Új Kelet, 1997. május (4. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-31 / 125. szám
„Az igazság odaát van” I Az X-akták című USA-beli sorozat kezdődik e mondattal. A rendező íratta a film elejére, hamarosan kiderül, miért. A sorozat nemcsak az úgynevezett paranormális tevékenységekkel foglalkozik, hanem a XX. század végi bűnözési hullámmal is. A kettő lehet, hogy összefüggésben van. Ki tudja, milyen titkokat rejt magában az Univerzum? Mulder és Scully találkozik orosz kémrobotokkal, szellemidéző gurukkal, mindenféle megmagyarázhatatlan titokkal. Természetesen idegenek is felbukkannak a fűmben, de ez már századunk ufóhisztéria-hullámának terméke. Az ufóláz egyáltalán nincs letűnőben, sőt virágzik megállíthatatlanul. Nem is baj. Őrült világunkban az emberek szívesen tekintenek az ég felé az igazságot keresve. Ki a templomba jár, mások az ufót fürkészik, és valaki a tudományban hisz. Ebben a rohanó, zűrös világban születhettek szerencsére olyan filmet, mint Tarkovszkij Solaris-a, vagy a Stalker, ahol a szenvedők egy rejtett zónában egy igazságosztó szobába járnak, ahol szerintük minden sérelemre orvoslást találnak. Az X-akták alkotógárdája is hisz abban, hogy valahol igazságot osztanak, de természetesen ők is pesszimisták. A ma embere azt mondja: nincs itt senki és semmi, csak farkasok állnak egymással szemben. Sokan vallják ezt. Egyes távol-keleti vallásokban például alaptétel ez, ilyen szólamokkal: „Ha szegény vagy, csak önmagadra vess!" De ne mélyedjünk bele. Az X-akták végül is a paranormális tevékenységek körüli hisztériahullám jegyében készült, más problémát is boncolgatva. Mulder és Scully A helyes, szimpatikus ügynökpár mondja ki azt, amit a rendező gondol. Mulder a ufókban hisz, az idegenekben. Minden problémát, melyet nem tud megoldani, összefüggésbe hoz a kis apró zöldekkel, vagy ki tudja miféle szerzetekkel, néha a bibliai gonosszal is. Scully már a tudományban hisz. Képes mindent a tudomány szemszögéből megmagyarázni. Az az érdekes, hogy mindketten saját felfogással és hittel valamennyi filmbéli problémát meg tudnak magyarázni. Üzenetértékű ez: nekünk, nézőknek is végig kell gondolnunk a problémát, és valamelyik felfogás pártjára kell állnunk. Persze a két felfogás között nem lehet válaszfalat húzni. Még nem. A tudomány is fejlődik, és még csak a Holdig jutottunk el. Ebben a közegben született az X-akták, melynek világa legalább olyan őrült, mint az ezredvég. Talán csak évtizedek múlva dől el, ki gondolta helyesen: Mulder vagy Scully. Szerintem Műidéi nek lesz igaza, hisz megmagyarázhatatlan jelenségek mindig voltak és maradnak. FBI A sorozat alcíme: „Az FBI titkos ügyeiből”. Ne vegyük komolyan a dolgot, valószínűleg kacsa az egész. Ráhangolja a nézőt a sorozat darabjaira. Természetesen az Amerikai Szövetségi Nyomozóhivatalnak vannak és lesznek titkos ügyei, ám kötve hiszem, hogy ezeket a nézők orrára kötnék egy filmsorozat keretében. Ezért ne fantáziájúnk tovább, maradjunk annyiban, hogy valahol a világban két titkosügynök megmagyarázhatatlan jelenségek ügyében nyomoz. Izgalmasan, sikeresen. A fogadtatás Európában a kritikusok nekiestek a sorozatnak, mert sok benne az erőszak. Ez is igaz, ezért lenne szerencsés a filmsorozatot a késői órákban vetíteni. Csak felnőtt, érett emberek tudják kezelni kódolt üzeneteit. Amúgy Amerikában tombol az X-akták-láz, nem fanyalognak rajta úgy, miként az öreg kontinensen. Más közeg, más kultúra. Ami nem jelenti azt, hogy a történetek üzenetei nem egyetemesek. Engedjük el a fantáziánkat, ám fogjuk erősen lábunkkal a talajt. így lesz izgalmas, borzongató és ártalmatlan a dolog. Három szál gyertya Nem lehetünk süketek akkor, ha megszólal egy háromévesforma csengő hang. Gyermekeink életéből ez az az időszak, amire szinte egy életen át szívesen fogunk visszaemlékezni. Ez a kor a legcsodálatosabb, szülő-gyermek számára egyaránt... Nem is sejti az anyag mekkora veszteség, ha kényszerhelyzetből nem lehet egész nap folyamán gyermekével. Ebben a korban kezd a gyermek valóban kinyílni, folyamatosan beszélni, kérdezni, vég nélkül kérdezni. Óriási élmény átélni vele az ő kis álomvilágát. Ahogy múlik az idő, vagy tágul, szélesedik érdeklődése, gazdagszik érzelemvilága. Örömteli esemény ez a családnak, és tegyük azzá, a gyereknek is. Gondoskodjunk számára megfelelő játékokról, és vegyünk részt játékaiban. Ez az időszak az, amikor az eddigi „kisbaba” érvényre szeretné juttatni akaratát, kialakul az éntudata. A gyerekek ebben az életkorban nehéz fejlődési szakaszon mennek át, és sok segítségre szorulnak. A hároméves korú gyermek egyre változatosabban játszik, fejlődik kézügyessége, mozgása összerendezet- tebb lesz, természetes, hogy szobájában vagy játszóhelyén mind nagyobb a rendetlenség, segítsék gyermeküket abban, hogy lefekvés előtt játékait összeszedje, helyrerakja. Boldogan tapasztaljuk, hogy mennyire örül a feladatnak a rendre szoktatásban, és' mennyire fáradhatatlan. Természetesen dicsérjük őt, ez erősíti önállóságát, ha gyakran hallja, hogy ügyes vagy, napról napra valóban ügyesebbé válik... A szabad levegőn való soksok séta nem csak bevásárlás alkalmával, hanem a természetben a legkedveltebb, leghasznosabb sok tekintetben számukra. Évszaktól függetlenül ott jól kiszaladgálhatják, kiugrálhatják magukat, nyáron vízben pancsolva, télen hóban hemperegve. Ha a gyermekekkel mi magunk is együtt játszunk, ez a ma olyan sokat emlegetett egészséges életKedves IBM-PC AT 486 DX/z! Vajdics Krisztina Bevallom, nagyon haragudtam rád! Amikor megjelentél a mi humán érdeklődésű társaink életében, még a tolinál, a papírnál, a könyveknél, az újságoknál tartottunk, és nem számítottunk arra, hogy te csak úgy előbújsz a semmiből, és mindent elsöpörsz. Jó, jó, én sem a palatáblát sírtam vissza, de féltem, hogy egy szép napon átveszed az irányítást, és ránk, tanárokra már egyáltalán nem is lesz szükség. Minden gépies lesz, érzelem- mentes, ember nélküli. Mérges voltam rád is, és kompatibilis társaidra, a többi gépre, a videóra, mert a régi romantikus világunkra még emlékezők közé tartoztam, akik szépen formálták a betűket, kézzel írták leveleiket, mozit néztek, nem videót, és még emlékeznek a jó öreg tekerős diavetítőre. Az ő nevükben készültem hozzád számonkérő levelet írni. Miért? Mert betolakodtál otthonainkba, feldúltad házasságainkat, szétziláltad a családi nászágyak nyugalmát, mert kedvelőid mániákusan beléd szerettek, s hálószobájukba bizony nem egyszer csak hajnaltájban estek be kimerültén és fáradtan. Haragudtam rád azért is, mert óvodásaink a PC ABC-t úgy szívják magukba, mint az itatóspapír, de a farkasról és a hét kecskegidáról fogalmuk sincs, nem beszélve Jancsi és Juliskáról, Hófehérkéről és a töb- biekről. Egy szép napon az én családomba is betörtél, a főhelyre kerültél, mert neked csak az első hely felel meg, igaz? Gyanakodva figyeltelek tehát mindaddig, amíg nem kaptam egyet a fajtádból. Sokáig ott porosodtál az íróasztalomon, míg egyszer rá nem vettem magam, hogy legalábbis megismerjelek. S ahogy ablakaid dzsungelében lapozgattam, alaposan elmélyültem. Egy idő után a vacsorához sem szívesen álltam fel, mert egyre jobban érdekelt ismeretlen, titokzatos világod. Hogy mi ez a bizalmas hangvétel? Jó, belátom, PC-bará- tom, félreismertelek. Tudod, te sem vagy tökéletes. Lásd be, hogy azt sem tudod, hogy a Dunát nagybetűvel írják, vagy ki is az a József Attila, mert nem szerepel a szótáradban. Most már tudom, nem fogsz te minden humánumot kiszorítani a világból. Nem vagy okosabb az embernél, de megalkotód előtt emelem kalapom. Kedves Neumann János, itt kérek bocsánatot Tőled csél- csap gondolataimért. Téged pedig, IBM AT 486 mint céljaink megvalósításának tökéletes eszközét üdvözöllek a XX. században, memóriád további bővüléséhez pedig minden jót kívánok! módra adhat alkalmat. Ez a korosztály szívesen van együtt más gyerekekkel, igyekezzünk a közös sétákat, időtöltést úgy szervezni, hogy gyakran legyen társaságban hasonló gyerekek között, ezzel meg- könnyítjük számára a kapcsolatteremtést, mások elfogadását, és előre megalapozzuk a beilleszkedést, későbbi éveiben nem válik majd visszahúzódóvá. A gyerekek nagyon sokat kérdeznek, kérdéseikre néhány egyszerű szóval őszintén válaszolhatunk. Igyekezzünk gyermekünket megtanítani az önálló öltözködésre, ez nagy előny számukra, hiszen a legtöbb gyerek hároméves kor kö- * rül óvodába kerül. Természetesen a legfontosabb a kialakított életritmus, főként hogy a lefekvésnek meglegyen az időbeli szokásrendje, napirendjét ne zavarjuk meg, fektessük le szokott időben, és az esti mesénk szóljon arról, hogy milyen szép napunk volt, és a holnapi még szebb lehet, ez számára nyugodt, békés álmot biztosít. Ha a fenti sorokkal annyit elértünk, hogy átérzik, az igazi nevelésnek nem az utasítás, a parancsosztogatás, a számonkérés, a büntetés az eszköztára, hanem a megértés, az „értő” figyelem, a bizalom, az együttműködés és kölcsönös szeretet, türelem és gyen- dégség, amit a gyermeki lélek valóban megkíván, és jogosan elvár. A sors keze Dojcsák Tibor Sophie, a közepes termetű szuka idén élte át első felnőtt tavaszát. A belsejét elementáris erővel uraló szerelmi vágy, az udvarló kanok áradata tetszett neki, hagyta magát sodortatni az árral. És eljött a nap, amikor valami megváltozott benne, a vágy helyett már haragot érzett az udvarlók iránt. Elfogadta ezt is, de nem tudta az okát, azt, hogy új életek fogantak benne. A vem- hesség során újabb változások lepték meg az immár végérvényesen felnőtté érő Sophie-t, az izmos kutya testalkata átalakult, lefogyott, ugyanakkor pedig a hasa kikerekedett. A szokásai is mások lettek, bár fürgeségéből nem sokat vesztett, de már nem indult el falujáró utakra, legfeljebb pár száz méterre távolodott el a portától. Lemondott a portyákról is, amikor a határban fácánra, fogolyra, vagy az óvatlan gazdasszonyok utcára, árokpartra kicsapott tyúkjaira vadászott. Egy vasárnap este gazdája hiába várta elemózsi- ástállal kezében, hogy Sophie hozzá fusson, többszöri hívására sem érkezett válasz. Másnap sem. Bár a kutya korábban is eltűnt egy- egy napra, de ekkor már rosszat sejtett, és keresésére indult. A harmadik szomszédban, egy elhagyott ház udvarán talált rá a kutyára. Az kirohant az útra gazdájához, utána vissza az udvarra, és ezt megismételte még néhányszor. A halványan odaszűrődő vinnyogás erősítette meg a gyanút, az elhagyott ház udvarán megA két kis túlélő születtek a kiskutyák. Sophie-t pórázra kötötte, majd hazavazette gazdája, és a kicsikért indult. A sátortetős kis ólba pillantva megdöbbentő látvány tárult szeme elé. A puszta földön kiskutyák hevertek, balra, a sötétebbik sarokban mozdulatlan testek, jobbra pedig két kis vinnyogó jószág. Ezeket hazavitte, betette a tágas, fialáshoz berendezett ólba, majd elindult a holtakért. Hiába reménykedett, már mind az öt test merev volt. Domborodó hasuk, nyitott szájuk, és letisztogatott bundájuk egyértelmű válasz volt a ki nem mondot kérdésre: élve születtek, de nem bírták ki az első két napot, az északra néző ólba bevágó hideg hó és eső a faggyal és metsző északi széllel együtt elszívta életerejüket. Amikor kiszenvedtek, anyjuk oldalra rakta őket, messzire a még élőktől. Öt kis test került a fekete zsákba, majd közös sírba a kert végén. Az ásóra támaszkodó gazda letaposta ■ A szerző felvétele a frissen behányt gödör tétjét, majd ásójára támaszkodva lehajtott fejjel eltöprengett. Lelkiismeret-fudalása volt, úgy érezte, ami megtörtént, a természet válasza volt korábbi gondolataira. A fialás előtt ismerősei győzködték, bármennyi kiskutya születik, kettőt hagyjon meg, mert Sophie-nak annyit is elég felnevelni. A többit fojtsa vízbe, vagy csapja agyon. A gazda a kicsik elpusztítására nem lett volna képes, de ugyanakkor az anya túlzott igény- bevétel miatti legyengü- léséről szóló érvelés sem hagyta hidegen. Halogatta a döntést. Végül a természet érzelemmentes, egyszerű és borzasztó megoldással adott választ a kérdésre. Elpusztulnak a gyengék, és megmaradnak az erősek, a szerencsések, a kiválasztottak.
