Új Kelet, 1997. június (4. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-02 / 126. szám

1 1997. június 2., hétfő Hazai krónika mm Ötszáz hét, ötszáz adás A Rádiós Vasárnapi Újság jubileuma Berki A. (Új Kelet) ______ Ak koriban már nem tudták magukban tartani kétségei­ket, gondjaikat, bajaikat az emberek. Szűnőben volt az a hallgatólagos megállapodás a társadalom és a hatalom között, hogy te nem beszélsz ötvenhatról, sajtószabadság­ról, emberi jogokról, én pe­dig hagyom, hogy úgy épít­sed kicsinyke világodat, ahogy tudod, és ha magán­munkálkodásod ellent is mond a szocialista társada­lom körülményeinek, nem fogom megakadályozni, hogy gazdagodj. Az elége­detlenség egyre inkább ter­jedt, és szükség volt olyan fórumra, ami ennek a közvé­lekedésnek hivatalosan is hangot képes adni. Még ak­kor is azt gondolták a párt agitproposai: jobb, ha el­lenőrzött körülmények kö­zött mondják el véleményü­ket a rendszerrel elégedet­lenkedők. És úgy irányítot­ták a rádiót, hogy az a leg­képtelenebb időpontban, vasárnap reggel hattól nyol­cig engedélyezte a megszó­lalást az akkor még csak szerveződő ellenzéknek. Jellemző, hdgy a nyolcvanas években ezt a kifejezést még a pártállammal élesen szem­ben állók sem nagyon hasz­nálták. A rendszerváltás haj­nalán másképpen gondolko­dóknak nevezték az ilyen személyiségeket. A Vasárna­pi Újság sohasem volt ellen­zéki fórum, még a hőskorban sem, de nyilvánosságot adott olyan történéseknek, törté­nelmi eseményeknek, amiket a kommunista rendszerben még megemlíteni is csak sú­lyos következményekkel le­hetett. Itt kezdtek el beszél­getni tudósok és egyszerű emberek Trianonról, a Don kanyarról, a Rákosiét által elkövetett iszonytató bűn­tettekről, arról a kálváriáról, amelyet a magyar nemzet volt kénytelen a huszadik században végigjárni. És ez volt az a fórum, amelyik jó­val Pozsgai Imre előtt meg­kísérelte 1956 rehabilitálá­sát. Nem csoda, ha a műsor „csípte” az akkori, de „csí­pi” a mostani hatalom sze­mét is. Pedig változatlanul nem politizál, csak bemutat­ja rendszerváltás utáni tár­sadalmunk anomáliáit. Az alapító főszerkesztőt már ré­gen eltávolították a Rádió­ból, de Gyó'ry Béla szelle­miségétől — Istennek hála — nem tudták megfosztani a vasárnap hajnali adást. Ta­lán egyedüli rovatként vál­lalja és vallja az objektív tá­jékoztatás elvét. A szer­kesztőknek nem kell állan­dóan a BBC kódexét emle­getni. Számukra mindegy, hogy kormányzópárti vagy ellenzéki politikust szólal­tatnak meg, a lényeg az, hogy a hallgatók informá­cióéhségét pártállásra való tekintet nélkül kielégítsék. Szép ez a jubileum, nem volt könynyű idáig eljutni. Most, az ötszázadik adás el­hangzása után kívánunk a Vasárnapi Újságnak sok ezer vasárnapot, és azt, hogy szerkesztőik sohase fásulja­nak bele a napi munka ta­posómalmába, hogy az idők végezetéig képesek legye­nek mindent látó tükröt taW tani a mindenkori, hatalom*, szemtelen ábrázata elé. Ülésezik j az Alkotmánybíróság MTI Az Alkotmánybíróság hét­főn teljes ülést tart. A testület megtárgyalja azokat az indít­ványokat, amelyek a társada­lombiztosítási törvény módo­sításának különböző rendel­kezéseit kifogásolták, Megvi­tatja ajtf az; indítványt is, amely sérelmezte, hogy a jog­alkotók szűkítették a kiegé­szítő tevékenységet folytatók vállalkozói körét, és ehhez igazították a járulékfizetési kötelezettséget. Több indít­ványozó vitatta azokat a ren­delkezéseket, amelyek a szer­zőijogvédelem alá tartozó al­kotótevékenységgel kap­csolatos szolgálati idői és nyugdíjjárulékfizetési kötele­zettséget szabályozták. Az. Alkotmánybíróság megtár­gyalja azokat az' indítványo­kat, amelyek a/, osztalékalap., után megállapított adó- és tb- járulék fizetését kifogásolták. Foglalkozik a testület az egész­ségügy Fhozzáj árulásról szó- \& törvényt támadó indítvá­nyokat is. Szerepel a napiren­den az az indítvány, amely szerint alkotmányellenes, hogy az örökölt vagyon után fizetendő személyi jövede­lemadót nem az örökhagyó elhunyta, hanem az örökség átadásának időpontja alapján kell megállapítani. Adózók klubja MTI Alakítsanak klubot a leg­több adót fizető Balaton-paríi vállalkozások -r javasolja, Ko­vács Miklós, a Siotour Rt. ve­zérigazgatója. Tervei szerint a „Nagyadózók klubja” nem ér­dekvédelmi szervezet lenne, hanem fórum, amelyen a részt­vevők gazdasági súlyukat, il­letve a település fejlődésében játszott szerepet kívánják érzé­keltetni azzal, hogy nyilvános­ságra hozzák, melyik cég mek­kora összegű adót fizet be az önkormányzatoknak, illetve az államnak. Céljuk az, hogy a té­nyek ismeretében rábírják az önkormányzatokat és az álla­mi költségvetést: tartósan te-’ remtsék meg számukra azokat' a piaci feltételeket, amelyek lehetővé teszik, hogy még so­káig fizethessék ezt az adót. A klub tagja lehetne bármely 50- 100 millió forintnyi adót befi­zető Balaton-parti vállalkozás. Ezek az adófizetők jogosan el­várnák - véli a klub megalakí­tását kezdeményező vezérigaz­gató és az ötlet támogatói, akik egyébként már egy szándék­nyilatkozatot is aláírtak -, hogy a térségbe visszafordított pénz egy jelentős részét az ide­genforgalmi infrastruktúra fej­lesztésére használják fel. Segíteni a régiók fejlődését Az Európai Partnerhálózat közgyűlése Szerencsés történelmi szituációban vagyunk, Kelet-Kö- zép-Európa népei kihasználhatják azokat az őket koráb­ban elválasztó sajátosságokat, amelyeket most népeik javára előnnyé változhatnak. Ezt Gál Zoltán, a magyar Országgyűlés elnöke mondta vasárnap Kecskeméten, az Európai Partnerhálózat résztvevőit köszöntve. Gál Zol­tán kifejtette: a kisebbségeknek óriási szerepe van és lesz az egységesülő Európában, ugyanis ismerik az anya­ország nyelvét, sajátosságait, szokásait, kultúráját, és így közvetítői lehetnek a népek közötti együttműködésnek. MTI Napjainkban, amikor az egy­ségesülő Európáról beszélünk, felértékelődött a regionális együttműködés. Közép-Kelet- Európában, ahol szinte csak egy ugrás, és már másik ország­ban vagyunk, megteremtődtek a politikai feltételei az ország­határokon átnyúló a régiók fejlődését elősegítő gondolko­dásnak. A teljes jogú tagságra való felkészülés során tisztá­ban vagyunk azzal, hogy az egységesülő Európa mechaniz­musai egyre inkább a regioná­lis együttműködések irányába mutatnak. Az Európai Únió döntő szerepet szán a régiók­nak. Éppen ezért üdvözölte Gál Zoltán saját maga és az Ország- gyűlés nevében isa Kecskemé­ten zajló rendezvényt. Megíté­lése szerint az ilyen és ehhez hasonló tanácskozások igen fontosak, segítenek beilleszte­ni a teljes jogú tagságra törekvő társult országokat az Európai Unió működésébe. Tabajdi Csaba, a Miniszter- elnöki Hivatal politikai állam­titkára a kecskeméti konferen­cián szólt arról, hogy a kom­munizmus bukása után újjá kell építeni a regionális együttmű­ködéseket és az államközi kap­csolatokat is. Mégpedig azért, mert nemcsak a Varsói Szerző­dés és a KGST bomlott fel, ha­nem számos ország több or­szággá vált szét. Oyan államok jelentek meg, amelyeknek önál­ló államiságuk csak a közép­kor előtt volt, vagy sohasem. Részben ebből, részben pedig abból adódóan, hogy a térsé­günkben történelmileg erős hagyománya volt a centraliz­musnak, a legnagyobb gond a demokrácia építése, s a decent­ralizálás. A térségi együttmű­ködéshez viszont alanyok kel­lenek, s ezek az alanyok az ön- kormányzatok. így a regioná­lis partnerkapcsolatok egyben 1 a decentralizmus folyamatát is jelzik, és ugyanakkor erősítik. Tabajdi egyebek között hangsúlyozta azt is, hogy po­zitív cél a NATO-ba és az Éu- rópai Unióba való belépés szán­déka, de ne feledkezzünk meg szomszédainkról sem. Nem vár­hatjuk meg, hogy majd a csat­lakozás után szót váltunk egy­mással. Ki kell alakítani egy kelet-közép-európai modellt, ami a regionális együttműkö­désen alapul. Tabajdi megíté­lése szerint az lenne jó, ha a NATO az öt országot (hazán­kat, Csehországot, Lengyelor­szágot, Romániát és Szlovéni­át) együtt fogadná be. Az szol­gálná igazán a magyar—román viszony valódi rendeződését, ha mindkét ország egységes rendszerhez csatlakozna. Ta­bajdi álláspontja szerint ugyan­akkor az Európai Uniónak és a NATO-nak nem kell attól fél­nie, hogy oda importáljuk ki­sebbségi konfliktusainkat. Részben azért nincs mitől tar­tani, mert érzékelhetően és ör­vendetesen előreléptünk a ki­sebbségi konfliktusok rendezé­sében, másrészt pedig a Kárpát­medencében soha nem volt olyan válságos a kisebbségi konfliktus, mint volt például a görög-török viszony. A 11 ország 17 regionális és helyi önkormányzati képvise­lőinek részvételével lezajlott vasárnap befejeződött kétna­pos tanácskozás közös nyilat­kozat elfogadásával és aláírá­sával záróit. A jélériiéV^k ki­nyilvánították, hogy nagyra ér­tékelik és szükségesnek tartják az ilyen találkozókat, mint a ré­giók közötti közvetlen és ta­pasztalatcsere fórumát. Meg­győződésük szerint a konzul­táció elengedhetetlen ahhoz is, hogy az európai integráció fo­lyamatában az európai kultúra sokszínűsége megőrződjön. • . rpir J *1 , - ' • : , - í * •-« Nagyválasztmány júniusban Molnár Ferenc, a KDNP Szabolcs-Sztamár-Bereg megyei alelnöke Berki Antal (Új Kelet) Molnár Ferendet, a KDNP megyei alelnökét ,kérdeztük a várható eredményről, és arról, hogy június 21. után rende- ződnek-e a párt sorai...- Nincs szükség a sorok rende­zésére. Arra van szükségünk, hogy elmúljon ez a rettenetes pszichológiai nyomás, ami Giczy György megválasztása miatt a párt körül kialakult. Tegnap a párt vezető személyiségei kezdemé­nyezésére a párt és a frakció meg­tárgyalta a problémákat, és mind a két fél áldását adta a 21-ei vá­lasztmányi ülésre azzal, hogy személyeskedéstől mentesen, eu­rópai módon igyekeznek majd lebonyolítani az elnökválasztást. Úgy tűnik, az ellentétek nem csök­kentek, és szinte biztos, hogy lesz néhány képviselő, aki el fogja hagyni a frakciót.- Úgy tudom, hogy a frakció zöme Latorczai Jánost támo­gatja....- Valóban így van. Tizenné­gyen vannak a választmány je­lenlegi elnöke mellett, ami azt is jelentheti, hogy aparlamenü frak­ciónk megszűnhet. Nagy a kép­viselők felelőssége, mert egyér­telműen tőlük függ, hogy a ke­reszténydemokrácia megszólal- hat-e a magyaf parlamentben. Latorczaiék csérébe a frakció megóvásáért azt követelik, hogy Giczy ne induljon az elnökválasz­táson. Ezt nem lehet teljesíteni, mert a tagság zöme Giczy György mellett áll, és nyilvánvaló, hogy az elnök ismét megkísérli meg­szerezni a pártelnöki funkciót. — Létezhet-e harmadik vonal is, olyan személyiségre gondo­lok, aki képes lenne jó irányba -vezetni a pártot?- Nem létezik harmadik vonal. Az időnként felröppenő nevek sem képviselnek önálló politikai irányvonalat. Semjén Zsoltot és Harrach Pétert emlegeik jelölt­ként, de ők is Latorczai János li­berális elképzeléseit támogatják.- Mi várható a megyei kül­döttértekezleten ?- Június 7-én rendezzük meg, de sok minden nem várható. Sze­mélyi kérdésekben nem dön­tünk, de azt remélem, hogy ki­alakulnak a frontvonalak, és az legalább eldől, hogy ki kivel van. Giczy György elfogadta meghí­vásunkat. Remélem, megtiszteli jelenlétével az értekezletet. ; — Ha megszűnik a frakció, megszűnik a párt is? r- Szó sincs róla. Emlékezzen a kisgazda harminchatokra. Ma már jószerével azt sem lehet ró­luk tudni, hogy kicsodák voltak. ’ A frakció nélküli Torgyán József rendbe tette a pártot, és nerce vé-’ letlen, hogy mostanra milyen pozíciót sikerült kiharcolniuk a magyar belpolitikában. A Keresz­ténydemokrata Néppárt össze fogja szedni magát a választáso­kig, és egészen bizonyos, hogy ^ÓB-után is ott lesz a parla­mentben. Nehéz időszakot él át mos­tanában a Kerésztéríydé- mokrata Néppárt. Sokan még azt semtartják lehetet- * lénnek, hogy a párt dara­bokra esik szét, és a ’98-as választásokon a parlament­be való kerüléshez szüksé­ges ötszázalékos szavazat- arányt sem lesz képes meg­szerezni. A rendkívül sók kárt okozó bírósági herce­hurca után úgy tűnik, júni­us 21-én pont kerül a KDNP belső vitáinak végére. Lator­czai János, a választmány elnöke az elébe tett szüksé­ges számú aláírás hatására kénytelen volt összehívni a választmányi ülést. \ Hírről V hírre Fekete Tibor (Új Kelet) Az infláció mértéke kö­zel tíz évvel ezelőtt lódult meg igazán, és lépte át a bűvösnek tekintett tíz szá­zalékos határt. Az akkori nyugdíjasok ezekben az években kezdték igazán megérezni, hogyan értékte­lenedik el a több évtized keserves munkájával meg­szerzett öregségi ellátásuk. Az ország vezetői belátták, hogy hosszú távon nem tart­ható a reálérték-csökkenés, és egy bonyolult átszámí­tással a mindenkori reál­bérnövekedéshez igazítot­ták a következő évi nyug­díjemelés mértékét. Mivel csak egy évvel később érez­hették a kisnyugdíjasok, hogy korábban mennyit nőtt az aktív keresők bére, ezért ők mindig „csúszás­ban” voltak. Az idén először előnyük származna ebből a számí­tási rendszerből, és tessék, jön az új nyugdíjtörvény. A kormány pénzügyi szak­emberei cáfolják, hogy bár­ki is kevesebbet kapna az új elosztási rend szerint, és hosszú távú (2050-ig szó­ló) számításokon illusztrál­ják, hogy az ugyanannyi. Nem vonom kétség­be, hogy több évtizeden át kiegyenlítődik a hát­rány, és valóban, értékben ugyanannyit hoz majd a postás, mint a régi módon kiszámolt nyugdíj értéke, i Csakhogy sokan sajnos nem érik majd meg ezt ,az I időt, és nekik, is élni kell valamiből, A jelenleg már nyugdíjban lévők minden bizonnyal rosszabbul jár­nak. És pórul járnak azok is, akik tíz éven belül van­nak a nyugdíjba menete­lükhöz képest. Ok a köte­lezően választható nyug­díjbiztosítási pénztáraknál nem tudnak annyit félreten­ni, ami már jelentős..nyug­díjkiegészítést l£nné lehe­tővé. Velük nii lesz? Ha ’98. január elsejétől bevezetik az új nyugdíj­rendszert, akkor az eddigi nyugdíjbiztosítónak vár­hatóan húszmilliárd forint­tal csökken a bevétele, és 'ebben még nincs benne a tb-fizetési morál romlása, a kinnlévőségek mind na­gyobb aránya. Ha pedig a központi költségvetés egyenlíti ki a hiányt, akkor végül is valamilyen formá­ban mindannyian álljuk a számlát. Akkor pedig mitől jobb ez, mint a régi? Nem értem, miért olyan sürgős a kormánynak a nyugdíjreform bevezetése, hisz jövőre választások lesznek. Vagy éppen ez a legfőbb ok? Könnyű nekik ígérni, hisz lehet, hogy nem nyerik meg a tavaszi vá­lasztásokat, és ha nem vá­lik be a jóslatuk, akkor úgysem lehet számon kérni . tőlük,,Állandóan a kor­mányzati- felelősséget han­goztatják, de mutassanak egyetlen vezető- beosztású kormánytisztviselőt, akit valóban felelősségre is von­tak. Vagy a kibicnek sern- mi sem drága? Nem hiszem, inkább arról lehet szó, hogy változtatni kell, és a leendő nyugdíjrendszer bármelyik pilléréhez nyúlunk, bárme­lyik ujjúnkat harapjuk is meg, nekünk fáj.

Next

/
Oldalképek
Tartalom