Új Kelet, 1997. április (4. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-14 / 86. szám

1 Fent: A volt városi kórház, ma az ÉLIP épülete (Rákó­czi utca 53.) Jobbra: A Volán székhá­zon lévő Korányi-tábla és a központi sebészeti tömb domborműve Fotó: Bozsó Bekötő pályázattal Új Kelet-információ ______ A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium és, a Földművelésügyi Minisztéri­um pályázatot hirdetett az ön- kormányzati területeken be­kötőutak építésére. A nyíregy­házi önkormányzat vezetői már 1989 óta tervezik a Korá­nyi Frigyes utca és a Sóstó­hegy között összekötő út épí­tését. A megvalósítás feltétele az volt, hogy a Korányit a Pazonyi úttal összekötő sza­kasz elkészüljön, az út meg is épült. A sóstóhegyi összekötő út beruházását az indokolja, hogy jelenleg a városrész­be kétszer kell vasúti ke­reszteződésen áthaladni. Az útépítés a csapadékvíz-elve­zetéssel és a világítással 210 millió 500 ezer forintba ke­rül. A nyíregyházi önkor­mányzat vezetői összesen több mint 128 millió forint támogatásra számítanak. Giba Tamás alpolgármester az április 14-ei közgyűlésen javaslatot tesz arra: a kép­viselők szavazzák meg, hogy a város vezetői saját erő mellett pályázat útján is próbáljanak pénzt „szerez­ni” a költségekre. Guta a távhő miatt? Új Kelet-információ A nyíregyházi közgyűlés heves, olykor személyeskedő vita után fogadta el március­ban az önkormányzat távhő­szolgáltatás-díjainak megál­lapításáról és annak alkalma­zásáról szóló rendeletét. A jogszabály felülvizsgálatát kéri a képviselő-testülettől Csabai Lászlóné polgármes­ter. Véleménye szerint az em­lített vita alapján több kér­désben nincs egyetértés a pártok között. A szolgáltató gazdasági társaságot érin­tően olyan indulatok kerül­tek felszínre, amelyek a ren­deletalkotás eredeti célját el­homályosítják. Ez a polgár- mester álláspontja szerint azért is sajnálatos, mert a Nyitás elnevezésű takaré­kossági program gördülékeny bevezetése nagyon fontos a város lakóinak jelenlegi anyagi lehetőségeit te­kintve. A helyzetet nehezíti, hogy áprilisban újabb központi áremelések lesznek, ame­lyeket tovább kell hárítani a lakosságra a távhőszol­gáltatás áraiban. A polgár- mester úgy ítéli meg, hogy a korábbi döntést nem le­het véglegesnek tekinteni. Javaslata: a városüzemelte­tési iroda munkatársai vizs­gálják meg a rendeletet ab­ból a szempontból, hogy milyen módon lehet az energiatakarékosságot ösz­tönzőbbé tenni. Lehető­séget kell keresni arra, ho­gyan lehet a fűtési költsé­geken belül az alapdíj ará­nyát csökkenteni. A város­atyák április 14-én, hétfőn döntenek az előterjesz­tésről. Tavaszi lomtalanítás Új Kelet-információ Nyíregyháza Város Város­üzemeltetési Közhasznú Tár­sasága e héten megkezdi ta­vaszi lomtalanítási akcióját a megyeszékhely külterüle­tein, Sóstófürdőn, Nyír­szőlőn és Sóstóhegyen. A téli időszakban összegyűlt hul­ladékok elvitelét a szemét- szállítási napokra időzítette a társaság, hogy a kommuná­lis szemét begyűjtésével egy időpontban tudják elvin­ni a feleslegessé vált lomo­kat. Sóstófürdőn április 17- én, csütörtökön, Nyírsző­lőn szintén április 17-én, csütörtökön, Sóstóhegyen április 21-én, hétfőn tör­ténne a lomtalanítás úgy, hogy a szemetesedények mellé kihelyezett nélkü­lözhető holmikat is elszál­lítják a társaság munkatár­sai. Ültetvénytelepítés Új Kelet-információ Ültetvénytelepítésről, vala­mint az ültetvények célirányos felépítéséről lesz szó április 14-én, hétfőn délután 16 órai kezdettel a nyíregyházi Vas­utas Művelődési Házban a Tár­sadalmi Egyesületek Szö­vetsége Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei szervezeté­nek soron következő ren­dezvényén. A tájékoztató megbeszélést a Westsik Vil­mos Kertbarát Népfőiskola munkatársai vezetik. Ökumenikus szavalóverseny Új Kelet-információ Az Úr érkezése címmel áp­rilis 19-én, szombaton 14 órai kezdettel kezdődik meg a két­napos V. Országos Ökumeni­kus Diák Szavalóverseny a nyíregyházi Evangélius Kos­suth Lajos Gimnázium díszter­mében. A nemes versengés nyitónapján az elődöntők, vasárnap 9 órától a végered­ményt eldöntő szavatalokat adják elő a diákok. A zsűri elnöke Bárány Frigyes, a nyíregyházi Móricz Zsig- mond Színház művésze lesz, aki dr. Nagy Éva fő­iskolai tanár és Futaky Lász­ló szerkesztő segítségével vasárnap 11 órakor hirdet eredményt. 1997. április 14., hétfő A gyógyítás szolgálatában Stevanyik András Kevés olyan dolog van a vi­lágon, amely mindenkit érint, amely mindenkit érdekelhet. Egészségünk, egészségügyünk állapota ezek közé sorolandó. Természetesen figyelmünk első­sorban a jelenre - olykor a közeljövőre - irányul, de talán nem haszontalan néha a múltra is visszapillantani. Hiszen an­nak szálai belefonódtak min­dennapjainkba akkor is, ha nem tudunk róluk. Nyíregyháza gazdag orvos- történeti örökségének számos tárgyiasult jele között zajlik életünk. Ne menjünk el szenv­telent mellettük, a rideg már­ványlapok tömör üzenetei ne­künk szólnak. A helyi egészségügy gyö­kereiről negyedszázaddal eze­lőtt alig tudott valamit a város­lakó. Napjainkban már 15 em­léktábláról, módszeresen feldol­gozott szakirodalomról számol­hatunk be. Mindez nem égből pottyant ajándék, dr. Fazekas Árpád kitartó kutatásainak ered­ménye. Másokat is maga mellé tudott állítani, így várostörténe­tünk egy fontos területéről el­tünedeztek a fehér foltok. A kórházak, ispotályok min­den korban a társadalmi szerve­zettség emelkedettebb szintjét jelentették. Városunk első köz­kórháza 1833 karácsonyára ke­rült tető alá. Ez a nádfedeles tető ugyan még beleolvadt a köz­vetlen környezet szegényes egyformaságába, mégis volt egy elkülönített hely, ahol orvosi segítséggel szembeszállhattak a legalattomosabb ragállyal is. Amúgy két esztendő múlva cse­repek váltották fel a tűzveszé­lyes nádtetőt, és a kis kórház­ban egy tucatnyi ágy, két orvos fogadta a rászorultakat. Kevés nyoma maradt az előd­nek is tekinthető XVIII. századi lazaretumnak (kórház). A né­hány ágyas gyógyítóhely első­sorban a bélpoklosok (leprások) elkülönítésére szolgált. A településen állomásozó katonák saját maguk gondos­kodtak sebesültjeik, betegeik ellátásáról. Ezek a katonai kór­házak azonban siralmas állapot­ban voltak. Egy-két tucat szal­mazsák, néhány műszer és gyógy­szer tartozott rövidke leltár­könyvükbe. Ilyen körülmé­nyek közé csöppent Nyíregy­házán, a szabadságharchoz szakértelmének felajánlásával csatlakozó kezdő orvos, Korá­nyi Frigyes is. Visszakanyarodva a városi közkórházakhoz, megállapít­hatjuk, hogy már születése ide­jén sem felelhetett meg rendel­tetésének. A privilégiumát el­nyert település (1837) lélekszá- ma már jóval meghaladta a tízezres nagyságrendet. Ez ön­magában egy nagyobb, jobban felszerelt kórházat követelt vol­na. Ehhez járult még a XIX. szá­zad folyamán hullámszerűen visszatérő járvány: a kolera. Pusztító támadásainak csomó­pontjai 1839-ben, 1855-ben, 1873-ban és 1893-ban voltak. Eltűnését sem követhette öröm­ünnep, hiszen hamarosan helyé­be léptek századunk betegsé­gei: a tuberkulózis, a rák, az in­farktus. Az első kórházunkat idéző emléktáblát a hetvenes évek elején vésték. Ebben az időben készült a Mórizs Zsigmondi éi, az Inczédy-kertről,Benczi Gyu­la cigányprímásról... stb. szóló márványlap is. Érdemes meg­ízlelni e táblák szövegének nyelvezetét. Egy-egy életteli jelző vagy találó kifejezés old­ja a nemes kövek hidegségét. Mindez Dienes Ö. István érde­me. Nyíregyháza megyeszék­hellyé válása után (1876) egyre sürgetőbbé vált egy „igazi” kórház létrehozása. A jogelőd­nek számító nagykállói Szük­ségkórház már nem, városunk még nem volt képes a meg­felelő ellátásra. Hatalmas űr tátongott Szabolcs vármegye egészségügyi rendszerében. A hiányt érzékelték, mégis évti­zedekig várni kellett a meg­nyugtató megoldásra. Az új kórház megalapítása körül az a Jósa András bábáskodott, aki pontosan a jogelőd nagykállói helyről került a vármegye központjába. Törté­nelmi érdekesség, hogy az ot­tani igazgató-főorvosi beosz­tást Korányi Frigyes után nyer­te el 1864-ben. A neves bel­gyógyász ekkor távozott el a fővárosba. Az általa alapított gyógyítóhely irányítása jó ke­zekbe került. Korányi Frigyes­ről a nyíregyháziak is hálás szívvel emlékeztek meg később. Utcanév és emléktáb­la tiszteleg életműve előtt. Az arcképét ábrázoló dombormű ma a Volán központi épületén látható. Hosszú előkészületek után még a XIX. század utolsó évei­ben megkezdődött az építés. Szinte természetesnek, magától értetődőnek számított, hogy a kivitelezésre a Barzó-Vojtovits- vállalkozást kérik fel. Barzó Mi­hály és Vojtovits Bertalan építő­mesterek nevéhez fűződik a szá­zadforduló idején emelt középü­letek, templomok zömének el­készítése. (így például a megye­háza, a színház, a görög katoli­kus templom, a gőzfürdő stb.) Az új egészségügyi komplexu­mot 1899 végén avatták fel. Öt főépület várta, fogadta a betege­ket. A kiemelt fontosságú belgyó­gyászat és sebészet mellett külön pavilont emeltek a tbc-sek gyó­gyításához. A „ragályosok ko­ródája” és az igazgatósági épület Eleven kövek XV. jelentete az Erzsébet Kóriiáz alap­jait. Első igazgatónak dr. Kállay Rudolfot nevezték ki. Róla és utó­dairól emlékezik meg az a művé­szi kivitelezésű bronztábla, me­lyet 1984-ben készített Tóth Sán­dor szobrászművész. A tábla tö­mör összegzése áttekinti a kóriiáz történetének legfontosabb ese­ményeit, és megemlékezik híres orvosairól, illetve a jogelőd in­tézmény világhírű alapítójáról: Korányi Frigyesről (1827-1913), dr. Kállay Rudolfról (1853— 1920), dr. Korompay-Klekner Károlyról (1883-1971), dr. Oláh Dánielről (1891-1954), dr. Elekfy-Eckerdt Lajosról (1887-1946),dr. EisertÁrpád- ró/ (1910-1972), dr. Sarvay Ti­vadarról (1891-1972), dr. Gerlei Ferencről (1901-1970) és dr. Magyar Jánosról (1929- 1985). Közel száz esztendő telt el az avatási ünnepség óta. Az emberiség történetének leg­véresebb, legszomorúbb év­százada. Nyíregyháza

Next

/
Oldalképek
Tartalom