Új Kelet, 1997. március (4. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-12 / 60. szám
Nyíregyháza 1997. március 12., szerda A kurzus mindenkié A Banchieri nyughatatlan együttes. Még ki sem pihenhették a Filharmónia bérletsorozat megyei koncertturnéját (7 nap, 21 előadás, 800 km, 6000 ember), máris hajtja őket a vágy, hogy még tökéletesebbek legyenek. Ehhez érkezett a segítség tegnap -Angliából. Tudósítónktól- A történet 1994-ben kezdődött, amikor Tolo- sában megnyertünk egy versenyt - vág bele Szilágyi Szilárd, az énekteam „szóvivője”. - Egy ottani zsűritag, Timothy Brown, aki mellesleg a világhírű szigetországi King’s College- ben tanít, úgy vélte, mindenképpen érdemes foglalkoznia velünk egy mesternek. Hosszú hónapok ritka levélváltásainak eredményeként Grayston Ives, a King’s Singers volt tenorja bele is egyezett, ám ’96 őszén érkezett a hír, hogy Alastar Thomson, a híres angliai társaság extagja kurzust tart Budapesten, így aztán egyszerűbb volt őt megkeresni, aki a referenciáink alapján bólintott az ügyre.- A fővárosban milyen tapasztalatokat szereztél?- Ott még csak passzív szereplő voltam, ami azt jelenti, hogy konkrétan nem foglalkozott velem a tanár, de megtekinthettem néhány órát. Az rögtön látszott, tudja, hogyan lehet a teljesen különböző emberekkel dolgozni. Szinte reménytelennek látszó esetekből is kihozott a néhány nap alatt valamit. Magam is ellestem jó pár apróságot mások hibáiból, amelyek előnyeit máris érzem.- Miben segíthet ez a mostani énekóra-sorozat?- Tökéletesebbé teszi a hangképzést, a technikát, útmutatót nyújt a különböző hangulatú művek megformálásához. Ez a mi esetünkben még azzal gazdagodik, hogy csakis a Banchierivel foglalkozik, délelőtt egyénenként, délután pedig a kórus összhangzását próbálja meg javítani. Itt nem valami fantasztikus, látványos fejlődést kell várni, hisz együttesünk így is Európa élvonalában van, hanem meg kell alapozni egy hosszú távon sok gyakorlással elérendő minőségibb hangzást.- Mit érzékelhet majd ebből a nyíregyházi zenekedvelő közönség?- Egyrészt adunk egy koncertet a képzési folyamat záróakkordjaként, másrészt mi sem vagyunk fukarok, bárki részt vehet a kurzuson kívülálló szemlélőként a Kodály Zoltán Általános Iskolában. Ha ez sikeres lesz, távolabbi célunk egy szakmai műhely kialakítása itt, a patinás kórushagyományokkal rendelkező Szabolcsban, hogy ne kelljen a fiatal titánoknak méregdrágán Angliába utazniuk egy kis irányadásért. Még két érdekesség: Alastar szívesen jön hazánkba, hiszen felesége erdélyi magyar, amit mi sem bizonyít jobban, hogy sűrű koncertprogramjába (előtte és utána is Regensburgban énekel a János passióban) be tudta illeszteni ezt a pár napot. Gyerünk, játékra fel! Kanda Ferenc (Új Kelet) Új szakaszához érkezett a nyíregyházi fiatalok felkészülése a Játék határok nélkül című közkedvelt televíziós vetélkedőre. Mint azt korábban már megírtuk, néhány vállalkozó szellemű, s a kalandokat feltehetően kedvelő ifjú elhatározta, hogy csapatot szervez, s a nem kis összeget jelentő anyagi garanciák felkutatása után nevez a sorozatra. Nos, a nevezési díjat az önkormányzat segítségével előteremtették, egyéb költségeik fedezéséhez azonban némi pénz még hiányzik (elsősorban segítőkész magánszemélyek hozzájárulását vennék nagy köszönettel, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola Alapítvány OTP 11744003-20387679 számú számlaszámra, Játék határok nélkül külön megjelöléssel). A szervezők természetesen minél jobb csapatot szeretnének összeállítani. Olyat, amely gond nélkül gázol át a várhatóan fondorlatos akadályokon. Várják tehát jó fizikumú, ügyes, jó mozgáskészségű, ötletgazdag fiúk és lányok jelentkezését, akik közül a március 21-én délután 2 órakor megtartandó válogató versenyen választják ki a még csak inkább elképzelt, mint ismert feladatok megoldására legrátermettebbeket. Akik kedvet és tehetséget éreznek a részvételhez, vigyenek magukkal sportfelszerelést (tornacipő, nadrág, mez, melegítő stb.), úszónadrágot, úszósapkát, és készüljenek kötélmászásra, falmászásra, úszófeladatokra és különböző ügyességi próbatételekre. A válogatóra személyesen kell jelentkezni március 20-án csütörtökön este 8 óráig Németh Simonnál, Nyíregyházán, az Ady Endre u. 9. 1/8. szám alatt, vagy Bernáth Zoltánnál, a főiskola 4-es kollégiumában, a IV. emeleten. A jelentkezők száz forint nevezési díjat vigyenek magukkal. Továbbképzés - német példa Kellemes tavaszi napsütésben fogadták a nyíregyházi tanárképző főiskola német nyelvi tanszékén az intézmény német vendégeit kétnapos intenzív eszmecserére. A németországi kollégáktól a tanártovábbképzésről szereztek ismereteket a nyíregyházi szakemberek. Kozma Ibolya (Új Kelet) A felsőoktatási törvény fehér foltokat hagyott, nem szabályozta a tanártovábbképzés kérdéseit. A főiskola német tanszékének vezetője, dr. Barabás László szeretne mégis a gondok, problémák elé menni. Egyelőre a pedagógusok továbbképzésének módszereiről mély a csend, ugyanakkor az oktatásban dolgozókat érdekli, hogyan fejleszthetik tovább tudásukat. Erről tárgyaltak kedden és szerdán a felsőoktatási intézményben. A főiskola idegen nyelvi tanszékei együttesen szeretnének egy tanártovábbképzési programot létrehozni. Munkabizottságok ülnek össze, s például a német nyelvű képzés kérdéseiben természetesen németországi szakemberek adnak segítséget. Ezért látogatott Helmut Nagel, a calw-i Állami Tanártovábbképző Akadémia igazgatója és dr. Raines Paul, a budapesti Goethe Intézet pedagógiai referense megyeszékhelyünkre. Helmut Nagel már tíz éve vezetője az állami képző intézetnek, így bőven vannak tapasztalatai.- Az eszmecserének kettős célja van - mondja: - Átadjuk a jó, használható ötleteket, s közben én is átértékelem a rendszer pozitívumait, így korrigálni lehet a hibákat. A magyarországi viszonyok másak, mint a mieink, ezért nem lehet egy az egyben átvenni a mi képzési formáinkat. Intézményünknek több nemzetközi kapcsolata van, különösen Oroszországgal építettünk ki szoros együttműködést. Valamennyi ismeretség, közös munka alkalmával adunk és kapunk is ötleteket, ismereteket. Ez a legjobb üzlet. A mi akadémiánk gyakorlata egyedülálló, nincs ehhez hasonló egész Németországban. Kísérleti alapon, mintegy húsz hónapja államilag támogatott, de magánjellegű intézetként dolgozunk. A program az ezredforduló idején ér véget. Az állam szeretné átgondolni, melyek azok a tevékenységek, amiket eddig maga látott el, és önálló vállalkozásban hatékonyabban működhetne. Ezért kísérletezünk az akadémián. Már bizonyosak vagyunk abban, hogy kedvező eredményekkel záijuk a programot. Az állami kötöttségek nem gátolják a munkánkat, szabadon dönthetünk tevékenységünkről és terveinkről. Teljes mértékben kihasználjuk a rendelkezésre álló eszközöket és az infrastruktúrát, és még bevételeket is hozunk. Magyar kollégáimnak főként a tízéves munkám tapasztalatait igyekszem átadni, de beszélek a kísérleti programról is. A magyar oktatási program egyik legjobb ismerője dr. Raines Paul, aki már nagyon jól beszéli nyelvünket, bár szakmai körökben inkább németül tárgyal. Részt vett annak a bizottságnak a munkájában, melyben a magyar oktatási törvényt készítették elő.- A rendszerváltás után ösz- szeomlottak a régi, bevált szabályok, s valami újat kellett alkotni - foglalta össze. - A kreativitást igénylő munkát nagyon szeretem, s itt nem a régi dolgokat kellett renoválni, hanem újat készíteni. A tanártovábbképzést illetően sok homályos folt áll előttünk, de az bizonyos, hogy ennek a képzésnek színvonalasnak kell lennie. Az is világos, hogy valakinek fizetnie kell ezeket a kötelező tanfolyamokat, a kérdés az, hogy kinek. Az államnak, a fenntartónak vagy a pedagógusnak? Reméljük, néhány problémát sikerül a nyíregyházi kollégákkal közösen megoldani. O lvasom, közben örven- dek, a jövőben szigorú rend lesz a boltok körül. Nem lesz két azonos nevű, kötelező a decens cégtábla, és - ez régi, de megújult szenzáció: szigorúan ellenőrzik majd a bolt előtti italozást, amit tilt a szabály. Ez eddig is így volt, de senki nem törődött vele, a tucatnyi bolt és garázs ABC előtt törzsközönség alakult ki, már a hajnali órákban összeverődtek a nem éppen csendes kis társaságok. Napközben is jöttek, váltakoztak, délutánra megnőttek a csapatok, este pedig még sötétedés után is ott sö- rözgettek, pálinkázgattak, kinek mire futotta. Egy-két slukk a bolt előtt, üveg vissza, új szállítmány ki, újra slukk, szóval ez racionális volt. Sok gyermek a helyszínen tanulmányozhatta a felnőttek ivási szokásait, no meg a nem válogatott szóhasználatot. De mi történt? Miért beszélek múlt időben? Ma is így van, mert még most sem ellenőriz senki. Kinek a dolga? A boltosé? Jó, kiteszi a táblát, hogy az üzlet előtt tilos inni. És aztán mi van? Rendőré? Nincs is belőlük, így ez is illúzió. Közterület-ellenőr? Ő se nagyon látszik, meg aztán van más baja, különben is délután lejár a munkaideje, hajnalban pedig ő még alszik. Az állampolgár? Akinek a mamája táncosnő Sanghajban! Mert ugyan normális ember nem kezd a bolt előtti iszogatók- kal. Marad tehát a senki? Elég baj lenne. Közben gondolkodom: Nyíregyházán is volt olyan szabály, hogy egy-egy iskolától, óvodától milyen messze lehet a legközelebbi kocsma. Erről ma nincs szó. Kár. Pedig a sok büfének álcázott, termelői kimérésnek nevezett akármi, miniüzlet és pici bár ott sorakozik városszerte, néha egy iskola tőszomszédságában. Talán erre is ráirányul újra a figyelem. Ideje volna, hiszen örökös a panaszunk, hogy a gyermekek ilyenek, olyanok. Hogy ilyenné vagy olyanná válnak, az többek között a környezeti példákon is múlik. M egtisztul-e a város az utcai ivóktól? Lesz-e rend valóban a boltok körül? Megnézi-e valaki, hol van gyermekintézmény és kocsma békés szomszédságban? Csak remélhetjük. Mesz- sze még az idő - félek tőle amikor elmondhatjuk, nálunk az utcán pia nuku. Addig is emeljük poharunkat a szigorú rendeletre. Pia nuku? Bürget Lajos jegyzete ______ Ün nepi műsor Új Kelet-információ Régi hagyomány már Nyíregyházán, hogy március 15-én a Petőfi-szobornál kezdődik az ünnepi rendezvénysorozat. Kilenc órától koszorúzással egybekötött megemlékezést tartanak, ahol a művészeti szakközép- iskolások adnak műsort. A központi megemlékezés színhelye már évtizedek óta a Kossuth tér. Háromnegyed tíztől térzenével fogadják az érkezőket, majd negyed tizenegykor á Himnusz hangjaival kezdődik az ünnepség. Az Arany János Gimnázium műsorában közreműködik a Nyírség Táncegyüttes, a Csűrdöngölő Népi Zenekar és Buda Adám énekművész. Utána Felbermann Endre alpolgármester mond ünnepi beszédet. Szokás szerint nemzeti ünnepünkön adják át a Nyíregyháza Díszpolgára címeket is. A rendezvény hivatalos része a Szózat hangjaival és koszorúzással zárni. Azok a szervezetek, amelyek a szobroknál a kegyelet koszorúit kívánják elhelyezni, szándékukat a polgármesteri hivatal 414-155/346-os telefonszámán jelezzék. A déli harangszót követően a Dongó és a Zenith együttes szórakoztatja a gyerekeket, majd görög táncházba invitálják az érdeklődőket. Nyíregyházi amatőr művészeti csoportok ünnepi táncjátékkal tisztelegnek nemzeti ünnepünk előtt a városi művelődési központban. Este a Bujtosi Szabadidő Csarnokban a 10 éves ZIG Singers énekegyüttes tagjai adnak jubileumi koncertet. Még nem tudni, menynyire fogadja kegyeibe az időjárás az ünnepelni vágyókat, de rossz idő esetén a hivatalos ünnepi és a szórakoztató szabadtéri programoknak a VMK hangverseny- és kamaraterme ad otthont. Példa volt! Sokan ismerték és tisztelték a nyíregyházi Barkó Lászlót, ak( hosszú időn át a Centrum Aruház méteráru osztályán, majd a Síp utcai bútorüzletben dolgozott. Az egyik utolsó igazi „úri” kereskedő volt, mintája, példája annak, hogyan kell kiszolgálni a vásárlót. Vérében volt a szakma, ha kellett, levette a huszadik, vagy a huszonegyedik vég vásznat is a polcról, amikor a kuncsaft úgy kívánta, és eközben mindig mosolygós és udvarias volt, s nála mindig a vevőnek volt igaza. Egy átmenetileg felszámolt polgári világ értékrendjét igyekezett átmenteni, amikor tudását továbbadta tanítványainak. Mélységesen vallásos miliőben élt családjával, feleségével, aki önfel áldozó- an ápolta halálos ágyában, s két gyermekével, akik humán hivatást, pedagógiai pályát választottak. Hozzátartozói, ismerősei március 13-án, csütörtökön délelőtt 10 órakor kísérik utolsó útjára a nyíregyházi Északi temetőben.
