Új Kelet, 1997. május (4. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-24 / 119. szám
Az oldalt írta és összeállította Hatházi Andrea A barokk pompa A korabarokk inkább polgári holland divatja után az érett bárok francia divatja ismét nagyon elegáns és fényűző, sőt a férfiöltözet extravagánssá és pompássá lett. A súlyos anyagokat kedvelték, mint például damaszt, bársony és brokát, és a ruhákat túlságosan is gazdagon díszítették különböző kellékekkel és hímzéssel. A csipke a legfontosabb divatos kellékekkel fejlődött. Minden udvarban sikk volt „á la mode” öltözni, és alávetni magukat a francia előírásoknak. A legújabb „női divat és férfidivat” szerint felöltöztetett próbababák, valamint az első divatújságok tájékoztattak az öltözködésmódban történő gyors változásokról, továbbá a legújabb luxuscikkekről is. Mindörökké - divatosan Női divat A holland divat idején a felsőrész kényelmesen bő, rövid, és alul körben hasított II volt. A nagy, széles kivágást lapos csipkcgallér övezte. A rövid, terjedelmes ruhaujjak csipkckczclőben végződtek, szalagokkal díszítették azo- II kát. A szoknya, amely alatt több alsószoknyát viseltek, lágy redőkben omlott le, és uszályt húzott maga után. A francia divat beköszönté- vcl a derékrészt ismét szorosra összefűzték. A csipkével meghosszabbított (schncppe), merevített vállfűzőt elöl gazdagon díszített betéttel, a fűzőbetéttel fogták össze, a mély kivágást, a dekoltázst szalagokkal és csipkével díszítették. A könyékig érő uj- jakra részben csipkefodor került, az úgynevezett enga- geantes. A hosszú uszályos felsőszoknya, timely ugyanabból az anyagból készült, mint a vállfűző, egységes felső öltözetet alkotott, amelyet mantcau-nak vagy rabénak neveztek. A szoknya elöl nyitott, alsó sarkait felhajtották és oldalra húzták. Később hátul megemelték, és a farbetét fölött francia farrá dagasztották fel. A látszódó alsószoknya, a jupc más színű anyagból készüli, és paszománnyal, szalagokkal és hímzéssel gazdagon díszítették. Férfidivat A harmincéves háború idején a lazán viselt, csípőig érő zeke magasan záródott. A bő ujjak hasítékai látni engedték a gazdagon díszített inget. Szerették a sima csipkcgal- lért, és az ujjakat is csipke- kézelővel díszítették. A lábikráig érő nadrágok eleinte bővek voltak, és térd alatt kötötték össze, később lefelé cső alakúvá szűkültek. Mint felső köpeny funkcionált a bőrmellény, amely ujjatlan vagy fűzött ujjú volt. 1650 körül a férfiöltözet női jelleget kapott. A rajnai grófdivat szűk ujjú, rövid, nyitott kabátkából állt, valamint egy bő nadrágból, amely szorosan a csípőn ült, a térd alatt elkötötték és csipkével díszítették. A hímzett és csipkével díszített ing a mellnél, derékon és az ujjaknál kitüremkedett, mindent túlcicomáztak szalagcsokrokkal. 1670 körül divatba jött a térdig érő, testhez álló külső köpeny, a justaucorps. Bársonyból, selyemből vagy brokátból készült, paszománnyal és fémgombokkal díszítették. A szélesen visszahajtott sima ujjak alól kikukucskált a dús csipkekézelő. Az alatta hordott mellény egy kicsit rövidebb, ugyanolyan szabású volt. A köpeny csaknem teljesen elfedte a közepesen bő térdnadrágot, a culotte- ot. A csipkenyakkendők mellett átmenetileg a lazán megkötött nyakkötők is feltűntek. Kellékek Kezdetben a férfiak és nők félhosszú hajukon széles karimájú és szalagos, vagy toliakkal díszített puha nemezka- lapokal viseltek. Később a nők magasan feltűzték hajukat, és a korra jellemző fontagne-zsal díszítették. Ezen a fejkötőn elöl merev, redős csipkefodrok voltak, amelyek orgonasípként az égbe meredtek. Amikor a parókadivat ismét felelevenedett, a férfiak a magasan tornyozott, hosszú hullámokban leomló allonge-pa- rókájukon háromszögkalapot viseltek. A bő, magas szárú karimás csizmák után, amelyeket gyakran lábszárvédők töltöttek ki, a sarkas félcipők jöttek be a divatba a férfiaknál. Ahogyan a női cipők, ezek is brokátból vagy damasztból készültek, csatokkal záródtak, és kicserélhető rozettákkal, illetve szalagokkal díszítették őket. A színes selyemharisnyákat szalagcsokorral rögzítették. A férfiak és a nők költséges karórákat, nyakékeket és fülkarikákat hordtak. A divatos megjelenéshez tartozott a hosszú kesztyű, muff és bot. Ezeken kívül fontos dísze volt a nőknek a legyező és a „szépségtapasz”. Hogy ^ jobban (essünk! Köztudott, hogy minden ilk ilom más-más kikészítést igényel, s ha valamikor, hát az egybekelés napján óriási jelentőségé van, hogy mit és hogyan hangsúlyozunk. A „nagy nap” előtti héten mindenképpen tisztíl- tassuk ki arcbőrünket kozmetikussal, ekkor festessük a szemöldökünket, szempillánkat is. Az esküvő előtti nap legyen a lazításé. Ne együnk fűszeres, diós, mogyorós ételeket, mert nem örülnénk, ha éppen ezek hatásain pattanások, kiütések jelennének meg a következő napon. Ezen a napon mindenképpen kerüljük a harsány színeket, akkor is. ha azt egyébként színvilágunk megengedné. Ha önmagunk készítjük az ünnepi sminket, kezdjük a műveletet az arcbőr ápolásával. Egy jól bevált pakolás után arctonikkal kenjük át arcunkat. Ne használjunk zsíros krémet, hiszen nyáron amúgy is zsíroso- dásra, fényesedésre hajlamos bőrünk. A szépséghibákat korrektorral fedjük el, majd vizes szivaccsal vigyük fel a világos árnyalatú alapozót. Púdert csak az arc közép- vonalára (a T-vonalra) tegyünk, és egész nap legyen kezünk ügyében a kis kompakt. Az arcpirosítóval bánjunk óvatosan, a meleg és a felfokozott hangulat, az izgalom amúgy is pirospozsgássá teszi az amúgy halovány menyasszonyt. A szemhéj színeit s az egész smink uralkodó árnyalatát válasszuk a csokor színéhez harmonizálva. Óvakodjunk az erős kontúroktól, mert keményítik a vonásokat. A rúzst ecsettel vigyük fel, púde- rezzük át, „harapjunk” papírzsebkendőbe, hogy a felesleges festék eltűnjön, majd ismételten fessük át az ajkakat. így hosszú ideig tartós hatást érhetünk el, de figyeljünk arra, hogy a rúzs csak a menyasszony száján mutat jól, és a hitvesi csók után a vőlegénynek „nem ideális”. A rúzs és a körömlakk harmóniáját ezen az egy napon felrúghatjuk. A szűzies új asz- szony furcsán mutat vérvörös vagy sötét pink könnökkcl. Erre a napra válasszuk inkább a pasztell árnyalatokat, a színtelen, csontszínű vagy testszínű lakkokat. Végül az illat megválasztása következik, ami igen fontos. Erre a napra könnyű virágillat a megfelelő, még akkor is, ha egy ébként a nehéz, fűszeres parfümöket kedveljük. Ne feledjük, hogy' a csokrunk is virágokból köttetett, s ezt figyelembe kell vennünk a választásnál. .......'i ■" A szerelem és az együvé tartozás az, ami az esküvő felé terelgeti a lányt és a fiút. Úgy készülünk rá, hogy egyszeri és megismételhetetlen. Azt mondják, nincs csúnya menyasszony, nyilván ez abból fakad, hogy a belső boldogság mindennél jobban szépít. A szépséget persze lehet fokozni. A legtöbb hölgy titkolt vágya, hogy a hosszú, hófehér csipkében elvarázsolja élete párját. Ma már nem ritka, hogy nem fehér a szűziesség jelképeként emlégetett ruhaköltemény. Az ekrü, a pezsgőszín, ivory (elefántcsojitszín), tea- rózsasárga s a vízkék még mindig a pasztcllvilágban tartják az arákat. Az anyagok már sokkal változatosabbak. Uralkodik a taft, az organza, a lamé, sok a madeira, a csipke, de nem tiltott a tüll sem. A színezett ruhák többségénél a díszítést a „fáradt rózsák” adják. Az igazi kavalkád a fazonokban, stílusokban alakult ki. Három nagy irányzatba sorolandók a nászruhák. Az amerikai típus legjellemzőbb motívuma az uszály, amely fél métertől akár több méterig is tarthat. Sűrűn díszített, gyöngyözött. A fejdíszek közül a koronát mintázó illik legjobban hozzá. A spanyol fazon a nőiességre hívja fel a figyelmet. A mell-, a váll- dekoltázs, a derék hangsúlyozása egyaránt ezt szolgálja. A díszítésben itt a madeira és a csipke jellemző. A francia stílust az elegáns, letisztult vonalak jellemzik. Természetesen itt sem fukarkodnak a díszítéssel, de az. érdekes gombok és gombolások, a kis masnik, a ruha anyagának redőzésével, lágy esésével teszik különlegessé e nem mindennapi alkalom öltözékét. Különlegessége a menyasszonyi ruháknak, hogy elölről és hátulról egyaránt gyönyörűnek kell lennnie, hiszen a szertartáson a hátsó részre szegeződik minden tekintet. Bő a választék, tehát testalkatához, saját stílusához minden bizonnyal bárki megtalálhatja a legmegfelelőbbet. Arra viszont figyeljünk, hogy a „királynői” megjelenés nem minden hölgyhöz illik, bármennyire is tetszik. A hosszú uszály nem örömteli látvány egy olyan kamaszlányon, aki ez idáig állandóan farmerben és edzőcipőben járt. Azt mondják, az élet rendje, hogy az esküvőn mindenki az arát csodálja. Ez nem azt jelenti, hogy a vőlegény nem érdemel figyelmet, de öltözködési lehetőségei igen szűkre szabottak. Sötét öltöny, nyakkendő. Szerencsére nem ilyen egyhangú a helyzet; válogathat az ifjú férj a szmoking, a hagyományos, a kazakos, állógallérú öltönyök között, a lényeg a finom szöveten van. Kiegészítőként különlegessé tehetik öltözetüket egy színes selyem mellénnyel, hozzá harmonizáló nyakkendővel. Virágok, virágok. Számtalan fejdísz létezik - rövid fátyol, félhosszú és hosszú fátyol, gyöngyös hajpánt, mirtuszfürtök, élő- vagy selyemvirág-koszorú, magyaros párta, hálós Júlia fejdísz és kalap több változatban. Döntő fontosságú a fejdísz kiválasztásánál, hogy viselője jól érezze benne magát, harmonizáljon a ruha hangulatával, és az sem mellékes, hogy a menyasszony hajának hosszához, színéhez illő legyen. A sünihaj úaknak sincs okuk az elkeseredésre, mert egy kedves kis- kalap, egyszerű fehér virágkoszorú az ő frizurájukat is ünnepélyessé teheti. Na és akkor sem dől össze a világ, ha hajadonfőn veszti el hajadonságát az oltár elé vezett hölgy. A vőlegény dolga titokban megrendelni a menyasszonyi csokrot, igen ám, de nem mindegy, milyen bokrétával áll oda a mennyegző napján leendő hitvese elé. A fiatalos, rövid frizurához biedermeier csokorillik, itt azonos formájú és színű virágokat körkörös kis csokorba helyeznek csinos tüll manzsettával. A kari csokrokat a hatvanas években kedvelték, emlékszünk talán a több kilós, egész kart betöltő bokrétákra. Ma talán a vízcsepp alakú csokor a legdivatosabb, a lenyúló formát hosszúra engedett zöldekkel érik el. A hölgy alkata is befolyásolja a for- maválasztást. Egy alacsony hölgynek ne köttessünk majdnem térdig érő zuhatagcsokrot, egy magas, telt menyasszonyt pedig ne tegyünk még nagyobb darabbá egy apró marokcsokorral. A virág fajtájának kiválasztásánál a legfontosabb szempont, hogy mit szeret az ara. A színekben is ez a mérvadó. Háttérbe szorultak napjainkban a színes csokrok, esetleg két domináns szín köré csoportosulnak az árnyalatok. Sokáig fakónak tartották, de újra divatját éli a fehér virágokból kötött mennyegzői bokréta. Különleges a mezei virágokból kötött csokor, de nagyon ruha- és menyasszonyfüggő. Ne felejtsük el, a szép csokor elhervad, s a babona szerint nem hoz szerencsét megtartása. A szertatás után a hangulat és a babona kedvéért jobb tehát, ha fejünk fölött hátra dobjuk, hogy a következő menyasszonyt kijelöljük vele. Hiszünk benne vagy sem, az biztos, hogy a hangulat kedvéért mindenképpen megéri!
