Új Kelet, 1997. április (4. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-21 / 92. szám
8 1997. április 21., hétfő Tízéves évforduló Fábián Bélát alel nőknek választották Móricz Lili és Móricz Imre Tíz évvel ezelőtt alakult a Móricz Zsigmond Társaság. Akkoriban még nem volt divatos az úgynevezett civil szerveződések jelentkezése. A hatalom sem örült túlságosan az állampolgárok szervezeteinek, mert teljes joggal félt attól, hogy az ilyen tömörülések előbb-utóbb kikezdik a bebetonozott állampárt alapjait. Volt valami a nyolcvanas évek levegőjében, ami a hatalmat hátrálásra késztette, és ha fogcsikorgatva is, engedett az emberek spontán megnyilvánulásainak. Akkor már látszott, hogy valami baj van gépezetben. A kerekek csikorogtak, a motor időnként kihagyott, valahogy semmi nem működött úgy, mint azelőtt. Kultúra Kis kórus - nagy siker Felkérésre győztek az énekesek Németországban Nemhiába mondják, hogy Nyíregyháza a zene városa. A városban dolgozó kórusok világhírűek, magas színvonalú énekoktatás folyik a Kodály Zoltán Általános Iskolában, a hangszeres képzésben országosan is elismert a Zeneiskola és a Művészeti Szakközépiskola is. A Cantemus és a Pro Musica árnyékában szerényen működik egy kis egyház kórusa, a Ellen Gould White vegyeskar, akik nemrégiben nagy nemzetközi sikert aratva érkeztek haza Németországból. A kórus vezetőivel, Magyar Tünde karvezetővel és Pintér Béla menedzserrel beszélgettünk az éneklés szépségeiről, az eredményes működés feltételeiről, arról, hogy a zene sze- retete mindenütt a világon képes összefogni az embereket. B. A. (Új Kelet) __________ Il yen légkörben alakult annak idején, 1987-ben a Móricz Zsigmond Társaság, hogy a nagy író emlékét méltóképpen megőrizze, hogy alkalmat adjon tagjainak az értelmiségi lét méltó megéléséhez. Politikai céljaik nem voltak az alapítóknak, de akkoriban akár akarta az ember, akár nem, minden megnyilvánulása egyfajta politikai állásfoglalásnak számított. Aztán jött a rendszerváltás, és a civil szervezetek visszaváltozhattak azzá, amiért létrejöttek. A Móricz Zsigmond Társaság megalakulása óta több mint tíz esztendő telt el, és a társaság ma is tevékenyen dolgozik vállalt feladatain. Ebben az évben Leányfalun tartották jubileumi közgyűlésüket, ahol a hagyományoknak megfelelően megkoszorúzták a nagy író néhai lakóházán elhelyett emléktáblát. Réthei Prikkel Lajos ismertette a társaság eddigi tevékenységét. Sok mindenről kellett az ügyvezető elnöknek beszámolnia, mert nagyon tartalmas esztendőket zárt a jubileumi közgyűlés. A társaság nem csak Móricz emlékének szentelte az elmúlt időszakot, de a kortárs írók népszerűsítését is fontosnak tartotta. író-olvasó találkozókon olyan írók találkozhattak közönségükkel, mint Kopré József, Vári Fábián Lászó vagy Füzesi Magda. Tudományos ülésszakot szenteltek Berda József, Erdélyi József és Sinka István emlékének. A társaság lehetőségei szerint segítette az iskolákat is. Ki tud többet Móricról? című vetélkedőjük az egész magyar oktatási rendszert megmozgatta. A nagy sikerű vetélkedő döntőjét pedig városunkban, Nyíregyházán tartották. Szó esett színházunkról is, hiszen a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház társulata is sokat tett a nagy író emlékének ápolásáért. Külön öröm számunkra, hogy a méltatok nem feledkeztek meg az annak idején nagy közönség- és szakmai sikert aratott Rokonok című előadásunkról, és arról sem, hogy a színház művészei között is vannak szép számmal, akik tagjai a társaságnak. A közgyűlés örömteli eseménye volt, hogy a hosszú betegségéből felépült Czine Mihály is megtisztelte jelenlétével a tagságot. Ott volt Móricz Lili, és ott voltak irodalmi életünk neves szereplői is. Az alelnöki beszámolót követő vitában elhangzott, hogy minden eddig elért eredmény mellett vannak hiányosságok is a munkában. Ilyennek értékelte a tagság bizonyos kiadványok elmaradását és azt, hogy az Emlék év termése című kötet még mindig nem jelent meg. Kérdésre az ügyvezető elnök közölte, hogy a kötet szerkesztésével elkészültek, hamarosan nyomdába kerül, de a kiadást akadályozza, hogy a nyomdai költségek jelentősen megnövekedtek. A hozzászólások után az elnökség lemondott, és megkezdődött a tisztújítás. A közgyűlés, elfogadva a jelölőbizottság javaslatát, újabb öt esztendőre dr. Czine Mihály egyetemi tanárt választotta elnöknek. Tiszteletbeli elnöknek választotta Móricz Lili színművészt, az író leányát, valamint Püski Sándor könyvkiadót, Örvös Lajos, Dékány Kálmán és Szeberényi Lehel írókat. Ügyvezető elnök ismét Réthei Prikkel Lajos lett, míg ügyvezető alelnöknek a Fehér- gyarmaton élő Fábián Béla nyugalmazott könyvtárost választották meg. A közgyűlésen megtárgyalták a következő évek feladatait is, megállapítva, hogy a Móricz- kultusz ápolásáért még sokat kell tenni a tagoknak. A jó hangulatú közgyűlés a késő délutáni órákban baráti poha- razgatással, beszélgetéssel és az elmaradhatatlan, szabad tűzön főtt bográcsgulyás elfogyasztásával ért véget. Berki Antal (Új Kelet)- Nem akartunk mi kórust alapítani, csak szerettünk énekelni - mondja Pintér Béla.- Akadt azonban olyan szakember közöttünk, Szőllősiné Horváth Éva, aki képes volt tartást, szép hangzást adni alkalmi összeverődéseinknek. Megalapítottuk ezt a kórust, és Ellen Gould White-ról, egyházunk prófétanőjéről neveztük el. Attól fogva rendszeresen gyakoroltunk, és ha mód nyílott rá, nyilvánosan is szerepeltünk. Elsősorban egyházi rendezvényeken léptünk fel, vallásos, Istenről szóló énekeket énekeltünk. Valószínűleg ez is oka lehet, hogy nem nagyon tudnak rólunk a városban. Három éve is van már annak, hogy a szakmai munkát Magyar Tünde irányítja, mert Horváth Éva elköltözött a városból. —A kórus tagjait milyen mértékben tartja össze a vallás? Vagy csak a zene szeretete az összetartó erő?- Ez is, az is összetart bennünket. Azonos egyházhoz tartozunk, ugyanazokat a hitelveket valljuk, és énekelni is szeretünk. Azt gondolom, a zeneszeretet is közrejátszik abban, hogy most már több mint nyolc éve együtt vagyunk.- Milyen életkorú emberek alkotják a kórust?- Zömében fiatalok. Magam vagyok közöttük a legidősebb, a többiek jóval innen vannak a harmincon. Az átlagéletkor 23 év körül van, tagjaink az úgynevezett középosztályból kerülnek ki.- Nem féltékenyek a híresebb nyíregyházi kórusok sikereire?- Nem, ilyen érzés nincs bennünk. Inkább szeretnénk többet dolgozni velük. Négy évvel ezelőtt már volt példa ilyen együttműködésre, és azt gondolom, hogy nem vallottunk szégyent. Akkor a Koronában rendezett jótékonysági koncerten szerepeltünk közösen a Piccoli Arhci zenekarral és a Cantemus kórussal. Mi amúgy is szeretnénk tőlük tanulni, hiszen nem véletlen, hogy a négyes iskola kórusai évtizedek óta a világ élvonalában vannak.- Hallottunk róla, hogy egy németországi versenyen szép sikert ért el kórus...- Ennek a versenynek az előzményei több mint három évvel ezelőttre nyúlnak vissza. Részt vettünk Hollandiában egy hangversenykörúton. Akkor kizárólag egyházzenét énekeltünk, és annak eredményeként hívtak meg bennünket a mostani, Németországi versenyre.- A németországi utazás költségeit ki fizette?- A költségekhez hozzájárultunk magunk is, de szerencsére vannak támogatóink, akik a kiadások felét kifizették. Megszokott dolog nálunk, hogy a tagok ilyen-olyan módon hozzájárulnak a fizetnivalókhoz, akár csak úgy is, hogy belföldi fellépéseinkre az autótulajdonosok ingyen szállítják kollégáikat a hangverseny helyszínére.- Mi történt Németországban ?- Már mondtuk, hogy a meghívást hollandiai szereplésünknek köszönhettük, és megtiszteltetésnek vettük a felkérést - veszi át a szót Magyar Tünde. - Igazában azért fogadtuk el az invitálást, mert kíváncsiak voltunk, hogy kórusok közötti megmérettetésen mire képes az együttes. Európa különböző országaiból összesen huszonhárom kórus vett részt a versenyen. Magyarországról rajtunk kívül a békéscsabai művészeti szakközépiskola kórusa is részt vett a fesztiválon. A résztvevőket kategóriákba sorolták A, B C, D és egyházzenei kategória volt. Mi az utóbbiba neveztünk, de felkértek, hogy a szabadon választott kategóriában is induljunk. A verseny meglehetősen szigorú feltételekkel zajlott, és igaz ugyan, hogy a rendevényt az adventista egyház szervezte, és mi magunk is ehhez az egyházhoz tartozunk, de ez számunkra semmiféle előnnyel nem járt. A zsűri rendkívül szigorú volt, nemzetközleg is neves szakember, Straussz Kálmán, a Magyar Rádió és Televízió énekkarának karigazgatója volt az elnök, és azt gondolom, hogy ez csak növeli az egyházzenei kategóriában megszerzett második és a szabadon választottban elért első helyezésünk értékét. Ez a Vég(h)! Palotai István (Új Kelet) Ki ez az ember? Ki az, aki immár évtizedek óta mást sem csinál, csak lubickol a közutálatban, és mindenre lő, ami él és mozog? Akinek egyetlen jó szava nincs a világról, az abban élő emberekről? Aki csak „elvi” öregparasztok szószólója, mert idézettjei már minden bizonnyal halottak, hiszen ő maga sem fiatal, így önnön emlékeinek idézője... Vajon mi készteti örök harcra a világgal? Ő azt állítja, hogy a világ maga, azonban ez nem igaz. A világ nem csak árnyékokból áll. Miért nem szeretem? című sorozatában most éppen Horn Gyulát vette célba (Varga Zoltán után és Puskás Ferenc előtt), és csak lő esztelenül és vaktában. Indokai néhol jogosak, néhol azonban minősíthetetlenül alpári- ak, szűk látókörűek. Az egész „művet” áthatja a primitív dogmatika, és még azt sem veszi észre, hogy az ilyen mértékű és mennyiségű gyűlölet, ami ebből a fércműből árad, pontosan az ellenkező eredményt váltja ki. Mert az emberi szív megértő, és a lélek kenyere a megbocsátás. Mondom: az emberi szív, az emberi lélek, de nem Végh Antalé... A kiadvány művészi értéke is egyenlő a nullával. Népieskedő hangvétele immár mulatságos és hiteltelen, nem is beszélve a magyar nyelv törvényeinek folyamatos meg- szentségtelenítéséről. Állítmány nélküli mondatai (Mert Balsai István, mint mifene), szellemtelen humorára feszített hasonlattal (mint a világ-óceánjá- ró nagy hajók legénysége a sanghaji kuplerájban. Hogy majd csak eljön már a reggel. Akkor meg úgyis odébbállunk) a magyar irodalom vadhajtásainak iskolapéldája... Egy ember, aki csak ütni-vágni tud, mint a bolond, ha leveszik róla a kényszerzubbonyt. Egy igazi polihisztor főokos, aki mindenkinél mindent jobban tud, az általános „szakember”, aki minden gátlás nélkül oktatja ki az egész világot, lett légyen foci a téma vagy a politika. Egy ember, egy gra- fomán, aki már annyira kiszorult az irodalomból, hogy élelmiszerboltokban áruitatja magánkiadványait... „Nem szeretem az olyan miniszterelnököt, akinek az uralma alatt a szarhordó talicska ára ötszázki- lencven forintról hatezer- hétszázra fut fel...” - írja. Megértjük. Hiszen minden bizonnyal égető szüksége van erre a szállítóalkalmatosságra, különben mivel hordaná tele a műveit?... I Magyar Tünde karvezetö Fotó: Racskó Tibor j Pintér Béla menedzser Fotó: Bozsó Katalin
