Új Kelet, 1997. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-16 / 191. szám

Kultúra 1997. augusztus 16., szombat Jubilál a Tokaji írótábor MTI _______________ Az idén gyűlt össze hu­szonötök alkalommal mint­egy kétszáz hazai és hatá­ron túli irodalmár a bor vá­rosában. A csütörtökön kezdődött tanácskozás tár­gya és címe: Századunk ki­hívásai - a magyar iroda­lom válaszai. Gál Sándor kassai magyar író, az írótábor kuratóriu­mának új elnöke - az előző elnök, Pomogáts Béla há­roméves megbízatása lejárt — megnyitójában elmondta, összegezni szeretnék, hogy miképp látja a magyar író- társadalom a huszadik szá­zadot meghatározó esemé­nyek, folyamatok és az erre reagáló szellemi élet szem­besítését, illetve azt a vizs­gát, amelyre a kihívások késztették és késztetik á magyar irodalmat. Ha eze­ket a kihívásokat nézzük, akkor a magyarság történel­mének legkegyetlenebb századát éltük meg, és bú­csúztatjuk rövidesen. Világháborúk, forradal­mak, ellenforradalmak, a haza trianoni felnégyelése, Jalta, a megalázó párizsi bé­kediktátumok, a kisebbség­be rekedt magyarság jog- fosztottsága, ötvenhat, az utóbbi évek rendszerválto­zása... Csupa kudarc — álla­pította meg az elnök, rög­vest hozzátéve: irodalmunk­nak ebből az iszonyatból következően ez az egyik leggazdagabb százada. Iro­dalmunk és anyanyelvűnk olyan katedrálisát építette meg ez a század, amelynek gazdagságát, szépségét ki­mondani se vagyunk bátrak - vélekedett. A tokaji írótábor ezúttal új helyszínen, a tavaly át­adott tokaji gimnázium au­lájában tartja tanácskozá­sát. A résztvevők a szomba­ti táborzárás előtt fát ültet­nek el Cseres Tibor emléké­re. Soltész Albert: Kövek szorításában Egyháztörténeti kiállítás MTf ________ A nagyközönség által elő­ször látogatható budavári Prímási Palotában Paskai László bíboros, prímás, esz- tergom-budapesti érsek nyi­totta meg csütörtökön a „Sub Patrocinio Adalberti Sancti” című, Szent Adal­bert alakját és az Esztergom- Budapesti Főegyházmegye életét bemutató kiállítást. A megnyitón részt vett Richard Prazák, a Cseh Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagyköve­te, Ternyák Csaba segéd­püspök, a Magyar Katoli­kus Püspöki Konferencia (MKPK) titkára, és ott vol­tak a kiállítás létrehozásá­ban segédkező levéltárak, múzeumok képviselői - tá­jékoztatta az MTI-t csütör­tökön az Esztergom-Buda- pesti Főegyházmegyei Hi­vatal. II. János Pál pápa ez évi csehországi, majd lengyel­országi látogatása a Szent Adalbert jubileumhoz kap­csolódott. Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye - a Szent István-napi megemlékezés bevezetéseként - az augusz­tus 22-ig ingyenesen láto­gatható kiállítással kíván emléket állítani védőszent­jének. Adalbert, Prága püspöke ezer évvel ezelőtt, a mai Len­gyelország területén a po­gány poroszok evangelizá- lása közben szenvedett vér­tanúhalált. Hányatott élete során rövid ideig Magyaror­szágon is tartózkodott, ő ke­resztelte és bérmálta István herceget. Adalbert 999-ben történt szentté avatását követően az első magyar egyházi köz­pont, Esztergomi Érsekség megalapítása után Szent Ist­ván őt tette meg az érsekség védőszentjévé, és az első székesegyházat is Adalbert tiszteletére építette. rrrrrr r. Ml ÜJ 'Li A tüzet és az életet jelképként tisztelik Fesztiváldíjat nyert a Primavera Sanghajban Hatházi Andrea (Új Kelet) — Utazásunk története még tavaly kezdődött, mikor is városunkban lett látogatási néhány kínai szakember, akik látták a ,,My fair lady” produkciónkat, s elvitték a hírünket az ázsiai országba. Nagyon tetszhetett nekik az előadás, mert meghívtak ben­nünket az július 30. és au­gusztus 10. közötti időre Sanghajba, ahol egy nemzet­közi gyermektánc-fesztivá- lon vettünk részt. Tíz együt­tes vett részt a rendezvényen a világ különböző tájairól. Kanadából, Hongkongból, Japánból, Belorussziából, sőt Ausztráliából is érkeztek csoportok. Nagy megtiszteltetés ért bennünket, mert felkérték a csoportot, hogy az ünnepé­lyes megnyitón, melyet öt ázsiai televízió élőben köz­vetített, táncoljuk el De Falla Tűztáncát. Hatalmas tapssal díjazták szereplésünket, amely őszintén szólva meglepett minket. Tudtuk, hogy na­gyon látványos a koreográ­fia, de ilyen sikerre nem szá­mítottunk rögtön az első na­pon. Igen ám, de kiderült, hogy ők a tüzet az élet jelké­peként tisztelik, a piros színt — amilyen színű anyagból a fellépőruháink készültek — a szeretet és a barátság szimbó­lumának tartják. Az ő filozó­fiájuk szerint tehát teljesen átértékelték bemutatott mű­vet. — Hogyan fogadták a ba­lettcsoportot a távoli ország­ban? — A kínaik azt vallják, hogy mi rokonok vagyunk, ezért nagyon szivélyes volt a vendéglátás. A megnyitóün­nepségen a kínai gyerekek fél éve gyakorolt műsorukat mutatták be, amelyben min­den meghívott nemzet jelleg­zetes táncát annak megfelelő népviseletben adták elő. A magyar népdalra, a rezgő­csárdás lépésanyagára rögtön ráismertük, de az öltözékkel egy kis probléma volt, hiszen kék-fehér ruhácskákban, kék sapkával a fejükön táncoltak a sanghaji apróságok. Az or­szágot a szélsőségek jellem­zik. A nyomorral és a fény­űzéssel lépten-nyomon talál­kozhattunk a 12 milliós lé­lekszámú városban. A feszti­vál résztvevőinek nagyon pazar volt az ellátása, mond­hatnám, az ottani „felső tíz­ezer” is megirigyelhette. Vál­tozatos pihenő, szabadidős programokat állítottak szá­munkra össze. Hajókirándu­láson vettünk részt a Hu- angpu folyón, „Kéz a kéz­ben” partykat szerveztek, amelyeken a különféle nem­zetek táncosai ismerkedhet­tek meg egymással. Látoga­tást tettünk a Sanghaj köze­lében lévő Nemzeti faluban, amely a mi múzeumfalunk­hoz hasonlatos. Itt mind az 56, Kínában élő nemzetiség életét bemutató eszközöket, házakat láthattunk. Az ott élő nemzetiségek annyira kü­lönbözőek egymástól, hogy egymás nyelvét sem értik meg. A „falulátogatás” prog­ramját záró közös táncot az arrafelé mindennaposnak számító monszuneső mosta el, amely olyan sűrűn esik, A Nívódíjas és Kiváló minősítéssel fémjelzett nyíregy­házi Primavera Balettegyüttes 15 tagja a hét elején érkezett haza Sanghajból, ahol egy nemzetközi gyer- mektánc-fesztiválon vettek részt. A bőröndből még alig pakoltak ki, hazaérkezésük másnapján máris folytat­ták a próbákat, mert a hónap utolsó napján fontos fellépésük lesz Nyíregyházán Göncz Árpád köztársa­sági elnök előtt. Feketéné Kun Ildikó, Nívó- és Tehet­ségekért díjas balettmesterrel, az együttes koreográ­fusával beszélgettem a kínai útról. hogy fél méterre sem lehet lát­ni ilyenkor. Meghívást kap­tunk a helyi Úttörőpalotába, ahol együttesünk tagjait ün­nepélyesen úttörővé avatták. Az összes résztvevő együttes számára koktélpartit szervez­tek, ahol közel háromméteres tortával fogadtak minket. Ezen csak a marcipándíszíté­sek voltak ehetők, a sok gyer­mek hamar el is pusztította őket. Természetesen több ki­sebb, ehető torta is volt terí­téken. Voltunk zsibvásáron, ahol könyékig merülve kutat­hattunk a jade és achát fél­drágakőhalmokban. Akroba- ta-showt láttunk, amely a kí­nai cirkusz, varieté és akroba­tavilág szédületes bemutató­ja volt. Nagyon sokáig sorol­hatnám a változatosabbnál változatosabb programokat, kirándulásokat.- Milyen ,.szakmai progra­mokon" vettek még részt a tíz nap alatt?- Két előadást is tartottunk a „My fair lady”-ből. Óriási sikerünk volt, hiszen mi vit­tünk egyedül dramatikus tán­cot a fesztiválra, amelynek történetét és szövegét megér­tették a kínaiak is. A két előadás közötti szünetben a gyerekek tréningje nem ma­radhatott el, így még a szállo­da folyosóján is balettoztunk, amely a takarítószemélyzet tetszését is megnyerte. Két meglepetés is ért minket. Egy elkallódott fax miatt nem ér­tesültünk még itthon, hogy a záróünnepségen egy másik saját koreográfiával kell fel­lépnünk. Ezt mi csak az emlí­tett nap előtti reggelen tud­tuk meg. Szerencsére koráb­ban vettem egy kínai népda­lokat tartalmazó kazettát, s onnan választottam ki egy dalt. Az üteme hasonlított a Carmina Burana taktusaihoz, így a már korábban táncolt, jól ismert koreográfiát változ­tattam át, s egészítettem ki né­hány elemmel. A népdal szö­vege a barátságról és a sze­rétéiről szólt, így a mozdula­tokba becsempésztem néhány erre utaló részletet is. Egy na­punk volt a felkészülésre, de megint nagy sikert arattunk, hiszen senkinek sem jutott eszébe kínai népdalra balet- tozni, csak nekük a szükség- helyzetben. Természetesen most is a piros fellépőru­hánkat vettük fel, amelyet annyira szerettek a kínaiak. A záróünnepség fináléját egy másik helyszínen, a sanghaji televízió hatalmas stúdiójába vették fel, amely akkora volt, mint egy nagy színházterem. Itt népviseletben léptek fel a meghívott együttesek, né­hány taktust táncolva a finá­lé zenéjére. Igen ám, de mi erről sem értesültünk koráb­ban, úgyhogy a gyönyörű pa­lotásruháink itthon maradtak. Lélekjelenlétünket most sem vesztettük el, a „primavérás” feliratú pólóinkat fordítva öl­töttük magunkra, s az előző éjszaka gyártott piros-fehér- zöld zászlócskáinkkal inte­getve vonultunk a színpadra. A probléma csak az volt, hogy természetesen filctolla­kat sem vittünk magunkkal egy balettfesztiválra, így né­hány színes ceruzával, több­szöri átfestés után sikerült a megfelelő erősségű színeket „megalkotnunk”. A várat­lan siker most is meglepett minket. Nagyon jól harmo­nizáltak a mi zászlócskáik a háttérben eredetileg is ter­vezett nemzeti zászlókkal. S a mi fellépésünkhöz most sem volt hasonló.- Beszámolójából érez­hető, hogy minden fellépé­süket a közönség hatalmas tapsa övezte. A fesztivál bí­rálnak elismerését is meg­kapták?- A nemzetközi gyermek- táncfesztivál különdíját együttesünk kapta, s arany­éremmel jutalmaztak még bennünket a zsűri tagjai, amelyről hongkongi igazo­ló diplomát is kaptunk.- Ha jól tudom, újabb meghívást is kapott Ön mint koreográfus.- Igen, októberben visz- szavárnának, de sajnos az anyagi lehetőségeink miatt már ezt nem vállalhatom. Egyébként is akkor már ja­vában tanítom a régi és leendő növendékeimet Nyír­egyházán a klasszikus ba­lett technikájára. A mosta­ni utunkért is köszönetét kell mondanom a megyei és a városi önkormányzatnak, valamint szponzorainknak, akik hozzásegítettek min­ket ehhez a csodálatos út­hoz és élményhez, mert se­gítségük nélkül nem érhet­tük volna el ezeket a sike­reket. 2 ra E < Az aranyérem és a fesztiváldíj

Next

/
Oldalképek
Tartalom