Új Kelet, 1997. március (4. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-05 / 54. szám
1 1997. március 5., szerda Interjú A bizalommal nem lehet visszaélni Készülni kell a jövőre „Szeretem a kemény kihívásokat” Lakatos András az elmúlt hét történéseiről Ünnepeltek a gazdák szombaton Kemecsén. A hagyományos borversenyen nagyszerű műsor és ínycsiklandozó falatok várták az összejövetel résztvevőit. A közéleti fórum vendége volt Sipos Kund /Cöföny református esperes is, aki a Magyarok Világszövetsége munkáját ismertette a szép számmal összegyűlt lakosoknak. Részt vett a fórumon Lakatos András, a térség ország- gyűlési képviselője, akitől rövid véleményt kértünk az elmúlt hét két, egész országot érintő problémájáról, a gazdálkodók tüntetéséről és a Postabank körül kialakult helyzetről. Berki Antal (Új Kelet)- Óvatosan kell bánni ezekkel a kérdésekkel. Amikor a Bokros-csomag elfogadására kényszerültünk, az ország gazdasága mélyponton volt. Piacokat vesztettünk, amiket nagy valószínűséggel nem fogunk tudni visszaszerezni. Helyünket már régen elfoglalták mások, és a gazdaság teljesítőképessége sem biztatott a közelj fellendülésre. Az az áldozat, amit népünk az utóbbi időkben hozott, minden tiszteletet megérdemel. Ma már reménykedhetünk abban, hogy szépen lassan elmozdulunk a holtpontról: a gazdaság teljesítménye az utóbbi évek csökkenése, stagnálása után, ha nem is látványosan, de növekedik. Ezért nevezem én sajnálatosnak az útelzárásokat, mert ezek az események meghiúsíthatják az eddigi eredményeket. A kormány a lehetőségeihez képest nagyvonalúan kezelte a gazdák követeléseit, és remény van arra, hogy megegyezés születik a konfliktusban. Ami a Postabank-ügyet illeti, nem sokkal többet tudok az átlagpolgárnál. Az biztos, hogy a tömeghisztéria villámgyorsan terjedt el, és a mi sérülékeny gazdasági életünket egy ilyen bankpánik képes teljesen szétrombolni. A Postabank nincs csődben, de tönkre lehet tenni. Ha a lakosság a több mint kétszázmilliárdos betétet egyszerre próbálja kivonni a bankból, annak beláthatatlan következményei lehetnek. Az állam a bank mellett áll, de a készpénzállomány véges volta miatt nehéz helyzetbe kerülhet az intézmény. Bízom benne, az emberek előbb- utóbb rájönnek; valaki, vagy valakik rútul visszaéltek bizalmukkal, ami azért súlyos dolog, mert jelenkori társadalmunk egyik legnagyobb problémája a bizalomvesztés. Hitellehetőség a kisvállalkozóknak MTI ______________ A hazai pénzintézetek, a minisztériumok által elkülönített alapok, valamint a különböző külföldi programok számos kedvezményes hitel-, illetve támogatási lehetőséget kínálnak a vállalkozások számára. Ezek egy része kihasználatlan marad, miközben a vállalkozások túlnyomozó többsége súlyos tőkehiánnyal küszködik. A rendelkezésre álló lehetőségek kihasználását sok esetben az információk hiánya akadályozza. Ebben kívánt segítséget nyújtani a Magyar Munkaadói Szövetség Honnan, hogyan, menynyiért juthat vállalkozása hitelhez és támogatáshoz 1997-ben? címet viselő rendezvénysorozata. Apatini Kornélné, a Hitelgarancia Rt. elnök vezér- igazgatója az MTI-Press kérdésére válaszolva kifejtette: a négy éve munkálkodó intézmény ez év januárjától a díjkedvezmények mellett készfizető kezességet is vállal azokhoz a beruházási hitelekhez, amelyek kamattámogatásra jogosultak. A kedvezmény mértéke 25 százalék (az egy éven túli hitelekre). A garancia-díjkedvezmény igénybe vétele a vállalkozó számára nem jelent külön teendőt. A kamattámogatás igénylését ugyanis a pénzintézetnek minden esetben fel kell tüntetnie a készfizető kezességvállalási kérelmen, amit az rt. 15 napon belül el is bírál. Az elnöknő hozzátette: a hitelgaranciát bármely Magyarországon bejegyzett kis- és középvállalkozás igénybe vehet. Az egyetlen kikötést a (főállásban) foglalkoztatottak létszáma jelenti, amely az igénylés időpontjában nem haladhatja meg a 300 főt. Ez a kitétel azt a célt hivatott szolgálni, hogy valóban a rászorultak kapjanak segítséget. Néha elcsodálkozom azon, akadnak emberek, akik még ma is hisznek abban, hogy lehetséges tiszta szívvel, tiszta lélekkel, őszinte jó szándékkal politizálni. Ezt a „szakmát” új demokráciánk létezése óta sok minden lejáratta, s sokak szemében vált hiteltelenné. Éppen ezért kevesen vannak, akik rendületlenül hisznek abban, hogy a politikusi Kézy Béla (Új Kelet)- Mit kell tudnunk Önről?- Semmi különleges nincs az életemben, hacsak az nem, hogy úgy érzem, céltudatos ember vagyok, aki szereti a kemény kihívásokat. Ez bizonyára abból adódik, hogy apám hivatásos katona volt, fegyelmet és kitartást követelt a gyerekeitől. Természetes, hogy mint fiatalt feszített ez a világ, szerettem volna kitömi belőle, szerettem volna mielőbb önálló lenni. Ezért hát hamar elkerültem otthonról, tizenhat éves koromban már kőműves mellett dolgoztam. Azt mondtam: nekem sokkal hamarabb lesz mindenem, mint az apámnak. Ez így is lett, de arra is rádöbbentem, hogy mégiscsak apámnak volt igaza, amikor olyan kemény követelményeket állított elém. Sokszor ma is úgy érzem, ezeknek kívánok megfelelni, amikor keresem az újabb kihívásokat.- Ön már a rendszerváltás kezdetén vállalkozni kezdett...- Kereskedtem. Úgy gondoltam, a jövedelmet nem felélni kell - ma is ez az elvem -, hanem a vállalkozásba vissza kell forgatni. Komolyan hittem abban, hogy ennek a megyének a legnagyobb előnye a határok közelsége, ezért Románia és Ukrajna felé nyitottam. Nem volt szerencsés lépés. Túl hiszékeny voltam, s ez a padlóra küldött. De hát ahogy mondani szokás, a padló arra való, hogy felálljunk róla. Ebben segített apám példája.- Én úgy tudom, hogy egy olyan céget kezdett el abban az időben menedzselni, amelyik szintén padlón volt.- A Gávavencsellői Vegyesipari Szövetkezetnek jó piaca volt az egykori Szovjetunió. Amikor az szétesett, egy pillanat alatt eltűnt a piac, eltűnt a munkalehetőség. Ide hívtak elnöknek.- Azt mondta, szereti a kihívásokat. Ez viszont már majdnem mazochizmus.- Azért nem annyira. Nem könnyű, de nem is lehetetlen. Egyébként nem is mindig az a legnehezebb, hogy forrásokat, munkát, támogatást szerezzünk egy cégnek. Az emberekkel megértetni, hogy vége a biztonságos, kényelmes világnak, hogy sokkal több áldozatra van szükség... nos, ez az igazi kihívás. S amikor már minden stabilizálódni látszik, amikor egy kicsit pozitívvá válnak a dolgok, akkor még mindig tönkreteheti az egészet egy tb-ren- delet, egy vámszabály. Hiszen ahol nem tartalékokat kép- zünk, ahol napi gond a forgóeszközök megszerzése, ahol nincs fedezet fejlesztésre, ahol alig termelhetők ki a bérek, ott egy kis többletkiadás is felboríthatja az egyensúlyt, és lehet mindent kezdeni elölről. És ezt igen nehezen értik meg az emberek.- Ez nem elég feladat Önnek? Azt hallom, évek óta van egy alapítványa, most szervezi a másikat, s ezek segítségével jelentős pénzeket fordít karitatív célokra. Miért?- Polgári gondolkodásúnak vallom magam. Azt gondolom, hogy a modem polgárnak elemi kötelessége a szolidaritás. Ha nekem van elegendő, akkor segítenem kell másokon. Szeretem a polgári jólétet, de nem akarok hatalmas vagyont felhalmozni. Ha tehát egy kis feleslegem van, azzal segíteni szeretnék másokon. Ezt már a múlt rendszerben is így gondoltam. Most annyi a különbség, hogy talán jobban van rá lehetőségem. Nekem egy jó autó, egy kellemesen berendezett, kényelmes lakás és valamennyi tartalék elegendő. Ha többet sikerül keresnem, azt közcélokra szeretném fordítani.- Ön két éve aktívan politizál. Annyira vallásos, hogy éppen a kereszténydemokratákat választotta?- A kereszténydemokrácia nem csak és nem is elsősorban vallásosságot jelent. Természetesen istenhívő vagyok, de azt gondolom, hogy elsősorban a keresztény értékrend elfogadása az, ami ehhez a párthoz hozott. Például mint említettem, nagyon erős bennem az a szándék, hogy másokon segíteni tudjak.- Erről a pártról a közelmúltban elég sok rossz hírt lehetett hallani. Ha fogalmazhatok úgy, a vezetők személyi torzsalkodásáról híresült el mostanában. Egy ideje pedig Vállalkozó nők Bürget Lajos jegyzete A Magyarországon nagy sikerrel tevékenykedő amerikai alapítvány, a SEED a közelmúltban könyv formájában is megjelentette azt a tanulmányt, amely a hazánkban tevékenykedő női vállalkozók helyzetét tárta fel. Nem bocsátkozom a tanulmány taglalásába, csak egy-két gondolat erejéig a vizsgálódásába. Igen fontos megállapítás, hogy a női vállalkozók megbízhatóbbak, mint a férfiak, jó adósok, jó fizetők, pontosak, kitartók, kiegyensúlyozottak, lényegre törőbbek. Ugyanakkor számos hátránnyal is küzdenek, hiszen a legtöbben magasabb iskolai végzettségük ellenére valamilyen alkalmazotti státusból kerültek át a vállalkozói szférába, ezért viszonylag kevés tapasztalatuk van az önálló döntés terén, nehezebben vállalják a döntési felelősséget. Kiderült az is; nem mindig előny a női mivolt, az, hogy valaki csinos, tetszetős, kevés. Mert mosolyogni még nem tudnak kellően, ők elhiszik, hogy az áru önmagát is eladja, holott ez nem így van, az árut el kell adni. De lehet, hogy a mosoly- talanságnak oka is van. A tanulmányból kiderül, hogy a családi munkamegosztásban semmilyen lényeges változás nem történt. A vállalkozó nő változatlanul háziasszony, anya, szerető, takarítónő, beszerző - függetlenül attól, hogy esetenként ő a legnagyobb kereső a családban. Nem véletlen, hogy a megkérdezett nők több mint egynegyede válaszolta azt: sokkal idegesebb, mint korábban, kevesebb a szabad ideje, állandóan feszült. Sajnos, az ősi családmodell nehezen változik, idő kell, míg akceptálják, hogy a nő státusa változik. Tegyük hozzá, hogy a férfiak és a nők ezenközben egyformán szenvednek a nem éppen vállalkozásbarát környezettől, politikától, a megkérdezettek 30 százaléka a vásárlóerő csökkenésével számol és így tovább. Tehát nincs kivételezett helyzetben a női vállalkozó, aki pedig ezzel az új formával újabb lehetőséget kapott ahhoz, hogy megvalósítsa önmagát, s a sok kinyilatkoztatott emancipáció után valós pozíciót kapjon a társadalmon belül. Egy biztos: a női vállalkozók színre lépése igen fontos tényező, elsősorban a társadalmi életben. Számuk növekedése adódik abból is, hogy sokan kényszerből vállalkoznak. De - ezt a tanulmány is igazolja - egyre többen találják meg ebben az életformában a kibontakozás lehetőségét, mind többen vélik úgy, hogy ez az érvényesülés új útja, az anyagi biztonság megteremtésének ugyan nem kockázatmentes, de jól járható útja. Szurkolok a női vállalkozóknak, akik biztos, hogy a vállalkozás moráljára is hatni fognak. munka szolgálat, az emberek szolgálata. Ezért vállalják ezt a munkát, még akkor is, ha az a párt, amelyben tevékenykedni kezdtek, napjainkban nincs a legjobb passzban, ha belharcok és viták nehezítik a valódi politikai munkát. Erről beszélgettünk Molnár Ferenccel, a Kereszténydemokrata Néppárt megyei alelnökével. nagy a csönd a pártnál.- Ha végignézi a magyar politikai palettát, ezen így vagy úgy, előbb vagy utóbb minden párt keresztülesett, mi több, az MDF például többször is. Gondolok arra, hogy az előző kormányzási időszakban Csurka Ist- vánék, később pedig Szabó Ivánék váltak ki. Az SZDSZ-nél volt a Tölgyesi-féle eset, a kisgazdáknál a harminchatok, a Fideszből elment Fodor, és az MSZP egységét sem könnyű fenntartani. A demokráciában nem szokatlan, hogy egy pártban viták folynak, ——_ a magunkfajta újrakezdő demokráciáknál pedig ez még gyakoribb.- Ön kinek az oldalán áll?- A párt megmaradásának oldalán, vagy ha így pontosabb a keresztánydemokrácia oldalán. Bármennyire is felkészült, gazdaságilag pedig különösen tájékozott ember Latorcai János, és én bármenynyire is tisztelem őt, azt gondolom, neki is el kell fogadni, hogy a jelentős többség Giczy György oldalán áll. Én azt remélem, hogy nemsokára megnyugszanak a kedélyek és a két vezető újra együtt fog dolgozni.-Túl sok a botrány mostanában. Mi lesz a választások után?- Távol áll tőlem, hogy a kormány intézkedéseit mindössze azért bíráljam, mert ellenzékben vagyunk, és bármit mond a kormány, nekünk az ellenkezőjét kell mondani. Azt azonban talán még a kormánypártokon belül is sokan gondolják - ha nem is mondják hogy a kabinet enyhén szólva nem áll hivatása magaslatán. Ennyi baklövést, ezt a kapkodást nem lehet sem a külső, sem a belső helyzetre kenni, vagy a felelősséget az ország előző kormányára, mi több, kormányaira hárítani. Még ma sem gondolom, hogy idő előtt kellene választani, de a választás után szerintem változni fog a vezető erő. A választásokig pedig nekünk készülni kell a jövőre. Erre az időre nekünk is szükségünk van annak érdekében, hogy végre valóban az állampolgárok érdekei érvényesülhessenek ebben az országban. Ezt a felkészülési időt én arra is szeretném felhasználni - mivel nagyon kötődöm ehhez a megyéhez hogy végiggondoljam: mit kell tennem, tennünk azért, hogy Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megye gazdasága végre megerősödhessen, és az emberek egzisztenciális biztonságban élhesse-
