Új Kelet, 1997. április (4. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-21 / 92. szám

-V " ' A:---------------------------------­Éd es a bele a töknek Amikor Szent László ki­rály meg akart pihenni, be­fogatott a hintójába, s ide jött a Nyírségbe. Itt sétálga­tott, vadászgatott, de leg­jobban szerette a felkelő meg a lenyugvó napot né­zegetni, ahogy pirosra fes­tette a homokot. Sokszor napokig elkalandozott, el- vadászgatott néhány jó em­berével és hű katonáival a buckák, a tanyák között. Kérdezgette az embereket, kinek mi kívánnivalója van. Sétája közben megszomja­zott. Ledőlt a földre, és frissítőt kért kísérőitől. Fu­tottak azok, ahányan vol­tak, annyifelé, de volt egy parasztlegény, s az mind­egyiket megelőzte. Oda­nyújtott a királynak egy fél tököt, és azt mondta:- Használja felséged! Szent László jót húzott a borból belőle, mert az volt a tökben. Amikor szomjúsá­gát elverte, azt mondta a le­génynek: - Be édes a bele ennek a töknek, megéri ezt a pusztát, amelyiken va­gyunk! Azzal fényes jó­kedvében az egész pusztát a parasztlegénynek ajándé­kozta. A parasztlegény meg­házasodott, azon a pusztán letelepedett, és faluját Bőiteknek nevezte el. A régi-régi legenda Szent László király korára teszi a község éledését, azonban a leletek szerint jóval koráb­ban belakták ezt a területet. Igaz, római kori leletanya­gokban igen szegény a vi­dék. A népvándorlás korá­ban a Tisza-vidék - s így a Nyírség is - Attila nagybi­rodalmához tartozott, majd annak megszűntével a gepi­dák és az avarok uralma alá került. Honfoglalás kori le­letek Nyírbélteken eddig még nem kerültek felszínre, a község létezését ebben az időben nem lehet teljes biz­tonsággal feltételezni. Van egy feltáratlan földvár, va­lószínűleg avarkori, amely még vizsgálódásokat igé­nyelne. A honfoglalás korában a Nyírség belső területei elég néptelenek voltak. A XIII. század utolsó évtizedeitől kezdve a király felosztotta a művelésre alkalmas ho­mokterületeket, és a sűrűb­ben lakott Dunántúlról tele­pített családokat a vidékre. Feltételezhető tehát, hogy a község kialakulásában is a Gutkeled nemzetség valame­lyik tagja indította el az épít­kezéseket. A ma is fennálló római katolikus templom a XIII. század második felében épült. A környéken több templomot ugyanaz a mes­ter készíthetett, erre utalnak az építészeti jellegzetessé­gek hasonlóságai. A XV. szá­zadi oklevelek alapján úgy tűnik, megszaporodtak a községgel kapcsolatos ese­mények. A község elzálogo­sítás útján háromszor is gaz­dát cserélt. A Budán 1441. február 5-én kiállított okle­vél szerint Oldnodi Czudor négyezer forintért adott el Szabolcs megyei községe­ket, közöttük Bélteket is. Majd a tizennégy évvel később, a pünkösd napján megkötött egyezség szerint továbbzálogosították a bir­tokol Kiskállói Jánosnak. Az 1470. évben bélteki bir­tokrészét hatszáz aranyforin­tért teszi zálogba Kállai Já­nos fia, Péter Jéirmy Ger­gelynek és Jánosnak. A XV. század a település életében a nyugodt fejlődés szakasza lehetett, amelyet a követ­kező évszázad a mohácsi vésszel és a török hódoltság korával akadályozott meg, s a fejlődés eredményeit is el­pusztította. A vészt követő időkben a Nyírségnek ez a része nem volt hódoltsági te­rület, bár a zavaros időkben egy-egy község többször cserélt gazdát. Többször is csata színhe­lye volt a község, itt harcolt szét Bethlen István és Cso- maközi András váradi kapi­tány, majd 1673-ban kuruc és labanc összecsapás volt a falu határában. A kuruc csa­patok a községben táboroz­tak, azóta is Táborhegynek nevezik a falu ezen részét. Földbirtokos \o\\Dessew- ffy Aurél és Goldstein Ala­dár. A birtokmegosztás 1945-ig nem változott. A la­kosság nagy része nem ren­delkezett saját tulajdonú földdel, mindössze egy-két holdat tudhattak maguké­nak. A megélhetésért kény­telenek voltak az uradalmak­ba szegődni cselédnek. Falujáró 1997. április 21., hétfő Hetvenévesen vállalkozó „Kulák kommunista voltam” Most már mindössze ötven család tart tehenet Nyírbél­teken. A rendszerváltás előtt talán nem is volt olyan ud­var, ahol ne fejték volna minden reggel és este a ha­szonjószágokat. A tejtermelés felvirágoztatásában nagy szerepe volt Erdélyi Tivadarnak, annak a hetven­négy éves, örökké mosolygós bácsinak, aki ma is a falu tejbegyűjtője.- Középparaszt családból származom - mondja Tivadar bácsi büszkén, egyenes tartás­sal. - A tejtermelő szakmát választottam, mert úgy gon­doltam, a tej egészséges, min dig szükség lesz rá, csakúgy, mint a tehénre. Három évig ta­nultam a szakmát, majd tizen­nyolc évesen levizsgáztam Sopronban. Nagykorúsítottam magam, és az akkor felszaba­dult Erdélybe indultam dol­gozni. Nagykárolyban tevé­kenykedtem, de sehogyan sem tudtam beilleszkedni. Zavart, hogy a tapasztalt, de szakvizs­gával nem rendelkező öreg ro­mán mesterek jóval többet tudtak, mint én. A szomszédos községben Mezőpetriben ak­koriban árverezték el á tej be­gyűjtőt. Átmentem oda. Egy évvel később már tizenhét te­lepülés tehéntartója hozta hoz­zám a tejet. A háború kitörésekor bevo­nultam katonának. Fogságba estem, München mellé vittek. Hasznosan töltöttem el ezt az időt is, hiszen többször láto­gattam egy német tejfeldolgo­zó üzembe. Többet tanultam ott, mint az iskolában. Elsajá­títottam a sajtkészítést, s min­denféle fogást, amire a szakmá­ban szükség lehet. A háború befejezés után visszajöttem Béltekre, itt há­romszáz szállítóm volt. A leg­jobb év az 1946-os volt. Ak­koriban volt ára a tejnek, meg­fizették. Abban az időben so­kan állítottak be nyolc-tíz te­henet is. Több embernek ad­tam pénzt kölcsön, hozzásegí­tettem őket a boldoguláshoz. A tej árából könnyedén vissza tudták fizetni a hitelt. Az álla­mosításkor elküldték, s valaki mást állítottak a helyemre. Két nap múlva a gazdák követelé­sére visszahívtak. Kuláknak neveztek, s elvettek tőlem mindent, majd beléptettek a kommunista pártba. Kulák kommunista lettem — mondja legyintve. Közben mosolyog, hiszen már az egész történeten csak nevetni lehet. Többet nem is ér.- Húsz évig a Tejipari Válla­lat alkalmazásában dolgoztam — folytatja —, további húsz esztendőt a termelőszövetke­zet tagjaként. A rendszerváltás után felhívattak a polgármes­teri hivatalba, ahol több köz­ség jegyzője, polgármestere is megjelent. Arról kérdeztek, hogyan lehetne valami megol­dást találni a további tejbe­gyűjtésre. Javasoltam, hogy át­menetileg elvállalom ezt a munkát, aztán majd csak lesz valami. Nem lett, itt maradtam. Túl a hetvenedik évemen ki­váltottam a vállalkozói enge­délyt. Büszke vagyok arra, hogy Nyírbélteken nem vágják le csalódottan a teheneket. Igaz, már csak ötven gazda hordja a tejet reggelenként és esténként. Összeszedtem a régi eszközeimet, és vásároltam is néhányat. Ha áramszünet len­ne, s nem tudnánk megfelelően hűteni a tejet, túrót, sajtot ké­szítenék belőle. Nem hagynám megromlani, az egyszer biztos. Hiszen tanultam ezt a mester­séget, s nem menne kárba egyetlen csepp tej sem. Sajnos az ilyen kistermelők­nek már nem éri meg tartani a tehenet. Bizonyára eljön az idő, amikor csak két-három ember lesz a faluban, aki tejtennelés- sel foglalkozik, s modern, leg­újabb technikával dolgoznak majd. Ez lesz a jövő. Mégis úgy gondolom, hogy ennek a köz­ségnek nem szabad ezt megen­gedni, hiszen foglalkoztatási gondokkal küzdünk. Jobb, ha a kevéske haszon ötven család között oszlik meg, mintha hár­man osztoznak belőle, jóval nagyobb jövedelemért. Persze én azt már nem érem meg... A feleségem gyakran panaszkodik az orvosunknak, hogy még mindig a tejbegyűj- tésscl foglalkozom, amikor pi­henhetnék, nem kellene dol­goznom. A doktor is csak eny- nyit mond: tessék hagyni, ott fog ő meghalni! Azt hiszem, nem is bánnám, ha munka közben találna majd rám a kaszás. Mindig is nagyon szerettem dolgozni. Olasz doktor nem privatizál Kijevben végzett, tűvel gyógyít Öt órakor, amikor befeje­ződnek a rendelések a köz­ség egészségügyi központ­jában, az ügyeletes orvos, dr. Olasz Pál még dolgo­zik. Nemrégiben tért vissza egyik betegétől. Felesége is, ő is hetedik éve gyógyít­ják a béltekieket.- Beregszászból költöztünk ide - mondja. - A lányunk Mátészalkára jött férjhez, s két unokánk született. A látogatá­sok alkalmával mindig azon gondolkodtunk, hogyan kelle­ne nekünk is ide költözni, hogy közelebb legyünk kis családunkhoz. Egy nagy elha­tározással összepakoltunk min­dent, s magunk mögött hagy­tuk a múltunkat. Két hónapig járkáltunk az országban, ami­kor végre sikerült mindket­tőnknek munkahelyet találni. Akkoriban nyitották meg a gyermekszakrendelést, így nagy szükség volt a nejemre, aki gyermekorvos.- Milyennek látja a község lakóinak egészségi állapotát?- A magyarok többsége moz­gásszervi megbetegedésekkel, magas vérnyomással és szív- problémákkal küzd, ez jellem­ző a béltekiekre is. A lakosság elöregedett, a fiatalok közül sokan elköltöztek. Az itt élők többsége nagyon sokat dolgo­zott és teszi azt ma is, s ez meg­látszik testük, felkük állapotán. Szerencsére a rendelő jól felsze­relt, EKG-gép van minden te­remben, továbbá számítógépek, labort is működtetünk, s most is több műszert rendelt szá­munkra az önkormányzat. Kor­szerű az ügyeleti szobánk is.- Felröppent a hír, miszerint az Országos Egészségbiztosítá­si Pénztár nem finanszírozza tovább a kis laborok működte­tését. ..- Reméljük, az önkormány­zat átvállalja azt a négymillió forintot, amibe a fenntartás ke­rül. Ha nem így történik, több betegnek kell beutazni a váro­si kórházakba.- Mostanában az orvosok a rendelők privatizációjára töre­kednek. ..- Másként vagyok ezzel. Úgy gondolom, nekem a nyug­díj előtt ez nem lenne kifize­tődő.- Doktor úr a kijevi egyete­men végzett. Bizonyára szerzett olyan ismereteket, amelyekkel a magyarországi orvosok nem rendelkeznek...- Akupunktúrából szakvizs­gáztam. Gyakran előfordul, hogy egy-egy magas vérnyomá­sos betegem állapotán a gyógy­szer sem tud változtatni, ilyen­kor néhány tű megfelelő elhe­lyezése sokat segít. Egyébként más esetben nem alkalmazom, hiszen nagyon időigényes.- Mi tervez a nyugdíjkorha­tár elérése után?- Valószínűleg visszatérek az akupunktúrához. Fejlesztés, támogatás É Magyar László jegyző Szép házak, rendezett udvarok. Az átutazó ennyit lát Nyírbéltek utcáiból. A településhez képest óriási az egészségügyi központ, szép az iskola. Jó állapot­ban vannak a község temp­lomai, hatalmas a művelő­dési ház, a takarékszövet­kezet, de a polgármesteri hivatal is. Az oktatási és egészség- ügyi intézmények új épü­lete is pályázati pénzekből készült el a rendszerváltás után. — Mostanában nem azt fejlesztjük a községben, amire leginkább szükség lenne, hanem amire forrá­sokat nyerhetünk pályáza­tainkkal - mondja Magyar Lóiszló, a község jegyzője. - Legutóbb iskolabusz- vásárlásra kaptunk tizen­kétmillió forintot. Manap­ság az is nagy dolog, hogy nem kell csökkenteni szol­gáltatásaink színvonalát és embereket elengedni. Az iskolánkat modern eszkö­zökkel láttuk el, minden teremben színes televízió van, és két nyelvi labor is működik. A gázvagyon eladásából származó pénzzel mint sa­ját erővel indulunk külön­böző kormányzati alapok megszerzésre. Napjaink­ban leginkább az infrast­ruktúra fejlesztésére nyílik lehetőség, ezért útépítésre és -javításra próbálunk meg támogatást szerezni. Legelőbb a Jókai, a Rákó­czi és az Ifjúság utcát sze­retnénk szilárd útburkolat­tal, a Széchenyi és a Vasút utcát járdával ellátni. Az önkormányzat költ­ségvetését jelentősen meg­terhelik a kiadandó szoci­ális támogatások. Mégsem tehetjük meg, hogy nem segítünk, amikor a község­ben hatvanöt százalékos a munkanélküliség, kétszáz­ötven a jövedelempótló támogatásra szoruló em­ber. Tavaly hétmillió forin- . tot költöttünk szociális célokra. Korábban volt lehetősé­gük az itt élőknek meg­szerezni mindazt, ami a megélhetéshez szükséges. Az oldalt írta: Kozma Ibolya Fotókat készítette Bozsó Katalin Erdélyi Tivadar Dr. Olasz Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom