Új Kelet, 1997. május (4. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-31 / 125. szám
1 Már cppcn nyúlnánk a csengő gombjához, amikor tekintetünk megakad egy kedves feliraton: „Csengetéssel kérlek ne zavard a baba nyugalmát”. Kopogtatásunkra a harmadik emeleti lakásban háziasszonyunk, Erika nyit ajtót. Belépve kellemes kép fogad. Nincs külön előszoba, nincs leválasztva a nappali. A belépő egyből átláthatja a teret. Ajtó csak a mellékhelyiségeken és a gyerekszobán van, a konyhát is csak boltív választja el a központi tértől.- Két és fél évvel ezelőtt vásároltuk meg ezt a társasházi lakást. Akkor még csak nyolcvan százalékban volt kész. Ennek a százalékos rendszernek megvannak a maga előnyei és hátrányai is. Természetes, hogy mindenki jobban szeretne kész lakásba, rendbe és tisztaságba beköltözni, mint hónapokon át maltercsomók, csempedarabok és meszesvödrök között járkálni. Ám az volt mindebben a jó, hogy teljesen a saját ízlésünk szerint alakíthattuk ki férjemmel első saját közös kis otthonunkat. Azért mondom, hogy kicsi, mert a hasznos terület a tetőtér miatt mindössze ötven négyzetméter. Jó érzés volt azonban, hogy mi választhattuk ki a csempéket, a járólapokat, az ajtókat és a padlószőnyeget. Persze nem mondom, hogy néhány hét alatt ilyen lett a lakás, mint amilyennek most látjátok. Apródonként - ahogy erőnkből és pénztárcánktól tellett — tettük egyre barátságosabbá a lakást. Sokan idegenkednek attól, hogy nincs külön előszobánk, vagy legalább egy pici folyosónk. Én viszont nem bánom, hogy ilyen a lakás beosztása. Mielőtt kislányunk, Alexandra megszületett, az a különálló szoba volt a hálószobánk. Vagy inkább csak fülkénk, hiszen a franciaágy és a faliszekrény mellé más be sem fért. Aztán tavaly augusztusban a baba „felforgatta” az életünket. Bár a lakás jó részében csak meszeltek a falak, a vidám színek elérésére tapétát és tarka huzatokat vettünk. így most a tetőtéri ablakokat macimintás függöny takarja, s ezekből a mókás állatfigurákból vágtunk „bordűrt” is a tapétához. A kiságy sem az az igazi gyári darab. Még a nővérem lányáé volt, de abban az időben piros színben „tündökölt”. Kék festéket vettünk, és néhány ecsetvonás és egy űj huzatú betét megfiatalította az öreg darabot. Amikor minden munkával elkészültünk, talán a fürdőszoba tetszett a legjobban. A megszokott fehér csempék helyett én feketét választottam. Ezt azért is tehettem meg, mert elég tágas a fürdőnk, s nem árt neki az sem, hogy a sötét tónusok kisebbnek mutatják. Na persze nem azért kedveltem meg a feketét, hogy megkíméljem magam a takarítástól, csak mert nagyon megtetszett az a görög jelenet, amit a nagyobb darabokból kirakhattunk a kád fölé. Semmivel nem ad kevesebb munkát a fekete fali burkolat, mintha világosabbat választottunk volna. Elég klóros a vizünk, s ez hamar kiütközik a csempén, így két-három naponta át kell törölnöm. A konyha az én igazi birodalmam. Szeretek főzni. Ezt bizonyítja az is, hogy Alexandra névnapján tizenöt embernek készítettem ebédet. A konyha nem túl tágas, de azért kényelmesen elfér benne minden, ami egy háztartásba kell. Az étkezőben kapott helyet a fogas és a cipőtartó is, mivel igazából ide lép be mindenki a lépcsőházból, aki ellátogat hozzánk. A nagy konyhaasztal a férjem remeke. Mikor elkészült az asztal, nekiindultunk hozzá illő fekete fémvázas székeket venni. A nappali szekrénysora is a párom kezét dicséri. Bár igaz, hogy a beígért darabra két hét helyett hat hónapot kellett várnom, de megérte. O maga tervezte, szabatta le, majd állította össze a darabokat. Elég nagy munka volt, de azt hiszem, méltán lehet büszke rá. A másik kedvenc darabom ebben a helyiségben - ami éjszakára a mi háló- szobánkká alakul át - egy kényelmes szék. Bevallom ősz.intén. hogy a szemeteskukától mentettük meg. Egyik szomszédunk éppen ki akarta dobni, mikor megakadt rajta a szemünk. Felhoztuk hozzánk, és új huzatot varrtunk rá. Nem olyan túl régen díszíti a nappalit a nagy ülőgarnitúra sem. Az első időkben egy régi darab jgj állt az új falak között. Férjem egykori legényszobájának kanapéját húzattuk át és azt hoztuk be ide. Aztán eladtuk az öreg kis Trabantunkat, s abból vettük ezt az új garnitúrát. Amikor nekiindultunk vásárolni, elsősorban azt tartottuk szem előtt, hogy milyen színű a férjem által megálmodott szekrénysor ajtaja. Ennek megfelelően válogattunk a 1 huzatok széles és színes skálája között. Az oldalt irta: Sikli Tímea. A felvételeket Borsó Katalin készítette Kétkezi birodalom
