Új Kelet, 1997. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-16 / 191. szám
Kultúra 1997. augusztus 16., szombat Jubilál a Tokaji írótábor MTI _______________ Az idén gyűlt össze huszonötök alkalommal mintegy kétszáz hazai és határon túli irodalmár a bor városában. A csütörtökön kezdődött tanácskozás tárgya és címe: Századunk kihívásai - a magyar irodalom válaszai. Gál Sándor kassai magyar író, az írótábor kuratóriumának új elnöke - az előző elnök, Pomogáts Béla hároméves megbízatása lejárt — megnyitójában elmondta, összegezni szeretnék, hogy miképp látja a magyar író- társadalom a huszadik századot meghatározó események, folyamatok és az erre reagáló szellemi élet szembesítését, illetve azt a vizsgát, amelyre a kihívások késztették és késztetik á magyar irodalmat. Ha ezeket a kihívásokat nézzük, akkor a magyarság történelmének legkegyetlenebb századát éltük meg, és búcsúztatjuk rövidesen. Világháborúk, forradalmak, ellenforradalmak, a haza trianoni felnégyelése, Jalta, a megalázó párizsi békediktátumok, a kisebbségbe rekedt magyarság jog- fosztottsága, ötvenhat, az utóbbi évek rendszerváltozása... Csupa kudarc — állapította meg az elnök, rögvest hozzátéve: irodalmunknak ebből az iszonyatból következően ez az egyik leggazdagabb százada. Irodalmunk és anyanyelvűnk olyan katedrálisát építette meg ez a század, amelynek gazdagságát, szépségét kimondani se vagyunk bátrak - vélekedett. A tokaji írótábor ezúttal új helyszínen, a tavaly átadott tokaji gimnázium aulájában tartja tanácskozását. A résztvevők a szombati táborzárás előtt fát ültetnek el Cseres Tibor emlékére. Soltész Albert: Kövek szorításában Egyháztörténeti kiállítás MTf ________ A nagyközönség által először látogatható budavári Prímási Palotában Paskai László bíboros, prímás, esz- tergom-budapesti érsek nyitotta meg csütörtökön a „Sub Patrocinio Adalberti Sancti” című, Szent Adalbert alakját és az Esztergom- Budapesti Főegyházmegye életét bemutató kiállítást. A megnyitón részt vett Richard Prazák, a Cseh Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, Ternyák Csaba segédpüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkára, és ott voltak a kiállítás létrehozásában segédkező levéltárak, múzeumok képviselői - tájékoztatta az MTI-t csütörtökön az Esztergom-Buda- pesti Főegyházmegyei Hivatal. II. János Pál pápa ez évi csehországi, majd lengyelországi látogatása a Szent Adalbert jubileumhoz kapcsolódott. Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye - a Szent István-napi megemlékezés bevezetéseként - az augusztus 22-ig ingyenesen látogatható kiállítással kíván emléket állítani védőszentjének. Adalbert, Prága püspöke ezer évvel ezelőtt, a mai Lengyelország területén a pogány poroszok evangelizá- lása közben szenvedett vértanúhalált. Hányatott élete során rövid ideig Magyarországon is tartózkodott, ő keresztelte és bérmálta István herceget. Adalbert 999-ben történt szentté avatását követően az első magyar egyházi központ, Esztergomi Érsekség megalapítása után Szent István őt tette meg az érsekség védőszentjévé, és az első székesegyházat is Adalbert tiszteletére építette. rrrrrr r. Ml ÜJ 'Li A tüzet és az életet jelképként tisztelik Fesztiváldíjat nyert a Primavera Sanghajban Hatházi Andrea (Új Kelet) — Utazásunk története még tavaly kezdődött, mikor is városunkban lett látogatási néhány kínai szakember, akik látták a ,,My fair lady” produkciónkat, s elvitték a hírünket az ázsiai országba. Nagyon tetszhetett nekik az előadás, mert meghívtak bennünket az július 30. és augusztus 10. közötti időre Sanghajba, ahol egy nemzetközi gyermektánc-fesztivá- lon vettünk részt. Tíz együttes vett részt a rendezvényen a világ különböző tájairól. Kanadából, Hongkongból, Japánból, Belorussziából, sőt Ausztráliából is érkeztek csoportok. Nagy megtiszteltetés ért bennünket, mert felkérték a csoportot, hogy az ünnepélyes megnyitón, melyet öt ázsiai televízió élőben közvetített, táncoljuk el De Falla Tűztáncát. Hatalmas tapssal díjazták szereplésünket, amely őszintén szólva meglepett minket. Tudtuk, hogy nagyon látványos a koreográfia, de ilyen sikerre nem számítottunk rögtön az első napon. Igen ám, de kiderült, hogy ők a tüzet az élet jelképeként tisztelik, a piros színt — amilyen színű anyagból a fellépőruháink készültek — a szeretet és a barátság szimbólumának tartják. Az ő filozófiájuk szerint tehát teljesen átértékelték bemutatott művet. — Hogyan fogadták a balettcsoportot a távoli országban? — A kínaik azt vallják, hogy mi rokonok vagyunk, ezért nagyon szivélyes volt a vendéglátás. A megnyitóünnepségen a kínai gyerekek fél éve gyakorolt műsorukat mutatták be, amelyben minden meghívott nemzet jellegzetes táncát annak megfelelő népviseletben adták elő. A magyar népdalra, a rezgőcsárdás lépésanyagára rögtön ráismertük, de az öltözékkel egy kis probléma volt, hiszen kék-fehér ruhácskákban, kék sapkával a fejükön táncoltak a sanghaji apróságok. Az országot a szélsőségek jellemzik. A nyomorral és a fényűzéssel lépten-nyomon találkozhattunk a 12 milliós lélekszámú városban. A fesztivál résztvevőinek nagyon pazar volt az ellátása, mondhatnám, az ottani „felső tízezer” is megirigyelhette. Változatos pihenő, szabadidős programokat állítottak számunkra össze. Hajókiránduláson vettünk részt a Hu- angpu folyón, „Kéz a kézben” partykat szerveztek, amelyeken a különféle nemzetek táncosai ismerkedhettek meg egymással. Látogatást tettünk a Sanghaj közelében lévő Nemzeti faluban, amely a mi múzeumfalunkhoz hasonlatos. Itt mind az 56, Kínában élő nemzetiség életét bemutató eszközöket, házakat láthattunk. Az ott élő nemzetiségek annyira különbözőek egymástól, hogy egymás nyelvét sem értik meg. A „falulátogatás” programját záró közös táncot az arrafelé mindennaposnak számító monszuneső mosta el, amely olyan sűrűn esik, A Nívódíjas és Kiváló minősítéssel fémjelzett nyíregyházi Primavera Balettegyüttes 15 tagja a hét elején érkezett haza Sanghajból, ahol egy nemzetközi gyer- mektánc-fesztiválon vettek részt. A bőröndből még alig pakoltak ki, hazaérkezésük másnapján máris folytatták a próbákat, mert a hónap utolsó napján fontos fellépésük lesz Nyíregyházán Göncz Árpád köztársasági elnök előtt. Feketéné Kun Ildikó, Nívó- és Tehetségekért díjas balettmesterrel, az együttes koreográfusával beszélgettem a kínai útról. hogy fél méterre sem lehet látni ilyenkor. Meghívást kaptunk a helyi Úttörőpalotába, ahol együttesünk tagjait ünnepélyesen úttörővé avatták. Az összes résztvevő együttes számára koktélpartit szerveztek, ahol közel háromméteres tortával fogadtak minket. Ezen csak a marcipándíszítések voltak ehetők, a sok gyermek hamar el is pusztította őket. Természetesen több kisebb, ehető torta is volt terítéken. Voltunk zsibvásáron, ahol könyékig merülve kutathattunk a jade és achát féldrágakőhalmokban. Akroba- ta-showt láttunk, amely a kínai cirkusz, varieté és akrobatavilág szédületes bemutatója volt. Nagyon sokáig sorolhatnám a változatosabbnál változatosabb programokat, kirándulásokat.- Milyen ,.szakmai programokon" vettek még részt a tíz nap alatt?- Két előadást is tartottunk a „My fair lady”-ből. Óriási sikerünk volt, hiszen mi vittünk egyedül dramatikus táncot a fesztiválra, amelynek történetét és szövegét megértették a kínaiak is. A két előadás közötti szünetben a gyerekek tréningje nem maradhatott el, így még a szálloda folyosóján is balettoztunk, amely a takarítószemélyzet tetszését is megnyerte. Két meglepetés is ért minket. Egy elkallódott fax miatt nem értesültünk még itthon, hogy a záróünnepségen egy másik saját koreográfiával kell fellépnünk. Ezt mi csak az említett nap előtti reggelen tudtuk meg. Szerencsére korábban vettem egy kínai népdalokat tartalmazó kazettát, s onnan választottam ki egy dalt. Az üteme hasonlított a Carmina Burana taktusaihoz, így a már korábban táncolt, jól ismert koreográfiát változtattam át, s egészítettem ki néhány elemmel. A népdal szövege a barátságról és a szerétéiről szólt, így a mozdulatokba becsempésztem néhány erre utaló részletet is. Egy napunk volt a felkészülésre, de megint nagy sikert arattunk, hiszen senkinek sem jutott eszébe kínai népdalra balet- tozni, csak nekük a szükség- helyzetben. Természetesen most is a piros fellépőruhánkat vettük fel, amelyet annyira szerettek a kínaiak. A záróünnepség fináléját egy másik helyszínen, a sanghaji televízió hatalmas stúdiójába vették fel, amely akkora volt, mint egy nagy színházterem. Itt népviseletben léptek fel a meghívott együttesek, néhány taktust táncolva a finálé zenéjére. Igen ám, de mi erről sem értesültünk korábban, úgyhogy a gyönyörű palotásruháink itthon maradtak. Lélekjelenlétünket most sem vesztettük el, a „primavérás” feliratú pólóinkat fordítva öltöttük magunkra, s az előző éjszaka gyártott piros-fehér- zöld zászlócskáinkkal integetve vonultunk a színpadra. A probléma csak az volt, hogy természetesen filctollakat sem vittünk magunkkal egy balettfesztiválra, így néhány színes ceruzával, többszöri átfestés után sikerült a megfelelő erősségű színeket „megalkotnunk”. A váratlan siker most is meglepett minket. Nagyon jól harmonizáltak a mi zászlócskáik a háttérben eredetileg is tervezett nemzeti zászlókkal. S a mi fellépésünkhöz most sem volt hasonló.- Beszámolójából érezhető, hogy minden fellépésüket a közönség hatalmas tapsa övezte. A fesztivál bírálnak elismerését is megkapták?- A nemzetközi gyermek- táncfesztivál különdíját együttesünk kapta, s aranyéremmel jutalmaztak még bennünket a zsűri tagjai, amelyről hongkongi igazoló diplomát is kaptunk.- Ha jól tudom, újabb meghívást is kapott Ön mint koreográfus.- Igen, októberben visz- szavárnának, de sajnos az anyagi lehetőségeink miatt már ezt nem vállalhatom. Egyébként is akkor már javában tanítom a régi és leendő növendékeimet Nyíregyházán a klasszikus balett technikájára. A mostani utunkért is köszönetét kell mondanom a megyei és a városi önkormányzatnak, valamint szponzorainknak, akik hozzásegítettek minket ehhez a csodálatos úthoz és élményhez, mert segítségük nélkül nem érhettük volna el ezeket a sikereket. 2 ra E < Az aranyérem és a fesztiváldíj
