Új Kelet, 1997. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-21 / 168. szám
Kultúra 1997. július 21., hétfő Nemzeti Színház az ezredfordulóra „Jövőre kezdődhet az építkezés” Széchenyi István óta időről időre napirendre kerül a Nemzeti Színház megépítésének gondolata. Az első elképzelésektől napjainkig lassan kétszáz esztendő telt el, de a nemzet színháza a mai napig nem készült el. Ez idáig, ha nem számoljuk a mai Thália Színházban töltött rövid vendégeskedést, három épületben működött a Nemzeti társulata, de mindhárom esetben már meglévő színházat kereszteltek át Nemzetire. Magyarország minden valamire való kormánya, a legelső Batthyányi-féle kabinettől a Horn Gyula-vezette mai testületig tervbe vette a színház felépítését, de valamilyen ok miatt mindig csak terv maradt az építkezés. Több elfogadott tervpályázat ellenére, hol háborúk, hol pénzhiány miatt, még mindig csak az elképzeléseknél tartunk, bár most úgy tűnik, megszakad az ördögi kör, és az ezredfordulóra végre felépül az Erzsébet téren a Nemzeti Színház. A pályázat nyertesével, Bán Ferenc Kossuth-díjas építészmérnökkel beszélgettünk építészetről, a Nemzeti Színházról és arról, hogyan lehet megtanulni egy speciális művészeti ág igényeit kiszolgáló épület terveinek elkészítését.- Az ember úgy éli az életét, hogy érdeklődik a szakmája iránt. Valamit mindig meg kell tanulni. Ma már Magyarországon sem probléma hozzájutni külföldi szakfolyóiratokhoz, tervdokumentációkhoz, és ha valaki lépést akar tartani a fejlődéssel, kénytelen rendszeresen ilyesfajta újságokat is tanulmányozni. Színház- épületekkel is így kezdtem foglalkozni. Nem csak nézőként, de építészként is érdekelt a színház belső világa. Amit lehetett, elolvastam a kérdésről, és az élet is rá- kényszerített a téma alapos megismerésére, amikor felkértek a mátészalkai színház megtervezésére.- Hogy fér el egymás mellett az extravagánsnak is mondható művelődési központ...- Szerintem csak nálunk extravagáns ez a művelődési ház. Mindenütt a világon elfogadott lenne...- ...épülete és a konzervatív mátészalkai színházterem?- Egészen más feltételek között épült Mátészalkán a színház, és hát időben is jóval később terveztem, mint a művelődési központot. Ott adottak voltak a feltételek. Egy meglévő műemlék jellegű házhoz kellett építeni a színháztermet, nem nagyon lehetett szabadjára engedni a tervezői fantáziát.- Ön tervezte a színészházat is...- Az egy érdekes probléma volt. Azt gondoltam, hogy művészeknek lehet nem szokványos lakásokat is tervezni, és hát adott volt az építési technológia is, ami bizonyos értelemben befolyásolta a tervezést is. A színészház és a szakszervezeti székház egy időben épült emelőzsalus építési technikával.- A vidéki értelmiség rendszeresen nyavajog, hogy csak Pesten lehet érvényesülni. Ezzel szemben Ön Nyíregyházán él, itt alkot, és minden hivatalos elismerést megkapott, amit építőművészként el lehet érni...- Kétségtelenül előnyben vannak velünk szemben azok az építészek, akik Budapesten dolgozhatnak, egyszerűen azért, mert közelebb vannak a tűzhöz. Ezzel együtt nem nagyon panaszkodhatok, és ha voltak is olyan periódusok az életemben, amikor kétségtelenül hátránynak éreztem, hogy Nyíregyházán élek, most, a Nemzeti Színház-pályázat megnyerése után nem lenne illdomos régebbi sérelmeken rágódni.- Ón egy régebbi nemzetis pályázaton is a nyertesek között volt. Abból az elképzelésből nem lett semmi. Az építést is levették a napirendről. Most bízik benne, hogy megépülhet végre a nemzet színháza?- Az egy más világ volt. A kiírók egészen más feltételeket szabtak. Többfunkciós, hatalmas épületet kellett terveznünk. Azon a ’89-es pályázaton másodikok lettünk, de aztán nem lett az építkezésből semmi, pedig már a területet is előkészítették. A mostani elképzelések komolyabbak. A Nemzeti felépítése mindig is politikai kérdés volt. Azt gondolom, a jövő évi választások sem fogják befolyásolni a jövendő színházi épület sorsát, bármelyik párt is kerül majd hatalomra, senki nem akarja majd az építkezést leállítani. Sőt! Az építkezésben rejlő propaganda lehetőségével minden párt élni fog. Úgy látom, hogy most nagyobb esély van az épület felépítésére, mint bármikor az ezt megelőző korokban.- Tervpályázat utáni nyilatkozatok szerint, még a riválisok is elismeréssel szóltak a nyertes pályaműről...- Valóban nem voltak ellenséges megnyilvánulások. Ellenvélemények vannak, ami természetes dolog. Borzasztó lenne, ha mindenkinek azonos lenne a nézetrendszere, de kimondottan bántó megjegyzésekkel nem támadták a terveket.- Sokan mondják, hogy a leendő Nemzeti Színház túlságosan picire sikeredett...- Ez ma már világjelenség. Sehol sem építenek nagy befogadóképességű színházakat, sőt még a meglévő több ezres hodályokat is szűkítik. Olyan nézőteret kell kialakítani, hogy a nézők bármelyik pontról kontatktusban maradjanak a játszó személyekkel. Ne legyen a színházban olyan távoli pont, ahonnan már nem érvényesülhet a látvány, ahonnan nem láthatja a közönség a színész arcán akár a legkisebb rezdülést is. Meg kell teremtenünk a nézők számára az intimitás lehetőségét. Egyébként egy színház nagyságát sokkal inkább a színpad mérete és használhatósága határozza meg. Ilyen értelemben a Nemzeti Színház Magyarország legnagyobb színháza lesz, változtatható színpaddal és nézőtérrel.- A színpadi berendezéseket külföldről szerzik be?- Amit lehet, Magyarországon vásárolunk. Nyilván lesz néhány, elsősorban elektronikai berendezés, amit importálunk. Szerencsére a magyar ipar meglehetősen felkészült, nem szorulunk külföldi segítségre.-Azt mondják, a tervezés folyamatát nagy mértékben befolyásolta, hogy a városképbe is tökéletesen illeszkedjen az épület...- Ez változatlanul bonyolult probléma. Ezt tartom a terv leggyengébb pontjának. Az And- rássy utat kellene a színháznak lezárni, ráadásul úgy, hogy nem is esik a leendő Nemzeti a sugárút tengelyébe. Nem lesz egyszerű a kérdés megoldása, még akkor sem, ha nem olyan hangsúlyos lezárásról van szó, mint a Milleneumi emlékmű, az Andrássy út másik végénél.- Milyen munkákat kell még elvégezni Önöknek, hogy az építkezés megkezdődhessen?- Az igazi munka még hátraFotók: Racskó Tibor van. Rendkívül szoros határidőket szabtak a megrendelők. Most készítjük az építési engedélyhez szükséges terveket, majd folyamatosan adjuk át a kivitelezéshez elengedhetetlen dokumentációt.- Magánéletében okozott valami változást ez a sikeres pályázat, és azok a kitüntetések, amikkel eddigi munkásságát elismerték?- Nem mondhatnám. Eddig is keményen dolgoztunk, és ezután is így lesz. A mostanában divatos pályázati rendszer amúgy is nagyobb teljesítményre sarkallja az építészeket, hiszen csak megfelelő színvonalú teljesítménnyel lehel megrendelésekhez jutni. Tesz- szük a dolgunkat ezután is, legfeljebb annyi lesz a változás, hogy ezután még az eddigieknél is gondosabb munkákat kell kiadnunk a kezükből, mert ez az eredmény országos méretekben is felhívta irodánkra a figyelmet. Ami a kitüntetéseket illeti, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem örülök neki, de azt is tudomásul kell venni, hogy ezek az elismerések nem csak az én teljesítményemet dicsérik. Ezekben a díjakban benne van az „A” Stúdió 90 tevékenysége is, mint ahogy a Nemzeti Színházi tervpályázatot sem tudtam volna egyedül, a munkatársaim közreműködése nélkül megnyerni.- Mintha lecsillapodott volna az építészek között dúló „ urbánus-népi" vita?- Nem volt ez igazi háború, meg sem közelítette az irodalmi berkekben előforduló veszekedések hangnemét. Voltak időnként a különféle stílus- irányzatok képviselői között nézeteltérések, de az igazi problémát inkább az építészet „ház- gyárosodása” jelentette. Ebben az ipari jellegű közegben jelentkezett Makovecz Imre, meglehetősen látványos és egyéni látásmóddal. Makovecz a saját elképzeléseit egész életében következetesen végigvitte, de ez nem azt jelenti, hogy csak az a művészi érték, amit Ő épít. Katasztrofális lenne, ha a szakmában csak fiók- Makoveczek szaladgálnának. A rendszerváltással megszűnt az építőipari diktatúra, megszűntek a házgyárak, és a mam- mut beruházó cégeknek is befellegzett. Az előregyártott elemek helyett ismét hagyományos építőipari alapanyagokat használunk. Ma már nem a mennyiségi, sokkal inkább a minőségi lakásépítés került előtérbe. Változott a szemlélet is. Ma már a megrendelők is tudják, hogy egy-egy épület nemcsak a mának, de a jövőnek is épül. Felszabadultak a tervezők. Egyre nagyobb teret kapott az építész egyénisége, hogy azt ne mondjam, tehetsége. Ma már mindent meg lehet tervezni. Az elképzeléseknek igazából csak a pénz szab határt. Ennek természetesen megvannak a buktatói is, hiszen az újgazdagok megrendelései sok esetben lépik túl a jó ízlés határait.- Azt mondják, hogy nincs a világon olyan szép és hatalmas épület amit, egy építész ne rombolna le szívesen, csak azért, hogy még szebbet, hatalmasabbat építsen helyette...- Ez ma már nem így van. Tényleg volt egy korszak, amikor divat volt a régi házakat eltüntetni a föld színéről, és nemcsak nálunk volt ez így, hanem mindenütt a világon. Ez óriási hiba volt. Az ember nem menekülhet a múltjától, nem pusztíthatja el azokat a gyökereket, amelyekből táplálkozik. Az építészet végigkíséri az emberi történelmet a barlangoktól egészen a mai modem betoncsodákig. Senki sem tagadhatja meg a szüleit azon az alapon, hogy tanultabb, okosabb lett náluk. Túl azon, hogy minden tudásunkat a szülőknek is köszönhetjük, a gyereknek kutya kötelessége túlszárnyalni apját, anyját, mert ha nem így lenne, nehezen jutna előbbre az emberiség. Ma már mindenütt a világon féltőn óvják a múlt építészeti emlékeit, és a magyar építészek sem rombolnak, hanem lehetőségeikhez képest mindent elkövetnek, hogy egy-egy műemlék épület nemtörődömség vagy anyagiak hiánya miatt ne lehessen az enyészet martaléka. Bán Ferenc Kossuth-díjas építész A nyíregyházi Színészház ^MriátészalkamnivelödésUTá^zínházépület^^
