Új Kelet, 1997. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-16 / 191. szám
írók Szatmárcsekén Boldog lehetett volna Kölcsey tekintetes úr, ha valamilyen csoda folytán részt tudott volna venni a róla elnevezett fogadó- és kulturális centrum rendezvényén. írók, költők adtak egymásnak randevút, hogy négy napon keresztül megtárgyalják a világ éppen aktuális dolgait. Mostanában sajnos csak aktuális dolog van. Annyira, hogy nem is biztos, sikerül majd megoldani a felgyülemlett problémákat. Berki Antal (Új Kelet) Nálunk az íróság, költő- ség soha nem volt magánügy. Mindig valamilyen nemzetmentő eszme mellett sorakoztak fel az alkotók. Most sincs ez másképp, még akkor sem, ha a kortárs élőknek nincs igazi rálátásuk az éppen aktuális társadalmi gondokra. Nagy felelősség egy ilyen alkotótábor megszervezése. Jól tudja ezt a Váci Mihály Alkotó Kör, és amikor most már sokad- jára rendezi meg az írók, költők összejövetelét, a szervezők, vezetők - elsősorban Madár János — nagyon odafigyeltek arra is, hogy igazi történelmi, irodalmi környezetbe hívják össze az ország minden tájától érkezett művészeket. Az írókonferencia komplex egészében vizsgálta Szatmárcsekén az irodalom, a történelem és a társművészetek viszonyát. Túl azon, hogy verseket, különféle prózai műfajokat ismertettek egymással, Baracsiné Molnár Ibolya a képzőművészet, Kántor Zoltán a zene felől közelítette meg a literátorok és a természet viszonyát. Sok minden fér bele egy ilyen négynapos konferencia anyagába. Annyira sok minden, hogy késő éjszakáig sem lehetett befejezni az elhúzódó vitákat. Selley Zoltán előadóművész műsora igazán megrendítette a vendégeket, az egész napos buszkirándulás pedig olyan látnivalókat kínált a környék nevezetességeiről, ami egy életre szóló élményanyag lehet azoknak, akik kizárólag személyes tapasztalataik alapján képesek az alkotásra. Elsősorban Szabolcsból jöttek a vendégek, de természetesen érkeztek Borsodból, Hevesből, Budapestről, sőt még Pécsről is. Cseh Károly régi vendége a szabolcsi íróköltő találkozónak. A mezőkövesdi illetékességű költő szinte motorja lett a négynapos heppeningnek. Mindenütt ott volt, ahol valami történt, és nem akármilyen fel- készültségről téve tanúságot, sorozatban mutatta be a nagyközönség előtt pályatársait. Élményszámba ment Papp Magdolna új kötetének bemutatása. Hétfőn délben véget ért a szatmárcsekei négy nap. Kölcsey tekintetes úr nyugodtan pihenhet sírjában. Olyan alkotók táboroztak Szatmárcsekén, akik talán képesek arra, hogy az egykori kisnemes egész világra ható szellemiségét tovább vigyék. Egy halhatatlan művész „lelke” Nyíregyházán Madarász Viktor (1830- 1917) a magyar történelmi festészet legnagyobb alakja. Ő volt az első festőnk, aki a magyar festészetet európai rangra emelte, ő volt az a művész, aki 1848/49-ben fegyverrel szolgálta hazánk szent ügyét. Műveiben egy életen keresztül kifinomult intelligenciával s a művészet rejtett fegyverével - ecsettel és vászonnal - szolgálta a magyarság érdekeit, és harcolt a magyarság létéért. Korában - és talán azóta is - alkotásai a nemzet sorskérdéseinek szin- bólumaivá váltak Gyöngyösi László ___ A nyíregyházi Városi Galériában rajzok, tárgyak, képek - megannyi szép emlék eleveníti fel a nagy festő életének jelentős és kevésbé jelentős, de meghatározó állomásait. A Madarász Viktor halálának 80. évfordulójának emlékére szervezett kiállításra látogató átfogó képet kap egy élet munkásságáról. A látogatókat a kiállítóterem ajtajánál jelképesen Madarász Viktor önarcképe (1910) üdvözli. A rendezők által kiállított tárgyak és festmények a „lehetőségek” legmagasabb színvonalú felvonultatását érzékeltetik. A tizenegy éves gyermek rajzai a pálya kezdetét, a tizennyolc éves fiatalember - hadnagyi rangban - szabadságharcosként elevenedik meg. A művész alkotásaival visszaemlékezik nemzetünk nagy harcára és az azt követő megtorlásokra: Zrínyi Péter a börtönben (1857), Hunyadi László siratása (1859) és Zrínyi Ilona vizsgálóbírói előtt (1859). Ezekről a műveiről Jókai Mór így írt valaha: „...egyszerre három művel lép elénk, olyan művel, amiken nemcsak festést látunk, de látunk lelkeket előjönni belőlük, mikből az ihletés borzadá- lya fut végig rajtunk”. A kiállított festmények közül kiemelkedik a jelentős művészi értékkel bíró és a festő szinte valamennyi erényét megjelenítő: Bethlen Gábor tudósai körében (1870) című kompozíció és két monumentális méretű képe, Az Ónodi országgyűlés (1879) és a Zápolya Izabella (1879), valamint a Dózsa népe (1868) című alkotása. Ezek közül a Bethlen Gábor tudósai körében című alkotás vázlata 1870-ben történeti-festészeti pályázaton második helyezett lett (Benczúr Gyula előzte meg), míg a Zápolya Izabella című képe a millenneumi kiállításon aranyérmet nyert. A tárgyak közül bensőséges érzéssel tárul elénk Madarász Viktor festőszekrénye, íróasztala, széke és irattárcája. A Városi Galéria tárlatán a Magyar Nemzeti Galéria a Magyar Nemzeti, a debreceni Déri, a Petőfi Irodalmi, a rákospalotai, a budapesti Történeti Múzeum anyagain kívül magántulajdonban lévő alkotások is láthatók, de a kiállítást színesítik a művész hagyatékából származó fényképek, oklevelek mellett Madarász Adeline képei is. Aki szereti a szépet, és képzeletben fejet akar hajtani a nagy magyar festőművész előtt, az még szeptember 21-ig megteheti. Az érdeklődő nem fog csalódni, mért egy mesterien megszervezett tárlatot tekinthet meg, ami méltó a művész emlékéhez és méltó a magyarság kulturális örökségéhez. Reformátusok nagygyűlése Debrecenben MTI A Református Világszövetség (RVSZ) Kelet- és Közép- Európában élő magyar református tagegyházai azt kérik a szervezettől, hogy a debreceni nagygyűlés határozott formában foglaljon állást a híveiket érő etnikai és vallási elnyomás és diszkrimináció minden formája ellen, támogassa és segítse őket emberi, kisebbségi, vallási és politikai jogaik kivívásáért és veszélyeztetett identitásuk védelmében folytatott törvényes küzdelmükben. Ezt az álláspontot Tőkés László erdélyi református püspök, az RVSZ 23. debreceni nagygyűlésének küldötte ismertette csütörtökön a Református Kollégium dísztermében tartott sajtótájékoztatón, ahol a nagygyűlés nemzeti és etnikai identitással foglalkozó alszekciójának a munkájáról volt szó. Tőkés püspök elmondta, hogy a Magyar Református Világszövetségben és a Magyar Református Egyházak Konzultatív Zsinatában egyesült kárpát-medencei kisebbségi egyházak elégtelennek tartják, ha a világszövetség csak nagy általánosságban, vagy a teológiai elvontság szintjén foglalkozik a sorsukat és jövőjüket meghatározó égető kérdésekkel. Meggyőződésük, hogy a 23. nagygyűlés központi témájául szolgáló prófétai üzenet - „Törjétek szél az igazságtalanság bilincseit!” -, csak akkor válhat „gyakorlati teológiává”. ha az RVSZ debreceni fóruma, éppen a helyszín meghatározottságait figyelembe véve, nem tér ki a kelet-közép- európai régió etnikai-kisebbségi kihívásai elől, hanem egyértelmű állásfoglalásával járul hozzá a szlovákiai, az ukrajnai, a romániai, a jugoszláviai és a horvátországi magyar református nemzeti és vallási közösségek nyomasztó kisebbségi helyzetének rendezéséhez. A sajtótájékoztatón Tőkés László emlékeztetett rá, hogy az 1989-ben tartott szöuli nagygyűlésen természetes módon vált a világszövetség elsődleges fontosságú kérdéseinek egyikévé Észak- és Dél-Korea egyesülésének ügye, aminek folytatásaként a koreai kérdés a debreceni nagygyűlés napirendjére is felkerült. Foto: Csonka Robert________________________________________________________________Fotó: archív - Adam Ferenc _______________________ Foto: Csonka Robert B& BE3S3S Önarckép, 1910
