Új Kelet, 1997. április (4. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-12 / 85. szám

Félix orra Kórházak és műtétek Egy nagy, meleg kéz nyúlt a bőröndbe, és kivette Félixet. Majd egy puhább, apróbb kezecske vette át, s közben a selyempapír lehullott róla.- Nini, egy kismacska! Ép­pen ilyenre vágytam! Kösz, papa!- Félixnek hívják!- Ha nevén szólítom, vála­szol?- Alighanem, legalábbis hunyorít.- Kipróbálom! És Félix a nevét hallva, két kis mancsát az orra elé téve megpróbált hunyorítani, csakhogy a kisfiú már meg is látta azt...- Apa! Nincs orra! Szegény cicus! És Félix szégyenkezett, majdnem sírva fakadt. Most, hogy ilyen kedves kisfiú lett a gazdája, és bol­dog lehetne, elveszíti az or­rát!- Nekem így is tetszik!- Orr nélkül?- Igen! így még mókásabb szegény kis Félix! És szeret­ni is fogom! Félix meglepettségében és örömében majdnem még a fejét is elvesztette.- Ilyenek hát a kisfiúk? - gondolta. - Most már tény­leg nagyon boldog vagyok! A boldog játékcica a kis­fiú asztalán töltötte az egész éjszakát. Reggel, mikor felébredt, úgy érezte, mintha viszketne az orra, és tüsszentenie is kel­lene, és tüsszentett is, hiszen volt mivel... I gen, volt orra. Amíg aludt, valaki kenyér­bélből kis gombócot gyúrt, s az orra helyére nyomta. Félix ujjongott örömében. Az öreg papucs az ágy előtt ránevetett:- Hát megkerült? Milyen gyönyörű orr! Igazán re­mek! K, /. (Új Kelet) ______ Vo ltál már kórházban? Em­lékszel a sok-sok fehér köpe­nyes doktor nénire, orvos bá­csira és ápolónőre? Ugye, so­ha nem felejted el? Erős gyógyszerillat és tisztaság uralkodik a kórházakban. Van olyan gyerek, aki már áttesett kisebb műtéten. Kivették a manduláját, esetleg a vakbe­lét. Ok bizonyára sokat tudná­nak mesélni a nővérek ked­vességéről, a gépekről és a műtétekről. Az operáció szótól máris borsódzik a hátam! Bizonyára nincs senki, aki szeretne kór­házban feküdni! Van, aki azt mondja: soha nem engedném magam megoperáltatni! Pedig vannak olyan betegségek, amelyek semmiféle gyógy­szertől nem múlnak el, illetve olyan balestek, amelyek után elkerülhetetlen a műtéti be­avatkozás. A késlekedés, a műtét elhalasztása pedig a be­teg életébe kerülhet. Az ope­rációkhoz nagyon sok gépre van szükség. A röntgen arra való, hogy az orvos megállapíthassa azt a betegséget, amit szabad szem­mel nem láthat, hiszen varázs­szemüvege még neki sincs. A röntgen egy speciális fény­képezőgép, amelynek sugarai egészen a csontig átvilágítják az embert, s megmutatja, hol a baj a testben. Az agyvizsgálatnál úgy néz ki minden bácsi, néni, mintha űrlény lenne, mert sok-sok kü­lönleges gép van körülötte, ami értékeli, nincs-e belül el­változás, betegség. Az oxigénmaszkot azokra a betegekre teszik, akiknek a légzésükkel van probléma. A csövön át a tartályból oxigén áramlik a tüdőbe. Sok kisbabát születése után inkubátorba tesznek. Azokat, akik túl korán érkeztek erre a világra vagy valamilyen be­tegségben szenvednek. Régen sok kisbaba halt meg közvet­lenül a születése után. Ezek az újszülöttek még nagyon gyen­gék, nincsnek felkészülve az anyaméhen kívüli éltre. Ma­napság inkubátorban élnek, amelyben éppen olyanok a körülmények, mint az anyu­kájuk pocakjában. Addig tar­tózkodnak ott, amíg olyan erősek nem lesznek, mint társaik. A súlyos műtéteket nem érzéstelenítéssel, hanem al­tatással végzik, hogy a be­teg ne érezzen fájdalmat. Ez nem olyan, mint az ebéd utáni szunyókálás, géppel altatják el a beteget, akit mű­tét után fel is ébresztenek. Előfordulhat olyan is, hogy egy belső szerv annyi­ra megbetegszik, hogy kép­telen tovább ellátni a fela­datát. Ilyenkor a szervet pó­tolni kell. Van olyan gép, ami például a vesét helyet­tesíti, ugyanúgy átmossa és tisztítja a vért, mint maga a szerv. Az ember élete során egy- szer-kétszer, de van, aki sajnos sokszor kórházba kerül. Természetesen a kór­házi kezelés csöppet sem kellemes. Azonban, ha nem lennének orvosok, akik se­gítenek rajtunk, lehetséges, hogy soha nem gyógyulhat­nánk meg, és örökké fájda­lommal küszködnénk. A doktor bácsik, nénik azért dolgoznak, hogy meggyó­gyuljunk. REJTVÉNY Ha a képek nevét megfelelő' sorrendbe beírod a rublikákba, akkor a sötétebb színű F élix, a fából fara­gott kiscica elége­detten ücsörgött a játékbolt kirakatában, és nézte az utcáról befelé bá­muló gyerekeket. Sokan megcsodálták I Félix cicát, igazán bájos játékmacska volt, csíkos­ra festett bundácskában, zöld, okos szemekkel, pi­ros orrocskával. És hogy senki őt mással össze ne téveszthesse, a hasára fe­hérrel rá volt írva a neve. Egy napon Félixet meg­vásárolták. És nemcsak megvásárolták, de bele­rakták egy hatalmas uta­zótáskába. — Tehát utazom! - kiál­tott Félix elragadtatással, miközben kényelmesen elhelyezkedett egy puha papucs belsejében. Izgett-mozgott egy ide­ig, mikor úgy érezte, hogy viszket az orra, és tüsszen­tenie is kell, csakhogy nem volt mivel. Félix elvesztette a csinos piros orrocskáját. — Ez lehetetlen! Határo­zottan emlékszem, hogy mikor becsomagoltak, még megvolt - pityeredett el a kiscica. Az öreg puha papucs I megpróbálta vigasztalni:- Talán kutassuk át a bő­röndöt, biztosan meglesz! És megnézte a törülközők alatt, de ott sem volt. Félix összeszedte magát, és illemtudóan odaszólt a nagy­kabátnak.- Bocsásson meg, uram, ha megengedi, nem látta az orro­mat? A kabát meglepetten nézett a cicára.- Hiszen nincs orrod! Hallat­lan! Egy orr nélküli alak! A kölnisüveg kíváncsian odébb fészkelődött, hogy ő is lássa az orr nélküli cicát.- Szegényke! Segítek ke­resni az orrocskádat. És átkutatták a zoknikat is, amik nagyon csiklandósak voltak, és nem bírták ki ne­vetés nélkül. Semmi ered­mény. De ekkor egy nagy földrengésszerű robaj hallat­szott, és a bőrönd a feje tete­jére állt.- Azt hiszem, megérkez­tünk - mondta az öreg pa­pucs, aki már tapasztalt uta­zó volt. De épp hogy ki­mondta, kinyílt a bőrönd te­teje. Egy gyerekhang vidáman szólt:- Hurrá apa! És hoztál nekem valamit?- Hoztam bizony! - vála­szolt egy mély hang. KM NHHHM * Űrsétára hívunk! Az első felhőben a ponttal jelzett részeket színezd be! A másodikban keresd meg a jó utat a felhők kö­zött! A harmadik felhő­ben kösd össze növekvő sorrendben a számokat! Az utolsó felhőben látha­tod, minden alakzatnak van párja. Ha mégsincs, melyik lehet egyedül? oszlop betűinek össze­olvasásával egy ősi ál­latfaj, a dinoszaurusz egyik családjának nevét kapod. Megfejtésül küldd be a dinoszauruszfaj ne­vét és rajzold le, hogyan képzeled el ezt az állatot. A legjobban sikerült raj­zokat megjelentetjük a következő Gyermek ol­dalban. Cím: Új Kelet Szer­kesztősége, Nyíregyhá­za, Árok utca 15. írjá­tok rá: „Gyerekeknek”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom