Új Kelet, 1997. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-11 / 186. szám
Falujáró 1997. augusztus 11., hétfő A földből élünk Nyírbogát csendes kis település. A legfrissebb statisztikai adatok szerint három- ezer-négyszáznegyvenhatan lakják a falut. Az utcákon sétálva figyelgettük az udvarokat, de nem sok helyen láttunk tétlenül üldögélő embereket. Arról, hogy hogyan éli mindennapjait a kis falu, Mizsák István jegyző beszélt.- Az itt élő emberek legtöbbje a mezőgazdaságban keresi a megélhetést. Az emberek nagy többsége uborkát termel, de nem ritka a földeken a paradicsom, a dohány, az alma, a paprika, sőt még a dinnye sem. Száznyolc vállalkozó dolgozik a településen, így ennek köszönhetően a munkanélküliek száma sem túl magas. Jelenleg száz- nyolcvan fő részesül jövedelempótló támogatásban, és negyvenhatan kapnak rendszeres szociális segélyt. Az itt lakók kényelmét szolgálja az egészségügyi központ, melyben két háziorvos, egy fogorvos és két védőnői szolgálat várja a betegeket. Általános iskolánk sem mindennapi, hiszen a nyolc osztály mellett szakmunkásképző is működik. A tavalyi évben 385 általános és 43 középiskolás tanult az intézményben. Az öt csoportot fogadó óvoda mellett működik egy időseket ellátó otthon is, és az ott gondozott huszonkét idős mellett nappali szociális ellátás keretében még ötvenkét ember ellátásáról gondoskodnak a szakemberek. Büszkén mondhatom, hogy a falu huszonkét kilométer hosszú útja teljes egészében le van aszfaltozva, sehol nem kell porban vagy sárban járni. Ugyanilyen hosszan van kiépítve az ivóvízhálózat is. A városházi feljegyzések szerint a településen a hálózatnak köszönhetően 1061 házban van fürdőszoba. Természetesen van már vezetékes gázunk is, melyet eddig 439 családi házba vezettettek be. Az itt élők ragaszkodnak a faluhoz, s ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy az elmúlt esztendőben harminchat lakhatási engedélyt adtunk ki. Még a fiatal párok se igen vágynak elköltözni innen. Aki szereti a földet, az úgy gondolom, megtalálhatja itt a számításait. „Bejött” az uborka A falu lakóinak többsége kisebb-nagyobb területeken ugyan, de elsősorban uborkatermesztéssel foglalkozik. Nincs ezzel másképpen Hermán Ferenc sem, akinek ötszáz méteren terem a kordo- nos uborka. Fajtáját tekintve Profit és Ringlót ültetett. Mint mondja, az uborkatermesztés sem túl egyszerű dolog, mindig akad valami tennivaló. Egyedül az öntözéssel nincs gond, a vízellátásról gondoskodik a locsolóberendezés. Az eső azonban nem igazán tett jót a termésnek. A bőven hulló csapadék mellett a termesztőknek meg kellett küzdeniük a peronosz- pórával és egyébb kártevőkkel is. A gazda szerint hajói fizet a felvásárló, még a permetezőszerek árával együtt is megéri uborkát termeszteni. Saját területén várhatóan negyvenötven mázsa uborkát szüretelhetnek le, s a tizedik szedés után már a haszon is megmutatkozik majd. Harminc mázsa kenyér Pénteken kora délután a szokásosnál is gyorsabb a munkatempó Bogát egyik péküzemében, hiszen a hétvégeken mindig kétszer annyi kenyér fogy, mint hétköznapokon. Ifj. Kóródi Sándor, a sütőüzem ügyvezető igazgatója szakértő szemmel figyeli a kemencéből kiszedett kenyereket, s tekintete szinte simogatja a frissen sült fonott kalácsokat.- Hányféle pékáru készül az üzemben naponta?- Harminc mázsa kenyér sül ki a hétköznapokon, hétvégeken ennek a duplája. Ezek között van fehér, félbarna, barna, rozs és hatmagvas kenyér is. A súlyuk sem azonos, hiszen igazodva a vásárlók igényéhez fél-, egész, másfél és kétkilós kenyereket formáznak meg a pékek. A péksütemények is nagyon kedveltek. A húsz-huszonöt fajta új íz mellett megtalálható a hagyományos briós, a hamburgerzsemle, a fonott kalács és a vajas pogácsa is. A sütemények közül legtöbben az ízes szerelmes levelet, a kakaós csigát, a túrós és a pudin- gos batyut keresik.- Gondolom, jó néhány emberre szükség van, hogy ezeket az igényeket kielégítsék.- Huszonhatan dolgozunk, két műszak áll felváltva a dagasztok és a kemencék mellett. Szükség is van erre a munkatempóra, hiszen a környéken kilencvenhárom üzletbe szállítunk.- Milyen a liszt minősége?- Még nagyon jónak mondható, hisz egyenlőre csak a tavalyiból dolgozunk. Tartok viszont attól, hogy ez a most betakarított búza már nem lesz olyan jó minőségű. A gyakori esőzés igencsak megviselte a kalászosokat. Csak kedvtelésből festek A rendezett portán büszkén tartják az ég felé fejüket a kardvirágok, a járda két szélén pedig sárga szirmú virágok sorakoznak. Csend és békesség honol. Kopogtatásunkra Vadon Sándor nyugalmazott református lelkész nyit ajtót. Mikor belépünk az előszobába, csodálatos kép tárul szemünk elé. Az előszobadívány támlájának támasztva számtalan akvarell és olajkép szárad. A nappaliban és a hálóban szintén tájképek és csendéletek díszítik a falakat. Sándor bácsi örül látogatásunknak, mikor arra kérem, meséljen egy kicsit magáról és a festészetről, rögtön el is kezdi. — Nyolcvannyolc évvel ezelőtt ebben a kis faluban születtem. Később aztán jó néhány évre elszakadtam Bogáttól. Tizenévesen a debreceni gimnáziumban kezdtem meg tanulmányaimat, majd szintén abban a városban jártam ki a főiskolát. Ott kezdtem először barátkozni a festészettel. Egyik teológiatanárom látott bennem fantáziát, ő vásárolt nekem először vásznat és festékeket. Idővel sorra jártam a megye szinte minden református egyházát, ahol segédlelkészként hosszabb-rövidebb ideig teljesítettem szolgálatot. A gyülekezet lelki gondozása mellett maradt időm arra, hogy időnként felállítsam a festőállványt. Egyetlen helyről sem jöttem úgy el, hogy legalább a református templomot meg ne örökítettem volna. Nagyon szeretem az ősz színeit és az őszi tájat. Gyakran festek csendéleteket és tájképeket. Arcképeket viszont csak nagyon ritkán. Szegény feleségemről készítettem néhány képet, de neki sem volt túl nagy türelme modellt ülni. Sohasem gondolkodtam azon, hogy pénzért vegyem kezembe az ecsetet. Bár ha valakihez olyan vendégek jönnek a faluba, akkor előfordul, hogy megveszik egy-egy munkámat. Úgy igazán én mégsem a pénzért, csak a magam örömére dolgozom. A múlt Nyírbogát község Sza- bolcs-Szatmár Bereg megye déli részén fekszik, 9640 ka- tasztrális hold földön. Az egykori vadvizes, futóhomokos területen kevés helyen lehet megtalálni a régi település nyomait. A talált leletek alapján azonban azt mondhatjuk, hogy már a késő kőkorszak idején is laktak itt emberek. Az 1930- as években Erdélyi Miklós földjén szántás közben az eke egy háromliteres edény tetejét vágta le, melyről könnyen megállapítható volt, hogy igen régi, szabadtűznél égetett edény volt. A jelzett területen több kőbaltát, korongot is kiforgatott az eke. A község nevét először 1310-ben említik, amikor is Rakamazt, Ba- tandot és Bogátot a Báthori család kapja meg. Oklevelekben legelőször 1326-ban találkoztunk a község nevével, amikor egy idevaló nemesember nevében tűnik fel, aki Fehértó ügyében jár el. Bogát község neve minden bizonnyal személynévből magyar névadással származik. A személynév viszont bizonyosan szláv eredetű (bogát=gazdag). Az 1345-ben feltűnő Újbogát az Izsóp család birtokában volt. Oklevelekből megállapítható, hogy a legrégibb birtokos nemzetségek, köztük olyanok is, melyek családi hagyományaik szerint a honfoglalók leszármazot- tainak tartották magukat. Újonnan betelepülők ezen a tájon, az ősi családi birtokaik kívül esnek a Nyírségen. A legrégibb birtokos a Gúthkeled nemzetség mellett az Izsépy, Dobay családok voltak. 1405-ben tűnik fel a föld- birtokosok között a Bogá- thy család. Az ősi Bogáthy családnak a Dunántúlon voltak birtokaik, amit a Zsig- mond-kori oklevelek bizonyítanak. 1396. június 4-én kelt oklevél szerint Zsigmond Bo- gáth-i Miklós fiainak, Andrásnak és Pálnak új adományul adja szolgálataiért a Vas megyei Nemetzelesthe részbirtokát. Birtokkal rendelkezik a család nevüket viselő So- mogy-Bogáton is. Ez a település a későbbiekben megszűnt, de maradványait őrzi a ma is meglévő Alsóbogát és Felsőbogát-pusz- ta (Somogy megye). A nyugati országrésznek lakossága erősen megnövekedett, ezért a lakosság egy része a gyérebben lakott Alföldre húzódott. A lakosság egészen az 1960- as évekig általában vályogból épített. A tégla használatára az 1960-as évek végére tértek át. Az oldalt írta: Sikli Tímea A fotókat készítette: Csonka Róbert
