Új Kelet, 1997. március (4. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-10 / 58. szám
1997. március 10., hétfő Élet a csendben Háborúban hallgatnak a múzsák - állítja a mondás, és valószínűleg igaza is van. Léteznek viszont kivételek, melyek erősítik a szabályt... Ha a faültetés az optimizmus jele, akkor a mai világban egy művészeti galéria életre hívása talán még inkább az, hiszen az „eredeti tőkefelhalmozás korában” nem szokás túl sokat áldozni a képzőművészetre. A képekbe, szobrokba fektetett összegek ugyanis nem forgathatók vissza a termelésbe. Legfeljebb az emberi lélekbe... Es lám-lám, minden híreszteléssel ellentétben mégis van rá kereslet. Nem nagy, de van. Ezt bizonyítja a nyíregyházi Visuart Galéria egyéves fennállása és sikeres működése, valamint az erre az alkalomra rendezett, Csendélet című tárlata. Kultúra Nagy fában kis fejsze A Mandala Dalszínház premierje Az ember csak „áll és csodálkozik”. A leghalványabb fogalma sincs róla, hogy egyes művek miért érnek el világsikert? Ennek egyik példája a Daniel Gogen által „elkövetett” Apácák című musical is, melyet Amerikában Hobokeni kisnővérek címen mutatott be egy San Franciscó-i és nagynak egyáltalán nem nevezhető „körúti” zenés színház... P. I. (Új Kelet) __________ Má rcius 8., szombat Éppen harangozzák a delet, amikor belépek a galériába, dho\Porigó Brigitta és dr. Kopcsa István jr.- a Visuart Galéria tulajdonosai- a képeket rendezgetik. Nem csoda a lázas készülődés. Vasárnap nyit a tárlat...- Profitorientáltak vagyunk- mondja mintegy kissé elnézést kérve dr. Kopcsa István azonban a képek láttán semmi oka a szabadkozásra. Miért is lenne ez baj? Hiszen a műértők vásárlásai okvetlenül értékmérőt jelentenek. Meg aztán mit „ér” az az alkotás, amelyik nem képes betölteni szerepét, azaz eladatlanul hever? Lehet szubjektíve zseniális, és mégis olyan, mint a beadatlan gyógyszer: az üvegcsében állva nem hat... A múzeumok falán sincs természetes közegében, mert közintézmény ide vagy oda, az igazi műalkotás mindig „elkívánkozik”. Hiába a luxus egy új és modem állatkertben, az igazi vadak a szabadba vágynak. Az életbe, a mindennapi harcok mezejére, ami a festmények világában nem más, mint igenis a szabadpiac! (Igaz, a múzeumokban mindenki megtekintheti az alkotásokat, de hogy ez mennyire igaz, arra bizonyíték, hogy a legjobbak- ra időnként még így is „szemet vetnek”.) Természetesen kint az életben mással is meg kell küzdeni, a pénztelenséggel, a re- cesszióval, magyarán mindennel, amihez a művészetnek semmi köze. És mégis van! Hiszen az igazi alkotások áttörik ezeket a falakat, és otthonra találnak.- Arra törekszünk, hogy megtaláljuk azt az érzékeny egyensúlyt, ami az igazi, veretes képzőművészet és a po- pularitás között van - mondja Kopcsa István. - Teszünk bizonyos engedményeket, de nem engedünk az amatöriz- mus és a giccsfestészet „anyagi szirénhangjainak”. Ami itt a falakra kerül, az vállalható, komoly művészet, és nem múlandó divathóbort, nem kártékony ízlésrombolás... Harminc-harmincöt művészszel állunk kapcsolatban, és ezt a létszámot most már csak abban az esetben növeljük, ha igazi nagy hírű művész kopogtat nálunk. Annak ugyanis semmi értelme, hogy megduplázva ezt a számot, feszültségeket teremtsünk a festők és a galéria között. A nyíregyházi és a környékbeli felvevőpiac nagyon is behatárolt mozgásteret ad, és így csak azt érnénk el, hogy lassabban kelnének el az eladandó művek, ez pedig kellemetlenül érintené az alkotókat is. Nem mondom, ha „húzunk egy ászt”, örülünk neki, és élünk is a lehetőséggel... A csendéleteket nézegetve, önkéntelenül felmerül a kérdés: a művészet mindent kibír? Zord világunk, anyagias életünk sem tudja sárba tiporni az alkotóművészek örök optimizmusát? Emitt a színek tobzódnak, másutt a formák világa, az egyik művész feszes kompozíciójával teszi le vok- sát az élet mellett, a másik meg éppen a szabadság dalát zengi. Micsoda kavalkád! Harminckét kép, harminckét alkotói világ. Egy szép, mély tónusú antik napraforgó-csendélet, s mellette a ma megfogalmazásai... Sokan azt állítják, hogy a jelen képzőművészete a káosz korát éli. Nem hiszem. Pontosan arról van szó, a századelő izmuskavalkádja - tézisei és antitézisei - most érett egésszé, most éljük a „szintézis korát”! Vagy ugyan mi másnak is lenne tulajdonítható, hogy az egyik alkotáson például a Miro-i „sík térben” jelennek meg a nagyon is naturális figurális elemek, vagy éppen a szürrealizmus asszociációs perspektívái szelídülnek a reális tér világába? Ugyan miért lenne kaotikus stilisztikailag egy alkotás attól, hogy Cézanne térelemzésének jegyeit viseli, mégis túljutott már a kubizmuson, és realizmusában mindez érzékelhető? Semmi baj. A lényeg az artisz- tikum sugárzása, ami ugyan valóban elemezhetetlen, de miért is kéne elemezni?... A Visuart Galéria Csendélet című tárlata hatásában és gyökereiben szinte teljes egészében felöleli a század festészetét, pontosabban összegzi azt! Híjján van viszont azoknak a zagyva „művészeti megnyilvánulásoknak”, amelyekkel időnként egyes útkereső alkotók manapság tömik a fejünket: a papírgalacsinos és zsákos, ócskavasakat kiállító „performance”- oknak, amiért külön köszönet a galéria értő vezetőjének! A kiállítás zártkörű szakmai megnyitója vasárnap délután dr. Szabó Gyula méltató szavaival vette kezdetét, majd a meghívottak pezsgővel koccintottak a Visuart Galéria egyéves születésnapjára. A kiállításon szereplő művészek: Árkossy István, Balogh Ervin, Bényi Árpád, Bodó Károly, Csáky Lajos, Csikós András, Cs. Pataj Mihály, Csuta György, Erdős Péter, Herpai Zoltán, Hevesi Nagy Anikó, Hornyik Zoltán, Fejér Csaba, Kalcsó József, Kabul Adilov, Lázár Pál, Kovács Tamás Vilmos, Mágner Ágnes, Markó Erzsébet, Novák András, Orvos András, Pataki Ferenc, Pálfy István, Puskás Imre, Reinhardt István, Réti Mátyás, Stéhlik János, Sütő János, Szabados János, Tóth Ernő, Várkonyi János, valamint Zombori László. Palotai István kritikája A darab a legrosszabb írói vicc, a legvadabb ötlet, amit valaha is a színpadon szerző megengedett magának. Tulajdonképpen nem is létezik, csak éppen annyira, hogy irtózatosan bonyolult dramaturgiai szerkezetével megőrjítse a rendezőt és a színészeket egyaránt. Története nincs, drámai ívei nincsenek, az egész „sztori” nem más, mint egy eszement és perverz gondolat: egy apácakolostorban - öt apáca kivételével, akik bingózni mentek - mind az ötvenkét nővér meghal gombamérgezésben, és az életben maradott ötnek csak negyvennyolc temetésre futja a kolostor pénzéből. Ezért a „maradék” négyet hűtőládába teszik és elhatározzák, egy jótékonysági koncertet rendeznek, hogy ennek bevételén eltemessék őket. A néző ezt azonban csak hallásból tudja meg, mert amit lát, az már maga az apácashow. Magyarán darab a Új Kelet-információ _______ A k vintett tagjai (Simái László és Tóth Tamás trombita, Soós Péter kürt, Bürget Péter harsona, Takács Tibor tuba) közül Tóth Tamás trombitaművész a nyíregyházi zeneművészeti szakközépiskola tanára, Bürget Péter pedig városunkból indult, jelenleg Veszprémben tanít. A fiatal művészekből álló ötös már több ízben szerepelt a megye- székhelyen, de Szabolcs-Szat- már-Bereg megyében két alkalommal is 20-20 koncertből álló ifjúsági bérleti hangversenyt adtak. Ebben az esztendőben újabb nagy kihívások előtt állnak. darabban, előadás az előadásban, telezsúfolva érdektelen és véget nem érő narrálásokkal, amikor is majd mind az öt szereplő sorra megismétli ezt a beteges történetet, beleszőve saját élettörténetét és rejtett vágyait. Ez aztán „mindössze” három - szinte pillanatonként változó - dramaturgiai síkot eredményez: a narrálás, a kolostor belső természetes és az apácashow síkjait. Egyszer hozzánk beszélnek a „saját” szavaikkal, máskor egymás között, hogy aztán a show egyik betétszáma következzék. Ember legyen a talpán, aki követni tudja! Mivel a darabban kizárólag öt nő játszik, az előadás akkor lesz csak emészthető, ha roppant erős és különböző egyéniségű, óriási rutinnal rendelkező tehetséges színésznő alakítja. Dobos László rendező mindezért nem is nagyon foglalkozik a darab dramaturgiai síkjaival, és hagyja teljesen összeMagyar zeneszerzők - felismerve a Brass erényeit - külön nekik írott művekkel jelentkeznek. A kortárs muzsika legjobb magyar komponistája, Sári József egy különleges hangzású kvintettel lepte meg őket. Ennek a műnek májusban, a Magyar Rádióban lesz az ősbemutatója. Lehotka Gábor is írt egy rézfúvósötöst, ezt a budapest Dohány utcai zsinagógában adják elő a Tavaszi Múzsa rendezvénysorozat keretében, március 18-án. Rajtuk kívül más zeneszerzők - Sári László, Márta István - is jelezték: megtisztelik az együttest művekkel, mert hiteles előadásmódjuk igen csábító. mosódni azokat. Ettől persze még annyi sem derül ki a „történetből”, ami benne van, viszont marad energiája a figurák megformálására, pontosabban ezek felvázolására. Roppant nagy ez a „fa”, és bizony őszintén be kell vallani, hogy kicsi a fejsze. Az első rész elviselhetetlenül unalmas. A rengeteg közönség- kapcsolatra épített jelenet lassú, és az unalomig ismétli önmagát. Legalább húsz percet ki kéne húzni belőle. Az előadás gyakorlatilag az első felvonás végén kezdődik Maria Regina (Szinyei Andrea) valóban kitűnő „kokszjelenetével”. A játszók elé állított feladat sajnos túlméretezett. Mégis van, aki megoldja. Szinyei Andreát kiváló tehetsége, Milka Júliát ragyogó színpadi szépsége segíti át a buktatókon, Vajda Évát melegszívű intellektusa, míg Papp Zitát a humora. Bokor Gabriella roppant bátortalan, pedig alkata szinte kínálja a figurát: a legkisebb és a legpimaszabb apácát. Az utolsó rész felpörgetésének köszönhetően a bemutató mégis közönségsikert hozott. Reméljük - ahogy azt már a főpróba utáni cikkünkben is kértük -, hogy még dolgoznak az előadáson. A Brass In The Five ebben az évben még több ízben fellép Budapesten a Hiltonban, a Kapucinus udvarban, nyáron a szombathelyi Bartók Szemináriumon ők lesznek a bemutatózenekar, meghívásuk van Párizsba és Münchenbe, a Magyar Rádió felvételt készít élő koncertjükről, de muzsikálni fognak a tervek szerint megyénkben is, az idén is fellépnek a Várban megrendezésre kerülő Dreher-napokon, már több lekötött koncertjük van a Mátyás-templomban, a zeneszerzők nekik írott műveiből CD-t készítenek. A mind népszerűbb és igen kapós Brass , In The Five rézfúvóskvintett, melynek művészeti vezetője Vajda Gergely, száz műnél is többet tartalmazó repertoárjával méltán vívta ki nemcsak a koncertszervezők, de a nagy- közönség rokonszenvét is. Nyelvőrködés Idegen szavak 8. Sorozatunkban a nyelvvédők felhívása alapján és a Nyelvművelő kéziszótár segítségével közhasználatú idegen szavakból szemlézge- tünk. A élő nyelv fejlődésére, változására jellemző, hogy ezúttal olyan példákat is találhatunk, amelyeket a kéziszótár sem ítél meg egyértelműen. Erdélyi Tamás jegyzete Konvertibilis - Pénzügyi szakszóként szilárdan tartja magát, bár jó megfelelője az átváltható szó. A konvertibilitás helyett jobb: átválthatóság. Hibás alakja: konvertábilis. Kooperál, kooperáció - A közéleti és sajtónyelvi zsargon kedvelt szavai, noha jó magyar megfelelőik vannak: együttműködik, társul, szövetkezik, illetve együttműködés, társulás, szövetkezés. Kiejtve mindkét o-juk külön hangzik! Koordinál, koordináció- Jó magyar megfelelőik: összehangol, összeegyeztet, elrendez. Ezeket használjuk! Kiejtésnél, mint az előző! Korrekt — Számos választékos megfelelője van: tisztességes, becsületes, erkölcsös (viselkedés); megbízható, szavahihető (üzletember); szabatos, pontos, helyes (beszéd, fogalmazás). Krimi - Ma már a meghonosodott idegen szavak közé kell sorolni, üldözése fölösleges. Kultúr- előtagú szóösz- szetételek - E szavakat a németből vettük át: kultúr- központ, kultúrkapcsolat- ok. Jelzős szerkezetben: kulturális központ, kulturális kapcsolatok (ebben az esetben vigyázzunk: az u rövid!). Általában jól helyettesíthető a művelődési szóval, de mert ez utóbbi hosszabb, a kulturálist sem tartják durva hibának. Küföldi pénznemek írása — Általában magyarosan kell írni: dinár, dollár, korona, lej, márka, néhány pénznemet eredi alakban írunk: schilling, drachma, zloty és ingadozó a jen - yen, de helyesebb ezt is magyarosan írni! Landol - Repülési szak- kifejezésből (leszáll, földet ér) indokolatlanul divatszóvá vált beérkezik, célba ér értelemben is. Helytelen! Licencia, licenc, licensz- Kereskedelmi nyelvben behozatali, kiviteli engedélyt jelent. Magyaros helyesírása kialakulatlan. Nyelvünkbe a latinos licencia illene a németes licenc, a franciás, angolos liszensz, sőt lájszensz helyett. Keverék a licensz és téves, hibás a liszenc! Lobby - Még szótárunk is y-nal írja, holott a mai köznyelvben egyre inkább lobbiról, lobbizásról beszélünk, írunk. Elterjedését nemcsak az segíti, hogy napjainkban igen gyakran használt gazdasági-politikai fogalom, hanem a játszi szóképzéssel létrejött szavakéra (pl. foci, mozi, hobbi) emlékeztető hangalakja is. ( Folytatjuk) A zeneszerzők nekik komponálnak A Brass In The Five zsúfolt programja Lapunkban már többször hírt adtunk a Brass In The Five rézfúvóskvintettről. Az együttes, amely a hazai szak- vélemények szerint a legjobb Magyarországon, de talán Európában is, több szállal kötődik Nyíregyházához, így a fiatal művészek sikerének nyomon követése mindenképpen indokolt.