Új Kelet, 1997. március (4. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-13 / 61. szám
J 1997. március 13., csütörtök Riport „Eladom a gyermekem!” Az Alfa Szövetség „mobilizált” segítsége A teherbe esett nők némelyike úgy érzi, kettétöri életútját a baba érkezése. Nincs ereje, lehetősége felnevelni a gyermeket, túl fiatal, gyűlöli a gyermeke apját, vagy alig ismeri... Mint egy kinyújtott kéz, a titok megőrzésében, az anya és a baba védelmében segít az Alfa Szövetség. Valamennyi megyében van egy-két, úgynevezett alfahang, hogy szeretetével, önzetlenségével támogassa a bajba jutott lányokat, asszonyokat. A segítőknél Westel-telefonok vannak, amelyeket kedvezményesen lehet hívni. Az Alfa Szövetséget a Westel 900 és az Erikcsson Kft. támogatja. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében Győrfi Miháiyné és Tóthné Demcsák Anikó készek bármikor segítséget adni a 06-30-541 -013- as számon. Ingyenesen hívható a 06-80-630-333-as zöld szám. Kifulladóban a demonstráció? Kozma Ibolya (Uj Kelet)- Az Alfa Szövetség telefonos szolgáltatásokkal elsősorban az anyáknak igyekszik támogatást nyújtani, de minden bajba jutott ember számíthat segítségre, ha felhív minket - mondja Győrfi Miháiyné. - Társam, Anikó is, én is védőnők vagyunk. Emellett papné, a férjem ugyanis evangélikus lelkész. Ez utóbbit azért hangsúlyozom, hogy jelezzem, a szövetségi munka semmi olyat nem követel tőlünk, amely ne egyezne vallásunkkal és erkölcsi szabályainkkal. Azért dolgozunk, hogy a gyermekek békében, nyugalmas, boldog családi légkörben nevelkedhessenek. Négy gyermekünk van, elveinkkel, munkánkkal az élet mellett voksolunk. Szolgálatunk huszonnégy órás, nappal és az éjszaka minden percében hívhatnak. Ha dolgozom, vagy valamilyen oknál fogva nem tudom fogadni a hívásokat, átirányítom más megyében élő kollégámnak, így a segélykiáltás nem marad válasz nélkül. Segíthetünk kismama- és anyaotthonos elhelyezésben, vagy abban, hogy a lakóhelytől távol, ismeretlenül születhessen meg a gyermek. Ha megmásíthatatlanul úgy dönt az anya, hogy nem akarja felnevelni a gyermekét, örökbe fogadó szülőket keresünk. Tudjuk, hogy éveken át utaztak külföldre terhes nők, akik válságban voltak, más országban szülték meg gyermeküket, és az örökbefogadásért pénzt kaptak. Természetesen több magyar házaspár van, akiknek nem lehet gyerekük, s örömmel fogadnának családjukba. A szövetségben nincs pénzmozgás. Nemrégiben egy állapotos nő hívott fel, s azt mondta, szeretné eladni a gyermekét. El kellett utasítanom, hiszen mi ilyen dolgokkal nem foglalkozunk. Segítünk, de pénzt nem fogadhatunk el, s nem is közvetíthetünk az anyának juttatásokat, aki ettől reméli sorsa jobbra fordulását. Egy éjszaka egy taxis Budapestről hívott, hogy két anya és három gyermek szorulna segítségre. Azonnal telefonáltam főváros környéki otthonokba, és sikerült is elhelyezni őket. Bármikor csörög a telefon, számomra nem jelent terhet. Ilyenkor kicsit erősebben dobog a szívem, hogy mi lehet, mi történhetett azzal az emberrel, aki tőlem vár boldogulást. Sokszor átmeneti krízishelyzetről van szó. Néhány hónapról, amíg nem tudja az anya, mi fog történni. Támogatásunkkal összeszedheti magát, s többnyire megoldódnak a gondok. Csoportunk tagjai között vannak orvosok, jogászok, védőnők és más hivatásban dolgozók, akik szívvel-lé- lekkel készek támogatást adni az elesetteknek. Nemrégiben egy, a környéken élő gyermektelen házaspár fogadhatott örökbe egy apróságot, olyan mamától, aki nem tudta vállalni a kis jövevény felnevelését. A szülőket bemutatjuk egymásnak, az édesanya elveszti jogait, de a gyereket látogathatja. A közelmúltban egy miskolci kislány került Kaposvárra. A mama nem volt férjnél, sem a barátjának, sem a szüleinek nem merte bevallani terhességét. Megszerveztük, hogy lakóhelyétől távol szülhessen. Előfordult olyan is, hogy a leányanya elhatározásával ellentétben nem mondott le a gyerekről, s az utolsó pillanatban a nagyszülők is segítettek. Olyan asszonnyal is találkoztam már, akit az élettársa elzavart, amikor kiderült, hogy terhes. Anyaotthonban helyeztük el, de végül úgy döntött, nem szüli meg a gyereket, mert nem tudná felnevelni. Gyakori, hogy csak babakelengye kellene, amibe hazahozhatják a kicsit a kórházból, mert annyi pénzük sincs, hogy a szükséges dolgokat megvásárolják. Adományokból ruhákat is tudunk szerezni. Mi azt szeretnénk, ha minden gyermek megszületne és családokban élhetne. A döntést azonban nem befolyásoljuk. Sajnos tény, hogy legalább kétszáz újszülött gyermeket hagytak magára, vagy gyilkoltak meg az elmúlt évben. Tették ezt olyan anyák, akik nem tudták vagy nem akarták felnevelni gyermekeiket. Ugyancsak tavaly nyolcvan- ezer magzatot pusztítottak el az egészségügyi intézményekben. Nagy részük megmenthető lett volna, ha a terhes nők válsághelyzetén segít valaki. Mi nem gondoljuk, hogy csodát tehetünk, de ha egy gyermeken is tudunk segíteni, akkor nem dolgoztunk hiába. Úgy látszik, beválik a kormány számítása. Tegnap mintegy harmadával csökkent az úttorlaszok száma. A gazdák kifulladóban vannak, vagy az is lehet, hogy a közelgő ünnepekre tekintettel a tüntetők visszafogták magukat, hogy aztán ígéretük szerint hétfőtől újult erővel folytassák a lassan egy hónapja tartó tiltakozó akcióikat. Szabolcsban kisebb-nagyobb intenzitással folytatódott a demonstráció. Összesen tíz helyen „parkíroznak” traktorok a közutakon. Akárho- vá megyünk a megyében, a gondok mindenütt ugyanazok, szinte szóról-szóra azt mondják Tiszavasvá- riban, mint a román határhoz közeli Porcsal- mán. Berki Antal (Új Kelet)- Sokkal jobb volt nekünk a Kádár-rendszerben. Volt tsz, volt biztos megélhetés. Aki boldogulni akart, és szorgalmas volt, az boldogult is. Ma is abból élünk, amit akkor kerestünk, amit akkor gyűjtögettünk. Mostanra már feléltük a tartalékainkat is. Megkaptuk a földeket, nem jó minőségű földek ezek, higgye el, nehéz rajtuk megteremteni a család megélhetéséhez szükséges jövedelmet. De csak a földet kaptuk vissza, semmiféle eszközünk nem volt a műveléséhez. Ami van, azt is szép lassan, régi ócskavasakból magunknak kellett összetákolni. Új traktort és a hozzá való kiegészítőket, tárcsát, ekét, vetőgépet, permetezőt nem tudunk venni, mert kinek van arra tízmillió forintja? És ha lenne is, akkor inkább betenném a bankba, ott kamatozna, és sokkal jobban élA csendes Túr folyócska mentén, az álmából nyújtózkodó tölgyerdőben sétálgatok. Hosz- szú, borús és monoton hetek után. Az ágak között bújkáló, az avart is mocorgató tavasz lassan elűzte a telet, s olvasztgatja a fagyot. A folyón túl pedig szántások háta feketéllik és lélegzik. Felette már a pacsirta pergő éneke is langyosítja a jeget Zsuzsánna-naptól. Járom az erdőt. Meg-meg- rúgom a lepaskolt avart, mitől a cérnaszárú, lencseszem- nyi levelű repkényveronikák zöldellenek elő sápadtan. Még néhány nap, és a fellélegző föld leheletében szőnénk belőle, mint abból, hogy látástól vakulásig túrjuk a földet - mondja indulatosan Szűcs Andrásné. A többiek helyeselnek, sok újat mondani nem tudnak, őket is ugyanazok az indulatok feszítik, mint a nyugdíjas gazdálkodó asszonyt. Lassan megfő a bográcsban a gulyás. Az emberek ebédhez készülődnek, és várnak, reménykednek abban, hogy valaki a magasságos minisztériumból képes lesz azonosulni a problémáikkal. Indulatokban nincs hiány Székelyben sem:- Nem érdekel bennünket, hogy meddig kell kint állni a négyesen, ha kell, itt maradunk nyegként fedik el az erdő alját. Látom, fentebb a bodza egérfülnyi levélkéi és a galagonya gömbrügyei kezdenek fesledezni. Aztán a fák ágaira kúszik fel a tekintetem. Igaz, a tölgyek, ezek az óvatos és lassú fák még szuny- nyadoznak. Viszont közöttük már kiabál a csuszka, rikácsol a harkály, szerelmesen dobol az ágon. Odúkba lesek be, alszik-e még a sündisznó? Egy szilfa ágai tövében pedig egy ócska feketerigó-fészekből avas egész évben. Legalább nem kell a földet túrni. Minek? A kereskedő szinte ajándékba viszi el a disznót, az almáért még azt a pénzt se kapjuk meg, amibe a permetezés került. Jobban járok, ha kivágom a fákat, és feltüzelem. Ha elmegyek munkanélkülire, akkor legalább lesz valami pénzem. Velünk akarják megfizettetni a társadalombiztosítás hiányát? Hát hová lett az a pénz, amit évtizedeken keresztül befizettünk? Harminc évig dolgoztam a tsz-ben. Magam után is fizettem, de a tsz is fizetett értem. Tessék elővenni azt a pénzt, meg hajtsák be a kinnlevőségeket, és mindjárt nem lesz szükség arra az 1800 forintos egészségügyi adóra. Fizetnénk mi adót, de hát amit ezek akarnak, annak nincs értelme, csupa fölösleges adminisztráció. Valamikor aranykorona-érték után vetették ki az adót. Érthető volt, és egyszerű. És igazságos is! Ennyi az aranykoronád, ennyi az adód. Most meg egyetem kell az adópapírok kiállításához. Azt hittük, hogy ezekkel a vezetőkkel visszajön a Kádár-korszakbeli jólét, hát nem jött vissza, pedig ezek akkor is hatalmon voltak! - Mező Ferencből sistereg az indulat, mint mondja, a mezőgazdaságért haragszik és nem ellene, hiszen szívesen tenné a dolgát, ha garanciát kapna arra, hogy munkájának gyümölcsét saját maga és a családja élvezze, és ne kelljen azt a kevéske hasznot adóba befizetni. szagú leveleket kaparok ki. Az erdő ilyenkor legszebb díszeit keresem, a mogyoróbokor aranyos, függő baricáit Lent a folyó mentén cicuskákra, a rekettyefűz bársonypuha barkáira találok rá. Letördeljem? Nem, mint máskor sem. Szívemben a megújulás tisztelete és örök vágya. S régen látott barátaimra, Gézára, Pistára meg a többiekre gondolok. S E s a szegény Bálintra is, a foszladozó felhők láttán. Hányszor dőltünk le itt az ibolyaillatos parton, testünk-lelkünk gyógyult és tisztult! S hogy az elmúlt és nincs, egyre inkább a viszontlátás vágya is nyugtalankodik bennem. Makay Béla: Barkázáskor Hakni- te édes! Palotai István (Új Kelet) Nyilvánvaló volt a szándék: könnyű szórakozást, néhány órai felhőtlen kacagást biztosítani azoknak a nézőknek, akik megtehetik, hogy jegyet vesznek a városi művelődési központba, hogy budapesti színészeket lássanak. A kérdés sokkal inkább az, hogy megkapták-e, amit reméltek? A magam részéről sajnos vannak fenntartásaim. Szerintem korántsem mindegy, hogy valóban kacagtak-e, vagy sokkal inkább halálra röhögték magukat. Mert ez bizony nem ugyanaz, mert más-más tőről fakad... „Humorban nem ismerek tréfát” — írta Karinthy Frigyes, és igaza volt. A jó színművek humora önjáró, és nem igényel durva ri- pacskodást. Az Apa csak egy van valóban remek vígjáték. Fergeteges humora, helyzetkomikumai és nem utolsósorban a remek szerepek már önmagukban is elegendőek (lettek volna), hogy sikerre vigyék az előadást. A főszerep igazi színészálom: több figura egy szerepben. Bajor Imre remek színész. Nem vagyok biztos benne, hogy művészi alázattal megközelítve nem lett volna hitelesebb és szakszerűbb, mint ahogy azt is kétlem, hogy így sikeresebb volt. A siker ugyanis nem csak gyomorszaggató röhögésben és tapsban mérhető, hanem abban is, hogy a közönség mit „visz haza”, milyen emlékekkel távozik. Nem Shakespeare-t vagy Sta- nyiszlavszijt reklamálom, hiszen túlzásokba esni felesleges, hanem a művészi ízlést, a mértékletességet! Verebes István színigazgatónk immár ötödik éve küzd, hogy a világot jelentő deszkákon „csak tiszta forrásból” merítkezzenek a művészek- és sikerrel is jár. A vígjátékok önmagukról szólnak, és nem a színészi önmu- tagatásról! És csodák csodája: mégsem lehet jegyet kapni a Senki sem tökéletesre, vagy a Savoyra. Nyíregyháza színházkedvelő közönsége immár felnőtt színházához, és elutasítja a művészi elvtelenséget. És akkor jön egy pesti hakni, és... Éz van.