Új Kelet, 1997. március (4. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-01 / 51. szám

1997. március 1., szombat

Tavasz

„Benedek, jönnek a jó melegek”

Jeles napok márciusban

Tűzveszély az erdő« és mezőgazdaságban

Tóth M. Ildikó

A tél jéggé dermedt világába most röppen be a tavasz istene, a „ragyogó, fényes” Mars. Amikor még Julius Caesar nem reformálta meg a Holdévre alapított zűrzavaros római naptárat (ugyanis a papok diktálta kalendárium ellenére mindenki a Nap járása szerint élt), március volt a tíz hónapos év kezdő hónapja, és ezt Mars istenről nevezték el. Úgy tartották, hogy ő volt az örök Rómát megalapító pásztorkirály, Romulus atyja.

Még ennek előtte, a történelmi időkben egyféle napistenként hódoltak Marsnak, és ezért papjai, a Salii-k az újesztendő napján rituális fegyvertáncot jártak megszületésének tiszteletére. Ekkor, Mensis Martius legelső napján meggyújtották a házi tűzhelyekben és a Fórumon lévő legfőbb tűzhelyben eloltott tüzet, jól felszították, hogy lobogva égjen, és legelőször panis martialis-t, azaz katonakenyeret sütöttek a katonáknak.

A háború istenének tisztségét csak abban az időben ruházták Marsra, amikor a rómaiakon eluralkodott a hódítási vágy. A hadjárataikat többnyire márciusban, a melegebb idő beköszöntekor kezdték. A hadba indulást mindig körmenet előzte meg, ahol végighordozták a fegyvereiket és jelvényeiket, amiket addig az istenség templomában őriztek. A Ver sacrum, vagyis a Szent tavasz ünnepén - hiszen Mars azért megmaradt tavaszistennek is - feláldozták oltárán az első zsenge terméseket, újszülött állatokat. A fiatal rómaiakat pedig a szó szoros értelemében kiűzték a városállamból, hogy fegyverrel új területeket szerezzenek és ott letelepedjenek.

A régi római hagyományokban gyökerező, vallási parancsolatokkal és népi babonákkal átszőtt tavaszi szokásokat a nagyheti-húsvéti és a májusi-pünkösdi ünnepkörre osztjuk. Hamvazószerdán kezdődött a húsvétot (ami a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét

követő vasárnapra, az idén március 30-áraesik) megelőző negyvennapos nagyböjt, ami a „húsvéti szent idő” kezdete. Ilyenkor nincs helye vigalomnak, zsíros, nehéz ételeknek, csak könnyűeknek, amik úgymond felkészítenek a kereszténység legnagyobb ünnepére, de a vasárnapokat általában nem böjtölik meg.

Böjtmás havához, ami a március régi magyar elnevezése, inkább csak szentek emléknapjai, népi egészségvarázsló rítusok és időjárásjóslások fűződnek: a hónapot mindjárt Albinus, a IV. században élt lyoni püspök ünnepe nyitja meg, állítólag az ő nevenapján a pirkadat előtt merített és üvegben eltett kút- víz hasznos a betegségek ellen.

Igen neves Nagy Szent Gergely pápa 12-ei emléknapja, egykoron ekkor kezdődött a szlávok újéve. Nálunk, a Sza- mosháton ekkor eresztették ki a méheket, de eközben nem néztek az égre, mert a babona szerint akkor magasra szállt volna a raj. Általában a hüvelyesek és palántás növények jó vetőnapjaként tartották számon, pedig többnyire beigazolódott a regula: „Gergely napja ritkán hogy jó,/Hideg, szeles, sokszor van hó... ” Februárban a medvét, most viszont a rókát keverték az időjós gyanújába (talán mert akkoriban még nem voltak meteorológusok, akiket szidhattak volna a tévedésekért). Bár semmi alapja sincs, mégis elterjedt, hogy ha március 12-én rossz az idő, akkor előbújik a ravaszdi, ha szép, akkor még két hétig a tanyáján kuksol, mert egykönnyen nem ereszt a tél.

A nagy egyháztanító azonban mégis a Gergely-járás szokásáról nevezetes. Balázs a diákság patrónusa volt, ő viszont az iskolák pártfogója, ráadásul a nevenapján fejeződött be a téli időszak, amit a diákok jelmezes színjátékokkal ünnepeltek. Toborozták az iskoláskorba lépő gyermekeket, és egyben biztosított járandóságként adományt gyűjtöttek a kántortanítójuknak. Egy fiú felöltözött Gergely pápának, a többiek püspök- és katonajelmezben kísérték a házakhoz. Több száz esztendős az alábbi Gergely-rigmus:

„Nem jó tudatlanul Felnőni parasztul E világra,

Meri így emberségre Nem juthatunk tisztre Ez országban..."

Régebben, amikor még nem bolygatta meg az ember a természet ősi rendjét, március 17-én, Gertrud napján általában fényesen sütött a nap, a simogató melegben megzsendült a határ, madarak fütyörésztek a rügyező, virágzó ágakon. Buzgón megindult a földeken a tavaszi munka, ezért mondták, hogy „Gertrud megereszti a munkát”. És 18-ától 21-éig, vagyis Sándor napjától Benedekéig valóban melegebb légtömegeket hozott a szél, innen a mindenki által ismert mondás: Sándor, József, Benedek, zsákkal hozza a meleget.

Józsefnek, a názáreti ácsnak (akit Szűz Mária hitvestársaként és Jézus nevelőapjaként tartunk számon) a névnapja hazánk több vidékén félünnep és dologtiltó nap volt. Mindenekelőtt az ácsoknak, akik a szent patrónu- sukat tisztelték benne, aztán a földművelőknek és a méhesgazdáknak. Faluhelyeken ekkor hajtották ki elsőként a marhákat legelni, valamint szokás szerint elültették a krumplit, a kaprot és a fokhagymát.

Szintén a Szamosháton emlegették, hogy József után már kalapáccsal sem lehet a füvet visszaverni a földbe. Ha ezen a napon megdördül az ég, Péter- Pálkor jégverés lesz, de bőségesen terem majd a bor. Ez hol beigazolódott, hol nem, mint az az időjárási regula, hogy ha ekkor szél fúj, még hetekig nem nyugszik meg az idő.

Március 21-én van Benedek nevenapja. Szent Benedek apát ünnepe egykoron a fű termésfakasztó napja volt, amihez gyermekjáték is kapcsolódik: a gyerekek kört alkottak, és azt skandálták, hogy „Benedek, jönnek a jó melegek”. Ezen a napon vetették el a gyógyító erejű hagymát és fokhagymát, ezt zsírral együtt meg is szenteltették. Mindenféle kórságra használták a hagymát, ami egyébként a nehéz munkát végző falusi ember napi eledele volt a szalonna mellett. A fokhagymának lidérc- és boszorkányűző

hatást is tulajdonítottak, beke- nekedtek vele tetőtől talpig, hogy ne bántsák őket a rossz lelkek.

Feltehetőleg ennek az űző szokásnak a gyökere is a római korban keresendő: március lóén ünnepelték a mindig meghaló és feltámadó éjszaka istennőjét, Anna Perennát, ő régebben valószínűleg holdistennő volt. Később kinevezték az Esztendő Vénasszonyának, és a rossz jelképeként bábuját ünnepélyesen a tűzre vetették. Az itáliai „bruciar la vecchia”, azaz elégetni a vén banyát szokása ott ma is él, nálunk a kiszehor- dás hasonlít hozzá. Március 15. elég harmar boszorkánynappá változott, amikor is seprűnyélre pattantak a boszorkányok, felsuhantak a hatalmas hegycsúcsokra orgiázni a patás, csúf ördöggel. Innen eredhet tehát a gonosz lelkeket köztudomásúan védő-riasztó fokhagymával való kenekedés szokása.

Huszonkettedikét, ma Beáta és Izolda névnapját guzsalyütőnek tartották a falvakban, mert az asszonyok ekkor hagyták abba a téli foglalatosságukat, a fonást, és kimentek dolgozni a földekre. A Gábor-nap (24.) hagyományosan a káposztaültetés ideje. Másnap van az angyali üdvözlet, Szűz Mária szeplőtlen fogantatásának az ünnepe. Gyümölcs- oltó Boldogasszony napjának is nevezik, mert a február 10-ei Szkolasztikától a pincében tartott oltóágakat ekkor használják föl: a mise után kezdik beoltani a gyümölcsfákat. A megfoganás hitében ilyenkor ünnepélyesen vitték ágyba a meddő asszonyokat a férjurak, vagy elkerülték a termékeny méhűeket, ha már orgonasípokként sorakoztak az éhes szájú gyermekek a házban.

A még hátralevő tél úgynevezett negyvenesnapja, vagyis az időjárásával fog megegyezni az elkövetkező negyven napé. Azt vélték, hogyha megszólal a béka, az további hideget jelent; a derült idő viszont jó termést ígér. Nevezik fecske- hajtónak is a Boldogasszonyt, és valóban, már jönnek a kis dalosok hazafelé. Március 29- ét jó vetőnapnak tartják a mákra, de len is sok helyütt kerül a megelevenedő életű földbe.

Bátyi Zsolt

tűzoltó főhadnagy- Néhány éve történt, hogy a korán jött tavasz egyik hétvégéjén a csodálatosan tiszta és friss időben a kiskert takarításával, a gyümölcsfák metszésével, ápolásával foglalatoskodtunk. A munka befejeztével a hulladékot, nye- sedéket rögtön el is égettük. A fák alatti magas gazt, úgy gondoltam, legegyszerűbb szintén leégetni, a lángok gyorsan végigszaladnak a fák ágai alatt, talán a nedves, sáros gaz meg sem akar majd gyulladni. Csakhogy az ösz- szegyűjtött faágak tüze körül a fű gyorsan kiszáradt — ilyet én még nem is láttam március elején -, és a lángok valóban gyorsan leszaladtak a kert végéig, a kis csatorna párjáig. Szerencsémre a kis telek két oldalán lévő földek már fel voltak szántva, így a tűz nem terjedhetett oldalirányba. A kertem viszont szörnyen nézett ki: a málna-, a ribizli- és a köszmétebokrok azóta sem teremnek szép gyümölcsöt, és a kis fák sem tudtak még magukhoz térni a gyorsan gerjedt „tisztító tűz” óta - így szólt Gondatlan Barátunk beszámolója a szerencséről. Egy kis odafigyeléssel és körültekintő munkával pedig a tudás is garantálhatná biztonságúnkat.

Jelenleg több „friss” jogszabály is (tűzvédelmi törvény, erdővédelmi törvény, Országos Tűzvédelmi Szabályzat) folalkozik az erdő- és mezőgazdasági munkák tűzvédelmével, de valameny- nyinek egyik legfontosabb gondolata az, hogy az erdő, a parlag, az élő környezet tűz elleni védelme, így a tűzesetek megelőzése, a gondoskodás a tűzoltás feltételeiről minden esetben a tulajdonos (kezelő, használó, erdőgazdálkodó stb.) feladata.

Tehát a most induló tavaszi munkák közben keletkező növényi hulladék égetése, valamint a majdani betakarításokat követő tarlóégetések során is figyelnünk kell néhány elemi szabály megtartására.

A tarló és a növényi hulladék égetése csak úgy végezhető, hogy az a környezetére tűz- és robbanásveszélyt ne jelentsen: a növényi hulladékokat csak a helyszínen szabad elégetni. A tüzet őrizetlenül hagyni tilos, valamint veszély esetén, vagy ha a tűzre már nincs szükség, azt el kell oltani, majd a helyszínt gondosan át kell vizsgálni, és a parázslást, izzást - vízzel, földtakarással, kéziszerszámokkal stb. - meg kell szüntetni.

A tarlóégetés alkalomszerű tűzveszélyes tevékenység, tervezett helyét, idejét, teijedel- mét, a megkezdés előtt legalább 24 órával az illetékes hivatásos önkormányzati tűzoltóságnak be kell jelenteni, valamint az égetés időtartamára a tűzoltásra alkalmas kézi szerszámokkal ellátott megfelelő létszámú, kioktatott személy és legalább egy traktor, eke készenlétéről gondoskodni kell, lábon álló gabonatábla mellett tilos tarlót égetni. A tarlóégetést 30 hektárnál nagyobb területen szakaszosan kell végezni, csak az egyik szakasz felégetése után szabad a másik szakasz felégetéséhez hozzáfogni úgy, hogy a learatott gabona- vagy kukoricatábláról a tűzterjedés irányában a hasznos vad elmenekülhessen (minden oldalról egyidejűleg felgyújtani tilos); a vadkár elkerülése érdekében vadriasztást kell végrehajtani, valamint az égetés előtt az érintett szakaszokat legalább 3 méter (fasorok, facsoportok védelmére minimum 6 méter) szélességben körül kell szántani. A tarlóégetéshez csak a tarlómaradványok használhatók. A szalmát elégetéssel megsemmisíteni tilos.

Valószínűleg a szabályok betartása sem tudja kiküszöbölni a felelőtlen emberek veszélyhelyzetet teremtő ügyeskedéseit, de remélhetőleg nagyon kicsire csökkenti a balesetek esélyét.

Mi a helyzet az erdőkkel? Tudnunk kell-e valamit a tűz elleni védelmükről? Igen, ezen a területen is van néhány elengedhetetlen, de általában csak körültekintést igénylő feladat, amelynek végrehajtásához még állami támogatás is igényelhető.

Tilos tüzet gyújtani erdő területén, valamint annak 200 méteres körzetében, ha a tűz továbbterjedésének feltételei különösen kedvezők. Tilos az erdő területén tüzet közvetlenül, vagy közvetve okozó tárgyak elhelyezése, tárolása és eldobása. Erdőterületen tűz gyújtására és fenntartására csak az erdőgazdálkodó írásbeli engedélye birtokában lévő személy, az erdőterület határától számított 200 méteren belül pedig csak az ottani ingatlan tulajdonosa jogosult.

Parkerdő területén turisztikai célból, tűzvédelmi szempontból állandó és biztonságos tűzrakó helyet köteles kialakítani az erdőgazdálkodó, ahol a tűzvédelmi rendelkezések betartásával bárki jogosult tüzet rakni. A tűz őrzéséről és biztonságos eloltásáról a tűzgyújtásra jogosultnak kell gondoskodnia.

Aki erdőtüzet vagy tűzveszélyt észlel, és azt eloltani vagy elhárítani nem tudja, köteles a tűzoltóságot vagy a polgármesteri hivatalt és az erdőgazdálkodót haladéktalanul tájékoztatni, valamint a tűz oltásában a tőle elvárható módon közreműködni. Fokozott tűzveszély esetén általános tűzgyújtási tilalom rendelhető el, mely esetére tűzjelző szolgálatot kell szervezni és működtetni az illetékes tűzvédelmi hatóság és erdészeti hatóság közreműködésével. Az általános tűzgyújtási tilalom feloldásáig az erdőgaz- dákodó az erdőbe a belépést és az ott tartózkodást megtilthatja, korlátozhatja.

Ezeknek a szabályoknak a pontos szövegéről, illetve egyéb tűzvédelmi kérdésekről szívesen adnak tájékoztatást a hivatásos tűzoltóságok. Mivel az előző évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a tűzesetek túlnyomó többsége épp e szabályok be nem tartása miatt következett be, ezért fokozott figyelmet fogunk fordítani az ellenőrzésre, és valamennyi esetben kezdeményezni fogjuk a felelősség- revonást.

Farsang- A tízmillió Adám-Eva országa leszünk...