Új Kelet, 1997. június (4. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-09 / 132. szám
1997. június 9., hétfő Színházi Fesztivál Kisvárdai szemmel Még alig csitult el a vastaps az ünnepélyes eredményhirdetés után, amikor dr. Oláh Albertét, a vendéglátó Kisvárda város polgármesterét kérdeztük a fesztiválról és arról, hogy milyen megterhelést jelentett a szabolcsi kisvárosnak a találkozó megszervezése.- Örömteli gondokat jelentett a fesztivál, már csak azért is, mert olyan problémáink is akadtak, hogy a színházterem befogadóképességét hogyan lehetne sokszorosára növelni. Még sohasem volt ennyi látogatónk a fesztivál ideje alatt, és ilyen közönségsikert sem értünk el az elmúlt években. Mára Kisvárda és a határokon túli magyar színházak fesztiválja szoros egységbe szerveződött. Tizenhét társulat több mint nyolcszáz közreműködőjéről, színészekről, vezetőkről, műszakiakról egyaránt kellett gondoskodnunk, és azt hiszem, nyugodtan állíthatom, hogy megfeleltünk vállalt feladatainknak. Nézőként csak felsőfokban tudok beszélni a látott előadásokról, házigazdaként azonban látok néhány hiányosságot amiken a jövőben változtatnunk kell. Itt elsősorban olyasmire gondolok, hogy a résztvevőknek több találkozási lehetőséget kell szerveznünk. A szakmai eszmecserék mellett szükség van a kötetlen baráti beszélgetésekre. Szerencsére nagyobb zökkenők nem voltak, és azt hiszem, minden résztvevő elégedetten távozhat városunkból. A fesztivál rangját emelte, hogy Göncz Árpád köztársasági elnök vállalta a megnyitóbeszédet, és. az, hogy a kormányzati szervek - különösen a Kultuszminisztérium vezetői - kitüntető figyelemmel kísérték végig a találkozó eseményeit. Ez a kilencedik végre elhallgattatta azokat a hangokat, amelyek máshol szeretnék látni ezt a seregszemlét. Most néhány nap pihenő következik, és utána komoly felkészülés kezdődik, hogy a jövő évben esedékes jubileumi fesztivált, a tizediket a kisvárdai találkozó eddig megszerzett rangjához méltón rendezzük meg. Az oldalt írta: Berki Antal A fotókat készítette: Racskó Tibor Telt ház a záróelőadáson Hát véget ért az idei fesztivál is. A minden eddiginél nagyobb díjözönt hozó seregszemle a marosvásárhelyi főiskolások vizsgaelődásnak is tekinthető bemutatójával befejeződött. Most, 1997-ben 17 társulat több mint nyolcszáz színésze mutatta meg a hazai színházaknak, hogy határainkon túl is él, virul a magyar színházművészet. Az ünnepélyes záróaktuson, amely a Himnusz hangjaival kezdődött és a Szózattal záródott, Oláh Albert kisvárdai polgármester nemcsak az örömteli dolgokat említette, de azokat a hiányosságokat is, amelyeknek megszüntetése a kisváros feladata lesz a jövőben. Az önkritikus hang mindig helyénvaló, de a kívülálló Számára csak az volt érzékelhető, hogy Kisvárda, mint a múltban is, az idén sem bizonyult rossz házigazdának. És ami talán a legfontosabb, nemcsak a város, a megye, de az egész ország volt ,házigazdája az 1997-es találkozónak. Végre megjelentek Kisvárdán a magyar színházak is és olyan sztárok jelenléte emelte a találkozó rangját, mint Bálint András, Almá- si Éva vagy Balázsovits Lajos. A rendezvényt Göncz Árpád köztársasági elnök nyitotta meg és Törzsök Erika, a Határokon Túli Magyarok Hivatalának elnöke zárta. Mindenki, akinek köze van az összmagyarság kulturális életéhez, valamilyen formában jelen volt Várdán. Habsburg Ottó levelet küldött, sajnálkozva, hogy balesete miatt nem tud részt venni a találkozón, kiemelve annak fontosságát, hogy a magyar kultúra hagyományainak ápolásában a kisvárdai fesztivál olyan fontos láncszem, ami nélkül talán el is sorvadhatna a határokon kívül működő magyar színházi élet. Művész* szemmel Dúró Győző dramaturg évek óta tagja a Kisvárdai Fesztivál művészeti tanácsának. A találkozó zárónapján kértük véleményét az idei seregszemle értékeiről.- Talán az a legfontosabb, hogy várdai közönség és a részt vevő színházak művészei olyan egységbe kerültek, ami szerintem az eddigi találkozókon még sohasem jött össze. Az eredményhirdetésnél is látható volt, hogy a nézőknek olyan kedvencei vannak a vendégművészek között, akik ilyen népszerűséget más esetben csak hosszú évek eredményes munkájával érhettek volna el. Ameny- nyire végig tudom gondolni, a szakmai színvonal nem volt annyira egységes, mint az elmúlt években, de ez annak is köszönhető, hogy az idei találkozó kiírásában a zenés műfajt favorizáltuk, és azt meg kell mondani, hogy a határokon túl működő színházak - elsősorban technikai berendezéseik miatt - nem igazán jeleskednek ebben a műfajban. A színvonal viszonylag alacsonyabb voltának az is oka lehetett, hogy az idén minden színház maga választotta ki azokat a produkciókat, amikkel részt kívánt venni a találkozón, és ez nem minden esetben eredményezett nívós előadást. Ösz- szességében elmondható, hogy az idei találkozó szakmai színvonala valamivel elmaradt a korábbiaktól, de az a szerves egység, ami a közönségkapcsolatokon keresztül létrejött, pótolja a szakmai zsűriben felmerült hiányosságokat. Fesztiváli díjeső A megszámlálhatatlan kü- löndíj mellett kiosztották a nagydíjakat is a kisvárdai fesztiválon. Többek között különdíjat kapott a beregszászi Illyés Gyula Színház, amelynek társulata elnyerte a Határon Túli Magyarok Hivatalának díját is, amit Törzsök Erika, a hivatal elnöke adott át. Különdíjat kapott a kassai Thália Színház, valamint a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió amatőr együttese. Életműdíjat kapott Csiky András színművész, a kolozsvári Állami Magyar Színház művésze, a közönségdíjat a komáromi Jókai Színház együttese nyerte el az Apácák című előadásával. Kisvárda város nagydíját szintén a komáromiak kapták, és végezetül, de nem utolsósorban Szabolcs-Szatmár-Be- reg megye nagydíját megosztva a szabadkai Népszínház Határtalanul és a szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata Lili bárónő előadásának ítélte a zsűri. A fesztivál fődíjait Kisvárda polgármestere, dr. Oláh Albert és a megyei közgyűlés elnöke, dr. Zilahi József adta át. Az istennő szolgái Izgalmas feladatra vállalkoztak a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió tagjai. Amolyan kedvcsinálónak, közönségcsalogató- nak szánt előadásaikkal végig- játszották a kisvárdai fesztivál minden egyes napját. Hivatalosan a programban sem szerepeltek, de mégis feltűntek a város minden pontján, és az előadások előtt hűségesen megjelentek a Művészetek Háza előtt, vagy ha végképp elromlott az idő, akkor az előtérben. Már a megnyitó napján hatalmas sikert arattak a zuhogó esőben előadott Hamlet- részlettel, aminek talán az adott különleges jelentőséget, hogy olyan fiatalok játszották a Hamlet—Ophélia-jelenetet, akik életüket tették arra, hogy Thália istennőt szolgálják. Igazi amatőrök ők, akik a hivatásosoknak is megszívlelendő alázattal élik, játsszák színpadi szerepeiket. A Figura Stúdió tagjai a Kultuszminisztérium különdíjaként meghívást kaptak egy többnapos magyarországi továbbképzésre. Vége...