Új Kelet, 1997. március (4. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-01 / 51. szám
úi társat találni végre Életünk folyamán mindnyájan megéljük és többszörösen átszenvedjük a magány kínzó érzését, ha előbb nem is, de az évek múlásával az ember óhatatlanul szembekerül egy komoly érzelmi válsággal: házastársának elvesztésével. A gyász nyomában ott kísért a magány. »»Nagy csatákat vívunk...” Bár igaz, sokan és jól megvannak egyedül, és ez az életforma nem alacsonyabb rendű, ha barátokkal, programokkal, partnerrel aktív módon élünk. Mindenesetre alapvető tudnivaló: megözvegyülés után nem szabad elveszíteni magunkat. Aki céltalanul tekint a jövőbe, akinek alapállásává lesz a lemondás, az előbb-utóbb befelé fordul, gyötrődve tépelődik a múlton, sajnálja önmagát, kialakul az állandó múltba nézés, és ez valóban megbetegítő hatású. Minden napnak adni kell valamit, ha mást nem, egy sétát, egy látogatást, egy színházi estét, egy levelet, és máris erőt lehet venni az unalmon, a magányos érzésen. Megözvegyülés után - főleg annak, aki egyedül él - alapvető kérdés: fenn tud-e tartani egy olyan kapcsolatot, amelyre problémáinak megoldásában akkor számíthat, amikor szüksége van rá. Tehát az érzelmi biztonság az, amire szükség van, és amire törekedni kell. De lehet-e újrakezdeni, új párra találni? Ennek gyakori akadálya a környezetben az előítélet. Ám - szerencsére - úgy látszik, kezdünk túllépni ezen: egyre több a házassági hirdetések között az időskorúak jelentkezése, akik társat, támaszt keresnek. Az időskori párkapcsolatokban van egy úgynevezett érzelmi hozomány, de nem lehet és nem szabad az előző partnerrel való összehasonlítás alapján megítélni az új kapcsolatot. így súlyosabbnak tűnhetnek a másik fél hibái, mint amilyenek a valóságban. Például: az özvegyasszonyhoz egy alacsony, fekete férfi próbál közeledni, de ő a közeledést visszautasítja, mert a férje szőke és magas volt, el sem tudja képzelni, hogy valaki ugyanazt, esetleg többet is nyújthat neki, mint a - megszokásból - egyedül elfogadhatónak tartott külsejű férfi. Az ember legmélyebb szükséglete az, hogy leküzdje elkülönítettségét, elkerülje egyedüllétének börtönét. így nem érzékeli annyira a külső világ idegenségét. A házastársak - bármennyire hihetetlennek tűnik -, egy felmérés tanúsága szerint, naponta átlagban 12 percet beszélgetnek! Ez idősebb korban szerencsére változik. Újraházasodásnál ez szükségszerű, hiszen a gyöngédségigény sokkal nagyobb, mint fiatalabb korban. Az érett partnerkapcsolat áttöri az egyént elválasztó falat, megsokszorozza az életkedvet, visszaadja, visszaadatja a gondoskodás képességét és az önbizalmat. Sajnos, a szeretet lényegét sok ember abban látja, hogy őt szeretik, s nem abban, hogy ő szeret. Pedig az egyetlen ésszerű válasz a lét kérdésére a szeretet, amely nem beavatkozó, nem birtokló, s nem kisajátító jellegű. Minden embernek megvannak a maga szokásai, a mások szemében „bolondériái” - szükséges tehát, hogy ő is elviselje a másikét. Az azonosulás és a gyengédség az együttélés alapvető szabálya. A panaszkodás, a féltékenység megmérgezi a levegőt. Az idős embernek és az idős emberpárnak is a legfontosabb gyógyszere az aktivitás. A megözvegyülés új kapcsolat teremtését teszi szükségessé. Ezt okosan, bölcsen, sok szeretettel meg lehet oldani. Hiszen minden kornak megvan az értéke. Az öregséget derűsen is megélhetjük... Kora tavaszi délelőtt van. Nyíregyházán, a Szivárvány Szociális Otthonban még csak nemrég indult a nap. Az idős emberek már túl vannak a reggelin, többségük a társalkodóban ül, fejét a hatalmas ablakokon át beszűrődő fény felé fordítva. Köztük van Rostyó János bácsi is, a helyi kultúrcsoport vezetője. Mikor leülünk mellé, arcvonásai megélénkülnek, szívből örül a váratlan látogatóknak. Sikli Tímea (Új Kelet)- Elképzelni sem tudják, milyen jó itt élni ebben az otthonban. Nyugalom van és békesség, s a nővérek úgy törődnek mindenkivel, mintha saját gyermekeink volnának. Persze, ezt nem azért mondom, mintha nekem nem lenne családom. Bár szegény feleségem nincs már velem, három gyerekemmel tartom a kapcsolatot. Az egyik fiam éppen itt, az intézetben portás. Nehéz volt már nagyon nekem otthon egyedül, ezért döntöttem úgy két évvel ezelőtt, hogy kérem a felvételemet. Hatvanhárom éves vagyok, úgy érzem, meg kell már pihennem egy kicsit. Szinte egész fiatalságomat a tsz munkásaként töltöttem el, majd húsz évet a MAV-nál is lehúztam pályafenntartóként. Sokan azt hiszik, hogy az idősebb korosztálynak már nincs semmi dolga. Higgyék el, itt sem telnek tétlenül a napok. Működik egy kultúrcsopor- tunk, melynek tagjaival rendszeresen állítunk össze kis műsorokat. Amióta megalakult az Őszi Rózsa Alapítvány, még jobb a sorunk, hiszen nagyon sok helyre eljutunk verses-zenés előadásainkkal. Számunkra ismét nagy dologba vágtuk a fejszénket, március 15-ére szeretnénk összeállítani egy kis megemlékezést. A délelőttök jó része csendesen telik. Reggeli után átnézem a napi sajtót, vagy ha van valami érdekes műsor a rádióban, akkor azt hallgatom meg a szobámban. Ebéd után rendszerint ledőlök egy kicsit. Az egészségem elég változó, de hát hogy is legyen ez már az én koromban? Szóval jólesik a delelés. Délután összejövünk a társalgóban a barátokkal, és olyankor előkerül a kártya, a dominó és a sakk. „Komoly” csatákat vívunk, melyeken az asszonyok - akikkel szintén szívesen elbeszélgetünk - csak jót nevetnek. Önkéntes verseny? Fekete Tibor (Új Kelet) A hárompilléresre tervezett új nyugdíjrendszer kiegészítőjeként szabad utat engednek az önkéntes biztosító pénztáraknak. Azon még vitáznak a szakemberek, hogy kötelezően választható, vagy teljesen önkéntes legyen-e a tagsági viszony, de legalább ennyire izgalmas kérdés, hogy az önkéntes biztosító pénztárak mennyire jelentenek majd konkurenciát az államilag kötelező nyugdíjbiztosítónak. A jelenleg érvényes fel- osztó-kirovó rendszer két dolog miatt is működőképtelenné vált. Az egyik, hogy a hirtelen megugrott infláció mértékével nem tartott lépést a jövedelem, így a járulékfizetés mértéke reálértéken csökkent. A másik, hogy a járulékfizetési fegyelem is alaposan fellazult. Mind többen intézik úgy jövedelmi viszonyaikat, hogy „papíron” csak a minimálbért fizetik, ugyanakkor keresetük többi részét egyéb, legális vagy illegális csatornákon veszik fel. A mind kevesebb járulékból pedig egyre csökkenő mértékben lehet nyugdíjat fizetni. Az Országos Nyugdíjbiztosító Pénztár évről évre jelentős hiánnyal zár, amit a központi költségvetés kénytelen kiegyenlíteni. Végül mégiscsak a mi pénzünk bánja, csak más úton kerül a pénztár kasszájába. A nemfizetőkkel szembeni jelenlegi szankcióknak nincs visszatartó ereje. Még mindig jobban megéri kockáztatni azzal, hogy eltitkolják a jövedelmet, mint tisztességesen fizetni. És ez magának a rendszernek a hibája. Sokan vélekednek úgy, hogy az elvonás mértéke ma Magyarországon olyan nagy, ami miatt sok-sok vállalkozó menne csődbe, ha az utolsó fillérig eleget tenne fizetési kötelezettségének. A 49 százalékos tb-járulék, az 1800 forintos egészségbiztosítási hozzájárulás, a személyi jövedelemadó, ezen felül a helyi adók, a kamarai „adó” és a többi az alacsonyabb jövedelműeknek megfizethetetlen. Különösen a kényszervállalkozók vannak nehéz helyzetben, mert az ő tevékenységük gyakran nem a piaci igényekre, sokkal inkább a családjuk lehetőségeire alapszik. Ebből pedig nem lehet kitermelni az adókon felüli, megélhetést nyújtó jövedelmet. És itt kapcsolódik az állami nyugdíj- rendszer a vállalkozók jövedelmi viszonyaihoz. Ezek az emberek a minimum nyugdíjjárulékot fogják fizetni, mert gyakran nem is lennének képesek többre. Azok pedig, akik tddnának, de nem akarnak fizetni, kevés kockázatot vállalnak jövedelmük eltitkolásával, és akkor még nem is beszéltünk a „nagyhalakról”. Félő tehát, hogy az önkéntes pénztárak csak egymással kerülnek versenyhelyzetbe, és az Országos Nyugdíj- biztosító Pénztárnál marad minden a régiben. Nyugdíjpénztár ahova belépési díjfizetés nélkül beléphet, és ahol a fedezeti hányad 96%, azaz a befizetett tagdíj első 1000 forintjából is 960 forint kerül az Ön egyéni számlájára: a FRATERNITÉ NYUGDÍJPÉNZTÁR. Igazgatótanácsának elnöke: Dr. Csehák Judit. Címe: 1113 Budapest, Ábel Jenő utca 23. Telefonszáma: 267-1291,185-0418,166-6307,209-2368, E-mail: Ceg.Posta@fraternite.datanet.hu
