Új Kelet, 1997. március (4. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-12 / 60. szám

Nyíregyháza 1997. március 12., szerda A kurzus mindenkié A Banchieri nyughatatlan együttes. Még ki sem pi­henhették a Filharmónia bérletsorozat megyei kon­certturnéját (7 nap, 21 előadás, 800 km, 6000 em­ber), máris hajtja őket a vágy, hogy még tökélete­sebbek legyenek. Ehhez érkezett a segítség tegnap -Angliából. Tudósítónktól- A történet 1994-ben kezdődött, amikor Tolo- sában megnyertünk egy versenyt - vág bele Szilágyi Szilárd, az énekteam „szó­vivője”. - Egy ottani zsűri­tag, Timothy Brown, aki mellesleg a világhírű szi­getországi King’s College- ben tanít, úgy vélte, min­denképpen érdemes foglal­koznia velünk egy mester­nek. Hosszú hónapok ritka levélváltásainak eredmé­nyeként Grayston Ives, a King’s Singers volt tenorja bele is egyezett, ám ’96 őszén érkezett a hír, hogy Alastar Thomson, a híres angliai társaság extagja kurzust tart Budapesten, így aztán egyszerűbb volt őt megkeresni, aki a refe­renciáink alapján bólintott az ügyre.- A fővárosban milyen ta­pasztalatokat szereztél?- Ott még csak passzív szereplő voltam, ami azt jelenti, hogy konkrétan nem foglalkozott velem a tanár, de megtekinthettem néhány órát. Az rögtön lát­szott, tudja, hogyan lehet a teljesen különböző em­berekkel dolgozni. Szin­te reménytelennek látszó esetekből is kihozott a né­hány nap alatt valamit. Magam is ellestem jó pár apróságot mások hibáiból, amelyek előnyeit máris ér­zem.- Miben segíthet ez a mos­tani énekóra-sorozat?- Tökéletesebbé teszi a hangképzést, a technikát, útmutatót nyújt a külön­böző hangulatú művek megformálásához. Ez a mi esetünkben még azzal gaz­dagodik, hogy csakis a Banchierivel foglalkozik, délelőtt egyénenként, dél­után pedig a kórus össz­hangzását próbálja meg ja­vítani. Itt nem valami fan­tasztikus, látványos fej­lődést kell várni, hisz együttesünk így is Európa élvonalában van, hanem meg kell alapozni egy hosszú távon sok gyakor­lással elérendő minőségibb hangzást.- Mit érzékelhet majd ebből a nyíregyházi zene­kedvelő közönség?- Egyrészt adunk egy koncertet a képzési fo­lyamat záróakkordjaként, másrészt mi sem vagyunk fukarok, bárki részt vehet a kurzuson kívülálló szem­lélőként a Kodály Zoltán Általános Iskolában. Ha ez sikeres lesz, távolabbi cé­lunk egy szakmai műhely kialakítása itt, a patinás kórushagyományokkal rendelkező Szabolcsban, hogy ne kelljen a fiatal titánoknak méregdrágán Angliába utazniuk egy kis irányadásért. Még két érde­kesség: Alastar szívesen jön hazánkba, hiszen fele­sége erdélyi magyar, amit mi sem bizonyít jobban, hogy sűrű koncertprog­ramjába (előtte és utána is Regensburgban énekel a János passióban) be tud­ta illeszteni ezt a pár na­pot. Gyerünk, játékra fel! Kanda Ferenc (Új Kelet) Új szakaszához érkezett a nyíregyházi fiatalok felké­szülése a Játék határok nél­kül című közkedvelt televí­ziós vetélkedőre. Mint azt korábban már megírtuk, né­hány vállalkozó szellemű, s a kalandokat feltehetően kedvelő ifjú elhatározta, hogy csapatot szervez, s a nem kis összeget jelentő anyagi garanciák felkutatá­sa után nevez a sorozatra. Nos, a nevezési díjat az önkormányzat segítségével előteremtették, egyéb költ­ségeik fedezéséhez azonban némi pénz még hiányzik (elsősorban segítőkész ma­gánszemélyek hozzájárulá­sát vennék nagy köszönettel, a Bessenyei György Tanár­képző Főiskola Alapítvány OTP 11744003-20387679 számú számlaszámra, Játék határok nélkül külön megje­löléssel). A szervezők természetesen minél jobb csapatot szeret­nének összeállítani. Olyat, amely gond nélkül gázol át a várhatóan fondorlatos akadá­lyokon. Várják tehát jó fizi­kumú, ügyes, jó mozgáskész­ségű, ötletgazdag fiúk és lá­nyok jelentkezését, akik kö­zül a március 21-én délután 2 órakor megtartandó váloga­tó versenyen választják ki a még csak inkább elképzelt, mint ismert feladatok megol­dására legrátermettebbeket. Akik kedvet és tehetséget éreznek a részvételhez, vi­gyenek magukkal sportfel­szerelést (tornacipő, nadrág, mez, melegítő stb.), úszónad­rágot, úszósapkát, és készül­jenek kötélmászásra, falmá­szásra, úszófeladatokra és különböző ügyességi próba­tételekre. A válogatóra személyesen kell jelentkezni március 20-án csütörtökön este 8 óráig Né­meth Simonnál, Nyíregyhá­zán, az Ady Endre u. 9. 1/8. szám alatt, vagy Bernáth Zol­tánnál, a főiskola 4-es kollé­giumában, a IV. emeleten. A jelentkezők száz forint neve­zési díjat vigyenek magukkal. Továbbképzés - német példa Kellemes tavaszi napsütésben fogadták a nyíregyházi tanárképző főiskola német nyelvi tanszékén az intéz­mény német vendégeit kétnapos intenzív eszmecseré­re. A németországi kollégáktól a tanártovábbképzésről szereztek ismereteket a nyíregyházi szakemberek. Kozma Ibolya (Új Kelet) A felsőoktatási törvény fehér foltokat hagyott, nem szabá­lyozta a tanártovábbképzés kérdéseit. A főiskola német tan­székének vezetője, dr. Barabás László szeretne mégis a gon­dok, problémák elé menni. Egyelőre a pedagógusok to­vábbképzésének módszereiről mély a csend, ugyanakkor az oktatásban dolgozókat érdek­li, hogyan fejleszthetik tovább tudásukat. Erről tárgyaltak kedden és szerdán a felsőok­tatási intézményben. A főiskola idegen nyelvi tan­székei együttesen szeretnének egy tanártovábbképzési prog­ramot létrehozni. Munkabizott­ságok ülnek össze, s például a német nyelvű képzés kérdései­ben természetesen németországi szakemberek adnak segítséget. Ezért látogatott Helmut Nagel, a calw-i Állami Tanártovább­képző Akadémia igazgatója és dr. Raines Paul, a budapesti Goethe Intézet pedagógiai re­ferense megyeszékhelyünkre. Helmut Nagel már tíz éve vezetője az állami képző inté­zetnek, így bőven vannak ta­pasztalatai.- Az eszmecserének kettős célja van - mondja: - Átadjuk a jó, használható ötleteket, s közben én is átértékelem a rendszer pozitívumait, így kor­rigálni lehet a hibákat. A ma­gyarországi viszonyok másak, mint a mieink, ezért nem lehet egy az egyben átvenni a mi képzési formáinkat. Intézmé­nyünknek több nemzetközi kapcsolata van, különösen Oroszországgal építettünk ki szoros együttműködést. Vala­mennyi ismeretség, közös mun­ka alkalmával adunk és ka­punk is ötleteket, ismereteket. Ez a legjobb üzlet. A mi akadémiánk gyakorla­ta egyedülálló, nincs ehhez hasonló egész Németország­ban. Kísérleti alapon, mintegy húsz hónapja államilag támo­gatott, de magánjellegű inté­zetként dolgozunk. A program az ezredforduló idején ér véget. Az állam szeretné átgondolni, melyek azok a tevékenységek, amiket eddig maga látott el, és önálló vállalkozásban hatéko­nyabban működhetne. Ezért kísérletezünk az akadémián. Már bizonyosak vagyunk ab­ban, hogy kedvező eredmé­nyekkel záijuk a programot. Az állami kötöttségek nem gátol­ják a munkánkat, szabadon dönthetünk tevékenységünk­ről és terveinkről. Teljes mér­tékben kihasználjuk a rendel­kezésre álló eszközöket és az infrastruktúrát, és még bevéte­leket is hozunk. Magyar kol­légáimnak főként a tízéves munkám tapasztalatait igyek­szem átadni, de beszélek a kí­sérleti programról is. A magyar oktatási program egyik legjobb ismerője dr. Raines Paul, aki már nagyon jól beszéli nyelvünket, bár szakmai körökben inkább né­metül tárgyal. Részt vett annak a bizottságnak a munkájában, melyben a magyar oktatási tör­vényt készítették elő.- A rendszerváltás után ösz- szeomlottak a régi, bevált sza­bályok, s valami újat kellett alkotni - foglalta össze. - A kreativitást igénylő munkát nagyon szeretem, s itt nem a régi dolgokat kellett renovál­ni, hanem újat készíteni. A tanártovábbképzést illetően sok homályos folt áll előttünk, de az bizonyos, hogy ennek a képzésnek színvonalasnak kell lennie. Az is világos, hogy vala­kinek fizetnie kell ezeket a kötelező tanfolyamokat, a kérdés az, hogy kinek. Az államnak, a fenntartónak vagy a pedagógus­nak? Reméljük, néhány problé­mát sikerül a nyíregyházi kollé­gákkal közösen megoldani. O lvasom, közben örven- dek, a jövőben szigorú rend lesz a boltok kö­rül. Nem lesz két azonos nevű, kötelező a decens cégtábla, és - ez régi, de megújult szenzá­ció: szigorúan ellenőrzik majd a bolt előtti italo­zást, amit tilt a sza­bály. Ez eddig is így volt, de senki nem törődött vele, a tucatnyi bolt és garázs ABC előtt törzsközönség ala­kult ki, már a haj­nali órákban összeverődtek a nem éppen csendes kis társa­ságok. Napközben is jöttek, váltakoztak, délutánra meg­nőttek a csapatok, este pedig még sötétedés után is ott sö- rözgettek, pálinkázgattak, ki­nek mire futotta. Egy-két slukk a bolt előtt, üveg vissza, új szállítmány ki, újra slukk, szóval ez racionális volt. Sok gyermek a helyszínen tanul­mányozhatta a felnőttek ivási szokásait, no meg a nem válo­gatott szóhasználatot. De mi történt? Miért beszé­lek múlt időben? Ma is így van, mert még most sem el­lenőriz senki. Kinek a dolga? A boltosé? Jó, kiteszi a táblát, hogy az üzlet előtt tilos inni. És aztán mi van? Rendőré? Nincs is belőlük, így ez is il­lúzió. Közterület-ellenőr? Ő se nagyon látszik, meg aztán van más baja, különben is délután lejár a munkaideje, hajnalban pedig ő még alszik. Az állam­polgár? Akinek a mamája tán­cosnő Sanghajban! Mert ugyan normális ember nem kezd a bolt előtti iszogatók- kal. Marad tehát a senki? Elég baj lenne. Közben gondolkodom: Nyír­egyházán is volt olyan sza­bály, hogy egy-egy iskolától, óvodától milyen messze lehet a legközelebbi kocsma. Erről ma nincs szó. Kár. Pedig a sok büfének álcázott, termelői ki­mérésnek nevezett akármi, miniüzlet és pici bár ott sora­kozik városszerte, néha egy is­kola tőszomszéd­ságában. Talán erre is ráirányul újra a figyelem. Ideje volna, hi­szen örökös a pa­naszunk, hogy a gyermekek ilye­nek, olyanok. Hogy ilyenné vagy olyanná válnak, az többek között a kör­nyezeti példákon is múlik. M egtisztul-e a város az utcai ivóktól? Lesz-e rend valóban a bol­tok körül? Megnézi-e valaki, hol van gyermekintézmény és kocsma békés szomszédság­ban? Csak remélhetjük. Mesz- sze még az idő - félek tőle amikor elmondhatjuk, nálunk az utcán pia nuku. Addig is emeljük poharunkat a szigorú rendeletre. Pia nuku? Bürget Lajos jegyzete ______ Ün nepi műsor Új Kelet-információ Régi hagyomány már Nyíregyházán, hogy március 15-én a Petőfi-szobornál kezdődik az ünnepi ren­dezvénysorozat. Kilenc órá­tól koszorúzással egybekö­tött megemlékezést tartanak, ahol a művészeti szakközép- iskolások adnak műsort. A központi megemlékezés színhelye már évtizedek óta a Kossuth tér. Háromnegyed tíztől térzenével fogadják az érkezőket, majd negyed ti­zenegykor á Himnusz hang­jaival kezdődik az ünnep­ség. Az Arany János Gimná­zium műsorában közremű­ködik a Nyírség Táncegyüt­tes, a Csűrdöngölő Népi Ze­nekar és Buda Adám ének­művész. Utána Felbermann Endre alpolgármester mond ünnepi beszédet. Szokás szerint nemzeti ünnepünkön adják át a Nyír­egyháza Díszpolgára címe­ket is. A rendezvény hivata­los része a Szózat hangjai­val és koszorúzással zárni. Azok a szervezetek, amelyek a szobroknál a kegyelet ko­szorúit kívánják elhelyezni, szándékukat a polgármeste­ri hivatal 414-155/346-os te­lefonszámán jelezzék. A déli harangszót köve­tően a Dongó és a Zenith együttes szórakoztatja a gye­rekeket, majd görög tánc­házba invitálják az érdek­lődőket. Nyíregyházi amatőr művészeti csoportok ünne­pi táncjátékkal tisztelegnek nemzeti ünnepünk előtt a városi művelődési központ­ban. Este a Bujtosi Szabadidő Csarnokban a 10 éves ZIG Singers énekegyüttes tagjai adnak jubileumi koncertet. Még nem tudni, meny­nyire fogadja kegyeibe az időjárás az ünnepelni vá­gyókat, de rossz idő esetén a hivatalos ünnepi és a szóra­koztató szabadtéri progra­moknak a VMK hangver­seny- és kamaraterme ad ott­hont. Példa volt! Sokan ismerték és tisztel­ték a nyíregyházi Barkó Lászlót, ak( hosszú időn át a Centrum Aruház méteráru osztályán, majd a Síp utcai bútorüzletben dolgozott. Az egyik utolsó igazi „úri” kereskedő volt, mintája, példája annak, hogyan kell kiszolgálni a vásárlót. Vé­rében volt a szakma, ha kel­lett, levette a huszadik, vagy a huszonegyedik vég vász­nat is a polcról, amikor a kuncsaft úgy kívánta, és eközben mindig mosolygós és udvarias volt, s nála min­dig a vevőnek volt igaza. Egy átmenetileg felszámolt polgári világ értékrendjét igyekezett átmenteni, ami­kor tudását továbbadta ta­nítványainak. Mélységesen vallásos miliőben élt családjával, fe­leségével, aki önfel áldozó- an ápolta halálos ágyában, s két gyermekével, akik hu­mán hivatást, pedagógiai pályát választottak. Hozzá­tartozói, ismerősei március 13-án, csütörtökön délelőtt 10 órakor kísérik utolsó út­jára a nyíregyházi Északi temetőben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom