Új Kelet, 1997. október (4. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-13 / 239. szám

Barangoló 1997. október 13., hétfő Átok vagy áldás Palotai István (Új Kelet) Ujva itt a levélrém. Ismét fenyeget, nyugtalanít, át- kozódik és követel. Ha­csak... Hacsak le nem má­solod és nem küldöd to­vább húsz olyan ismerő­södnek, akinek komolyan szüksége van szerencsére, mert ha ezt megteszed, az rád is rádragyog. Eztán példák következnek pro és kontra áldásról és átokról. „Ne küldj pénzt! Bízzál bennem! Használ!” A bo­rítékra bélyeg nem szük­séges, helyette írd rá: widebot I83R. Forgatom, nézegetem az irományt. Az eredetére semmi sem utal. Kár. Szí­vesen elbeszélgetnék a ki­agyalójával. Megkérdez­ném tőle, hogy ugyan mi­re jó az embereket még in­kább nyugtalanítani ebben az amúgy sem túl nyugodt vi­lágban? És miért kell hülyí­teni? Üres reménysugarakkal bombázni? Egyáltalán, ki az a beteg elme, aki ezt az egész baromságot kifundálta? A posta nem lehet (hiszen bé­lyeget nem kell ráragasztani). Mellesleg az első boldogság már akkor utolér, amikor be­mész érte a postára, ahol azonnal „lehúznak” egy het­venesre. A portó, ugyebár. Csak tudnám, hogy most engem szerencse vagy szeren­csétlenség ér majd, hogy így — húsz helyett - közel húsz­ezer példányban és a sajtó hasábjain küldöm tovább e levelet. Vállalom a rizikót. Majd kiderül. Négy napon belül. Addig is, sok szeren­csét! Ülnököket jelöltek A nyíregyházi képviselő-testület október 27-ei ülésén a megyei és a munkaügyi bíróságra egy-egy, a váro­si bíróságra 14 ülnököt választ. Oka: a bírák jogállá­sáról és javadalmazásukról szóló törvény szerint az ülnök megbízatása 70. életéve betöltése után meg­szűnik. Új Kelet-információ A javaslatokat október 22- éig lehet a megyeszékhely jegyzőjéhez eljuttatni a bí­rósági ülnökök jelöléséről és a jelölés elfogadásáról szóló nyilatkozaton. Ülnököket a bíróság illetékességi terüle­tén lakóhellyel és választó­joggal rendelkező magyar ál­lampolgárok, a helyi önkor­mányzat, valamint pártok ki­vételével társadalmi szerve­zetek jelölhetnek. A fiatalkorúak büntető ügyeiben eljáró bíróság pe­dagógus ülnökeire az alap- és középfokú oktatási intéz­mények dolgozói, vezetői tesznek javaslatot. A munka­ügyi bíróság ülnökeit első­sorban a munkavállalók és a munkaadók érdekképvisele­tei jelölik. Ülnökjelölt az a büntetlen előéletű, 30. életévét betöl­tött, de 70. életévét még el nem ért magyar állampolgár lehfet, akinek választójoga van cs a jelölést elfogadja. Az ülnöki működés idején a munkaviszonyban, szolgá­lati jogviszonyban állók tá­volléti díjat kapnak (korábbi megnevezése szerint átlagke­resetet), a többiek napi 700 forint tiszteletdíjat kapnak. Bürget Lajos úti jegyzete A Gyilkos-tó mellett állva ujjaim között morzsolgatom a havasi gyopár szárát. Onnan - felnézek - a magasból, a Gyer- gyói-havasokból hozták. A Nagy-Hagymás környékén nő a sziklák között, Háromkut környékén. A fenyők ott is az égig érnek, illatuk belengi a tájat, a gyanta mint a borostyán sárgállik törzsükön. Míg csú­csuk a felhőket kémleli, lábuk egy forrás mellett kapaszkodik a kőbe, derekukat hosszan el­úszó ködcsík övezi. Olyanok, mint felfelé siető strázsa szál­faegyenes katonákból álló se­rege. Aztán kiugranak közülük az akár manónak is nevezhető emberkék, hiszen ki nem em­berke ilyen óriások között, és kínálják a gombát, áfonyát, gyopárt, málnát. Lehet, hogy a fenyők éppen órájuk ügyelnek, őket védik, azt a sok Ábelt, akik ma is ott járják a hegyeket-völ- gyeket. Aligha véletlen, hogy errefelé mesék, legendák és balladák születtek, hol hun­cutul évődők, hol komorak, mint a fellcgekbe burkoldzó csúcsok. Errefelé mindenki borvizet iszik, hiszen a természet számo- latlan kínálja a forrásokat, ku­takat. Elmegyünk arrafelé, ahol a Maros ered, betérünk Bor­székre és Toplicára, aztán lefe­lé Gyérgyószentmiklósrá. Meg- ejtően szép az itt élő emberek magyar beszéde. Ide a magas­ba alig jött fel valami a szóron­tó szokásokból, gyermek és felnőtt egyaránt úgy szól, hogy szinte mesét idéz. Errefelé a hó havazgál, ha csak éppen esik, az eső is esdegél, errefelé ma is úgy intik az utast, hogy vi-;. gyázzanak, és nem egyszer most is visszaköszön Kriza Vadrózsáinak nemegy fordula­ta, ami innen származott el egykoron. A történetek és me­sék várakról, hősökről, bátor legényekről épp oly kanyargó­sak, mint a hegyi szerpentinek, a boltos asszony így felelt: mi meg székelyek. Lenyűgözőek ezek a talál­kozások. Persze idő kell hoz­zájuk, a rohanvást siető alig­ha szembesül történelemmel, mondával, lélekkel. Lassan ereszkedünk lefelé Gyer- gyóból Parajd felé. Régi is­merősként kacérkodnak kékpalástos havasok, a régi ismerős alakok, a Kakashe­gyen átpillantó Tarkő, a szomszédos Nagy-Hagymás, melynek sziklái sugárözön- nel elöntve ezüstként ra­gyognak, míg mellettük az ellentétesen mogorva Fe­kete-Hagymás sötétül. Idébb az Olt édesanyja, a Magas- blikk, felette a Cofránka, majd a gúlaidomú Likas és Gyilkos sziklagerince világít fehéren. Ereszkedünk a Bu- csinról, a Putna tetőnél, ahol a két Kiiküllő ered, majd ta­lálkozunk a Nagy-ág vizé­vel, ami csak Parajénál a Korond vizét és Parajd pata­kát felvéve bérmálódik Kis- Kiiküllőnck. Elválnak a 'Kíi- küllők egymástól, majd újra összeölelkcznek, és' amint Orbán Balázs írjaf.pnígvég- re örömteljesen ölelkeznek mint kifejlődött, egymást fel­ismert testvérek, s úgy sétál­nak el szépen karonfogva a melyen néha csaknem önma­gukba fordulnak vissza, hogy aztán egy új nekifutással ira­modjanak előre, felfelé. Apró kis jelek sorakoznak egymás mellé, amelyek arról tanúskodnak, hogy itt is igaz, hogy nyelvében él a nemzet. A székelység itt, Gyergyóban, aztán kicsit odébb, a Csíki ha­vasokban, majd a Háromszéki havasokban ugyanolyan őr, mint a milliónyi fenyő-strázsa. Szokását, nyelvét, hitét, mesé­jét, öltözékét menti immár év­századok óta mindentől és mindenkitől.Udvarhelyen ke­rült a kezembe egy tanulmány, szerzője, Makkay János így ír: „A székelyek szép, régi, tiszta magyar nyelvet beszélnek em­beremlékezet óta, Qláh Miklós szerint jobbfajta, el nem kor- csosult magyarok. Székely Ist­ván krónikája szerint ők beszél­nek legszebben magyarul. A székelyek kérdésében tudatha­sadásos űr keletkezett a való­ság, a székelység öntudata, ha­gyományai, nyelve, valamint a tudomány mai felfogása kö­zött. Az előbbiek egyértelműen bizonyítják, hogy a székelyek az ősbölcsőtől kezdve mindig is színtiszta magyarok voltak”. Talán ezért is volt olyan termé­szetes, amikor egy udvarhelyi boltban arra a kérdésre, honnan jöttünk, válaszunk az volt, hogy magyarok vagyunk, mire Maroshoz, mely őket: közeli ,rokonait. befogadja, biro­dalmába". Mostantól másként nézem a havasokat. Nem mint ter­mészeti jelenségeket csodá­lom, hanem mint üzeneteket. A Gyaluit éppúgy, mint a Gyergyóit, a Kelement is ak­ként, mint a Fogarasit. Egy­mást őrzi ember és hegy, nyelv és fenyő; lélek és <sz»kla. 'Már mégértem, miért yápcrrefőlé hegynek, erdőnek, csúcsnak oly gyakorta emberneve. Ok ismerik egymást. Rokonok. A gyopár szétmorzsolódott az ujjaim között. Szebb em­léket kaptam, mint amit egy virág jelenthet. Hadiözvegyek, hadiárvák Dojcsák Tibor Lassan az enyészet mar­talékai lesznek, és feledés­be merülnek a tanyák. A Kántorjánosi körüliek kö­zül is mindössze egy ma­radt, az Emma tanya, ahol van telefon, villany, gáz, de ez sem elég az üdvös­séghez. Aki teheti, elköltö­zik. máshol keresi a bol­dogulás útját. Maradnak az idősek, betegek, vagy akiknek nincs pénze, le­hetősége a változtatásra. Egykor közel 500 ember élt itt, most még harmincat sem számlál Jánosi utolsó tanyája. A hadigondozásról szóló, 1994. évi XLV. törvény (Hdt.) egyes ' rendelkezéseinek (nevezetesen a volt hadiárvák egy összegű térí­tésére vonatkozó szabályozás) végrehajtása során szános olyan ellentmondás tapasztalható, ame­lyet mélyen igazságtalannak és méltatlannak tartok. Közismert, hogy a Hdt. alap­ján az elmaradt pénzellátás kom­penzálására egy összegű térítés­re jogosult - egyebek között - a hadiözvegy és a volt hadiárva, akinek a korabeli hadigondozó hatóság által megállapított pénz­ellátását 1944. december hó 22- ét követően politikai okból megszüntették vagy szüneteltet­ték, illetve ilyen ellátás iránti ké­relmét politikai okból elutasítot­ták. A politikai okkal Össze­függő érintettség bizonyítása do­kumentumok hiányában a kérel­mező írásos nyilatkozata alapján is megállapítható. A Hdt. 10. paragrafus (3.) bek. .rendelkezése szerint volt hadi­árva az, akit szülőjének halá­la miatt hadiárvaként gondo­zásba vettek. A hadiárva fogalmát a Hdt. 6. paragrafusa tartalmazza. Eszerint a 4. paragrafusában foglalt feltéte­lekre is figyelemmel hadiárva - egyebek között- a gyennek tizen­hatodik életévének betöltéséig. Sok, egykor hadiárvának mi­nősített és hadiárvának nem minősített, de hadi események­kel összefüggő haláleset miatt (például apjukat kényszermun­kára hurcolták, hádifogságba estek és az egykori szovjet tábo­rokban meghaltak) árván marad­tak; joggal kifogásolják, hogy a Hdt. szabályai indokolatlan kü­lönbséget tesznek, ugyanúgy, mint az egykori szabályok. Ugyanazon vagy hasonló tény- állású esetekben az egyik volt árvának jár az egy összegű térí­tés, a másiknak pedig nem. Külö­nösen fájó ez azoknak a volt ár­váknak az esetében, akiknek a testvére vagy testvérei jogosul­tak az egy összegű térítésre, ők maguk pedig nem. Miről is van szó? Arról, hogy az úgynevezett hadigondozó bizottságok a ha­digondozási ügyeket tömegesen 1947-től kezdték elbírálni. Már ebben az eljárásban kies­tek a gondozásba vételből pél­dául.- sajnos - azok, akik az el­bírálás időpontjában a 16. élet­évüket betöltötték. Függetlenül attól, hogy az elhurcolás, a kato­nai szolgálat és a fogságba esés, az ebből eredő és ezzel összefüg­gő kényszermunka-táborokban bekövetkezett haláleset időpont­jában az árván maradtak még fia­talabbak voltak. Térségünkben Encsencs és Nyínnihálydi közsé­geket érintette különösen töme­gesen ez a tragikus esemény, a mintegy 160-160 fő férfi elhur­colásával 1944. november 1-jén, majd rövid idő múlva bekövet­kezett ostoba haláluk. .Amelyet csak néhányan éltek túl, s lettek azon szerencsések az embertelen­ségben, akik hazajuthattak. De így volt ez sajnos gyakorlatilag az egész országban a szovjet tá­borokban sínylődőkkel. ■ Az igény érvényesítése során törvényi követelmény annak iga­zolása, hogy a kérelmezőt hadi­árvaként gondozásba vették. Ezt a tényt csak úgynevezett közok­irattal lehet bizonyítani. Tehát személyes nyilatkozattal vagy tanúnyilatkozattal nem pótolha­tó. Míg a gondozásba vett volt hadiárva írásbeli nyilatkozattal is bizonyíthatja, hogy ellátás iránti igényét egykor politikai okból utasították el, vagy az ellátás fo­lyósítását ilyen okból szüntették meg, vagy szüneteltették. A hatályos jogszabály szerint a 16. életév betöltése nem minő­sül politikai oknak. Ezen a méltánytalan szabá­lyon túlmenően további hát­rányt, nehézséget okoz az igény érvényesítésében, hogy a hadi- gondozással kapcsolatos nyil­vántartások sajnos igen-igen hi­ányosak. így van ez a polgármes­teri hivataloknál és az egyéb szer­veknél (mindenekelőtt a NYUFI- nál) kezelt, tárolt iratokkal egya­ránt. Ebből pedig igen sok érin­tett személynek többnyire csak hátránya származik. Ugyanis rendkívüli mértékben megne­hezítik, vagy egyszerűen lehe­tetlenné teszik az igény elbírá­lásának korrekt, megnyugtató és közmegelégedést szolgáló rendezését, a bizonyíthatóan hadieseményekkel összefüg­gésben szülőjét elvesztett, árván maradt kiskorú érdekeit szolgá­ló kedvező döntést. Éppen ezért - meggyőződé­sem szerint - a hadigondozás­ról szóló törvény olyan értel­mű módosítása lenne indokolt és kívánatos, amely igazságo­sabb, megnyugvást eredmé­nyező módon biztosítaná vég­re az egykori szovjet táborok­ban meghalt személyek volt ár­váinak egy összegű terítésre való jogosultságát. Ehhez vé­leményem szerint kézenfekvő és társadalmi igazságosságot szolgáló megoldás lehetne, ha minden olyan személy, aki szülőjének (gondviselőjének) hadi eseményekkel összefüg­gésben kény szeműt nkatábor- ba hurcolásakor, katonai szol­gálata vagy az ezt követő fog­ságba esésekor kiskorú volt (azaz a 18. életévét még nem töltötte be), jogosult legyen az egy összegű térítésre, ha a szülő (gondviselő) hadiesemények­kel összefüggő halálesetét bi­zonyítani tudja. Dr. Bihari Károly (Szerkesztőségünkben ta­lálható dr: Kávássy Sándor országgyűlési képviselő úr egyéni indítványa is, amit eb­ben a témában nyújtott be a törvény módosítására.) Erdélyi impressziók (4) I Havasi pillanatok Pusztuló tanyák

Next

/
Oldalképek
Tartalom