Új Kelet, 1997. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-12 / 161. szám

Mese a medvebocsról

Volt egyszer egy kis barna medvebocs, az mindenáron madár akart lenni. Keresztültotyogott az erdőn, s a magas lombok között meglátta a madarat.- Jó napot! — kiabálta a kis barna medvebocs. — Én is madár vagyok ám!

De a madarak kinevették:- Nem vagy te madár! A madaraknak csőrük van.

A kis barna medvebocs elbaktatott az erdő szélére, ott talált egy alkalmas fadarabkát, azt gyantával az orrára ragasztotta, és visszament a madarakhoz.- Én is madár vagyok ám! - kiabált feléjük. — Van már csőröm!- Hogyisne! — nevettek a madarak. - A madarak tudnak énekelni!

A kis barna medvebocs már-már elszomorodott, de eszébe jutott, hogy az erdő szélén lakik egy énektanár. Rögtön el is ment hozzá, és azt mondta:- Kérlek, taníts meg engem énekelni!- Nem hinném, hogy sikerül - csóválta a fejét az énektanár -, de ha nagyon akarod, megpróbálhatjuk. A tanítási módszerem kitűnő! Próbáld csak meg! Do, re, mi, re, do...

A kis barna medvebocs buzgón brummogott napokon át: - Do, re, mi, re, do - és az énektanár megdicsérte szorgalmáért.

Aztán ismét elment a madarakhoz, és brummogott nekik: — Do, re, mi, re, do...

A madarak csak nevettek, és azt mondták:- Nem vagy madár! Nem tudsz repülni!

A kis barna medvebocs megsértődött, és kijelentette, hogy hamarosan megtanul repülni is. Azzal fölemelte az első két lábát, ugrott egyet, de ez csak ugrás volt, és nem repülés, aztán fölemelte a két hátsó lábát, így is ugrott egyet, de ez az ugrás sem hasonlított a madarak röptéhez, és a madarak egyre csak nevették.- No, most figyeljetek rám! - kiabált a medvebocs. Azzal fölkapaszkodott egy sziklára, hogy majd onnan leröpül a földre. Vett egy nagy lélegzetet, behunyta a szemét, s nekilódult. Jókorát puffant a földön, sajgott utána minden bordája, és letört a fából ragasztott csőre is. Nagy keservesen föltápászkodott, nyög- décselt, a madarak meg nevetve odébb röppentek.

A kis barna medvebocs betotyogott az erdő sűrűjébe, és szüntelenül nyögdécselt. Nyögdécselve ült le a legsűrűbb sűrűbe, és egyszer csak finom málnaillat ütötte meg az orrát. Körülnézett, s látta, hogy az egyik bokor tele van illatos, piros málnával. Nyögdécselve, szuszogva lakmá- rozni kezdett a kis barna medvebocs.

Még javában lakmározott, amikor arra jött egy kis fekete medvebocs.- Brumm... brumm... - üdvözölték egymást.- Brumm... brumm... - mondta a kis fekete medvebocs. — Mézet találtam az od- vas tölgyfa üregében. Nem jönnél velem uzsonnázni?-Bmmm... brumm..., hogyne mennék! - mondta a kis barna medvebocs, azzal nyögdécselve föltápászkodott, nyögdécselve elindult, és arra gondolt, hogy ő bizony soha többé nem akar madár lenni, meg arra, milyen jó dolguk van a kis barna meg a kis fekete medve- bocsoknak.

(Angol népmese)

Könyvjutalom a győzteseknek

Nagyon sokan küldték be múlt havi rejtvényünk megfejtését. Ebből is látszik, a vakáció megkezdésével több idő jut játékra, olvasásra, sportolásra és rejtvényfejtésre. Sokat gyönyörködtünk rajzaitokban! Gratulálunk Gere Orsolyának (Fehérgyarmat, Gábor Áron u. 12.), Fábián Dórának (Fehér- gyarmat, Bem u. 1/a), Kurucz Fruzsinának (Fehérgyarmat, József Attila u. 56/b), Hehman Edinának (Rakamaz, Hunyadi u. 53.) Esik Attilának (Nagy- varsány, Esze Tamás u. 84.), Végvári Viktóriának (Pócs- petri, Pócsi u. 3/a), Varga Adriennek (Nyírcsaholy, Széchenyi u. 36.), Demeter Anitának (Nábrád, Dózsa György u. 47.), Kacsai' Gábornak (Piricse, Táncsics u. 48/1), Kiss Virágnak (Nyíregyháza, Eperjes u. 10.) és Hamvai Mariettának (Nyírbogdány, Körösi Csorna Sándor u. 49.). A múlt havi rejtvény megfejtése: vakáció.

A legjobbnak ítélt rajzokat megjelentetjük az Új Keletben. A mostani rejtévény megfejtéséhez a fehérgyarmati lányok küldték be a legszebb alkotásokat. A magazin címoldalán Gere Orsolya, a Gyermekoldalban Kurucz Fruzsina és Fábián Dóra rajzát láthatjátok. Mindhárman könyvet kapnak ajándékba, melyet hamarosan postán küldünk el.

Arra biztatunk benneteket, hogy minél több rajzot küldjétek be hozzánk! Szívesen fogadjuk leírásaitokat, fogalmazásaitokat is, melyek nyári élményeitekről szólnak!

Kurucz Fruzsina, 9 éves (Fehérgyarmat)

**

A

«# •« r \

« # «*’ /a

V®0

•*

##- I jf*4 .jé /

i#’“ jú ;

J 1 f /, / ét /

í t-'' 4 í úi«• ■ *

#t

9 .

n

» jjj i é# .

' JW • é ' I

(V r

M

: J

vét

Ili

i.í

JÉ»

tt 0

Fábián Dóra, 11 éves (Fehérgyarmat)

Újabb rejtvény a vakációra

Reméljük, mostani rejtvényünk sem lesz túlságosan nehéz számotokra. Figyelmesen olvassátok el a meghatározásokat! A vízszintesen beírt szavakból függőlegesen kiolvasható megfejtést kaptok. Ne csak ezt küldjétek be, hanem ebben a témában készített rajzokat, fogalmazásokat is! A legjobb munkákat megjelentetjük lapunk hasábjain, sőt könyveket is kaphattok ajándékba!

Leveleiteket erre a címre küldjétek:

Új Kelet Szerkesztősége, 4400 Nyíregyháza, Árok utca 15.

A borítékra írjátok rá: GYEREKEKNEK.

A következő Gyermekoldal egy hónap múlva jelenik meg lapunkban.

Meghatározások: 1. Táborozás idején felállított lakóhely, 2. Fürdőzőhely, 3. A legkedveltebb évszak, 4. Reggeli ital, 5. Vízijármű, 6. Énekelhető versike, 7. Ősszel érő gyümölcs, megyénk a hazája, 8. Időmérő eszköz, 9. Ravasz állat, 10. Szeptemberben kezdődik, 11. Olvasnivaló, 12. Júliusban érő gyümölcs, bordó színű, apró szemű, 13. Sárga héjú déligyümölcs, 14. Gyerekek nyaralóhelye, 15. Kellemes aromájú ital, 16. Tündér...., 17. Gyerekek kedvenc időtöltése, 18. Édesség, gyerekek kedvence.

T

áborozásaitok, sétáitok alkalmával gyakran láthattok csalánt, talán előfordult, hogy meg is szúrt benneteket. A csalán azért szúr, mert a leveleit és gyakran a szárát is fullánkszőrők borítják. Ezeknek alapja az a sejt, amelyben maró folyadék gyűlik össze, a csalánsejt hosszú, rendkívül sérülékeny falú csőnyakban folytatódik. A lágy cső a legcsekényebb érintésre is megreped, és csípős fájdalmat okozó nedvességet bocsát ki. A szúró, égető, viszkető érzést a nedvben lévő hangyasav és néhány méreganyag kelti.

Ha a csalán kiszárad, már nem csíp.

Túrák alkalmával nemcsak növényekkel, hanem állatokkal is találkozhattatok már. Nehéz meghatározni, közülük melyik

élősdi. Élősdinek nevezzük azokat a szervezeteket, amelyek megtelepszenek más szervezetek belsejében vagy külsején, és a gazdaszervezet rovására táplálkoznak és szaporodnak. Némelykor olyan ártalmas ez az együttélés, hogy el is pusztítják a gazdaszervezetet. Igen veszélyeremnek, és föld fölötti szerveik vagy föld alatti részeik gyógyhatású anyagokat tartalmaznak, orvosi célokra vagy testápolásra kitűnően alkalmazhatók. Hatóanyagot tartalmazó részeiket már ősidők óta gyűjtik, formázzák, kivonatolják. Fölhasználásuk előtérbe került, szapoNövényekről,

állatokról

sek az emberre az olyan állati parazita szervezetek, mint az ostoros egysejtű, a vérszívó cecelégy, amely szúrásával juttat az emberbe egy sajátos anyagot, ami hónapok múlva súlyos idegrendszeri tüneteket okoz.

Nemcsak élősdi növények vannak, hanem gyógynövények is. Többnyire vadon terodtak az egyre gazdagabb választékot kínáló gyógynövényboltok.

A természetjárásnál sokan a kígyóktól félnek leginkább. Vannak olyan állatok, amelyek viszont csöppet sem tartanak a veszélyes hüllőktől. A pulykák, a disznók és a sündisznók ádáz ellenségei a kígyóknak, fölfalják őket, a mérgükre ügyet sem vetnek. A sünök nem igényelnek semmiféle gondozást, rovarokat esznek meg viperákat, emellett rendkívül aranyos, szelíd állatok.

A növények vonzzák a rovarokat. Biztosan észrevettétek, hogy a virágok körül méhecskék zümmögnek. A mákvirág vagy a napraforgó szirmai, a tátika bonyolult alakja, a jázmin mámorító illata nem azért jött létre a természetben, hogy az embereket gyönyörködtesse. Mind-mind arra szolgál, hogy a növények felhívják magukra a figyelmet. Méhek, legyek, pillangók azért keresik-kutatják a virágokat, hogy kelyhükből kiszívják a virágmézet.

E

gyik virágról a másikra szállva magukkal viszik a hímport, amely a belső porzást szolgálja, és ezzel lehetővé teszik a növények szaporodását.