Új Kelet, 1997. március (4. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-01 / 51. szám
* Ij liefet Kultúra Falvai Sándor Fotó: Bozsó Katalin Kisvárosi hangok Egy varos nem lehet meg zeneiskola nélkül. Nagyhalászban sokáig csak az általános iskolai zeneoktatás létezett, de az igények miatt hamar szűknek bizonyultak az intézmény falai. Három éve megkezdődött az önálló képzés, s mára már megközelítőleg kétszáz diákja van a zeneiskolának. A hallgatók technikai és művészi tudásban sokat fejlődtek, ma már bátran állnak elébe egy szakmai megmérettetésnek. Munkatársunktól Albert Dezsőnek, a zeneiskola vezetőjének három évvel ezelőtti elképzelését lelkesen támogatta a művelődési központ és az önkormányzat is. Először csak a leglelkesebb diákok iratkoztak be a délutáni oktatásokra, majd szép sorban jöttek a többiek is. Mára az iskola diákságának negyede foglalkozik heti rendszerességgel zenével.- Hogyan kezdődött a városi zeneiskola története?- Sok-sok jóakaraté támogatással. Az elképzelés szerencsére tetszett minden érintettnek, sok fiatal, lelkes zenepedagógus volt az iskolában. Az oktatási tantervek elkészítésében a nyíregyházi zeneiskola adott megfizethetetlen segítséget. Pénzben ugyan nem dúskált a város, de a nélkülözhetetlen alapokat előteremtette az önkormányzat. A szolfézsoktatást az általános iskolai tantermekben, a hangszeres gyakorlatokat a zeneiskolában és a szomszédos művelődési központ termeiben tartottuk és tartjuk. Szerintem, ha nincs a tanárok, a szervezők lelkesedése, az intézmények pozitív hozzáállása, akkor mindez nem jöhetett volna létre. Bebizonyosodott, hogy nem minden pénz kérdése, s egy nemes ügy érdekében kifejtett jószándék akár hegyeket is képes megmozgatni.- Három év rövid idő, de ahhoz éppen elegendő, hogy a legtehetségesebb gyerekek kitűnjenek társaik közül. Milyen szintű a hallgatók művészi és technikai fejlődése?- A kitartó munka meghozza az eredményt. Sikerült megalakítani zongorista-, rézfúvós-, fúvós- és néptánc- csoportot. Egyre több helyen tudunk szereplési lehetőséget adni a gyerekeknek. A nagyhalászi városi rendezvényeken, mint például a karácsonyi vagy az újévi ünnepségeken koncerteznek. Idén már, bízva a hallgatók érettségében, tavasszal részt veszünk Ki mit tud? és szakmailag minősítő versenyeken. Fontos, hogy ők is megmérettessék magukat, hogy mércét állíthassanak. A számtalan, nagyon jó képességekkel rendelkező diák közül kiemelkedő zongoraérzékkel rendelkezik többek között Panyiczki Anikó, Baraksó Zsófia, Lippai Tamás, Magyari Krisztina, Békés Beáta vagy Petró Alexandra. Csodálatosan furulyázik Barati Krisztina, Németh Zsuzsanna, Szentpéteri Ibolya, Balassai Boglárka, Borcsik Nóra. A rézfúvós tudásával kiemelkedik a többi gyerek közül Fazekas István, Pásztor Zoltán, Kiss István, Bácskái Attila és a ritka hangszeren játszó, tubázó Dajka András. O egyébként zene- művészeti pályára is készül, s ahhoz minden alaptudással és tehetséggel rendelkezik.- A zeneiskola milyen tervekkel készül a jövőre?- Nagy álmunk, hogy megszervezzük a városban a nyári zenei tábort, amelyre sok vendégművészt és hallgatót hívunk meg. Nagyon jók az erdélyi ismeretségeim, s ezt kihasználva építgetjük a máramarosszigeti kapcsolatainkat. Szeretnénk megteremteni egy kölcsönös zenei vendégeskedés hagyományát. Egyik nyáron a gyerekeink utaznának, megismerkednének az ottani zenei kultúrával; következő éven a máramarosszigeti zeneiskolások látogatnának Nagyhalászba. A kapcsolat csak elmélyítené a két település barátságát, és építőleg hatna a fiatalok zenei műveltségére. A kicsit közelebbi terveink szerint a májusi zeneiskolai felvételi után szeretnénk egy fafúvós csoportot alakítani. A városi fúvószenekarban egyelőre csak a réz és fém hangszeren játszó gyerekek szerepelnek, s már nagyon hiányzik a fafúvós hangszerek hangja a csapatból. 1997. március 1., szombat Beszéd(űl)űnk Palotai István [Új Kelet) Lassan már elcsépeltté válik a magyar szókészlet jelenkori alakulásának ostorozása. Egyes szakemberek óvnak tőle, mások üd- vözlik, megint mások tényként kezelik, és beletörődnek az angol, amerikai kifejezések dömpingjébe. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy én is ezek közé tartozom, azzal a kikötéssel, hogy az új jövevényszavak ne helyettesítsék a magyar kifejezéseket, hanem gazdagítsák szókészletünket.) Amiről szólni kívánok, azt hiszem, sokkal égetőbb kérdés: a magyarnyelvhasználat fonetikai (hangtani) és mondatprozódiai (hanglejtésbeli) torzulásai. Leginkább a budapesti fiatalok beszédének vizsgálatakor döbbentem meg. A lemezlovasok kezdték, és ma már egyre többen őket utánozzák. A disk jockey esetében még valahogy csak-csak megértem az angolszász fordulatok használatát, hiszen a tolmácsolandó angol szövegek legalább annyira fontosak a számukra, mint a magyar körítés. Magyarán, a szóhasználat szempontjából öszvér mondatokat még csak el lehet viselni emelkedő dallamú mondatokba ágyazva, azonban a tisztán magyar gondolatok esetében ez kész katasztrófa. A kijelentések kérdéseknek hangzanak, és nagy egységében olyan, mint ha a mondatoknak sohasem lenne vége... A magyar hangzók anglomán elnyomorítása sem okoz különösebb gyönyörűséget a hallgatónak. A szókészlettel tökéletesen összeegyeztethetetlen „hehezetes” t-hangok igen mulatságosan hatnak például az olyan szavakban, amelyekre egyáltalán nem lehet ráfogni, hogy „elegáns” tartalomhordozók: „thehén”, „thúró” és a többiek... A „thúró”amúgy még egy fokkal borzalmasabb, ha megfejeljük (márpedig megfejeljük) a skandináv r-hanggal, ami inkább a magyar zs megfelelője. Az eredmény így hangzik: „thúzsó”... A legújabb „nyelvi csoda” az 1-hangzó elkenése. Az „elegáns” és „menő” 1 ma Pesten leginkább a szóvégi angol 1-hez szeretne hasonlítani. Szakmai kifejezéssel élve, a tónusos dentális hangból (zöngés foghangból) „palatofarin- guális” (szájpadláson képzett torokhang) lesz, és a „well” 1-jét idézi. A torokhangok szaporítása a magyar nyelvben egész egyszerűen azért ostobaság, mert nemhogy nem „elegáns” a külföldiek fülének, hanem éppenséggel az orosz hangzást juttatja eszükbe! A tudatosan renyhe artikuláció - a hangok és szavak „szétmázolása” a finnugor nyelvekben teljesen idegen, és a kifejezés rovására megy. Mindezen azonban kár sopánkodni, hiszen változtatni rajta nem lehet. Annyit azonban mégis megér, hogy szóvá tegyük... A magányosság gyötrelme A Liszt-díjas művésszel, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanszékvezető egyetemi tanárával a nyíregyházi zeneiskolában beszélgettünk.- Mennyire zavarja egymás tevékenységét a koncertező művész és a tanszékvezető egyetemi tanár?- Az utóbbi években egyre inkább háttérbe szorult a pódium, aminek elsősorban tanári megbízatásom az oka. Amióta tanszékvezető vagyok, megsokszorozódtak teendőim, és ez, sajnos, rengeteg adminisztrációval is jár. Ráadásul olyan kellemetlenségekkel is kell foglalkoznom, amikhez semmi kedvem. Ezek elsősorban kényelmetlen, személyi jellegű ügyek, például olyan nagy hírű kollégáktól kellett megválnunk anyagi problémák miatt, akiknek hiányát az oktatás színvonala is megsínyli.- Most szinte minden felső- oktatási intézmény csődközeiben van. Ilyen körülmények között milyen esély van arra, hogy sikerül megőrizni a zenei felső- oktatás színvonalát?- Pénz nélkül semmi esélyünk sincs. Szerencsére vannak biztató jelek, ha nem is Magyarországról. Nemrégiben Japántól (!) kapott az Akadémia jelentős összegű támogatást, amiből sikerült kifizetnünk tartozásaink nagy részét. A felsőfokú zeneoktatás költséges dolog. A hangszerek ára lassan a csillagokhoz közelít, és nekünk nagyon sok hegedűre, zongorára és más eszközre van szükségünk. A kormánynak és a minisztériumnak egyértelműen állást kell foglalnia jövőnket illetően. Nem szabad a Zenekadémiát ebben az állapotában hagyni, mert előbb- utóbb szétfoszlik az eddig megérdemelten kiküzdött világhír, és ez a nagy múltú intézmény szép lassan lezüllik egy kóceráj színvonalára.- Mintha az utóbbi időkben visszaesett volna a koncertek látogatottsága...- Igen. Több oka is van de elsősorbanaz, hogy a Nemzeti Filharmónia monopolhelyzete megszűnt. A zenei élet szervezése sok kis apró iroda hatáskörébe került, és ezek a szervezők képtelenek betölteni azt az űrt, amit a Filharmónia hagyott maga után. Arról nem is beszélve, hogy régebben súlyt helyeztek az ifjúság zenei nevelésére. Olyan műsorokat adtunk elő országszerte, amik a komolyzene népszerűsítését szolgálták. Sajnos, ma már ez sincs.- Sok fiatal zenész nem is vállal Magyarországon munkát, hanem - ahogy lehetősége engedi - elszegődik valamelyik nyugati zenekarhoz...- Nem hibáztatom ezért őket. Olyan ez, mint az agyelszívás. Magyar zenekarnál nem lehet annyi pénzt keresni, ameny- nyiből meg lehet élni. Említettem már, hogy főiskolánkon világszínvonalú képzés folyik, nem csoda, hogy kapkodnak növendékeinkért.- Önt Liszt-specialistaként is nyilvántartják, noha a zeneirodalom csaknem valamennyi alkotóját megszólaltatta már. Mit jelent ön szerint Liszt Ferenc zeneszerzői tevékenysége a magyar zene történetében?- Liszt Ferenc a romantika olyan kulcsfigurája, akinek munkássága kihatott a huszadik századi zene fejlődési irányára is, és azt gondolom, hogy a mostanra célt tévesztett irányzatoknak helyes lenne visszatérni Liszthez, és az ő iránymutatása nyomán ismét felépíteni egy zenei stílust. Liszt a legnagyobb mesterekkel állítható egy sorba, és bizonyos vagyok benne, hogy munkássága még ma sincs megfelelően feltárva. Hatása a magyar zeneszerzőkre egyértelmű, hiszen Bartók maga is elismerte, hogy sokat tanult Liszttől.- Mit szeret jobban ? Egyedül, szólóban játszani, vagy szívesebben dolgozik inkább zenekarral? ■- A zenekari muzsikálás egészen más, mint egyedül kiülni a zongorához. Ott tudomásul kell venni azt is, ha véletlenül a karmester más felfogásban képzeli el az adott zenei művet, mint a szólista. Nekem — bármennyire furcsán is hangzik - a kamarazenélés okozza a legnagyobb gyönyörűséget.- Sokan mondják, hogy a szólista csak magára számíthat a színpadon...- Valóban így van, de azért nem vagyok annyira magányos. Ott a zongora, és természetesen a mű, amit játszom. Elképzeléseimet szabadon megvalósíthatom, és ez kárpótol a magányosság gyötrelméért. Bravúros Liszt-koncert, szűnni nem akaró taps a h-moll szonáta végén; Falvai Sándor két napig Nyíregyháza vendége volt. Üstökösként került a magyar előadó- művészek élvonalába. Még főiskolás volt, de már sorozatosan adott koncerteket külföldön. A Zeneakadémián Bächer MiBerki Antal (Új Kelet) hály tanította, és ösztöndíjasként a moszkvai Csajkovszkij Konzervatórium hallgatója is volt. Lemezeinek se szeri, se száma. Repertoárján a zeneirodalom szinte valamennyi számottevő zongoraműve megtalálható, de egy idő óta elsősorban Lisztspecialistaként tartják számon. Albert Dezső Fotó: Csonka Róbert
