Új Kelet, 1997. június (4. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-03 / 127. szám
Világkrónika 1997. június 3., kedd Az északír rendfenntartó karhatalom (RUC) csaknem kétnapos vizsgálódás után vasárnap este közölte: ezer font, vagyis mintegy fél tonna robbanószert tartalmazott a legnagyobb katolikus terrorszervezet (IRA) által előző nap hátrahagyott pokolgép. Az IRA már szombat este tudatta a rendőrséggel, hogy Belfast nyugati, katolikus negyedében maga hatástalanított egy pokolgépet, amelyet - nyilvánvalóan egy elhaladó brit járőr mellett - fel akart robbantani, de „a térségben tapasztalt jelentős polgári forgalom miatt” elállt tervétől. A RUC az egész környéket átvizsgálta, mielőtt vasárnap délután magát a bombát rejtő furgont felnyitotta és ellenőrzött körülmények között felrobbantotta volna, mert ilyen esetekben gyakori, hogy a terrorcsoport a helyszíntől messzebb is, mintegy kelepceként robbanószerkezeteket helyez el. Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök egyik vezető tanácsadója hétfőn azt mondta, hogy újra át kell gondolni a palesztinokkal folytatott béketárgyalásokat. Ezt a palesztin ingatlanügynökök ellen feltehetően arab tettesek által elkövetett legújabb gyilkosságok miatt tartotta szükségesnek, amelyekhez az izraeli rendőrség szerint bizonyítottan közük volt palesztin tisztségviselőknek. Három ingatlanügynököt öltek meg azóta, hogy Freih Abu Meddein palesztin igazságügy-miniszter kijelentette: aki földet ad el zsidóknak, halálbüntetésre számíthat. Nigériai hadihajók nyitottak tüzet hétfő reggel Freetownra, Sierra Leone fővárosára azzal a céllal, hogy visszahelyezzék hatalmába az egy hete katonai államcsínnyel megbuktatott polgári kormányzatot - jelentette a Reuter. Esetleges áldozatokról, károkról egyelőre nem érkezett jelentés, és azt sem tudni, hogy mi a támadó hajók célpontja. A puccsisták főhadiszállását nem érte találat. Annak a szállodának a környéke, amelyben az afrikai országban rekedt külföldiek húzták meg magukat, a reggeli órákban nyugodtnak mutatkozott. Nincs jele annak, hogy szárazföldi harcok alakultak volna ki. Újabb pokolgép robbant hétfőn reggel a parlamenti választásokra készülő Algéria fővárosában hét ember halálát és 37 sebesülését okozva. Alig néhány órával korábban, vasárnap két robbantásos merényletben 14 ember életét vesztette, és több mint száz megsebesült. Az El Vatan című lap hétfői jelentése szerint az áldozatok között sok volt a nő és a gyerek. A tettesek feltehetőleg egy iszlám terrorszervezet tagjai voltak. A hétfő reggeli merényletet Bab el-Ued zsúfolt munkásnegyedben követték el. Részletekről egyelőre nem érkezett jelentés. A csütörtökön tartandó választások előtt a hatóságok szigorú biztonsági intézkedésekkel próbálják elejét venni az újabb rendbontásoknak. Nyilvánosság dakotai módra Kézy Béla (Új Kelet) Viborg picike kis város - mit város, falu - valahol Dél- Dakotában, az Egyesült Államokban. Annyira kicsi, hogy még a mi fogalmaink szerint is csak falucskának számít, hiszen összesen nyolcszáz lakosa van. Bevándorló dánok telepedtek meg ezen a vidéken egykor, erről tanúskodnak az itt élők családnevei. Egyébként ugyanolyan kisváros, mint a többi ezen a környéken. Van saját hetilapja, amelyik kilencszáz (! )pél- dányban jelenik meg és rentábilis. Arról, hogy ez miképpen lehetséges, bizonyára érdeklődéssel hallanának részleteket a magyar lapkiadók. Ahogyan Craig Stees- land laptulajdonos a közelmúltban egy országos tanácskozáson elmondta: teljesen természetes, hogy a település mindkét fűszerese hétről hétre hirdet a lapban, mert csak tíz kilométerre van a konkurencia. Ez bizonyára csak a lapokkal küszködő magyar kiadók számára érdekes. Ami azonban különleges, hogy törvény szabályozza: a helyi önkormányzat köteles nyilvánosságra hozni rendeletéit egy helyi lapban, s ezért fizetnie kell. Ilyen lehetőség persze nálunk is van. Ám Viborgban és a többi amerikai kis- és nagyvárosban azt is tételesen nyilvánosságra hozzák, mire mennyit költött a helyi hivatal az elmúlt egy hónapban. A listán éppúgy szerepel a hétdolláros tisztítószer-vásárlás, mint a négyezer dolláros vízdíj, vagy a rendőrség uniformisának kiegészítésére költött százötven dollár. Természetesen nem ilyen szép kerek számokkal, hanem centre pontosan. A polgárok tehát szinte napra készen figyelemmel kísérhetik, mire is költik az adójukat a város vezetői. Bizonyára meg is teszik, hiszen a Viborg Enterprise című lapocskát valamennyi helybéli megvásárolja. Valószínűleg ezért a kis listáért is, no meg azért is, mert rendre olvashatják ahelyi híreket, olyan szinten is, hogy ki kivel kávézott, hová utazott, milyen eredményt ért el egy kis vagy nagy versenyen. Amúgy - állítólag — a nálunk megszokott „anyázás”, magyarázkodás és titkolózás teljesen hiányzik a viborgi újságból. Azért ugyanis az ottani olvasó nem szívesen fizet. Románia és a NATO MTI ___________________ A hétfői román lapok számos nyilatkozatot, kommentárt közölnek a NATO sintrai tanácskozásáról. Adrian Severin külügyminiszter megfogalmazása sz®- rint Románia helyzete olyan labdarúgócsapatéra hasonlít, amely a második félidőt hátránnyal kezdte, a 35. percben kiegyenlített, megnyerte a közönség rokonszenvét, amely támogatja, de rajta múlik, hogy be tudja-e lőni a győztes gólt az utolsó percekben. Ezért, mondta a külügyminiszter, meg kell őriznünk a győzni akarást. Adrian Severin szerint Sint- rában elismerték a résztvevők, hogy Románia figyelemreméltó haladást ért el, minden szempontból, elsősorban pedig a térség biztonságát erősítő tényezőként, megfelel a csatlakozás kritériumainak. Románia jelöltségét számos tagállam támogatja, elsősorban - de nem csupán — a déli szárnyon, azokban az országokban pedig, amelyek, mint Németország vagy az Egyesült Államok, még nem hozták meg ebből a szempontból a döntést, a politikai körökben nő Románia támogatottsága. Románia integrálása ellen senki sem fejtett ki határozott vétót - összegezte elemzését Adrian Severin, aki szerint jelenleg Románia esetében „nem egy jelöltről, hanem egy elvről” van szó, arról, hogy mennyire tartják tiszteletben a NATO elveit a bővítésnél. Emil Constantinescu államfő elismerte, hogy a román gazdaság állapota nem olyan, hogy elősegítené a NATO-hoz az első körben történő csatlakozást, viszont pozitív tényezőként emelte ki, hogy katonai szempontból Románia szilárd támaszt nyújthat a NATO déli szárnyának. Csehország, Magyarország, Lengyelország és Szlovénia Constantinescu szerint már átlépte a gazdasági reform küszöbét, Románia megkezdte a reformot, de még nem lépte át a küszöböt, így a NATO kiterjesztése Constantinescu véleménye szerint Románia szempontjából túl hamar jött: őszig már bizonyíthatott volna a gazdasági reform tekintetében is. A bukaresti Adevarul hétfői kommentárjában „keserű pirulának” nevezi a sintrai értekezletet, és úgy kommentálja, hogy „a lengyelek szerencséjére a pápa soraikból való, a magyaroknak is szerencséje volt a multimilliárdos Sorossal vagy azzal, hogy az establishment egyes fontos személyiségeinek feleségei magyar származásúak, ami pedig a cseheket illeti, a sors úgy akarta, hogy Madeleine Albright asszony Prágában szülessen”. Rasszista-e a menekültügyi törvény? Palotai István (Új Kelet) A Magyar Köztársaság menekültügyi törvénye rengeteg kritikának van kitéve - és joggal! Ez olyannyira igaz, hogy európai uniós tereink érdekében minél hamarabb változtatni is kell rajta, mert hovatovább a rasszizmus bélyege is ráüthető... Jelesül arról van szó, hogy törvényeink értelmében Magyarországon csak és kizárólag európai állam állampolgára számára adható menekült státus, magyarán hiába is jön valaki ide segítségünket kérve és valós politikai indokokra hivatkozva, mi kiutasítjuk, visszatoloncol- juk oda, ahonnan közvetlenül érkezett (vagy éppenséggel a hazájába, ahol veszélyeztetve van), és a legjobb esetben is csak mint tranzitország vagyunk hajlandók szerepet vállalni, és minél hamarabb túlteszünk az.illetőn... Ez a törvény rossz. Amellett, hogy éles ellentétben van az 1949-es Genfi Konvencióval és a Helsinki Záróokmánnyal, még azt is feltételezni engedi, hogy hazánk csak „fehér” embereket hajlandó politikai védelemben részesíteni. (Persze, ma már ez sem egyértelmű, hiszen az európai állampolgárság végül is nem egyenlő a fehér bőrszínnel, azonban mégis a rasszizmus látszatát kelti...) A másik súlyos vád - ami nagyon jogos -, hogy a világ menekülthullámait csak átengedjük az országon, és így nem vesszük ki arányos részünket az európai nemzetek ilyetén vonatkozású közös teherviseléséből... A törvény módosítása immár vagy fél éve a szakértői bizottságok asztalán fekszik - reméljük, nem sokáig, hiszen a helyzet tarthatatlan! Az európai jogharmonizációt sürgetőkön kívül természetesen a menekülteket segítő jogi szervezetek is ostorozzák hazánkat. Az Amnesty International is többször kifejtette rosszallását, de az ENSZ menekültügyi bizottsága is. Mert bizony hiába teszünk meg mindent az európai menekültekért, a látszat mégis csak az, hogy másokért semmit sem teszünk... Mindez természetesen anyagi vonzatokkal jár. Egy ember letelepítése kemény milliókba kerül. A demokratikus államokban ingyenes nyelvoktatás, szociális ellátás, majd ha a nyelv birtokában van, „handikapp” letelepedési segély jár amenekülteknek. A tárgyalások jelenlegi szakaszában éppen ennek fedezetét kívánják megteremteni az ENSZ segítségével, hiszen az ország amúgy is erősen feszített költség- vetése ezt a plusz terhet már nagyon nehezen viselné el, mindazonáltal, hogy nem kétséges: némi önerőre azért így is szükség lesz, hiszen ez az általános nemzetközi elvárás. Az afgán menekültek - így, ha bármennyire is igazolni képesek menekülésük valós politikai okait - tőlünk legfeljebb arra számíthatnak, hogy nem vissza, hanem tovább küldjük őket egy idegeneket fogadni hajlandó országba. Persze, ennek feltételei vannak. Elméletileg a feketén - tehát últevél nélkül - érkezőket a törvény értelmében vissza kell küldeni abba az országba, ahonnan közvetlenül jöttek. A toloncegyezménynek pontosan ez a lényege. A nemzetközi gyakorlat viszont ennél százszorta toleránsabb. Például a svéd törvények is kimondják, hogy a politikai menekült státusra igényt tartók már a határon kötelesek ezt bejelenteni, ha van papírjuk, ha nincs... Igen ám, de a határőrizeti szervek ott is hajlamosak rá, hogy ilyenkor rövid úton visszafordítsák a folyamodókat, ezért a menekültek inkább azt a módszert választják, hogy valahogy „beslisszol- nak” az országba, és közvetlenül a Bevándorlási Minisztériumhoz (Invandrarverket) folyamodnak. Ez a hivatal aztán valóban mélyen megvizsgálja az indítékaikat és ellenőrzi személyazonosságukat, és sok esetben így is engedélyezi a menekült státus megadását (Politisk asyl). Egészen nyilvánvaló, hogy hazánk is, amennyiben igényt tart tisztes demokratikus állami létére, fel kell hogy állítson egy magasabb szintű bevándorlási intézményt, amely adott esetben ellenőrzi és felülbírálja a hatóságok intézkedéseit.. Ezt várja el tőlünk az Amnesty International is, amely - nemzetközi jogvédelmi intézmény lévén - komoly szóval és hatalommal bír a nyugati közvélemény alakításában. \ Hírről \ hírre Palotai István (Új Kelet) Most, a NATO madridi meghívólevelének kézhez vétele előtti időkben körülbelül úgy kellett a cseheknek ez a kis pénzügyi felfordulás, mint üveges tótnak a hanyattesés. Prágában tombol a felvásárlási láz, mindenki tartós fogyasztási cikkekkel a hóna alatt rohangál az utcán, és meg van róla győződve, hogy menti, ami menthető. A kereskedőkre jár a legjobb világ annak ellenére, hogy húsz százalékkal felemelték az árakat, úgy fogy a cucc, mintha ingyen osztanák, és egyetlen hét alatt több mint a duplájára nőtt a forgalom. „Jaroslav” és „Jelenka” rémülete érhető, hiszen az eleddig holtbiztosnak látszó cseh pénzpiac egyetlen nap alatt úgy állt fejre, mint a jancsiszeg, és fellebbent a fátyol a rideg valóságról: a korona sem különb, mint a forint, vagy a leva, csak éppen eddig művi úton úgy felpumpálta a Klaus-kor- mány, mint örömlány a kebleit. Nos, mi is történik Prágában? Semmi különös, csak éppen az, amit már mindenki előre sejtett: a privatizáció igazi elindítása reálértékére kényszeríti a cseh koronát. Számunkra ez ugye nem hat az újdonság erejével, hiszen már évek óta tanuljuk a leckét, nekik viszont új és váratlanul is jött. Amit mi immár vagy hét éve átélünk, azt ők egyetlen hét alatt kellett hogy lenyeljék, és ez nem könnyű dolog. A kormány persze most rövidtávú, a megszorításokon alapuló rendezési-tervekkel hozakodik elő, és ezek is szítják a feszültséget, hiszen látszatra éppen az ellenkezőjét igazolják, mint az elvárás: az árak emelkedését, a pénz értékének rohamos zuhanását. Persze, mindez valójában semmit sem változtathat a NATO felvételi szándékán, azonban ahhoz mégis csak elég, hogy zabszem-szindrómát okozzon... A nagy európai mellény tehát Prágában elszakadt, és ez az új helyzet végre szerénységre int. Különutas politikát folytatni, mások kárára politizálni, egy „családon” belül soha sem volt hosszú távon kifizetődő, mert bizony hamar elkiálthatja valaki magát a famíliából: Nézzétek! A király meztelen... Ion Clubuc a moldovai-magyar kapcsolatokról MTI ___________________ Me leg szavakkal méltatta a moldovai-magyar kapcsolatokat Ion Ciubuc moldovai miniszterelnök, aki a közelmúltban nyilatkozott chi- sinaui hivatalában az MTI tudósítójának. Ion Ciubuc, aki kedden Magyarországra látogat, hangsúlyozta: Chisinauban nem felejtik el, hogy Budapest már 1991. december 30-án elismerte a Moldovai Köztársaság függetlenségét és 1992 január 16-án létrejöttek a diplomáciai kapcsolatok. Ezzel megszületett az alap a két ország közötti kapcsolatok sokoldalú fejlődéséhez, ami 1995-ben a magyarmoldovai barátsági és együttműködési szerződés, s a beruházásvédelmi, a kettős adóztatás elkerülésére, a kulturális együttműködésre, a légiközlekedésre vonatkozó megállapodások megszületésére vezetett.- A Moldovai Köztársaság készen áll a kapcsolatok további fejlesztésére - mondta a miniszterelnök -, és melegen méltatta a magánosításra vonatkozó moldovai-magyar tapasztalatcserét, amelyre a tárca chisinaui vezetőjének budapesti látogatása adott lehetőséget. A Mold- telecom távközlési társaság magánosításában e vizit eredményeként a magyar modellt fogják alkalmazni. A kétoldalú forgalom tavaly mintegy 20 millió dollár volt, de ebből csak 2,7 millió dollárt tett ki a Magyarországra irányuló moldovai export. A miniszterelnök reméli, hogy budapesti látogatása, az aláírandó szerződések ösztönözni fogják a gazdasági és politikai kapcsolatok kiegyensúlyozott fejlődését a két ország között. A tervek között szerepel az ipari és mezőgazdasági’együttműködésről, az áruszállításról, a hírügynökségek közötti hírcseréről szóló egyezmény megkötése, a kulturális és idegenforgalmi együttműködésre vonatkozó jegyzőkönyvek aláírása, valamint toloncegyezmény megkötése a belügyminisztériumok között.
