Új Kelet, 1997. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-17 / 40. szám
Nyíregyháza ■Ö l j Held Újabb szigorítások „Másodrendű állampolgárok” K. Z. (Új Kelet) __________ Be lső használatra minősítéssel készült el a múlt héten Nyíregyháza ez évi költségvetésijavaslata, amely szám- táblázatokból áll. A dokumentumot először csak a nyíregyházi közgyűlés koalíciós pártjainak képviselői kapták meg. A nyíregyházi közgyűlés KDNP-csoportjá- nak vezetője, Tormássi Géza amiatt sajnálkozott, hogy a korábbaiktól eltérően a város költségvetésének előkészületeibe az ellenzéket nem vonták be kellően. A koalíciós frakciók információi szerint már tárgyaltak a témáról. A történtek miatt úgy érezte, hogy az ellenzéki pártok képviselőit az önkormányzatba juttató választó- polgárok emiatt másodrendűnek számítanak. A megye- székhely büdzséjében sajnos 10 százalékos reálérték-csökkenés várható, folyamatosak lehetnek a likviditási gondok. Tormássi Géza a hiány csökkentése érdekében nem zárta ki, hogy az önkormányzat újabb hiteleket vesz fel és további intézményi megszigorító lépéseket dolgoz ki. A szegénység betegség Tarnavölgyi György jegyzete Olvasom a cikket, aminek címe alatt az ország „depressziótérképe” látható. Jól mutatja: a keleti oldalon sokkal több a depressziós, életunt ember, mint a Dunántúlon. Olvasom aztán: a depresszió súlyos betegség, főképp a következményei miatt. A lelkileg sérült ember képtelen eredményesen dolgozni, aktívan élni, döntés- képtelenné lesz, alkoholistává és sokszor öngyilkossá is. Ha nem öli meg magát, akkor többnyire beteg lesz: orvos, kórház, gyógyszer, le- százalékolás... Hacsak meg nem gyógyítják. De ma Magyarországon erre van a legkevesebb esélye. Mitől lesznek depressziósak az emberek? Miért vannak a legtöbben Borsodban és Szabolcs-Szatmár- Beregben? Talán azért, mert itt a legszegényebbek az emberek? A kutatók egyértelműen bebizonyították: azokban az országokban, ahol az egyes néprétegek között túl nagyok a jövedelmi különbségek, ott rövidebb ideig élnek az emberek. Egy olyan országban - állítják -, ahol alacsony ugyan az életszínvonal, de nincsenek nagyon gazdagok és nagyon szegények, azaz nincsenek szélsőségek, ott sokkal jobbak a lakosok életkilátásai. Az okfejtés teljesen világos. Aki szegény, az nem jókedvű, nem nyugodt, nem kiegyensúlyozott. Elkeseredett és dühös, különösen ha azt látja, hogy másoknak milyen jól megy, egyesek dúskálnak a javakban, amiket ő soha el nem érhet. O lemaradt, valószínűleg véglegesen -sez azt jelenti, hogy minden bizonnyal a gyerekei sorsa is előre meghatározott. Aki szegény, az tehát sokkal hajlamosabb az ön- marcangolásra, az elkeseredettségre, a depresszióra. Különösen igaz ez a mai Magyarországon! A szegénység olyan állapot, amit ugyan megszokni sosem lehet, de bele lehet törődni bizonyos mértékig. Ami mindenkor a legnehezebb, az a szegénység kezdete. A lecsúszás. Amikor észreveszem, hogy már erre sem, arra sem telik, pedig megszoktam, szerettem, az életem része volt. Nem ehetek meg kedvem szerint egy süteményt délutánonként a kis cukrászdában, mert nem futja rá. Nem ülhetek autóba, amikor akarok, mert drága a benzin. Nem jut elegendő húsra a vasárnapi ebédhez. A fogamhoz kell vernem a garast. Aztán már egyáltalán nem veszek süteményt, sem húst. Egy idő után el kell adnom az autómat, s gyakrabban kell megvarrogatni a kopott ruhadarabokat. És néha sírok is éjjel, mert a gyereknek nem tudom megvenni azt a cipőt, amit annyira szeretne. . . Itt kezdődik az idegek felőrlődése. Aminek állomása a depresszió, ezzel pedig együtt járhat sok minden: a gyomorfekély és más betegségek, az alkohol, az életundor, a leépülés, a kábítószer, az öngyilkosság. Távol álljon tőlem, hogy nemzethalált kiáltsak. De azt halkan meg kell említenem, hogy mindez borzasztó sokba kerül ennek a kis országnak! Egy példa: a szorongásos rohamoktól szenvedő depressziósok gyakran kénytelenek mentőt hívni, orvoshoz fordulni, mert ijesztő rosszulléteket produkál a betegségük. A számítások szerint évi félmillió forintba kerül átlagosan egy ilyen beteg... Megvallom: nem tudok most olyan terápiát javasolni, ami gyors eredményt hozna. Lehetne persze szólni az ország elárulásáról, a nemzet lassú gyilkolásáról, a kormány menesztéséről éppúgy, mint arról, hogy bezzeg jön majd az új, a tiszta, a minden bajunkat orvosló rezsim!... Lehetne, mert már elkezdték ezt a szöveget sokan. De ennél sokkal rosszabb a helyzet, uraim! Itt akárki kerül hatalomra, iszonyú gondokkal áll szemben. Amiket nem lehet szónoklatokkal megoldani, csakis tettekkel. El kellene már kezdeni végre. Mégpedig éppen itt, a mi vidékünkön, mert itt betegít és öl leggyakrabban a szegénység. Kíváncsian várom azt a kormányt, mely ebben segíteni tud - és akar. 1997. február 17., hétfő Szeretetvendégségben a jövendő elsősök Kozma Ibolya (Új Kelet) Teával, játékokkal és kellemes, kötetlen beszélgetéssel fogadták a jövendő elsősöket és szüleiket szombat délután a Luther utcai gyülekezeti teremben az evangélikus általános iskola által szervezett szeretetvendégségen. Ezen a napon találkozhattak leendő tanáraikkal a gyerekek, s a szülők is tájékozódhattak az intézmény munkájáról. A pedagógusok terve, hogy még a tanév megkezdése előtt otthonukban látogatják meg leendő tanítványaikat. Az iskolába nemcsak evangélikus gyerekeket várnak. Laborczi Géza lelkész szerint fontos, hogy a felnövekvő gyerekek vallási ismereteket szerezzenek, azután maguk dönthetnek arról, hogy vallásosan élnek tovább vagy sem. Csoba Tünde hangversenye a Hotel Centrálban Munkatársunktól _________ Na gy sikerű hangversenyt adott pénteken este Csoba Tünde a Hotel Centrálban működő orvosklub vendégeként. A művésznő Ravel zenéjéből állította össze műsorát, majd ráadásként Liszt Rigo- letto parafrázis című művét adta elő zajos sikert aratva. Csoba Tünde mostanában ritkán hangversenyezik. Ő, aki otthonosan mozog a világ hangversenytermeiben, anyai szerepre készül. Második gyermekét várja és férjével, aki háziorvos, Tiszaeszláron él. Mint elmondta, nincs szándékában abbahagyni a koncertezést, de a fellépések olyan megterhelést jelentenek, amit a magzat veszélyeztetése nélkül nem lehetne végigcsinálni.- Szeretem a klasszikusokat, de nem idegen tőlem a modem muzsika sem. Meglepő volt számomra, hogy az itteni pianínó milyen szépen szólalt meg. Sok esetben még hangversenyzongorának sincs ilyen kitűnő hangja. Ravel-emlékművet emelt muzsikájával a kevéssé ismert Aloizus Bertrand francia költőnek. Három versére írt zene közül, különösen a harmadik az, ami szívemhez nőtt, a Liszt-zongoraparafrázis önmagáért beszél, nem is lehet véletlen, hogy olyan áhítattal hallgatta a közönség. Apácák a „sóbizniszben” fíacskó Tibor (Új Kelet) Újabb sikergyanús darabbal bővült a Mandala repertoárja, hiszen tegnap este nyilvános főpróbán láthatták az érdeklődők Dán Goggin Apácák című musical vígjátékát, Szinnyei Andrea, Vajda Éva, Milka Julianna, Papp Zita, és Bokor Gabriella előadásában. Az öt ifjú hölgy igen nagy feladatot vállalt föl, hiszen a ’95-ös Mandala Nyár programjában ezt a darabot olyan sztárok előadásában láthatta a nyíregyházi közönség, mint Psota Irén, Hűvösvölgyi Ildikó, Bepce Ilona, Kis Mari és Kökényessi Ági. A történet dióhéjban: adott egy zárda, ahol meghal ötvenkét apáca gombamérgezésben. Minő malőr! Szép sorjában el is temetik őket, a megmaradt ötök, de az utolsó négynél elfogy a pénz. Ötlet: menjenek el haknizni, és a bevételből megoldható a temetés. Az előadás két felvonásában az öt apáca véresen komolytalan, titkos álmai tárulnak föl előttünk, sok zenével és tánccal fűszerezve. Hát képzelhetik. Az előadást rendezte: Dobos László, koreográfia: Bódis Gábor és Kovács Attila. Bemutató: március 5-én. Munkatársunktól Régi barátoknak, törzsvendégeknek tartottak farsangi bulit a sóstói Hotel Barbisonban. A Körtvély- fáy Barna keverte zenékre jól mulattak a jelmezbe öltözött vendégek. A zsűri elismerését egy rendőrnőnek, valamint a 101 kiskutya egyik tagjának öltözött hölgy kapta. A fődíjat egy három hónapos bébi nyerte. Kora ellenére feltűnően önálló, egyedül evett, ivott és táncolt. Neveltetéséről, étkeztetéséről nem kell gondoskodni, hiszen a farsangi buli után visszanyerte „eredeti formáját”. Civilben, felnőtt férfiként már régen kinőtt a bébikorból, a farsang alkalmából nosztalgiázott.
