Új Kelet, 1997. április (4. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-07 / 80. szám
Falujáró 1997. április 7., hétfő Ott, hol a kis Túr siet beléje... Innen már nincs messze az ukrán határ. Tiszabecs talán húsz kilométernyire van a falutól. Valamikor Kölese volt a vidék központja, és bár urbanizálódó világunkban ijesztően nőtt a városok lakóinak száma, jelentőségét ma sem vesztette el. Valamikor a középkor hajnalán említik először oklevélben Kölese nevét. Nagy valószínűséggel egy Kölese személynevű vitézről, esetleg nemes úrról nevezték el, de az is lehet, hogy vidám természetű parasztlegényt tiszteltek meg úgy, hogy tudjátok, ahol a Kölese lakik. Valahogy így leheteti annak idején a keresztelő. Emberemlékezet óta Kölcseyek és Kendék uralták a vidéket. Emléküket még ma is őrzi a tájék. Felvilágosult emberek éltek ezen a területen. Már a XV. században önálló iskola működött, olyan időkben, amikor még az írástudók is csodaszámba mentek. Ma a községnek 1552 lakója van, és talán a rendszerváltás újra meghozza errefelé is a felemelkedés lehetőségét. Az elzárkózó Szovjetunió helyett viszonylag nyitott Ukrajna alakult a határ másik oldalán. A tiszabecsi határátkelő megnyitásával az addig mindentől távol lévő falu ismét kereskedelmi, turisztikai központtá nőheti ki magát. Most még „Csipkerózsika-álmát" alussza, de már van remény a feltámadásra. Takaros házak épülnek, és a fiatalok is szívesen maradnak szülőfalujukban. Van vezetékes víz, gáz, telefon, épül a szennyvízhálózat, a tisztító már megépült, egyszóval minden megtalálható itt, ami a városokat oly vonzóvá teszi a fiatalság előtt. Most még sok a munkanélküli, de az már előremutató, hogy az önkormányzati munkahelyek mellett gazdasági társaságok, vállalkozók adnak munkát az itt élőknek. Megvan még a szövetkezet is, mert a falu lakói jól tudják, hogy még a mezőgazdaság is lehet a felemelkedés útja. Nem reménytelen a falu helyzete, mint ahogy a lakók sem az önkormányzattól, vagy valamiféle felsőbbrendű hatalomtól várják sorsuk jobbra fordulását. Szorgalmasak errefelé a népek, és ha másképpen nem is megy, akkor ugyanúgy, mint egykoron ama híres-nevezetes Münchausen báró, saját hajuknál fogva húzzák ki magukat az ingoványbái. Huszonegy év egy székben Harbula István 21 éve vezeti a nagyközséget. Tanácselnökként kezdte, és ma már második ciklusban polgármester. Volt idő, amikor összesen öt falu (Kölese, Sonkád, Fülesd, Botpalád és Kispalád) vezetője volt. Sikeres elöljáróként elsősorban a falu érdekében munkálkodott. Harbula István polgármesterrel arról beszélgettünk, hogy van-e különbség a tanácselnöki cím és a polgár- mesteri titulus között, hogy mi az, amit még szeretne megvalósítani, és hogy a hét szűk esztendőnek előbb-utóbb vége szakad, hogy a fejlődési folyamatot csak elégedett emberekkel lehet végigvinni.- Hogyan lesz valakiből polgármester?- Belőlem először tanácselnök lett. 1976 május elsején foglaltam el hivatalomat, és a rendszerváltásig vezettem a nagyközséget. Volt olyan időszak, amikor Kölesével együtt öt község gondjával, bajával kellett törődnöm. Amikor először kiírták az ön- kormányzati választásokat, nyolcadmagammal én is indultam jelöltként. Valószínűleg addigi tevékenységemmel elégedettek lehetettek az emberek, mert engem választottak polgármesterüknek, és ’94-ben is én kaptam a legtöbb szavazatot. Sok különbséget nem látok a két cím között, mert teljesen mindegy, hogyan nevezik a tisztségviselőt, a feladatok ugyanazok. A falunak működni, az itt lakóknak boldogulni kell.- A gázberuházás menet közben megnövekedett költségei sok községet juttattak csődbe, vagy csőd közeli helyzetbe. Mi a helyzet Kölesén?- Kölese nem egyedül vágott bele a gázprogramba. Mi gesztori feladatot láttunk el. Tizennégy település közös beruházása volt a munka, és az összeg is csillagászati volt. Összesen 745 millió forintba került a gázvezeték kiépítése. Ilyen nagyságrendű kiadásra ép ésszel senki sem vállalkozhatott a környéken, de mert az állam kezességet vállalt a törlesztésért, ’96 decemberében sikerült megszabadulnunk az OTP által megelőlegezett költségektől. A fennmaradó tartozásunkat a gázvagyon értékesítéséből egyenlítettük ki. Ha nincs az állami kötelezettségvállalás, nem is tudom, milyen sors várt volna ránk az előttünk álló nyolc-tíz esztendőben.- Mi az, amit szeretne még megvalósítani?- Sok mindent elértünk az eltelt évek alatt. Az infrastrukturális létesítmények megvalósultak. Egyedül a szennyvízhálózat vár kiépítésre. A szennyvíztisztító telep és a szi- lárdszemét-lerakó elkészült, és a csatornahálózatot is meg fogjuk építeni, de úgy gondolom, hogy a mostani helyzetben a lakosságot tovább terhelni nem szabad. Terveink vannak, jól néznénk ki, ha nem gondolkodnánk a jövendőn, de minden elképzelésünket megelőzi az új munkahelyek megteremtése. Csak akkor tudunk egyről a kettőre jutni, ha a lakosság kenyérkereseti gondjain segítettünk, ha a hét szűk esztendő végeztével közös akarattal, egymást segítve tudjuk a falut fejleszteni. Illetve itt még nem beléje és nem Is siet, méltóságteljesen öleli körül a falut, hogy aztán kicsit odébb, Nagyarnál valóban siessen a Tisza kebelébe. Messzi Erdélyországból érkezik az Erdőhátra. Emberemlékezet óta teszi meg ugyanazt az utat fáradhatatlanul. Növényzete, élővilága páratlan. Kicsinyke darabkája az évmilliók földtörténetének. Valamikor védte, táplálta az ősi falut, még ebben az évszázadban is valóságos határfolyóként övezte az Esztero patakkal együtt a települést. Ma már megszűnt Kölese sziget jellege, de a régesrégi védelmi vonal még ma is látható. A Túr partján múzeum. Az Erdőhát kincseit gyűjtötte, gyűjtögette egy életen át Bihari Lajos kovácsmester. Nem él már, de a múzeum őrizni fogja emlékét, míg ember él Szatmárban. Sok mindent mentett ki az enyészet karmaiból, és álma volt, hogy egy múzeumszerű létesítményben állíthassa ki gyűjteménye féltve őrzött darabjait. Halála után sem került ebek harmincadjá- ra az intézmény. Özvegye gondozza a kiállítás darabjait, és bár a múzeumnak állandó nyitva tartása nincs, Mariska néni a nap bármelyik szakaszában szívesen áll a látogatók rendelkezésére. Az önkormányzat méltó helyet keres a gyűjtemény számára, mert a régi kiállítótermet visszaigényelte az egyház. * * * Messze földön híres a kölesei református templom. Valamikor a XV. században épült, az akkor divatos barokk stílusban. A szoknyás haranglábat 1794- ben építették a templomhoz. Kölcsey Boldizsár nemcsak átépítette, de a berendezési tárgyakat is kicseréltette az 1700- as évek második felében. Hajdanában megyeszerte köz- megbecsülésnek örvendett a falu. Szatmár vármegye nem egy esetben tartotta közgyűlését az ősi templom falai között. Az önkormányzat a szűkös pénzügyi lehetőségek ellenére félmillió forinttal járult hozzá a harangláb felújításához. Hírek A manapság divatos panaszáradattal szemben a kölesei önkormányzati hivatal teszi a dolgát. A falu vezető jól sáfárkodnak a rájuk bízott pénzekkel. Nemrégiben fejeződött be a vezetékes gázhálózat kiépítése. Az ötszáztizennégy telekből négyszáznál van mód a csatlakozásra. A szennyvíztisztító és a szeméttelep már 1995-ben elkészült. A Sonkáddal közösen megvalósított beruházás összesen 49 millió forintba került. A közeljövő legfontosabb feladata lesz a csatornahálózat megvalósítása. A közelmúltban adták át a helyi telefonközpontot. A Matáv által végzett munkáért a lakosságnak mindössze kétezer forintot kellett fizetni, de még ebből a szerény hozzájárulásból is visszaadták a 15%-os településfejlesztési hozzájárulást. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy a házak zömében van telefon. Gondot jelent, hogy sok a munkanélküli és a nyugdíjas. Összesen 292 a regisztrált munkanélküliek száma, a nyugdíjasok aránya pedig meghaladja az összlakosság 40 százalékát. Tőrödnek a gyerekes családokkal is, mert jól tudják a faluban, hogy fiatalság nélkül a jövendő reménytelenné válik. A kétgyermekes családok az óvodai, a napközi otthoni térítési díj 50 százalékát fizetik, míg a háromgyerekesek 70 százalék támogatást kapnak. Orvosa emberemlékezet óta van a falunak. Jelenleg a fogorvosi ellátást önkormányzati hozzájárulással oldották meg, míg a háziorvos vállalkozóként végzi gyógyító munkáját. Van gyógyszertár is, a vállalkozó tulajdonos öt környékbeli település gyógyszerszükségleteit elégíti ki. Az Általános Művelődési Központot 1993-ban alakították ki, ami az óvodát, az iskolát, a napközit, a könyvtárat, a művelődési házat és az ifjúsági klubot foglalja magába. Hogy a falu vezetői mennyire fontosnak tartják a művelődés ügyét, arra elég azt az adatot említeni, hogy 62 milliós éves költség- vetésből közel negyvenhét milliót fordítanak az oktatás és a művelődés költségeire. A településen 1992 óta működik rendőrőrs. 1996r ig a környék 16 településé közösen fizette a kirendeltség költségeit, amit 1996- tól a megyei rendőr-főkapitányság vállalt magára. Az elszaporodó megélhetési bűnözés és a közeli határátkelő miatt szükség lenne létszámbővítésre, de erre a megye szűkös anyagi lehetőségei miatt a belátható időben nem valószínű, hogy sor kerül. Az oldalt Berki Antal írta, fotók: Lázár Zsolt
