Új Kelet, 1997. május (4. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-10 / 108. szám
1997. május 10., szombat Megyei krónika A madarak és a fák napjára Vitéz Péter (Új Kelet) _____ A vándorló ősmagyar törzsek ma már csak mondavilágban létező életfája a legpontosabban fejezi ki mindazt, amit az ember számára jelent a fa, amely a bölcsőtől a sírig elkísér mindenkit. A fa lombja hűsítő árnyékot ad a perzselő déli nap elől; frissítő levegője felüdít; termése oltja a szóróját, az éhséget; a belőle készített épület óv a természet szeszélyétől; asztalt, széket, a kisgyermeknek nyugodt álmot, s az elhunytaknak végső nyughelyét ad. Fából készült az emberiség hajnalán az első kerék, használati tárgy, a túlélést nyújtó vadászeszköz, de a fegyver is. Ma, Bábel tornyát megszégyenítő, gigászi beton- és vasmonstrumok törnek az ég felé, aszfaltkígyók hálózzák be a világot, acélhidak ívelik át a folyókat, fojtó levegőjű metropoliszok emelkednek és terjeszkednek a földön, amelybe visszalopva az elveszettnek hitt természetet a nyugalom, a béke és a harmónia kicsiny szigeteiként ott vannak a parkok, s benne a fák. A természet él és élni akar. Évente több tízezer négyzetkilométernyi őserdőt kipusztítanak az emberek, hogy fejletlen gazdaságukhoz megművelhető földet nyerjenek, katasztrófák, villámok milliónyi fát elhamvasztanak, de a természettől elrabolt nagyvárosok elhagyott külterületein a repedező beton réseiben a szél szárnyán érkező magvak mégtelepszenek, s új életet, rügyet hajtanak a csemeték. A hajtások nőnek, kapaszkodnak a Nap felé, s szétágazó gyökérzetükkel felgyorsítják a természetellenes anyagok pusztulását. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei futóhomokon élő emberek gyorsan belátták: fásítaniuk kell, különben élettelen marad a vidék. A fa lombozata megfékezi a tomboló szelet, gyökere megköti a talajt, annak nedvességét, árnyékában aljnövényzet telepszik meg, termékeny humusszá alakítva a vándorló homokdűnéket. Ma a megye területén mintegy 20—25 ezer hektár erdő dacol a rövidlátó emberi érdekekkel. Az új tulajdonosok kezébe kerülő érett erdőkben csakhamar felsír a motorfűrész, mert a fa érték. A térség állami erdőkezelője, a Nyírerdő Rt. tiltakozik, érvel a hosszú távú érdekek mellett, erdőkezelő munkájával példát mutat, mert a fa megújuló, emiatt kiapaszthatatlan természeti forrás, csupán tervezetten kell gazdálkodni vele, s abban az esetben jut is, meg marad is. A természetnek a fokozódó emberi igények miatt megbontott egyensúlya mesterségesen fenntartható. Az erdészeti rt. csemetékkel, tanácsokkal, szolgáltatásokkal segít, hogy unokáink is hűsölhessenek majd az árnyas lombok alatt, magukba szívhassák a friss levegőt; legyen tüzelőanyaguk hideg téli napokon, hallhassanak szabad, örömteli madárcsicsergést, amely nélkül némaság borulna a világra. Az ésszerűtlen va- gyonhalmozás nem minden, amelyet egy graffiti firka pontosan kifejez: „Ha kivágod az összes fát, ha megmérgezed az összes folyót, akkor majd rájössz arra, hogy a pénz nem ehető!” Kutyakiállitás a Múzeumfaluban Sikli Tímea (Új Kelet) Remélhetőleg az időjárás is kedvez majd annak az országos kutyakiállításnak, melyet vasárnap rendeznek Nyíregyháza-Sóstón, a Múzeumfaluban. A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének (MEOE) nyíregyházi szervezete már nem első alkalommal ad otthont hasonló rendezvénynek. A mostani négylábú-szépségversenyről Tompa István, a helyi szervezet elnöke beszélt.- Tavaly az országos elnökség felhívására mi is beadtuk pályázatunkat egy országos kiállítás megrendezésére, másnéven a CAC-ra. Természetesen nem csak mi nyújtottunk be ilyen igényt, hiszen az ország különböző területeiről több mint negyven beadvány érkezett Budapestre. Ebből választotta ki a MEOE bírói testületé és Országos Tanácsa azt a tizenhat szervezetet, mely kiérdemelte a rendezés jogát. Mérlegelve a vidéki MEOE szervezetek anyagi helyzetét és szervezeti munkáját, abban a megtiszteltetésben van részünk, hogy május 11-én mi lehetünk a házigazdái a CAC-kiállítások idei nyitórendezvényének. A kiállítás fővédnökének dr. Baja Ferenc környezetvédelmi és területfejlesztési minisztert kértük fel, aki mint mondta, örömmel tesz eleget meghívásunknak. Bár már januárban elkezdtük a kiállítás szervezését, közel húsz szponzorunk és főtámogatónk, a Purina nélkül nem mehetett volna minden ilyen olajozottan. Ezúton is köszönjük segítségüket, csakúgy, mint a város önkormányzatáét. Ez a mostani kutyás szépségverseny azért is nagyon fontos számunkra, mert szervezetünk ebben az esztendőben ünnepli megalakulásának huszonhatodik évfordulóját. A vasárnapi rendezvényen tíz fajtacsoport nyoicszáz kutyájában gyönyörködhetnek a látogatók. Büszkék vagyunk arra, hogy kiállításunkra nemcsak hazai, de külföldi versenyzők is beadták jelentkezésüket. A megnyitó május 11-én délelőtt fél tízkor kezdődik dr. Baja Ferenc köszöntő szavaival, majd fél órával később az előre kijelölt rin- gekben a MEOE fővárosból érkezett bírói testületé megkezdi a felvezetett kutyák bírálatát. A kiállítás programjában agility-, ügyességi és terelőkutya-bemutató is szerepel. A nap fénypontja azonban tagadhatatlanul a Best In Show (BIS) lesz, melyen a bírói körökben legeredményesebbnek ítélt kutyák közül választják majd ki a legszebbet. A nagyközönség a kiállításon megismerkedhet az ősi magyar fajtákkal, a ma oly divatos négylábúakkal és azokkal, melyek életünket, testi épségünket vagy éppen vagyonúnkat őrzik. Mosolyt visz haza az amerikai vendég Glenna R. Michaels (középen) és Turcsik László az intézet egyik páciensével Fotó: Bozsó Száraz Attila (Új Kelet)- Személyes kapcsolatokon keresztül tavaly ősszel sikerült eljutnom az IESC-hez. Kértem a szervezetet, segítsen bennünket abban, hogy a termelőmunkába bevont értelmi fogyatékosaink életkörülményei javuljanak - mondta Turcsik László. - A tervezetbe beleírtam, hogy külföldi erőforrásokkal meg lehetne oldani az intézmény épületegyüttesének bővítését. Nem véletlenül kértük az IESC segítségét. Tudomásunk szerint, ahol ők dolgoztak, ott mindig volt eredmény. Nagy szerencsénk volt, hogy a szervezet Glenna R. Michaelst küldte szakértőnek - aki a hetvenes években népjóléti miniszter volt -, mert a napi munka során kiderült, vendégünk nagyon profi, szakterületének méltán elismert képviselője. Pillanatok alatt átlátta a rendszert, kérdéseiből egyértelműen kiderült, ismeri a mai magyar szociális-egészségügyi hálózat gondjait, tudja, mik a gócpontok. Nagyon sokat tanultam tőle.- Azért jöttem Magyarországra, hogy megpróbáljak Amerika és Magyarország között bizonyos kapcsolatokat kiépíteni, megtalálni azokat a szervezeteket, embereket, akik és amelyek anyagilag segíteni tudnak az intézmény korszerűsítésében. A lehetséges anyagi támogatáson kívül tanácsokkal is szolgálok, próbálom az itt élőkkel megosztani tapasztalatainkat - halljuk a szimpatikus, nagyon határozott, igazi amerikai temperamentumú kutatónőtől. — Igyekszem alaposan megismerni a szakolyi intézet tevékenységét Amerikában Connecticut államban élek hatmillió társammal együtt. Korábban jártam már Dél-Amerikában, Afrikában, Európában, Indiában, Oroszországban. Mindenütt azt vizsgáltam, hogy az egészségügyi szolgálatok miként működnek.- Kelet-Európábán most vagyok először. Mielőtt eljöttem Magyarországra, nagyon sokat olvastam a magyar egészségügyről, a most zajló reformról. Természetesen nemcsak a szakmai könyveket forgattam, hanem igyekeztem minél többet megtudni a kultúráról, az emberekről, a magyar viszonyokról is.- Milyen tapasztalatokat szerzett Szakolyban, az várta-e itt, amit előzetesen elképzelt?- Azzal a céllal érkeztem ide egy hónapra, hogy segítséget nyújtsak az intézmény hatékony működéséhez, elmondjam, mit kell jobban csinálni. Közeledve a harminc nap leteltéhez, kijelenthetem, a szakolyi intézet rendkívül fejlődő- képes. Ez nagyban megköny- nyítheti azoknak a dolgát, akik Amerikából segítséget szeretnének nyújtani. Sokfelé jártam már a világban, nagyon sok intézményt láttam, de amit Szakolyban tapasztaltam, az nagyon meglepett... Ilyen nagy demokrácia, mint ami itt van, szinte sehol sincs a világon. Ili aludtam, ettem, éltem az elmúlt napokban, ha bármi konfliktus lett volna az intézményben, bizonyára a tudomásomra jutott volna. Semmi... Tapasztalataim szerint máshol az intézmények sokkal zártabbak, szigorúbb a rendszer. Szakolyban örömömre szolgák, hogy rendkívül nyitott az intézmény, az itt élők mosolyognak, jóked- vűek, énekelnek. Amikor kell, akkor pedig nógatás nélkül, képességüknek megfelelően dolgoznak. Látszik az értelmi fogyatékosokon, hogy tényleg szeretnek dolgozni. Az igazgató úr szobája is mindenki számára nyitva áll.-Nem akarom rábeszélni, de nyilván látott olyan dolgot is, amin változtatni kellene...- Az igazgató úrral beszélgettünk arról, hogy Amerikában nincsenek ilyen nagy intézmények, mint ez. Ott már bevált a Magyarországon most kísérletezés alatt álló, „félutasnak” nevezeti megoldás. Ez azt jelenti, hogy a gyerekek kisebb közösségekben felügyelet alatt élnek, mint egy család. Végül is, ami negatív dolog és feltűnt, az az, hogy a szobák túlzsúfoltak. Ezen jó lenne változtatni...- Hazatérése után milyen folytatása lehet a látogatásának ? Tartják-e ma jd a kapcsolatot? Milyen eredménnyel lenne elégedett?- Már kiutazásom előtt felvettem a kapcsolatot egy csoporttal. Hazaérkezésem után beszámolok nekik a tapasztalataimról, illetve segítségükkel keresek olyan vállalkozásokat, melyek ennek a térségnek a fejlesztésével foglalkoznak, itt ruháznak be. Örülök annak, ha egy-egy ilyen látogatást követően akármilyen apró eredményt elérünk. Elégedett azonban sohasem vagyok. Hazautazásom nem a Szakollyal kapcsolatos munkám végét jelenti, hanem inkább valaminek a folytatását, de még inkább a segítségnyújtás kezdetét. Természetesen tartjuk a kapcsolatot az intézet vezetőivel.-Köszönöm a beszélgetést! Április közepétől a Szakolyi Szociális Foglalkoztató és Rehabilitációs Intézet vendége Glenna R. Michaels, az International Executive Service Corps (IESC) munkatársa. Az amerikai kutatónővel hazautazása előtt pár nappal magáról és az itt szerzett tapasztalatairól beszélgettünk. Arról, hogyan került ő Szabolyba, az intézmény igazgatója, Turcsik László adott felvilágosítást.
