Új Kelet, 1997. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-21 / 168. szám

Falujáró 1997. július 21., hétfő A múlt emlékei A nép körében élő hagyo­mány szerint a honfoglalás előtt szlávok laktak ezen a vidéken. A magyarok hama­rosan megszállták a falut, és elnevezték Veresmartnak vagy Vörösmartnak. A tele­pülésnek temploma is volt, amely a török világban pusz­tult el. Alapjait a mai Temp­lom-hegyen találták meg. Az oklevelek ezen a vidéken nem emlékeznek meg Veres­mart nevű faluról, a hagyo­mány tehát másra utal. Gon­dolhatunk esetleg egy tele­pítésre, amely valamelyik Veresmartról irányul ide, s az anyatelepülés emlékét őrzi a hagyomány. A közösség neve 1319-ben, idevaló ne­mes nevében tűnik fel, aki szolgabíróként később a megyei közéletben szerepelt Nicolaus de Megh néven. Ezután egyre sűrűbben buk­kannak fel a családra vonat­kozó adatok. 1326-ban az országbíró kétszer is elha­lasztja a magyi (de Mog, de Mag) Miklós ellen folyó pert. 1340-ben Magyi István comest említik mint a me­gyei alispán által kiküldött bírót Lengyel János és Ke­resztes Péter ügyében. A ki­deríthetetlen múltú család­nak ez az István nevű tagja a megye közéletében is je­lentős szerepet vitt. Peres ügyekben többször volt dön­tőbíró, alispáni kiküldött ki­rályi ember. A név tehát minden bi­zonnyal puszta személy­névből képzett helynév, amelynek eredeti alakját ma már nem lehet megállapíta­ni. A településnek a XV. szá­zad elején is a magyi család volt a birtokosa. A leleszi konvent 1404-ben Zsigmond király parancsára Apagh és Leuelek felől Magh birtokot meghatárolja, és abban ma­gyi Lászlót, Pétert, Mátyust, Miklóst és Andrást beiktat­ja. A zsélyi levéltárnak egy 1435-ből származó levele „Poss Magh et Omagh” fal­vakat említ, a Magyar Nem­zeti Múzeum levéltárának egy 1476-os oklevelében pedig a falvak „Pred Omagh in vicinttate possessionis Magh” formában szerepel. Ez a másik település (Őrnagy) valószínűleg azonos a ka­taszteri térképen még sze­replő Magyi pusztával. Ezen a területen ma a Kauzsay-ta- nya van. A mai Magy terüle­te, tehát a XVI. században már nem azonos az eredeti­vel. Ekkor az Apagyi, a Ke- mecsei és a Magyi család bir­toka. A XVII. században birto­kosai nem változtak, de 1668-tól kezdve preadi-um- nak említik, azaz puszta volt. Valószínűleg a török időben pusztult el a település. Az 1772-es urbárium idején (1748-1787) még nem szere­pel a falu a statisztikában, de újra benépesítve éppen eb­ben az időben kezdődik. Igazi falu még később sem alakul ki, mert még 1828- ban is puszta, és csak har­minchat zsellér család lakik rajta. Ilyen körülmények kö­zött szervezte meg Palásti László, a falu első jegyzője és tanítója 1827-ben az ok­tatást. A jobbágyfelszabadí­táskor a falunak négyszázki­lencvenöt lakója volt, és nyolc földesúr osztozkodott rajta. Ibrány, Irinyi, Gróf Klobusiczky, Molnár, Nicz- ky, Péczky. Somogyi és Sze- gedy. Legnagyobb része az elsőként említett Ibrányi csa­ládnak volt. Az I. világháború után a stagnálást újabb népességnö­vekedés követte. 1937-ben már hétszázöt a lakosok szá­ma. A falu megmaradt Leve­lekkel közös körjegyzőség­ben. Magy a virágkorát iga­zából a II. világháború után élte, amikor is ismét önálló tanácsú községgé vált. 1950- ben bevezették végre a vil­lanyt, öt évvel később pedig már mozi és könyvtár is volt a faluban. Az iskolába ebben az időben kettőszázkét tanu­ló járt, akiket már hét tanár oktatott. A falu lakossága ma már évről évre csökkenni lát­szik. Az itt élők száma 1996- ban már nem érte el az ezer főt sem. AII. világháború hősi halottainak emlékét obeliszk őrzi. Az emlékparkot az önkormányzat tartja rendben Az oldalt írta: Sikli Tímea A fotókat készítette: Bozsó Katalin Kedvezőbb az ár, nagyobb a rizikó Végre úgy tűnik, hogy beköszöntött a jó idő, s a kertekben, földeken újra meg lehet kezdeni a munkát. A csendes kis falu nyugalmát gépek kattogása, szerszámok zörgése töri meg. Végre már az aratásra készítheti elő gépeit TarrBéla és családja.- Harminc-negyven hektáron gazdálkodunk a családdal. Ennyit tudtunk felvállalni, hogy ne kelljen külső segítsé­get kérni. Ezen a területen ka­lászos, kukorica, dohány és pa­radicsom terem meg. Amikor beállt a hideg idő, nem is a ka­lászosokat, hanem inkább a paradicsomot féltettem. Ké­sőbb csapkodni kezdett a jég is, és igencsak megrémültünk. Szerencsére nagyobb károkat nem okozott.- Mikor kezdődik az aratás?- Az árpát már learattuk, s ha nem jött volna az eső, már a búza sem állna. Bevallom, azért valahol még örültem is az égi áldásnak, hiszen ellenkező esetben a búzaszemek be is sülhettek volna. A kukoricá­nak meg kifejezetten jót tett a langyos eső. Az árpa betakarí­tása után újra félreállítottuk a gépeket, s amikor az idő enged­te, elvégeztük rajtuk a legfon­tosabb javításokat. Jó egy he­tet csúsztunk a betakarítással, de ez még nem behozhatatlan.-Mekkora területen termesz­tenek dohányt?-Nyolc hektáron. Egyébként a község nagy többsége szin­tén ebből tartja fenn magát. Elég gyenge a föld, de a do­hány ezt jól elbírja. Úgy tűnik, ebben az évben szerencsénk lesz a dohánnyal. Most úgy tűnik, nagyon megtámogatják a dohánytermelőket. Az lenne az igazi, ha a többi felvásárló is így állna a dolgokhoz. Árat emelt a dohányipar, így talán végre egy kis hasznunk is lesz a munkánkból. Bár még sem­mit nem akarok elkiabálni, hi­szen folyamatosan emelkedik a gáz és a benzin ára, na és még ki tudja, nem jön-e valamilyen égi csapás is. Mert biztosítást ebben az esztendőben nem kö­töttünk. A biztosítás kemény tíz-, sőt százezreket emésztett fel, s akkor még az a kicsi hasz­nunk is odalett. Úgyhogy most csak a szerencsében bízhatunk. Már hosszú évek óta szárított Virginia dohányt adunk le. Hét-nyolc mázsa zöld dohány­ból lesz egy mázsa szárított dohány. A nagy termőföld mel­lett van egy kisebb konyhaker­tünk is, itt zöldségféléket ne­vel az asszony.- A földművelés mellett ál­latokat is tartanak. — Tartunk, de már korántsem annyit, mint néhány évvel ezelőtt. Most az ólakban csak húsz disznó röfög, s mellettük két tehenet és négy növendék borjút tartunk. Korábban tizen­két kocánk volt, de túladtunk rajtuk, mert ráfizetéses volt a tartásuk. Úgy tűnik, újra emel­kedik egy kicsit a húsfelvásár­lás ára, így valószínű, hogy megint vezessünk néhány jó­szágot. Most még úgy va­gyunk, hogy egy kiló tiszta húshoz négy kiló táp kell. Ez így még igen ráfizetéses. Azon gondolkodtunk kis családom­mal, hogy először inkább a szar­vasmarha-állományunkat gya­rapítjuk. Ha minden jól megy, néhány hónap múlva tíz-tizen- két fejőstehén pihen majd bent az állásokon. Ehhez azonban az is kellene, hogy legyen, aki a tejet felvásárolja. Amit jelen­leg a két tehénből fejünk, ma­gunk használjuk el, a felesle­get pedig átadjuk a szomszé­doknak. Bár a falu lakosságának létszáma nem túl nagy, azért a településnek polgánneste- ri hivatala mellett van saját általános iskolája, könyvtá­ra, temploma - itt tartja mi­séit, istentiszteleteit a görög, a római és a református egy­ház is — és több élelmiszer- boltja. Az üzletek között egyetlen nagyobb kereske­delmi egység van, a vegyes­bolt, ahol szükség esetén egy-két ruhadarabot is be lehet szerezni. Nagyobb be­vásárlásokra azonban érde­mesebb beutazni Nyíregy­házára. Levelekre átjár a busz, de közvetlen járat a me­gyeszékhelyre nem indul. Aki tehát a városba akar el­jutni, annak a vonatot kell választania, mely Magy és Levelek között áll meg. Ezért sokan szívesen veszik, mikor „vándorárus” érkezik a faluba, akitől olcsón, alku­dozva is meg lehet vásárol­ni az unokáknak a pólókat, az otthonkákat vagy éppen a törlőkendőket. Házépítés ötvenezerből, kétkezi munkával Nem sokkal múlt dél, de úgy tűnik, hogy aki nem éppen kint dolgozik a földeken, behúzó­dott a hűvös lakásba delelni egyet. A falu kis utcáin sétál­gatva a portákat figyeljük, de mozgolódást csak nagyon ke­vés helyen látunk. Végre meg­állunk egy szintes halványzöld családi ház előtt, ahol a tera­szon álló Gyugos József rögtön beljebb invitál minket. A ház boltíves átjárói, a világosszür­ke csempék, a lépcső és az ab­lakok mind-mind a család kéz­ügyességét dicsérik.- Tíz esztendővel ezelőtt öt­venezer forint készpénzzel vágtunk bele az építkezésbe - kezdi a családfő. Már akkor többen is mondták, hogy ez igen nagy merészség volt, hi­szen ötvenezer forintból már akkor sem lehetett csodákat tenni. Mi mégis belevágtunk. A terveket a sógorom hozta, s amikor már álltak a falak, a belsőt mi magunk alakítottuk ki. Úgy igazán még most sem készültünk el vele. Dehát egy házra szerintem sohasem lehet azt mondani, hogy nincs már benne tennivaló.- Milyen alapterületű a ház?- Körülbelül százhúsz négy­zetméter. A földszinten van egy osztható lakószoba, egy konyha egybenyitva az érke­zővel és egy fürdőszoba. A felső szint még nincs kialakít­va, de ott a tervek szerint há­rom szoba, egy előtér és egy zuhanyzó kap majd helyet. Egyelőre azonban még csak az alsó szintet lakjuk. A típusterv szerint rendes ajtók voltak raj­zolva az átjárók helyett, de mivel az egész lakást egyszer­re fűtjük télen, sokkal gazda­ságosabbnak bizonyult így. A további munkákhoz pénz kel­lene, az pedig nem nagyon van. A feleségem védőnő, s bár van becsületes, tanult szakmám is, most mégis takarítóként dolgo­zom. Két nagy fiunk van, még mindketten itt élnek velünk, így nemcsak magunkról, de róluk is gondoskodnunk kell.- Terveznek-e nyaralást?- Arra egész éven át sem tu­dunk kiszorítani a családi kasszából - veszi át a szót Gyugos József né. - Ha van egy kis megspórolt pénzünk, azt mindig inkább a lakásba fek­tetjük. Ezt a fiúk is megértik és elfogadták. Na ez persze nem azt jelenti, hogy egy moziba vagy strandolni esetleg nem járnak el, főleg ilyenkor, a nyá­ri szünet alatt. Én viszont a munka után sem érek rá unat­kozni. A nyár ad tennivalót bőven. A ház melletti kiskert­ben babot, zöldséget, krump­lit termelünk. Van néhány gyümölcsfánk is, s a fiatal meggyből az idén már raktam is el néhány üveg befőttel és dzsemmet. Bérelünk egy négy­ötszáz öles földet is még emel­lett, ahová paradicsomot ültet­tünk. Sokat elvert a jég, de ami megmaradt, az szépen beállt. Munka sincs túl sok vele, s re­méljük, hogy hoz majd egy kis pénzt a konyhára.- Leszerződtek valakivel?- Nem. Úgy gondoltuk, szét­nézünk, és oda adjuk, ahol a legtöbbet kínálnak érte. Itt szemben van egy felvá­sárló, s ha máshová nem is, de oda eladhatjuk a para­dicsomot. Kiváltottuk az őstermelőit is, így talán ki­csit több marad a mi zse­bünkben. Ha levonnák azt a negyven százalékot, ta­lán még a palánták és a per- metszerek ára sem jönne vissza. Útszéli vásár

Next

/
Oldalképek
Tartalom