Új Kelet, 1997. március (4. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-12 / 60. szám
1 Tavaszles Tokajban P. I. (Új kelet) _________ Az ég bolt égszínkéken ragyog - hideg a levegő, még nem fátyolozza a Napot felszálló pára. Szikrázó napsütésben lubickol a táj. A tokaji hegy fölött megszállottak szállnak ívelt ernyőikkel, mint megannyi színes kis bumeráng. A Tisza sárgán, iszaposán száguld, mintha Petőfit akarná igazolni. Összeborzolja a vele egyesülő Bodrogocska tükörsima vizét. A parkokban madárcsiripelés, gyermekzsi- valy. A tavaszvárás nélkülözhetetlen szimfóniája. Amott egy vadonatúj pavilont ácsolnak - már látszik, hogy szemet gyönyörködtető építmény lesz. Megremeg a föld és a levegő. Motorosfalka érkezik. Subis ketyeréiken a csillogás táncot rezeg. Vihogó kamaszlánycsapat olvado- zik a látottakon. Ebből még akármi is lehet. Elvégre tavasz van. Illetve még nincs, de most már minden bizonnyal az lesz! Hiszen kinyitott a fagyialtos is... Riport Reggelig mulattak a diákokért Nyírbogát első szalagavató bálja Palotai István (Új Kelet) Szombaton este hét órakor akár egy szocialista párti minifrakció is ülést tarthatott volna Nyírbogáton, a Vántus István Általános és Szakmunkásképző Iskolában, amikor megkezdődött az első szalagavató bál. Az iskola életében oly fontos eseményt ugyanis személyesen tisztelte meg jelenlétével Lampert Mónika, az MSZP frakcóvezető-helyet- tese, Kiss Gábor, Bírta Sándor (polgármester), mindketten szocialista parlamenti képviselők, dr. Rusin József, a Megyei Munkaügyi Központ igazgatója és néhány környékbeli polgármester. A vendégeket Lakatos András, az iskola igazgatója fogadta. A szalagavatót - ügyesen - jótékonysági célzatú bálként hirdették meg, és nem is eredménytelenül! A kezdés idejére már 282 jegy kelt el. Mivel a rendezvény pontosan március 8-ára esett, nem feledkeztek meg a nőnapról sem, és rengeteg kedves ajándékot, virágot és csokoládét adtak át a jelen lévő hölgyeknek. A köszöntőt Bírta Sándor mondta, majd kiosztotta az ajándékokat a nyertes hölgyek között. Az ünnepi műsor - akár gálának is elment - színes, és kimondottan színvonalas volt. A mazsorettek után tahiti-fűszoknyások tánca, majd magyar néptánc, énekkar, szalontánc követte egymást. Az iskola történetének első szalagját Lampert Mónika tűzte a végzősök osztályfőnökének ruhájára, majd a diákok következtek, akik az igazgató úrtól kapták meg szalagjukat. Lakatos András ünnepi beszédében kijelentette, hogy a szalagtűző nagy mérföldkő a község életében, és sokak munkájának gyümölcse, majd a végzős diákoknak azt kívánta, legyenek sikeresek választott munkájukban (pék, cukrász és nőiruha-készítő), és soha se ismerjék meg, mi az a munkanélküliség. *** A kavalkádban néhány perc- re Birta Sándort is szóra bírtuk.- Két hete készülődtünk erre a napra, ami nagyon fontos az iskola életében, hiszen ez az első szakmunkásképzős szalagavató Nyírbogáton. Szerettük volna, hogy jól sikerüljön. És ha körbenéz, láthatja az eredményt: eny- nyi ember ebben az iskolában még soha sem fordult meg.- Középiskolát, szakmunkásképzőt nyitni legalább akkora optimizmusra vall korunkban, mint fát ültetni. Ezek szerint bízik a jövőben?- Mindenképpen. Ez az iskola is ezt példázza. így a helyi és környékbeli gyermekeinknek nem kell elmenniük szakmát tanulni, illetve azért, hogy legyen megélhetésük, és a munkanélküliség ne okozzon nekik gondot.- Mi történik mostanában Nyírbogáton?- Minden rendben van. Lampert Mónika az első szalagot az osztályfőnöknek tűzte fel A polgármester a színfalak mögül is leste az eseményeket Egy szál virág, és mögötte a boldogság A szerző felvételei Pénzünk van - és egy önkormányzat életében talán ez a legfontosabb dolog. Az előző évet nagyon jól zártuk, az idei költségvetésünkben — a beruházások ellenére is - tízmilliós tartalékunk van. Ebben a hónapban megkezdjük a tornacsarnok építését, úgyhogy jövőre egy ilyen bálon már sokkal jobban el fogunk férni.- És mi a helyzet a parlamentben?- Viták, veszekedések mindig vannak, de mindez az ország érdekében történik. A költségvetésből világosan látszik, hogy az ország kimozdult a mélypontról, és talán már ebben az évben is, de jövőre okvetlenül felemelkedésre, javulásra, két-három százalékos nemzeti jövedelemgyarapodásra számíthatunk.- Ön kiválóan ismeri a falvak népét, a nép véleményét. Mit jósol? Nem lesz „balhé” március 15-én?- Reméljük, nem. A lehetséges engedményeket, amit tudott, a kormány megtette, és többet már nincs miből engednie. A parasztságnak tudomásul kell vennie, hogy bizonyos részt nekik is vállalniuk kell a terhekből. Nem annyit, mint amennyi az előző tervezetben volt, de valamennyit okvetlenül. Nem lehet elvárni a bérből és fizetésből élőktől és a becsületes vállalkozóktól, hogy ők fizessék be mindenki helyett a társadalombiztosítási járulékokat, annál is inkább, mert a társadalombiztosításra a mezőgazdaságban tevékenykedőknek is ugyanúgy szükségük van, mint bárki másnak. /- Polgármester úr, képviselő úr, hol tölti az ünnepet? — A szokásokhoz híven a körzetben terveim szerint hat-nyolc településen fogok megfordulni a két nap alatt. — Reméljük, békességben...- Reméljük, békességben. Az iskola roskadásig megtelt, és szépen feldíszített tornatermében eztán megkezdődött a dínom-dánom. A remek vacsora és a néhány pohárka „nyakolaj”, no meg a jó zenekar megtette hatását. Reggelig tartott a vigalom, amely - hiszen a bevételből a diákokon segítenek - „jó mulatság, férfi- munka volt!” Partner* szerzés Bürget Lajos jegyzete Amikor az Amerikai Kereskedelmi Kamara szervezésében Veszprémben összetalálkoztak a magyar városok vezetői és a külföldi befektetők, mindenki tudta, ez amolyan egymás méregetése. Az, hiszen ilyen alkalmakkor legfeljebb a tapogatózásig lehet eljutni, nem az ilyen események idején születnek a nagy kapcsolatok. Jellemző, hogy a külföldi befektetők eleve jól tájékozottak. A személyes találkozás a városi vezetőkkel ugyanakkor arra jó, hogy őszintén lehet szólni kínálatról, városi hajlandóságokról, elvárásokról, mi több, be lehet mutatni egy-egy település vonzó arculatát. Mert a befektető kíváncsi arra, hogy hol mire számíthat, milyen szellemi háttér van, milyenek a fejlesztési elképzelések. Mindez figyelmeztető jel Nyíregyháza számára is. Ez nem pártpolitikai kérdés, ez városi ügy. A megyeszékhelynek ugyanis úgy kell megmutatkoznia ország-világ előtt, hogy abból kitessék; itt valóban nyugalom van, itt nyitott a polgár és a vezető arra, hogy befogadja az ide érkezőt. Ä várost sokféleképpen kell „eladni”. Beletartozik ebbe az Internet éppúgy, mint egy valóban megyebarát napilap megléte, egy sor olyan könyv és kiadvány, amely átfogó képet ad az itteni TOP-listá- ról, minden értékről, minden lehetőségről. Ha nem tudunk olyan videofilmekkel lenyűgözni, amelyek egy színes és lehetőségeket rejtő várost ábrázolnak, akkor is hátrányban vagyunk. De — és ez a tanácskozás tapasztalata is - kellenek olyan városi szolgálatban lévő kísérők, szakemberek, akik nemcsak a polgármesteri hivatalban, de a hatóságnál is elkalauzolják a befektetőt a bürokrácia labirintusában, akik ismernek törvényt, jogszabályt, kedvezményt. Vagyis ez igen-igen átgondolt, kicsinyességektől mentes várospolitikát tételez fel, olyan stratégia meglétét, amely több, mint egy PR- projekt, több, mint egy-egy - még ha sikeres - rögtönzés. Az ilyen, a veszprémihez hasonló találkozások kétségtelenül a személyes kapcsolatok kialakítását is segítik. Hívni kell az új ismerőst. Nem szabad szemérmesnek lenni, ide is szervezni kell olyan találkozókat, melyeknek tekintélyes védnökei vannak. Ha rajtam múlna, gyorsan meghívnám Kraft Péter urat, az American Express magyar igazgatóját, az Amerikai Kereskedelmi Kamara elnökét, csupán egy nem hivatalos baráti látogatásra. Vagyis prózaian szólva: nyüzsögni kell. A magamutogatás ez esetben erény. Kár lenne valamiféle álszemérem miatt lemaradni. A partnerszerzés kétségtelenül pénzbe kerül. De pénzt csak pénzzel és pénzből lehet csinálni. Lépéseink, melyeket eddig tettünk, részeredményeket hoztak, közben kudarcokkal is tarkultak. Rögös út ez, kétségtelen. De az útépítést érdemes felgyorsítani.
