Új Kelet, 1997. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-30 / 228. szám

1997. szeptember 30., kedd Interjú Itt vagyok igazán otthon Beszélgetés Madarassy György festőművésszel Dal may Árpád(Új Kelet) Pénteken zárult Nyíregy­házán, a Dózsa György utcai Benczúr-terembenA/ac/aras- sy György kiállítása, amelyet a művész 50. születésnapja tiszteletére rendeztek. Szep­tember 11. óta 17 festmény­ben gyönyörködhettek a lá­togatók. Volt itt tájkép, vi­rágcsendélet, figurális kép, akt, bibliai témájú festmény, portré. Valamennyi alkotás az utóbbi néhány hónapban készült. A kiállítás kapcsán megyeszékhelyünk és me­gyénk képzőművészeti vilá­gáról beszélgetünk Madaras­sy Györggyel műtermében.- Mi jellemzi ma Nyíregy­háza képzőművészeti életét?- Elsősorban azt monda­nám el, hogy Nyíregyházán hosszú ideje rendezetlen a képzőművészek helyzete, státusa. Három-négy évvel a rendszerváltás után meg­szűnt a Kelet-Magyarorszá­gi Képzőművészeti Szövet­ség, amely korábban össze­fogta a régió alkotóit. Azóta eléggé szervezetlen a mun­kánk, tevékenységünkhöz nem kapunk semmilyen tá­mogatást. Közös ténykedé­sünk az évi őszi tárlatok megrendezésére korlátozó­dik. Nyíregyházán mintegy negyven képzőművész él, s szinte semmilyen kapcsolat nincs közöttük. Egyetlen ta­lálkozási lehetőségünk az őszi tárlat, amelynek meg­nyitójára nem is jön el min­den művész.- Ez bizonyára gondot okoz, hiszen így nem ismeri­tek eléggé egymás munkás­ságát, új alkotásait, nincs al­kalmatok a problémák meg­beszélésére, nem tudjátok segíteni a fiatalabbakat ta­nácsaitokkal.- A felsoroltakon kívül az is bosszantó, hogy az össze­fogás, az egységes fellépés hiánya miatt nem sok anya­gi támogatást kapunk a vá­rostól. Ezt kellene mind­annyiunknak megértenünk, a helyzet megváltoztatásához lenne szükség a csapatmun­kára. Mert például a színház mint intézmény minden év­ben kap a költségvetésből bizonyos összeget. Nekünk nincs ilyen intézményünk, a képzőművészek csak egyé­nileg pályázhatnak, s esetleg kapnak 4-5 ezer forintot ka­talógus kiadására. Egyéni ki­állítások rendezésére szinte nincs is lehetőség, s ezért a vá­ros, a megye lakossága keveset tud tevékenységünkről, alkotá­sainkról. Elsősorban mi ma­gunk változtathatnánk ezen a helyzeten, de ahhoz a kis tábo- rocskákban élő és alkotó művé­szeknek össze kellene fogniuk, félre kellene tenniük a csoport- érdekeket a közös ügy érdeké­ben. Véleményem szerint a váro­si galéria nem szolgálja a kor­társ képzőművészetet. Rossz a működése. Olyan kiállításokat rendeznek ott, amelyek kevés­bé fontosak. Túlnyomó több­ségük múzeumi kiállítás, ami persze lényegesen olcsóbb, mint ha kortárs képzőművész tárlatának adnának helyet. Amikor elvették tőlünk a Pál Gyula-termet, megfosztották a művészeket a kiállítási lehető­ségtől. Azóta nem is érezni iga­zán a városban a képzőművé­szek jelenlétét. Hiányolom a nyüzsgést, a kapcsolattartást a képzőművé­szek között. Hihetetlennek tű­nik, de tény, hogy már vagy két éve nem beszélgettem például Balogh Gézával, Szepesi Gézá­val vagy Nagy Lajossal. Egy­szerűen nincs alkalmunk a ta­lálkozásra.- Meg lehet-e élni Nyíregy­házán képzőművészetből?- A művészeknek nem, ez egyértelmű. Ha nem vinnénk el a munkáinkat az ország más vidékeire, ahol az emberek több pénzt tudnak áldozni műalko­tások vásárlására, akkor bizony nagyon nehéz helyzetbe kerül­nénk. Nyíregyházán egymás után nyíltajc új intézmények, bankok, irodák, rengeteg a ma­gánvállalkozó, itt vannak a tanintézetek, a megyeháza, a városháza. Nem tapasztalom, hogy különösebb érdeklődést tanúsítanának a művészet iránt, vásárolnának egy-egy képet vagy kisplasztikát nyíregyhá­zi alkotótól, hogy szebbé tegyék vele munkahelyüket. A különböző intézményekben ott vannak a 30-40 évvel eze­lőtt készült grafikák, festmé­nyek, amelyeknek már rég mú­zeumban volna a helyük. Nem azért kellene leszedni a képe­ket, mert elavultak ideológiai­lag, bár ilyen is akad közöttük, hanem mert művészi szempont­ból, stílusuk miatt járt el fölöt­tük az idő. A ma itt élő és alko­tó művészek elvárnák a na­gyobb megbecsülést, ami ab­ban is megnyilvánulhatna, hogy a megyei tárlatokon az intézmények vásárolnának al­kotásaikból. Ezzel növelnék a képzőművészek önbizalmát: éreznénk, hogy szükség van ránk, a munkánkra. Észre kel­lene ezt venniük az önkor­mányzatoknak, kulturális bi­zottságoknak, képviselőknek!- Annyi gyönyörű ház épül ma megyeszerte. Sok közülük nem is ház, hanem palota, kas­tély. Tulajdonosaik nem vásá­rolnak műalkotásokat?-Fáj erről beszélni. Ezeknek az embereknek nem az a fon­tos, hogy képeket vegyenek. Építtetnek egy 20 milliós há­zat, aztán egy 40 milliósat, megveszik a 10 millió forint értékű aútót, aztán lecserélik egy 20 milliósra. A Kanári-szi­getekre meg Brazíliába utaz­nak nyaralni, de például Eger­ben még nem jártak. Ha mégis vesznek műalkotást, akkor va­lamelyik pesti árverésen száz­ezrekért, mert számukra ez is csupán befektetés. Fontosabb némelyiküknek a márvány lépcsőkorlát, a kétméteres kő­kerítés vagy a kerti törpe, mint egy-egy festmény, kisplasztika, dombormű vagy szobor. A mai képzőművészet nem érdekli őket. Ez a mi hibánk is, mert ha a művész nem jelentkezik al­kotásaival, nem kínálja fel azo­kat megvételre, akkor nem is tudnak róla. Eltűnik a műkeres­kedelem, pontosabban a kor­társ alkotók munkáinak adás­vétele, egy-két évtized termé­ke nem jut el a közönséghez, s ennek később, 50 év múlva ér­zik majd- a hiányát. Mert mi lesz, ha például 2050-ben be akarják mutatni valahol a XX. század '80-as, '90-es éveinek szabolcsi művészetét? Honnan vesznek hozzá anyagot? Olyan ez, mint amikor nem születik meg egy nemzedék. Később megbosszulja magát.- Van-e kiút e rózsásnak nemigen nevezhető helyzetből?- Igen. Meg kell találni a módját annak, hogy ha kevés pénzből is, de szerezzenek be a múzeumok, képtárak, intézmé­nyek, önkormányzatok, tanin­tézetek műalkotásokat mai ha­zai és külföldi művészektől, gondoskodjanak az állomány gyarapításáról. Ezt a célt szol­gálhatják a művésztelepek, al­kotótáborok, alkotóházak is, ha ésszerűen és igényesen élnek a lehetőségekkel. Jó lenne, ha a képzőművészek nagyobb meg­becsülést kapnának mind a ha­tóságtól, mind a közönségtől. Mint már mondtam, ehhez ne­künk magunknak is hozzá kell járulnunk kiállítások, találko­zók, programok szervezésével, kulturális akciókkal.- Említetted az alkotótábo­rokat. Evek óta vezetője vagy a vajai művésztelepnek. Milyen szerepet játszik az a megye képzőművészeti életében ?- A vajai művésztelep öt év­vel ezelőtt jött létre a múzeum igazgatója, Molnár Sándor jó­voltából. A kastély bástyájában vendégszoba, alkotóház áll a művészek rendelkezésére. Az alkotóház ötlete néhai Molnár Mátyástól, megyénk neves személyiségétől, a mostani igaz­gató édesapjától származott. Működött is vagy 25 éven kc­c resztül. Öt éve született meg a | gondolat, hogy művésztelepct * kellene létrehozni Vaján. Mcg- g szervezésére Gál András csík- “ szeredai festőművészt kéiték lel. 5 A következő esztendőben en­gem bíztak meg e munkával, mert Nyíregyházáról könnyebb egy itteni művésztelepet irányí­tani, mint a Székelyföldről. Az­óta tehát én vezetem a telepet. Fokozatosan lemondtam azok­ról a művészekről, akik egyik művésztelepről a másikra rohan­gálnak. Ezáltal komolyabbá vált a munkánk. Az idén már si­került díjat is adnunk a részt­vevőknek. Jövőre három díjat szeretnénk kiosztani 50 000, 40 000 és 30 000 forint összeg­ben. Ezzel is növelni akarjuk a művészi munka rangját, el sze­retnénk érni a valóban művészi színvonalú alkotások létrejöttét. A díjak odaítéléséről szakmai zsűri dönt, a művészek pályázat útján kerülnek a vajai telepre. Az idén végre-valahára anya­gi támogatást kaptunk a megyei önkormányzattól a művésztc- lep működtetésére. Korábban Balogh Gyula vajai polgármes­ter teremtette meg a feltétele­ket a tábor munkájához a me­gyei múzeummal együtt. Sze­retném hinni: felfigyeltek rá, hogy Vaján történik valami, ér­demes segíteni a művésztelepet. Valahol azt írták rólam, hogy a nagybányai művészte- lepet akarom Vaján feltámasz­tani. Erről szó sincs! Nem le­het, nem is szabad feléleszteni azt, ami már művészettörténet. Én Vaján akarok megteremte­ni egy olyan művésztelepct, amelynek saját arca, művésze­ti programja van, s amely túlnő a nagyközség, de a megye ha­tárain is. Rangos, profi telep létrehozása a célom, ahová mindig más és más művészeket akarok meghívni az országból, de Erdélyből és Kárpátaljáról is. Az itt születő alkotásokat be lehetne hozni Nyíregyházára, el lehetne vinni más városok­ba, hogy bemutassuk a közön­ségnek. Tudom, nem könnyű ezt elérni, de csak ilyen célt ér­demes magunk elé tűzni.- A rólad szóló írások mind hangsúlyozzák, hogy Nagybá­nyáról települtél át, ott váltál festővé. Kérted, hogy én ne ez­zel kezdjem az interjút. Miért?- Azért, mert én nyíregyhá­zi művész vagyok! Ezt a várost választottam otthonomul, itt és érte akarok élni és alkotni. A szülőföld lényeges lehet ugyan az ember életében, de nem meg­határozó. Én az illyési gondo­latot vallom: nem az a fontos, hogy honnan indultunk, hanem az, hogy hová érkezünk. S én Nyíregyházára érkeztem, itt va­gyok otthon! Kard ki, kard! Bürget Lajos jegyzete „Minthogy az utóbbi na­pokban Magyarország ellen szórt alantas gyanúsítások messze meghaladták a meg­engedhető határokat, és én felelősnek érzem magam ha­zám becsületéért, nem marad más kiéit számomra, mint hogy személyes elégtételt kö­veteljek az államfőtől. Ha ön nem lenne hajlandó a kívánt formában bocsánatot kérni, ragaszkodom a fegyveres el­intézéshez. Minthogy azon­ban ön beteg aggastyán, az ön jobb kezével, Bene kül­ügyminiszterrel kívánok megverekedni, akinek, meg­győződésünk szerint, egész szerencsétlenségünket és az eddig elszenvedett sérelmeket köszönhetjük.” Ezt a párbaj­ra szólító levelet vitéz nagy­bányai Horthy Miklós kor­mányzó írta Torna Garrigue Masaryk csehszlovák köztár­sasági elnöknek, mégpedig 1935-ben. A levelet a kor­mányzó azután, mikor elju­tott odáig, hogy leírta azt, ez egy kicsit középkorias meg­oldás, abba is hagyta, nem küldte el. Az ember ma már mosolyog ezen, hiszen van valami ab­szurd és anakronisztikus, már-már Örkényi ebben az egészben, de mégis érdemes felidézni. Már csak azért is, hogy látható legyen: az észa­ki szomszéddal kialakult vi­szony 1920 után minden volt, csak barátságos nem. A kicsit pikírt ember ezután szinte lát­ja, hogy Horn is tollat ragad, és párbajra hívja ki Meciart, de nem boxpárbajra, mert ab­ban a szlovák főnök biztosan jobb, hiszen e sport közben verték puhára őt is párszor. Nem csodálható, hogy Kelet- Közép-Európát nemigen ér­tik Nyugaton. hiszen a törté­nelmi abszurdok egy racio­nális világ számára fel nem foghatók. Nekünk persze az nem fogható fel. minek pro­dukálunk ebben a térségben örökösen groteszk helyzete­ket, amikor az egymásra­utaltság nyilvánvaló. De hát. ahogy a kormányzó a párbaj lehetőségéről írva a közép­kori jelzőt írta le, úgy ezt a középkori civakodást akár mára is vonatkoztathatjuk. Az itt élők aligha remélhe­tik, hogy a közeli jövőben a két országban lesznek olyan normális politikusok, akik képesek átlépni a XX., illet­ve a XXI. századba úgy, hogy maguk mögött hagyják azt a sok ostobaságot, amit a na­cionalizmusok termeltek ki. kiiktatják a vélt és valós sé­relmek miatti párbajokat, hol a politikai szószéken, hol Hágában, és rájönnek arra. mindez olyannyira nevetsé­ges korunkban, hogy egyfé­le európai bohócszerepre kényszeríthet minket. A Horthy által ajánlott párbaj elmaradt. Megúszták az akkori csehszlovák veze­tők a kormányzó acélos kard­jának fejcseleit és oldalvá­gásait. Megússza Meciar is, mert ilyen marhaságot java­solni ma egyetlen épeszű po­litikus se merne. De bizony amint volt. úgy maradt a pár­bajokra ingerlő helyzet. Kár A dolog méltatlan, rossz a szlovákoknak és rossz ne­künk. Még jó. hogy az embe­rek ott is, itt is élni akarnak és nem viaskodni. A politika pedig, mint mindig, kicsit piszkos, kicsit ostoba és na­gyon felelőtlen. Szombaton indul az MTM adása Fekete Tibor (Új Kelet) Mint ismert, a közeljövőben a Magyar Televízió jelenle­gi 2-es adásának helyére az MTM-SBS televízió műsora kerül. Hosszas huzavona után mára kiderült, hogy ok­tóber 4-én, szombaton indul az adás. Az első országos su­gárzású kereskedelmi adó az elképzelések szerint a család és a vidék televíziója lesz. A médiatörvény rendelke­zik arról, hogy egy hónapig még földi adókon és műhol­don keresztül is adni kell az MTV 2-es műsorát, hogy le­gyen elég idő az átállásra. Akik az AM-mikro szolgál­tatását használják, azok akár most is kereshetik a szignált és ráhangolhatnak a jelre. A saját földi antennával rendel­kező nézőknek szombaton reggel hat órától megyénkben a Tokaji adó UHF 60-as csa­tornáján, illetve a Fehérgyar­mati UHF 41 -cs csatornán tud­ják venni az adást. Akik már eddig is ezen a csatornán tud­ták fogni a régi TV 2 adását, nekik nem kell áthangolniuk készüléküket. Akiknek ez mégsem sikerülne, azok for­duljanak szakemberhez. Más a helyzet a kábeltele­víziós társaságokkal. Nekik meg kell állapodniuk az MTM SBS-sel, és csak a szer­ződéskötés után állhatnak rá erre a frekvenciára. Amint megtudjuk, mikor kezdődik a kábelhálózaton a sugárzás, hírül adjuk. Bármilyen jelle­gű kéréssel bizalommal for­dulhatnak az MTM SBS TV- hez a díjtalanul hívható te­lefonszámukon: 06/80-20-22-20. Ezt a jelet kell keresni

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom