemény tél, és csak 2 hónapos enyhe, tundrái nyár van. Aki túlélte és hazakerült, '56- ban itthon maradt, nem publikálta élményeit. Csak a politikai enyhülés idején jelentek meg egyes visszaemlékezések itthon. Szekeres Imre Gyulát a hódmezővásárhelyi városi levéltár igazgatója, Herczeg Mihály kérte fel élményeinek leírására. Erre 1989-ben került sor. A kézirat másolatát 1995-ben kaptam meg a szerzőtől, amikor egy bajtársa temetésén, aki kollégám volt, megismerkedtünk. Úgy éreztem, a szerző olyan hitelesen és élvezhető stílusban írta meg szomorú élményeit, hogy ennek nem szabad levéltárban elfeküdni, könyvként közre kell adni. A szerző elfogadta érvelésemet, és szorgalmas kutatás után talált rá a szegedi Officina nyomdára, ahol gyorsan és kedvező áron készítették el a 198 oldalas könyvet. Nem napló ez a mű, hiszen a Szovjetunió 40 ezer lágerében nem lehetett naplót írni. A szerző, egy véletlen folytán jószívű orosz brigádvezetője és a kórházi főorvos segítségével a láger konyhájára került. Ez, és erős hite mentette meg. A konyháról szinte az egész lágerre rátekintése volt, hisz olt a rabok, a szabad munkások, az őrök és a politikai vezetők egyaránt naponta megfordultak. Magyaros ételízekkel, a konyhai munka ésszerű átszervezésével, szorgalmas munkájával és becsületességével kivívta mindenki, de legfőképpen az orosz konyhafőnök elismerését. Átvészelte a nehéz éveket, rengeteg információt, tapasztalatot szerzett, és a rabok között sok barátot, elsősorban a finnugor rabok, a baltikumiak, a zsidók és a lengyelek köréből. Kérdés, hogy az események után évtizedekkel hogyan lehet hitelesen leírni az átélteket. Ezek az élmények azonban oly mélyenszántan bevésődtek az emberi emlékezetbe, hogy azokat sose lehet elfelejteni, amíg az agy jól működik. Még a fontosabb dátumokra is emlékszik a szerző. Műve hitelességét azok a bajlársak igazolták, akik vele raboskodtak, hazakerültek, és a kéziratot elolvasták. A szerző nem járt középiskolába, szakmunkás volt, éppen ezért műve még nagyobb megbecsülést érdemel. Népi tehetségnek tartom. Műve hiánypótló, mert a magyarság XX. századi legnagyobb tragédiájának egyik fontos fejezetét ismerteti. Szolzse- nyicin hasonló témájú műveinek színvonalát eléri, sőt... Könyvét mindenkinek, de elsősorban az ifjúságnak ajánlom elolvasásra, hisz ők a tudatos nemzetellenes nevelés, és a hiányos történelmi ismeretek miatt apáik, nagyapáik keserves sorsáról alig hallottak, s fogalmuk sincs, hogy mit jelentettek a szovjet kulákok lágerei. Ez a könyv nem került kereskedelmi forgalomba. A szerzőnél lehet megrendelni. Ára 500 Ft+ postaköltség. Postacíme: Szekeres Imre Gyula, 7144 Decs (Tolna megye), Öreg utca 13. Hábel György Mitől félnek a férfiak? MTI ___ Ju lius Caesar a pókoktól félt. Nagy Sándornak tériszonya volt, Winston Churchill pedig vette a nyúl- cipőt, ha csak messziről is meglátott egy labdái. Nietzsche elszántan tiltakozott ellene, hogy nővel egyedül maradjon egy szobában - még ha édesanyja volt is az illető. A férfiak félelmei éppen olyan régiek, mint az emberiség. A modern, szociális biztonságot nyújtó társadalmakban azonban jelentősen növekszik az erősebb nem körében a magánytól és a kudarctól való félelem, és szaporodnak az öngyilkosságok. „Mannerangsle” (Férfiak félelmei) címmel Hermann Ehmann müncheni paszi- chológus könyvben foglalta össze a lelki gyötrelmek gyökereit, és tanácsokat ad e gyötrelmek leküzdésére. A könyv a stuttgarti Kreuz Kiadónál jelent meg. Világszerte férfiak milliói nyúlnak el pszichiáterük díványán, hogy úrrá tudjanak lenni súlyosbodó aggodalmaikon. Ezek között első helyen a szexuális félelmek és az identitászavarok állnak, de sokakat gyötör a kudarctól és a veszteségtől való félelem is. A betegségtől és a haláltól való félelem a harmadik helyre szorult. Ehmann egész sor férfit faggatott tapasztalatairól. Szerinte napjainkban az erősebb nem nehezebben tud megállni a talpán, mint valaha. Századunk végére a nő már régen egyenrangú lett vele. A teljesítmény iránti követelmény drámaian megnövekedett nyomására sok férfi félelemmel, sőt pánikkal reagál - legyen szó akár kapcsolatteremtésről, saját érzelmekről, impotenciáról, apaságról, válásról, munkahelyi felelősségről, stresszről, konkurenciáról, öregedésről, betegségről vagy halálról. A könyvében számos férfit megszólaltató szerző nem hagyja magára olvasóit a férfiak gyakran rémisztő kijelentéseivel, hanem elemzi azokat és tanácsokat ad az olvasónak. Két jegyet kérnénk a bikaviadalra... A felingerelt szörnyeteg hirtelen átugrott az aréna kerítésén, és a tömegben landolt. A nézők ijedten bújtak üléseik alá, ahogy a féltonnás bika beesett az első sorba Valladolidban, Spanyolországban. Dániel Ruiz-ü. viadal egyik rendezője - kapta a nagy ütést, majd gyorsan kórházba szállították súlyos sérülésekkel. Szerencsére senki más nem sérült meg, mielőtt a dolgozók elvitték a bikát. Azt mondják, azért ugrott a sorok közé, mert a matador nagyon felingerelte. A bika sértetlen maradt, és hamarosan visszatér a ringbe.
