Új Kelet, 1997. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-11 / 186. szám
Kultúra 1997. augusztus 11., hétfő Amerika szemete Gyöngyösi László Változó világunkban fel- szabadultabbak az emberek, a sok tabu téma már a múlté. így is van ez rendjén, hisz a tiltás, tűrés és tagadás kényszerű előírása nem a demokráciába való. Ám mi, magyarok, mindig túlzásba visszük dolgainkat, és szinte majmok módjára próbáljuk utánozni a jót és a rosszat egyaránt. Az elmúlt években a jót kevésszer találtuk, ám a sok rossz úgy ragadt ránk, mint homokvihar után a kosz. A magyar kultúra hordozói közül a könyveket csak kevesen olvassák, a színházakat alig látogatják, így jobb híján maradnak a tömegkommunikációs eszközök. Köztudottan nem újságolvasó a magyar, rádiót nem tudni, mennyien hallgatnak - de valószínű, hogy a televíziót tömegével nézik. A televízió (amely sokkal többre lenne hivatott) műsorainak többsége az elmúlt években kritikán aluli színvonalra süllyedt. A szakemberek ezt a jelenséget a pénztelenséggel magyarázzák, ami nehezen hihető - hisz rengeteget áldoznak (és sajnos áldozhatnak) általában közpénzből az amerikai filmipar szemétdombjáról összeszedett mocsokra. Ezeket a szemeteket még meg is fejelik a magyar szinkron (szintén nem kevés pénzbe kerülő) trágár hangvételével. Nehéz elhinni, hogy Arany, Ady, Radnóti országában erre igény lenne. Tudom, hogy mint minden nyelvben - így a magyarban is - van ízes, szaftos beszéd, ám amikor ez ízléstelen trágárságba fordul, akkor az ilyennek a jóérzésű emberek hátat fordítanak. Még azt is elfogadom, hogy lehet nevén nevezni a „gyereket”, természetadta testrészeinket más, sokkal élvezetesebb dolgokra használni, és ezt finoman megfogalmazni, de egy valaminek - a jó ízlésnek, a kötelező intelligenciának sohasem szabad hiányoznia. Azt is tudom, hogy mindenkinek joga van bizonyos határokon belül azt tenni, amit akar, de a közt formáló és a közösségek kultúrájának közvetítői által a közt, a közgondolkodást fertőzni nagyon primitív és veszélyes dolog. Jó, tudom azt is, hogy nem kötelező az ilyen förmedvé- nyeket végignézni, ki is lehet kapcsolni a készüléket. Csak azt sajnálom, hogy azok, akik az ilyen mocskokat megveszik, műsorra tűzik és közreadják, még csak nem is pironkodnak rajta. Küzdeni kell a jövőért! Dojcsák Tibor (Új Kelet) Az 51. éves, bajuszos, őszülő hajú Horváth András, ismeretebb nevén „Laza” külsején nem látszik cigány származása. A sors fintora ez, mert ő nem keresztként cipeli vállán etnikumi hovatartozását. Büszke rá, ahogyan arra is, hogy híres zenészcsaládból származik. Szülei alapító tagjai voltak a mátészalkai Cigány Együttesnek 1945-ben. Ez a csapat vitte el a város (akkor még község) hírét szerte az országba. A kis Horváth András hétéves volt, együtt táncolt egy nyolcéves kislánnyal, aki később a felesége lett. Járt az együttes Lengyelországban, Magyarország minden táján, felléptek Latabárékkal egy műsorban, és sok más hely mellett az Operaházban is, ahol egy fotós megörökítette Rákosi Mátyást egy nyolcéves kislány, a későbbi Horváth Andrásáé mellett. Teltek az évek, Horváth András Nyíregyházán elvégezte a vendéglátó-ipari iskolát, felszolgáló-, vendéglős- és eladói szakmákat szerzett. Született két lányuk, akik mára három unokával is megajándékozták őket.A tánc mellett sportolt, cselgáncsozott, futballozott, úszott. Németh Miklós miniszterelnöktől munkája elismeréseképpen emlékérmet kapott. Még ezt megelőzően, harmincévesen megkapták a Magyar Szocialista Kultúráért érdemrendet is. Röviddel a kitüntetés után az együttes felbomlott, abbahagyta a sportolást is, és csak a családjának élt. A rendszer- váltást követően munka nélkül maradtak, ezért vállalkozók lettek, nyitottak egy sörözőt Mátészalkán. Nőttek a terhek, csökkent a bevétel, hét év elteltével eladták az üzletet. A csendes nyugdíjas évek újra előhozták a művészi hajlamokat az egykori táncos-zenészből. Kapcsolata eddig is volt művészetekkel, hiszen egyik sógora festőművész, bátyja pedig alapító tagja volt az Állami Népiegyüttesnek. O azonban valami újba fogott. Egy hajnalban, álmatlan hánykolódása közben, mint egy látomás jelentek meg előtte első versének sorai. Ez volt az „Ébredj, magyar”. Rövidesen nyomtatásban is napvilágot látott a Kraszna társadalmi és kulturális folyóirat hasábjain. Ezután már nap mint nap jöttek az új és újabb költemények, és a Kraszná- ban rendszeresen jelennek meg a Horváth András nevével fémjelzett költemények. Mivel az újság eljut Erdélybe is, messze földön megismerhették nevét. Elsősorban az egész nemzetet, vagy éppen a világot érintő problémák foglalkoztatják, ha személyes élménytől indul is el, végül mindenképpen általánosított tanulsághoz jut el,és igyekszik megtalálni a magyarságot sújtó bajok gyökerét. Férfiakat Szelistyének Vígjátékot írni nem köny- nyű. Különösen akkor nem, ha írója igazán nem is ismeri azt a környezetet, amibe hőseit helyezi. Ödön von Horváth osztrák. Ez a tény tökéletesen jellemzi a Férfiakat Szelistyének című darabját. Hallott talán valamiféle legendákat a magyarok királyáról, de hogy ki ez a király, uralkodása alatt mi történt az országban, mitől lett legendássá az úgynevezett „Igazságos Mátyás király”, arról fogalma sincs. Rossz darab a Férfiakat Szelistyének című vígjáték. Nagyon rossz. A mostanában reneszánszát élő írónak talán azért akad ennél elviselhetőbb műve. Most már mindegy. A kisvárdai Várszínház ezt a vígjátékot gondolta nyárideji mulatságként a nézőknek. Nem kellett volna. Berki Antal (Új Kelet) A gyönyörűségesen szép augusztusi éjszakában a fenn- séges várrom szolgált a nézőknek igazi varázslatként. Hogy közben a jobb sorsra érdemes aktorok színjátékkal is próbálkoztak, az nem igazán zavarta a publikumot. Maga a történet ismert. A szebeni gróf megpróbálja becsapni a királyt, aki természetesen azonnal átlát a szitán, és a csaló bűnhődik, de a férfiakra éhes sze- listyei asszonyok sem járnak rosszul. Tordy Géza rendező nem könnyű helyzetet oldott meg, amikor színpadképessé tette azt a nyersanyagot, amit az osztrák drámaírótól kapott. Hogy végül is sikerült elfogadható előadást produkálni, abban nagy szerepe van Gadus Erika kassai díszlettervezőnek és a Móricz Zsigmond Színház világosítóinak. Olyan teret teremtettek a játszóknak, mintha a valamikori Mátyás király udvarát, környezetét néztük volna ezen az augusztusi esten. Szervesen illeszkedett az oszlopsor a várszínház romjaihoz, és a világítás tökéletesen feledtette velünk, hogy bizony-bizony egy réges-régi vár maradékai között nézzük az előadást. Mintha a legendás király közvetlen szomszédságában ültünk volna, olyan volt az Ats Zoltán. Borbély Ferenc cs természetesen Gadus Erika által megteremtett játéktér. A fényhordozók egyenrangú félként vettek részt az előadásban, és nem kis mértékben volt részük abban, hogy végül is megelégedéssel távozhattak a nézők a kisvárdai vár romjai közül. Maguk a színészek mindent elkövettek, hogy élővé varázsolják az osztrák drámaíró figuráit. Nem volt könnyű dolguk, de hellyel-közzel sikeresen birkóztak meg a feladattal. Különösen az „öregek”, Czintos József és Fülöp Zoltán remekeltek. A valamikori nádor és az új nádor tökéletesen uralták a színpadot. Czintos József a maga nyúlfarknyi jelenetében is képes volt egész estére érvényes élményt adni, míg Fülöp Zoltán igazi játékmesterként fölényesen vezényelte végig az egész előadást. Két olyan színészt láthattunk Szatmárnémetiből, akik ha szerencsésebb csillagzat alatt születnek, a szűkebb haza meghatározó színházművészei lehetnének. Nagy Dezső fürdős- rnester tökéletes bajkeverő, aki ugyan pontosan tudja, hol lakik az Isten, de minduntalan megpróbál kibújni az isteni, illetve emberi törvények alól. Szólni kell még az előadás konfliktushordozóiról, az álomszép szelistyei asszonyokról. Varga Klára, Csutak Réka és Vince Emőke tökéletesen megfelelnek a kívánalmaknak. A szebeni gróf (a kassai Tóth Tibor) nem is érdemli meg, hogy olyan gyönyörű asszonyt birtokoljon, mint amilyen a felesége. Biztosan nem véletlen, hogy pontosan ez a nő felel meg legjobban a király ízlésének. És itt rejtezik a darab legnagyobb hibája is. A Mátyás legendakor nem tud olyasmiről, hogy az „igazságos” bármikor is a tilosba járkált volna. Márpedig más feleségének elszerelése akkor is bűn, ha a közvélekedés a megbocsátható vétségek közé sorolja az ilyesmit. A legendabéli Mátyás király mindig és minden korban az igazságosság jelképe volt, akivel kapcsolatban nem fér össze semmiféle svindli. Felemásra sikeredett előadás a kisvárdai. Láttunk jó színészi megoldásokat, és olyat is, ami bizony nem üti meg az elfogadhatóság mértékét. Nyár este volt. Végre igazi meleg. Az egész napos kánikula után jólesett üldögélni az ősi várrom ölelte nézőtéren. És ez se semmi. Megszólalnak a szobrok MTI Törley Mária szobrász- művész kiállításának lesz színhelye augusztus 15- től augusztus 30-ig a Gel- lért Szálló Teaszalonja. A nyitónapon a múzsák randevúja élményt ígér a képzőművészet, a zene és az irodalom barátainak. A Gellért Szálló Teaszalonjában a művésznő alkotásai között mondja el gondolatait Gulyás Márta zongoraművész a szobrok és a muzsika kapcsolatáról. Az eseményen közreműködik Kertesi Ingrid operaénekes Barta Dóra zongorakíséretével. A vendégek élvezhetik a Liszt-díjas koloratúrszoprán előadását, valamint megtekinthetik az Operaház tagját megörökítő Törley Mária készítette színes festett portrészobrot is. A szalontárlaton tartják az alkotóról megjelent, A remény szobrásza című kötet premierjét. A nyolcvan fekete-fehér, valamint huszonnégy színes felvételt is tartalmazó könyv a Katedrális Bt. gondozásában, az Alföldi Nyomdában készült. Gyur- kovics Tibor e kötetben napvilágot látott novelláját olvassa fel. A patinás szálló Teaszalonja operagálának ad otthont augusztus 22-én. A műsorban fellép Kertesi Ingrid, Lory Andrea Bellini-, és Pa- varotti-díjas szoprán, valamint Ánatolij Fokanov, az Operaház magánénekesei. Barta Dóra és Ágoston Géza lesznek a műalkotások társaságában megrendezendő koncert zongorakísérői. Az agusztus 29-i programban szintén ötvöződik a szobrászat, a zene és a költészet. Lory Andrea koncertezik Barta Dóra pianista kíséretével. Az érdeklődők ezt követően Gyurkovics Tibor Kos- suth-díjas költő-íróval találkozhatnak irodalmi estjén a Gellért Szálló Teaszalonjában. Sulibörze MTI Mintegy hatvan kiállító részvételével augusztus 31-től Sulibörzét rendez Budapesten a Főnix ,94 kiállítászervező iroda. Szathmáry-Király Erzsébet szervező az immár ötödször megtartandó kiállításról és vásárról az MTI-nek elmondta: a rendezvénynyel az iskolakezdés anyagi és beszerzési gondjain igyekeznek enyhíteni. A háromnapos bemutatón, amelynek a Kertészeti Egyetem ad otthont, szinte a teljes magyar tankönyvkínálatot felvonultatják, és nagy választékban ott lesznek a kötelező, a kiegészítő, illetve az ajánlott irodalom kötetei is. Kedvezményes áron kínálják az iskolakezdéshez szükséges tanszereket. A 20 forintos belépő egyben órarend és nyereményszelvény is.
