Új Kelet, 1997. június (4. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-09 / 132. szám

I I Két út van erre A közép-beregi kisközségnek jelenleg négyszázhatvan- kilenc lakosa van. Fekvésénél fogva két határátkelő hely felé is Tákoson át vezet az út. így az átmenő forgalom igen nagy. Turisták által is szívesen látogatott hely, hi­szen több mint kétszáz éves temploma és fa harangiábja sokakat vonz ide. A községben két vegyesbolt, egy presszó és egy kocsma van. Működik itt részmunkaidőben posta és orvosi rendelő. Bár az iskola és az óvoda a szom­szédos Csarodán van, azért mégis mindkettőnek a tákosi önkormányzat a tulajdonosa. A gyerekeket iskolabusz, illetve a falugondnok hordja át a szomszédos település­re. A község másik nagy nevezetessége a beregi kereszt­szemes hímzés. Kenyérrevaló hímzés A jó idő sokakat kicsalogatott a négy fal közül. A fiatalabbak egy része kapát és ásót fogva még jókor reggel elindult a kertek felé, mások a ház körül ke­restek munkát. A legtöbb kapu előtti kispadon idős asszonyok üldögélnek, szaporán öltögetve kézimun­kájukon a keresztszemeket. Mikor közeledni látnak minket, a hetvennyolc éves özvegy Baráth Károlyné kedvesen mutat helyet a lócán.- Mindennap kiülök ide a kispadra a tűspárnákkal, térítőkkel. Bizony jólesik, ha varrogatás közben valakivel még néhány szót is váltha­tok. Megözvegyültem, azóta magányosan élek. Nincs már nekem erőm sem a nagy ház­tartás vivéséhez, se a kapá­láshoz, ültetéshez. Elvég­zem, ami éppen a ház körül és a zöldségeskertben akad, aztán leülök a keresztszemes mellé. Nem mindig volt ez persze így.- Korábban mivel tetszett foglalkozni?- Leginkább növényápo­lással. Amikor még én ser­dülő lány voltam, szüleim­mel együtt napszámba jár­tunk az uradalomba. Egyet­len gyerek lévén, igencsak ki kellett vennem részemet a munkából. Akkoriban Fehér József zsidó földesúrnak vol­tak itt nagy birtokai. Hatal­mas gulyáját több pásztor is őrizte. Számtalan munkás­ember mellett tizenkét foga- tos cseléd is dolgozott neki. Mindig azt csináltuk, ami­nek éppen szezonja volt. Búzát szuróztunk, markot szedtünk, kapáltunk, ültet­tünk. Hetven fillér volt a bé­rünk.- Az soknak vagy kevésnek számított?- Úgy képzelje el, hogy egy pengő két fillérért már három méter ruhaanyagot le­hetett venni. Leginkább Az oldalt írta: Sikli Tímea Fotók: Bozsó Katalin Falujáró 1997. június 9., hétfő A „mezítlábas Notre Dame” Az aprócska térről az utolsó kirándulóbusz is elindult. El­csendesedett a gyermekzsi- valy, a nap sugarai álmosan ci­rógatják a fa haranglábat. Be­lépünk a templomba, mely szépségével és hírével már több ezer látogatót csalogatott Tá- kosra. Egyszerre olyan látvány tárul szemünk elé, melyhez foghatóval még sohasem talál­koztunk. Úgy érezheti itt az ember, mintha megállt volna körülötte az idő. Nincs múlt és jelen, csak a csoda van, mely­nek részesei lehetünk. Több mint tíz éve Kása Zol­tánná mutatja be a templomot minden ide látogatónak. Mun­káját tavaly augusztusban em­lékplakettel is elismerték. Pon­tosan tudja, mit és mikor mond­jon. Nem szólal meg most sem azonnal, hagyja, hogy szemün­ket végigjártassuk a mennyezet szépséges fa berakásain, s mikor megilletődve leereszkedünk a több száz éves padra, csak akkor kezd mesélni. Hz a templom - mely 1766- ban épült - égy olyan műem­lék, ahol rendszeresen tartunk még ma is istentiszteleteket. Végleges formáját 1784-ben kapta, amikor bővítették. Ámi­, , us Helmet, fwx n ro kor az,első. reszp, épült, meg csak hétvén-nyolcvan ember élt ezen a településen. Jó ré­szük parasztembner volt, akik az egykori kistemplom környé­kén kezdtek el építkezni, majd saját erejükből megépítették ezt a mai templomot. Abban az időben parasztkatedrálisnak nevezték a szent helyet.- Gyakran emlegetik „me­zítlábas' Nötre Dame" -ként is. Honnan való ez az elnevezés?- A megfelelő magyarázatot erre a templom egyik érdekes­sége adja, konkrétan a falai. Ezt vesszősövényből fonták és pelyvás-agyagos Sárral tapasz­tották fel. Hogy minél jobb kötőanyagot kapjanak, a pa­rasztok mezítláb, csizma nélkül taposták keményre az agyagot. Két oka Van annak, hogy ezt az építkezési módot választot­ták elődeink. Aiz első a sze­génység volt, a másik pedig az, hogy a folyó közelsége miatt gyakran mosta víz a területet. Ha vízben állt a templom, a vesszőről lcmállott az összes tapasztás. Ám amikor kiszáradt, szépen vissza lehetett tapasz­tani az agyagot.- A vesszőn és agyagon kí­vül milyen anyagokat használ­tak még fel az építéshez?- A templomot fa gerendák­ra építették, s ezeket a geren­dákat fa oszlopokkal erősí­tették meg. Elmondható tehát, hogy az egész épület fa szer­kezetű. Ebből az anyagból ké­szültek a gazdagon díszített padok és a hangvetővel ellá­tott szószék is, melyen a kö­vetkező felirat olvasható: „Ké­szült 1766-ban. Tiszteletes B.K. Nagy János uram prédi- kátorságában”. A legszebb do­log azonban, ami fából készült ebben a templomban, az maga a mennyezet burkolása. A fa lapu berakásokon különböző Vírágmotívumok vahnak. Leg­nagyobb érdekessége, hogy az ötvennyolc fakazetta között nem lehet két egyforma mintát találni. Az egyik kazettán fes­tett sorok hirdetik, kinek a keze munkájában gyönyörködhet az utókor. „Én, asztalos Lándpr Ferenc csináltam jó Isten sege­delme által, 1766. június 30- án Baráth Mihály egyházfisá- gában”. Ritkaság ma már az is, hogy aki ide betér, az döngölt agyagpadlóra lép.- Ha jól tudom, néhány év­vel ezelőtt a Műemlékvédelmi Felügyelőség felújította a templomot.- Idén lesz tizenegy éve, hogy itt jártak a mesterembe­rek, akik azonban a bejárati ajtó egy kis darabjának pótlá­sán kívül máshová nem tettek be új anyagot, csak a régit res­taurálták. A falakat kiszedték, és az egész vesszősövényt újra megfonták. Mivel elektromos világítás még csak néhány esztendeje van a templomban, így jóköra munkát adott a mennyezeti kazetták megtisz­títása is. Most, hogy lepucol­ták a kétszáz éves kormot és füstöt róla, Sokkal jobban kivehetők a motívumok. A színék állítólag azért ilyen szépek még ma is, mert nö­vényekből vonták ki annak idején a festékanyagot. Ami­kor itt jártak a műemlékvéde­lem szakemberei, nagyon sze­rették volna, ha a templomun­kat bevihetik Nyíregyházára a Múzeumfaluba. ígérték, hogy építenek ide egy hasonmás templomot, de az itt lakók nem mentek bele a cserébe. Sokaknak ez az épület az egyetlen emléke őseiről. Az idős emberek azt tartják, hogy aki ide belép, úgy érzi, mint­ha a múlt varázslatába került volna. Beruházások A üiiu életét és mindennap­jait imáron hét esztendeje Kiss Mihály polgármester i ki­nyitja. Mint mondta, a rend­szerváltás évében örökölték minden hátrányát a társköz­ségeknek. Bár á korábbi időszakban minden fejlesztést a szék­helyközség1 kapott meg, ez mégsem jelentett vitát a szét­válásnál. Az önállósodott Tákos megpróbált pályázati pénzek segítségével minél több fejlesztést véghezvinni. Ennek az igyekezetnek egyik legnagyobb eredménye volt a szilárd utak kiépítése. Ma már alig akad olyan szakasz a faluban, ahol porutakon kell végigmennie a falulakó­nak, látogatónak. Míg koráb­ban a temetőt az egyház gondozta, ma már ezt a fel­adatot is az önkormányzat vállalta fel. így épült ú j rava­talozó is a községi teme­tőben. Négy évvel ezelőtt a ’93-as gázprogram tartotta lázban az itt élő embereket. A költségvetésből azonban a-település vezető,sége nem tüdta'kiszorítani a szükséges összeget. Volt azonban egy . előző évi önhibás pályázat, melyből négymillió forint maradt. Ezt megpótolták új pályázati pénzekkel, s 1993. telén már a lakások hetvenöt százalékában gázfűtés duru­zsolt. A gáz bevezetése óta: főként a hitelek törlesztésére ment el a pénz. A tavalyi év­ben sikerült eladni a gázva­gyoni, s a kapott összegből rendezték a korábbi adósá- gokat. Az idei évet tehát hi­telmentesen kezdhette meg az alig ötszáz lelket számlá­ló kisközség, s ez már magá- 1 ban véve is óriási dolog. A munkanélküliség azonban ezt a helyet sem kerüli el. A lakosság huszonöt százaléka él jövedelempótló támogatá­sokból. Tizenketten a köz­ségben, hárman pedig a Víz­műnél kaptak közhasznú munkát. A falu vezetése arra törekszik, hogy lehetősé­geihez mérten segítse a nyug­díjasokat és a kisgycnnckc- ket nevelő családokat is. Az iskolások könyveit a kiosz­tott anyagi támogatás mellett már évek óta az önkonnány- zat vásárolja meg. Tíz köz­ség összefogásával most ké­szül pályázat szilárd és folyé­kony hulladék szállítására és ártalmatlanítására. A folyé- konyhulladék-lerakót Tákos és Csaroda, a szilárdat pedig Gelénes és Barabás közé ter­vezik. azonban a vegyeskereskedés- ben fűszerféléket és olyan dolgokat vettünk rajta, ami a ■fiaztariásba'n kellett. Azért sokkal nehezebb dolgunk volt, mint a mai napszámo­soknak. Hajnalban kezdtük a munkát, és csak este indul­tunk hazafelé. Gyakran még a nap is ott ment le felettünk. Még nemigen voltak gépek, kézi kaszával arattunk. Úgy kellett rakni a kévéket, hogy a tizenhatodik keresztbe áll­jon. Az volt a miénk, abból sütöttük otthon a kenyeret. Később a tsz-be már csak apám és én léptünk be, anyám ízületei nagyon hamar tönk­rementek. Egy hold háztájink volt kukoricával, s mellette még itthon is termeltünk krumplit és zöldségeket. ' - Mikor tetszett először tűt és hímzőfonalat fogni?- Talán már az idejét sem tudom, olyan régen. Egészen kicsi lányka voltam, amikor kivarrtam az első beregi ke­resztszemes térítőmét. Bár nem rendszeresen, de tizenkét éves koromtól a háziipamak is bedolgoztamúJCésőbb az lett a munkahelyéin, onnan jöttem nyugdíjba is. A temp­lomhoz látogató turisták kö­zül nem túl sokan, de azért vannak, akik vesznek egy- egy darabot. Én annak is örü­lök, ha naponta csak egyet­len tűspárnát adok el, mert a kenyérrevalót máris megke­restem.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom