Új Kelet, 1997. június (4. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-14 / 137. szám
Mostani rejtvényünk meghatározásai az iskolához kötődnek, a megfejtés pedig a nyárhoz. A szürke oszlopban függőlegesen olvasható szót küldjétek be. A megfejtés mellé rajzokat is készíthettek. A címünk: Új Kelet Szerkesztősége, 4400 Nyíregyháza, Árok utca 15. A borítékra írjátok rá: Gyerekeknek. MEGHATÁROZÁSOK: 1. A tanév utolsó eseménye 2. Egyik legnehezebb tantárgy 3. A hétévesek már ide járnak 4. Pedagógus 5. Erre a hangra fellélegeznek a diákok 6. Mesebeli állat, malacka barátja 7. Negyvenöt percig tart Legutóbbi rejtvényünk helyes megfejtése: Gyermeknap. A képen Végvári Mónika pócspetri olvasónk rajza látható. Helyes megfejtést küldött be Drotár Nóra is (Nyíregyháza, Kodály Zoltán út 32. I/b). Játék az udvaron \íRx ' Júniustól szeptemberig elég időtök lesz játékra, nyaralásra, sőt még olvasásra is! Jó időben ti is a szabadban szeretitek tölteni az időt, ezért kerti játékot ajánlok. Érdekes szórakozást ígér az alagútban kúszás. Nemcsak barlangban, hanem otthon is játszhatsz ilyet! Készíts elő négy erős papírdobozt, régi szárítókötelet vagy erős zsinórt, kenyérvágó kést, golyóstollat, vízfestéket, éles ollót, kis tapétázóecseteket, papírtányért és vonalzót. Kérd meg a papát vagy a mamát, hogy a kenyérvágó késsel vátja le a dobozok felső lapjait mindkét oldalon. Fektesd a dobozokat valamelyik széles oldalukra és a golyós- tollal fúrj a külső szélektől öt centiméterre egymástól tizenöt centiméterre lévő lyukakat. A dobozokat a zsinórral fűzd össze. A zsinórt éles ollóval kell levágni. Az átfőzött végeket olyan hosszúra kell hagyni, hogy csomókat lehessen kötni rájuk. A papírtányérokra önts egy kevés festéket! Fess merész, élénk színű mintákat a dobozokra. Jó tanács: a dobozok közti távolság olyan keskeny legyen, hogy a fej ne szoruljon a két doboz közé! Az alagutat olyanra is festheted, mintha óriási hernyó lenne. Ragaszthatsz rá papírfogakat is. Az alagút egyik végétől a másikig kúszhatsz! Ha szépen fested, még látványnak is szép az alagút. Sátrat is készíthetsz, csak szárítókötél, régi lepedő és néhány sátoreövek szükséges hozzá. No meg egy fa, amihez rögzíted a kötelet. A lányok babaházat építhetnek az udvaron, csak egy nagy papírdoboz és jó fantázia szükséges hozzá. Ha meguntad ezeket, léggömbemberkével is megpróbálkozhatsz. Kell hozzá színes léggömb, zsírpapír, gémkapocs, vékony kartonpapír, ceruza, tompa hegyű olló. Fújd fel a lufikat és kösd el a végüket. Színes képesújságból vágj ki szemeket, orrokat és füleket.A zsírpapírra rajzolj két egymás mellé illesztett lábformát, majd ezt másold át a kartonlapra és vágd ki! A ceruza hegyes végével a láb közepén fúrj egy lyukat, s ott húzd át a léggömb megkötött végét. Jó tanács: a léggömböket inkább kicsire fújd fel, hogy megálljának a lábukon. így kisebb a veszélye, hogy szétpukkannak. A léggömbemberkéidet díszítheted, ragaszthatsz rájuk zsinórból hajat, bajuszt és szakállt. Fülbevallót rakhatsz a „fülükbe” és szalagot a fejük búbjára. Édes torony a mikrobán K. I. (Új Kelet) Barátaidat finom édességekkel kínálhatod meg, ha vendégségbe érkeznek hozzád. Készíts elő tizennégy dekagramm lisztet, pici sütőport, hét dekagramm vajat, hat dekagramm kristálycukrot, egy felvert tojást, feketeribiszke dzsemet, fél evőkanálnyi tejet és tejszínhabot. Továbbá hat papírpoharat, egy nagy tálat, egy fakanalat, egy evőkanalat, egy nagy tányért és egy kést. A vajat morzsold ösz- sze a liszttel, a sütőporral és keverd hozzá a cukrot! Majd a tojást, a tejet és a dzsem felét. Tegyél mindegyik pohár aljára egy fél evőkanálnyi dzsemet! A lisztes keverékkel töltsd félig mindegyik poharat! Tedd őket a mikrohullámú sütőbe, erős fokozaton négy percig süsd, s közben egyszer fordítsd meg! Egy percig hagyd pihenni, majd borítsd ki a tornyokat a nagy tányérra és díszítsd tejszínhabbal! Ne használj műanyag poharat, mert némelyik műanyag gáza mérgező. Tudnod kell azt is, hogy rendes sütőben nem készíthető el az ajánlott recept! B enedek szakasztott olyan kis sündisznó volt, mint a testvérei, akikkel együtt élt a nagy mogyoróbokor tövében. Vagy mit is mondok? Mégsem volt szakasztott olyan, mert neki egy kis fehér csillagocska nőtt a homlokán. Aggodalmaskodott is sünpapa és sünmama: „Mi lesz ebből a gyerekből?” De nem lett semmi. Benedek nőtt, növekedett, szépen, mint a többi hét sündisznógyerek. Múlt a nyár, jött az ősz. Dér lepte be a földet.- Miért van ilyen hideg? - kérdezte egyszer Benedek. — Mert jön a tél — felelte sünpapa. Benedek lehajtotta csillagos fejecskéjét, s aztán egyszerre csak olyat kérdezett, milyet még soha sündisznócsemete nem kérdezett, mióta világ a világ:- Papa, miért van tél? De hát Benedek megtehette, neki csillag világlott a homlokán. Most már sünpapán volt a sor, hogy lábaira hajtsa a fejét, ami sünéknél kétségtelenül a gondolkodás jele, hiszen egy szülőnek mindent kell tudnia.- Hogy miért van tél? - mondta aztán elszontyolodva. - Én sem tudom, de megkérdezzük. Útnak indultak hát. Elöl sünpapa, sünmama, mögöttük Benedek sorban a hét testvérével. Elmentek a nyúlhoz. A nyúl szörnyen okos nyuszi volt, fél fülét örökösen lekonyulva hordta, úgy figyelt minden neszre.- Miért van tél? - kérdezte tőle sünpapa. A nyúlnak még a másik füle is lekonyult, úgy elgondolkozott. Aztán azt mondta:- Bizonyára a szél hozza, várjatok, megkérdezem a szelet. S mikor jött a szél, nekiiramodott, és futott, futott, s versenyt futott vele. De bizony csak szomorúan tért vissza.- Nem tudja a szél se, csak beszél tücsköt-bogarat, telebúgta a fülem - s rázogatta keservesen tapsi füleit. - Menjetek a bagolyhoz, tán az éjszaka hozza a telet, ő beszélhet vele. Óriás, odvas fa mélyén lakott Meg is lelték hamarosan, éppen egy túrás tetején.- Kérdezd meg a földet - mondta neki sünpapa -, miért van tél. A vakond hunyorgott egynéhányat, s aztán eltűnt a föld alatt. Nem is kellett rá valami sokat várakozni, jött vissza egykettőre. — Süket a föld — mondta a vakond —, nem hallja, ha kérdezem. De ha jól meggondolom, hiába is kérdeznénk, hiszen nincs is olyan hideg idelenn. Nem, ő nem hozhatja a telet. A tél, régóta tudom, felülről jön. Menjetek a sashoz, kérdezze meg a naptól. A csillagos sün a bagoly. Szegény sünpapa egész álló nap kiáltozott neki, míg végre alkonyattájban meghallotta, s kijött az odújából.- Várjatok, reggelre megmondom - dörmögte a bagoly, s elszállt az éjszakába. Odalent a fa aljában csak lesték, mikor tér meg. De bizony a bagoly csak a hajnali derengésben tért haza. S akkor is nagy mérgesen rájuk kiáltott:- Hordjátok el magatokat, alkonyattól faggatom az éjszakát, s nem válaszol, csak kápráztatja a szemem hideg csillagfényével. Menjetek a vakondhoz, bizonyára a nyirkos, hideg föld rejtegeti a telet. Mentek hát a vakondhoz. A sas fészke pereméről fél szemmel nézett le a nyüzsgő süncsaládra. Aztán meglebben- tette szárnyát, s mint egy óriás felhőámyék, elszállt fölöttük. Szállt, szállt, magasabbra, egyre magasabbra, mindig szemközt a nappal, fel a felhők fölé. S mikor már olyan magasan járt, hogy a ritka levegőben szinte dérharmatosan áradt ki csőrén a lehelet, belekiabált a tűzőforró napkorongba:- Miért van tél? De a vére úgy dobolt a dobhártyáján, hogy nem értette a feleletet. Odalent azalatt nagy hirtelen beállt a fagy. A süncsalád pedig beiszkolt a mogyoróbokor aljára, és beásta magát a puha levelek alá. Álomra hajtotta fejét a sünmama és sünpapa, meg a hét testvér. Benedek még morgott ugyan egyet-kettőt magában, hiszen azért volt csillagos: s aztán ő is elálmosodott és elaludt. És aludt, aludt, aludt, ki tudja, meddig aludt? A rra ébredt, hogy meg-megpercen körülötte az avar. Fölemelte orrocskáját, és nyomban vidámító jó szagokat érzett, erjedő, tavaszi szagokat. S ahogy figyelmesebben körülnézett, látta, hogy apró hóvirágocs- kák nyomkodják szét körülötte az avart, onnan a per- ccnések. Kidugta fejét a vackából, s akkor eszébe jutott, amivel elaludt: miért van tél? Iramodott egyet, mert a lábacskái bizony meggém- beredtek, s a mogyoró szélénél szembe találta magát egy kis hóvirággal, az már ki is dugta az avar alól a fejecskéjét. Benedek megsza- golgatta, s akkor azt díiny- nyögte magában: „Azért, hogy eljöhessen a tavasz!” - Hogyan? Mit is mondtam? - riadt lel egyszerre. - Hűm, még lehet, hogy igazam is van! De szégyenkezve érezte, hogy ő már egy lelet megért, komoly, felnőtt sün, és nem illik neki ilyen gyerekes dorgokkal foglalkoznia. Hogy miért van tél? - nem is gondolt rá soha többé!
