Új Kelet, 1997. március (4. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-05 / 54. szám

1 1997. március 5., szerda Interjú A bizalommal nem lehet visszaélni Készülni kell a jövőre „Szeretem a kemény kihívásokat” Lakatos András az elmúlt hét történéseiről Ünnepeltek a gazdák szombaton Kemecsén. A hagyományos borverse­nyen nagyszerű műsor és ínycsiklandozó fala­tok várták az összejöve­tel résztvevőit. A közéle­ti fórum vendége volt Sipos Kund /Cöföny refor­mátus esperes is, aki a Magyarok Világszövetsé­ge munkáját ismertette a szép számmal össze­gyűlt lakosoknak. Részt vett a fórumon Lakatos András, a térség ország- gyűlési képviselője, aki­től rövid véleményt kér­tünk az elmúlt hét két, egész országot érintő problémájáról, a gazdál­kodók tüntetéséről és a Postabank körül kialakult helyzetről. Berki Antal (Új Kelet)- Óvatosan kell bánni ezekkel a kérdésekkel. Ami­kor a Bokros-csomag elfo­gadására kényszerültünk, az ország gazdasága mély­ponton volt. Piacokat vesz­tettünk, amiket nagy való­színűséggel nem fogunk tudni visszaszerezni. He­lyünket már régen elfoglal­ták mások, és a gazdaság teljesítőképessége sem biz­tatott a közelj fellendülés­re. Az az áldozat, amit né­pünk az utóbbi időkben hozott, minden tiszteletet megérdemel. Ma már re­ménykedhetünk abban, hogy szépen lassan elmoz­dulunk a holtpontról: a gazdaság teljesítménye az utóbbi évek csökkenése, stagnálása után, ha nem is látványosan, de növekedik. Ezért nevezem én sajnála­tosnak az útelzárásokat, mert ezek az események meghiúsíthatják az eddigi eredményeket. A kormány a lehetőségeihez képest nagyvonalúan kezelte a gazdák követeléseit, és re­mény van arra, hogy meg­egyezés születik a kon­fliktusban. Ami a Postabank-ügyet illeti, nem sokkal többet tu­dok az átlagpolgárnál. Az biztos, hogy a tömeghiszté­ria villámgyorsan terjedt el, és a mi sérülékeny gazda­sági életünket egy ilyen bankpánik képes teljesen szétrombolni. A Postabank nincs csődben, de tönkre le­het tenni. Ha a lakosság a több mint kétszázmilliárdos betétet egyszerre próbálja kivonni a bankból, annak beláthatatlan következmé­nyei lehetnek. Az állam a bank mellett áll, de a kész­pénzállomány véges volta miatt nehéz helyzetbe ke­rülhet az intézmény. Bízom benne, az emberek előbb- utóbb rájönnek; valaki, vagy valakik rútul visszaéltek bi­zalmukkal, ami azért súlyos dolog, mert jelenkori társa­dalmunk egyik legnagyobb problémája a bizalomvesz­tés. Hitellehetőség a kisvállalkozóknak MTI ______________ A hazai pénzintézetek, a minisztériumok által elkü­lönített alapok, valamint a különböző külföldi progra­mok számos kedvezményes hitel-, illetve támogatási lehetőséget kínálnak a vál­lalkozások számára. Ezek egy része kihasználatlan marad, miközben a vállalko­zások túlnyomozó többsége súlyos tőkehiánnyal küsz­ködik. A rendelkezésre álló lehetőségek kihasználását sok esetben az információk hiánya akadályozza. Ebben kívánt segítséget nyújtani a Magyar Munkaadói Szövet­ség Honnan, hogyan, meny­nyiért juthat vállalkozása hitelhez és támogatáshoz 1997-ben? címet viselő ren­dezvénysorozata. Apatini Kornélné, a Hi­telgarancia Rt. elnök vezér- igazgatója az MTI-Press kérdésére válaszolva kifej­tette: a négy éve munkál­kodó intézmény ez év janu­árjától a díjkedvezmények mellett készfizető kezessé­get is vállal azokhoz a be­ruházási hitelekhez, ame­lyek kamattámogatásra jo­gosultak. A kedvezmény mértéke 25 százalék (az egy éven túli hitelekre). A garan­cia-díjkedvezmény igénybe vétele a vállalkozó számá­ra nem jelent külön teendőt. A kamattámogatás igénylé­sét ugyanis a pénzintézet­nek minden esetben fel kell tüntetnie a készfizető ke­zességvállalási kérelmen, amit az rt. 15 napon belül el is bírál. Az elnöknő hoz­zátette: a hitelgaranciát bár­mely Magyarországon be­jegyzett kis- és középvál­lalkozás igénybe vehet. Az egyetlen kikötést a (fő­állásban) foglalkoztatottak létszáma jelenti, amely az igénylés időpontjában nem haladhatja meg a 300 főt. Ez a kitétel azt a célt hiva­tott szolgálni, hogy való­ban a rászorultak kapjanak segítséget. Néha elcsodálkozom azon, akadnak em­berek, akik még ma is hisznek abban, hogy lehetséges tiszta szívvel, tiszta lé­lekkel, őszinte jó szándékkal politizál­ni. Ezt a „szakmát” új demokráciánk lé­tezése óta sok minden lejáratta, s so­kak szemében vált hiteltelenné. Éppen ezért kevesen vannak, akik rendületle­nül hisznek abban, hogy a politikusi Kézy Béla (Új Kelet)- Mit kell tudnunk Önről?- Semmi különleges nincs az életemben, ha­csak az nem, hogy úgy érzem, céltudatos ember vagyok, aki szereti a kemény kihívásokat. Ez bizonyára abból adódik, hogy apám hivatásos katona volt, fegyelmet és kitartást követelt a gyerekeitől. Természe­tes, hogy mint fiatalt feszített ez a világ, sze­rettem volna kitömi be­lőle, szerettem volna mielőbb önálló lenni. Ezért hát hamar elkerül­tem otthonról, tizenhat éves koromban már kő­műves mellett dolgoz­tam. Azt mondtam: ne­kem sokkal hamarabb lesz mindenem, mint az apámnak. Ez így is lett, de arra is rádöbben­tem, hogy mégiscsak apámnak volt igaza, amikor olyan ke­mény követelményeket állí­tott elém. Sokszor ma is úgy érzem, ezeknek kívánok meg­felelni, amikor keresem az újabb kihívásokat.- Ön már a rendszerváltás kezdetén vállalkozni kezdett...- Kereskedtem. Úgy gondol­tam, a jövedelmet nem felélni kell - ma is ez az elvem -, ha­nem a vállalkozásba vissza kell forgatni. Komolyan hittem ab­ban, hogy ennek a megyének a legnagyobb előnye a határok közelsége, ezért Románia és Ukrajna felé nyitottam. Nem volt szerencsés lépés. Túl hiszé­keny voltam, s ez a padlóra küldött. De hát ahogy monda­ni szokás, a padló arra való, hogy felálljunk róla. Ebben se­gített apám példája.- Én úgy tudom, hogy egy olyan céget kezdett el abban az időben menedzselni, ame­lyik szintén padlón volt.- A Gávavencsellői Ve­gyesipari Szövetkezetnek jó piaca volt az egykori Szovjet­unió. Amikor az szétesett, egy pillanat alatt eltűnt a piac, el­tűnt a munkalehetőség. Ide hívtak elnöknek.- Azt mondta, szereti a ki­hívásokat. Ez viszont már majdnem mazochizmus.- Azért nem annyira. Nem könnyű, de nem is lehetetlen. Egyébként nem is mindig az a legnehezebb, hogy forráso­kat, munkát, támogatást sze­rezzünk egy cégnek. Az em­berekkel megértetni, hogy vége a biztonságos, kényel­mes világnak, hogy sokkal több áldozatra van szükség... nos, ez az igazi kihívás. S amikor már minden stabilizá­lódni látszik, amikor egy ki­csit pozitívvá válnak a dol­gok, akkor még mindig tönk­reteheti az egészet egy tb-ren- delet, egy vámszabály. Hiszen ahol nem tartalékokat kép- zünk, ahol napi gond a forgó­eszközök megszerzése, ahol nincs fedezet fejlesztésre, ahol alig termelhetők ki a bé­rek, ott egy kis többletkiadás is felboríthatja az egyensúlyt, és lehet mindent kezdeni elöl­ről. És ezt igen nehezen értik meg az emberek.- Ez nem elég feladat Ön­nek? Azt hallom, évek óta van egy alapítványa, most szerve­zi a másikat, s ezek segítségé­vel jelentős pénzeket fordít karitatív célokra. Miért?- Polgári gondolkodású­nak vallom magam. Azt gon­dolom, hogy a modem polgár­nak elemi kötelessége a szo­lidaritás. Ha nekem van ele­gendő, akkor segítenem kell másokon. Szeretem a polgári jólétet, de nem akarok hatal­mas vagyont felhalmozni. Ha tehát egy kis feleslegem van, azzal segíteni szeretnék má­sokon. Ezt már a múlt rend­szerben is így gondoltam. Most annyi a különbség, hogy talán jobban van rá lehetősé­gem. Nekem egy jó autó, egy kellemesen berendezett, ké­nyelmes lakás és valamennyi tartalék elegendő. Ha többet sikerül keresnem, azt közcé­lokra szeretném fordítani.- Ön két éve aktívan politi­zál. Annyira vallásos, hogy éppen a kereszténydemokra­tákat választotta?- A kereszténydemokrácia nem csak és nem is elsősor­ban vallásosságot jelent. Ter­mészetesen istenhívő vagyok, de azt gondolom, hogy első­sorban a keresztény értékrend elfogadása az, ami ehhez a párthoz hozott. Például mint említettem, nagyon erős ben­nem az a szándék, hogy má­sokon segíteni tudjak.- Erről a pártról a közel­múltban elég sok rossz hírt lehetett hallani. Ha fogalmaz­hatok úgy, a vezetők személyi torzsalkodásáról híresült el mostanában. Egy ideje pedig Vállalkozó nők Bürget Lajos jegyzete A Magyarországon nagy sikerrel tevékenykedő ame­rikai alapítvány, a SEED a közelmúltban könyv formá­jában is megjelentette azt a tanulmányt, amely a ha­zánkban tevékenykedő női vállalkozók helyzetét tárta fel. Nem bocsátkozom a ta­nulmány taglalásába, csak egy-két gondolat erejéig a vizsgálódásába. Igen fontos megállapítás, hogy a női vállalkozók megbízhatóbbak, mint a férfiak, jó adósok, jó fize­tők, pontosak, kitartók, ki­egyensúlyozottak, lényeg­re törőbbek. Ugyanakkor számos hátránnyal is küz­denek, hiszen a legtöbben magasabb iskolai végzett­ségük ellenére valamilyen alkalmazotti státusból ke­rültek át a vállalkozói szfé­rába, ezért viszonylag ke­vés tapasztalatuk van az önálló döntés terén, nehe­zebben vállalják a döntési felelősséget. Kiderült az is; nem mindig előny a női mivolt, az, hogy valaki csi­nos, tetszetős, kevés. Mert mosolyogni még nem tud­nak kellően, ők elhiszik, hogy az áru önmagát is el­adja, holott ez nem így van, az árut el kell adni. De lehet, hogy a mosoly- talanságnak oka is van. A ta­nulmányból kiderül, hogy a családi munkamegosztás­ban semmilyen lényeges változás nem történt. A vál­lalkozó nő változatlanul háziasszony, anya, szerető, takarítónő, beszerző - füg­getlenül attól, hogy eseten­ként ő a legnagyobb kere­ső a családban. Nem vélet­len, hogy a megkérdezett nők több mint egynegye­de válaszolta azt: sokkal idegesebb, mint korábban, kevesebb a szabad ideje, állandóan feszült. Sajnos, az ősi családmodell nehe­zen változik, idő kell, míg akceptálják, hogy a nő stá­tusa változik. Tegyük hozzá, hogy a fér­fiak és a nők ezenközben egyformán szenvednek a nem éppen vállalkozásba­rát környezettől, politiká­tól, a megkérdezettek 30 százaléka a vásárlóerő csök­kenésével számol és így to­vább. Tehát nincs kivétele­zett helyzetben a női vállal­kozó, aki pedig ezzel az új formával újabb lehetőséget kapott ahhoz, hogy megva­lósítsa önmagát, s a sok ki­nyilatkoztatott emancipá­ció után valós pozíciót kap­jon a társadalmon belül. Egy biztos: a női vállal­kozók színre lépése igen fontos tényező, elsősorban a társadalmi életben. Szá­muk növekedése adódik abból is, hogy sokan kény­szerből vállalkoznak. De - ezt a tanulmány is igazolja - egyre többen találják meg ebben az életformá­ban a kibontakozás lehető­ségét, mind többen vélik úgy, hogy ez az érvénye­sülés új útja, az anyagi biz­tonság megteremtésének ugyan nem kockázatmen­tes, de jól járható útja. Szur­kolok a női vállalkozók­nak, akik biztos, hogy a vállalkozás moráljára is hatni fognak. munka szolgálat, az emberek szolgála­ta. Ezért vállalják ezt a munkát, még ak­kor is, ha az a párt, amelyben tevékeny­kedni kezdtek, napjainkban nincs a leg­jobb passzban, ha belharcok és viták nehezítik a valódi politikai munkát. Er­ről beszélgettünk Molnár Ferenccel, a Kereszténydemokrata Néppárt megyei alelnökével. nagy a csönd a párt­nál.- Ha végignézi a ma­gyar politikai palettát, ezen így vagy úgy, előbb vagy utóbb min­den párt keresztülesett, mi több, az MDF pél­dául többször is. Gon­dolok arra, hogy az előző kormányzási idő­szakban Csurka Ist- vánék, később pedig Szabó Ivánék váltak ki. Az SZDSZ-nél volt a Tölgyesi-féle eset, a kisgazdáknál a har­minchatok, a Fideszből elment Fodor, és az MSZP egységét sem könnyű fenntartani. A demokráciában nem szokatlan, hogy egy pártban viták folynak, ——_ a magunkfajta újrakez­dő demokráciáknál pedig ez még gyakoribb.- Ön kinek az oldalán áll?- A párt megmaradásának oldalán, vagy ha így ponto­sabb a keresztánydemokrácia oldalán. Bármennyire is felké­szült, gazdaságilag pedig kü­lönösen tájékozott ember La­torcai János, és én bármeny­nyire is tisztelem őt, azt gon­dolom, neki is el kell fogadni, hogy a jelentős többség Giczy György oldalán áll. Én azt re­mélem, hogy nemsokára meg­nyugszanak a kedélyek és a két vezető újra együtt fog dol­gozni.-Túl sok a botrány mosta­nában. Mi lesz a választások után?- Távol áll tőlem, hogy a kormány intézkedéseit mind­össze azért bíráljam, mert ellen­zékben vagyunk, és bármit mond a kormány, nekünk az ellenkezőjét kell mondani. Azt azonban talán még a kormány­pártokon belül is sokan gon­dolják - ha nem is mondják hogy a kabinet enyhén szólva nem áll hivatása magaslatán. Ennyi baklövést, ezt a kapko­dást nem lehet sem a külső, sem a belső helyzetre kenni, vagy a felelősséget az ország előző kormányára, mi több, kormá­nyaira hárítani. Még ma sem gondolom, hogy idő előtt kel­lene választani, de a választás után szerintem változni fog a vezető erő. A választásokig pedig nekünk készülni kell a jövőre. Erre az időre nekünk is szükségünk van annak érdeké­ben, hogy végre valóban az ál­lampolgárok érdekei érvénye­sülhessenek ebben az ország­ban. Ezt a felkészülési időt én arra is szeretném felhasználni - mivel nagyon kötődöm eh­hez a megyéhez hogy vé­giggondoljam: mit kell ten­nem, tennünk azért, hogy Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megye gazdasága végre megerősöd­hessen, és az emberek egzisz­tenciális biztonságban élhesse-

Next

/
Oldalképek
Tartalom