Új Kelet, 1997. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-15 / 39. szám
A lovak Palotai István (Új Kelet)------------------------------------ §J| Ha különös, ha nem, a zene is folyamatosan a tár- 1 sadalmi változások sodrásában van. Nem arra gondolok most, hogy - mint minden ezen a világon - a zene is követi a környező világ igényeit-, hanem arra, hogy igenis van a mindenkori uralkodó osztály „kultúrpolitikai” elvárásaitól. Nem új jelenség ez, így volt a középkorban is, amikor a zene világi jellegét - és ezzel együtt a táncot - szinte istentelen eretnekségnek ki- | áltották ki, és az egyedül elfogadott megnyilvánulási formája az egyházi gregoriánok világa volt. A zene több ágra szakadását követően (könnyű- és komolyzene) a kommunista országokban az ideológusok feladatköre meglehetősen leszűkült, és jobbára csak a komolyzenével foglalkoztak. A könnyűzene szövegeinek „kordában tartása” sokkal inkább a belügyi szervek dolgává vált - ki is irtottak minden „negatív jellegű megnyilatkozást”. Elég, ha az 1980-as években még mindig vesszőfutást járó Beatricére gondolunk. A kultúrpolitika zenekritikába csomagolt diktátumai a komolyzene művelőit nyomorgatták - méghozzá „elvi, ideológiai” alapokon. Bevett gyakorlat volt, hogy a műveket leginkább származási helyük alapján osztályozták, futtatva ezáltal a szocialista táborban született alkotásokat. (A hatvanas évek egyetlen ki- % vétele a Porgy és Bess volt, mint amolyan kirakatmű, ami amúgy is a szocialista f eszméket igazolja, hiszen a négerek sanyarú helyzetét i ecseteli Amerikában.) A sztálinizmus bukásával lazult a szorítás és a zene- akadémiai koncerteken a kortárs zenét már nemcsak Sztravinszkij, Hacsaturján, Dunajevszkij, Petrovits és a többiek képviselték, hanem nyugati (illetve a nyugati zenei ízlésnek megfelelő) művek is felhangzottak. Ekkor ismerkedett meg a magyar közönség Carl Orff csodás műveivel, az Afro- dite győzelmével és a Carmina Buranával, melyeket azért a kritikusok a biztonság kedvéért évekig pocskondiáztak, igaz, mindhiába, mert nem tudták kiirtani a hangvarsenytermek pódiumairól, és mindig óriási sikert arattak, Pendereczky szupermodem műveivel és Szokolay Vérnászával. Aztán valami különös fordulat következett, és a kultúrpolitikában - mintha a zene népszerűségi mutatóinak letörését irányozta volna elő -, komolyzenei téren csak és kizárólag a hall- gathatatlanul „modern” műveket kezdék erőltetni és isteníteni. Ahogy egy ismerősöm egyszer jellemezte: Olyan ez a zene, mintha az ember ülepét üvegszilánkokkal kaparnák... Ma pedig? Ma nincs semmi. A kulturális kormányzat a lovak közé dobta a gyeplőt. Éljen meg mindenki, ahogy tud, komponáljon reklámdalokat... Azért ennyi liberalizmusra még a művészetnek sincs szüksége! Művésztehetségek pályaválasztása Marimban játszik a győztes mmm Tudta On? Érdekességek a muzsika világából- Albert Schweitzer, a kiváló elzászi orgonista, zenetudós és teológus 1912-től Nigériában fejtett ki orvosmisszionáriusi tevékenységet. Azt játssza-e a nagybőgős, ami a kottában áll?- A gordon, vagy népszerűbb nevén nagybőgő a legmélyebb vonós hangszer, hangjai a kottában leírtaknál egy oktávval mélyebben szólalnak meg. Kik voltak az igricek és mikor éltek?- Az igricek a XV. században élt muzsikusok voltak, akik bohóckodva, mulattató- an adták elő zenés történeteiket. Hány dalt írt Schubert?- Franz Peter Schubert, a XIX. század egyik legkiválóbb zenei formateremtője, aki kétszáz éve, 1797. január 31-én született, s ennek két- századik évfordulója alkalmából jelenleg számos zenei intézményben tartanak a műveit bemutatva emlékesteket - így volt ez a napokban megyeszékhelyünkön is. Hatéves korától komponál: ifjúkori remekei is a zeneirodalom néhány örökbecsű művét adták a közönségnek. Életében nem sok része volt a művészi dicsőségben, egyetlen nyilvános szerzői estjét is csak halála évében, 1828-ban tarthatta meg .Beethoven zseninek nevezte, fölfedezte benne az isteni szikrát. Kamaraművei, négykezes zongora- darabjai, szimfóniái mellett mintegy hatszáz dalban alkotta meg a műfaj klasszikusait. Ezekben tökéletesen egyesül az énekszólam melódiája és a vers mondanivalójának zenei feldolgozása. Talán nem véletlen, hogy Goethe a hozzá küldött Schubert- dalokat válaszra sem sem méltatta, feltehetően megérezte: azok nem egyszerűen a versek megzenésítései, hanem a verssel harmonizáló önálló alkotások, melyek esetenként túlnőtték az irodalmi mű kereteit. Munkatársunktól Milyennek hallanánk a zenét légüres térben?- Ha a levegő rezgése szabályos, akkor zenei hangról, ha szabálytalan, zörejről beszélünk. Légüres térben hangképzés nem lehetséges. Ki volt az a híres zeneszerző, akinek halálát saját karmesterpálcája okozta?- Jean-Baptiste Lully (1632-1687) nagy jelentőségű, olasz származású zeneszerző, s a francia operairodalom megalapozója, első mestere. Ötvenöt éves korában Franciaország zenéjének koronázatlan királya, tekintélyes muzsikus, amikor Te Deuma vezénylése közben a hosszú karmesteri bottal, mellyel akkoriban szokás volt dirigálni, a padlón, hevesen dobolva az ütemet, a lábát találta el, megsértette, s a seb elmérgesedése okozta halálát. Ki volt az a nagy zeneszerző, aki hallását elvesztvén még öt operát és egy jelenleg is igen népszerű szimfonikus művet alkotott?- Bedrich Smetana, az egyik legnagyobb cseh zeneszerző, (1824-1884), aki 1874-ben elveszítette a hallását, de buzgón komponált tovább, és öt utolsó operáját, valamint a Hazám című szimfonikus költeményét is azokban az években írta. Ez utóbbit hazánkban is gyakran tűzik műsorukra a zenekarok, különösen melodikus részlete a Moldva, mely a folyó hömpölygését örökíti meg. Melyek a magyar népi hangszerek?-BartókBéla szerint (Zenei kistükör, szerk.: Csíkvári Antal) a citera, a forgólant, a furulya, a duda és a kanász- tülök. Ezekhez tartozott még korábban a doromb, a tilin- kó (a legutóbbi Ki mit tud?- on is megcsodált fúvós hangszer) és a havasi kürt. Melyik világhírű zenetudós, művész volt egyben orvos és misszionárius? Hagyomány már a nyíregyházi művészeti szakközépiskolában, hogy a legjobb diákok minden esztendőben nyilvános hangversenyen mutatkoznak be a városi közönségnek. Fehér Ottó karnagy, a hangversenyek szellemi atyja elmondta: az iskola megalakulásától kezdve alapvető követelmény volt a növendékeknek hozzászokni a nyilvános fellépések légköréhez, hogy országnak-világnak megmutathassák képességeiket. Az első lépcsőben a szaktanárok válogatják ki azokat a produkciókat, melyeket al-. kalmasnak tartanak a közönség előtti megmérettetésre. Az idén, az iskola tízéves jubileumán olyan szerencsés anyagi helyzetbe került az iskola, hogy a szigorú zsűri jutalmazhatta azokat a kiemelkedő teljesítményeket, melyek az előválogatók színvonalát is felülmúlták. Az első három hely mellett a közönségdíjat is odaítélték. A jutalmakat a március 15-ei iskolai ünnepélyen adják át. Február 6-án tartották azt a hangversenyt, amelynek győzeteseit a zenetanulás kezdeteiről, az előttük álló pályaválasztás nehézségeiről és arról kérdeztük, miként befolyásolja életüket a művészi munka? Berki Antal (Új Kelet) Szitha Miklós, a verseny első helyezettje:- Egészen kisgyerek voltam, amikor már életem része lett a muzsika. Édesanyám zenetanár, és a testvéreim is tanultak valamilyen hangszeren. Ök sokkal idősebbek, mint én, így nem csoda, hogy még járni se nagyon tudtam, de már sok hangszert ismertem. Zongorázni tanultam, és Kodály Zoltán Zenei Általános Iskolában énekeltem. Amikor befejeztem a nyolcadikat, ide jöttem a művészetibe szolfézs-zeneelmélet és ütő szakra. Attól fogva már nem zongoráztam olyan intenzíven, minden energiámat lekötik az ütőhangszerek, meg az elmélet tanulása. Azért jut másra is idő, ha nem is sok. Barátaimmal, csak úgy a magunk szórakoztatására próbálgatjuk a jazzmu- zsikát. Nem léptünk még közönség elé, nem is hiszem, hogy valaha is sor kerül ilyesmire, de jó néha ilyeneket is játszani. Szeretnék továbbtanulni a Zeneakadémián, de ha nem sikerül, akkor valamelyik főiskolára szeretnék menni. Áz a baj, hogy a felvételin nem csak az ütő-, hanem a szolfézs-, a népdal-, sőt, a zongoratudásomról is számot kell adnom. Mindenesetre bízom benne, hogy valahová felvesznek. Kedves emlékem marad ez a mostani verseny. Marimbán játszottam. Sokan azt sem tudják, mi ez a hangszer. Egyike a dallamütőknek. Szép hangja van, és- azt hiszem, ez is hozzájárulhatott, hogy nyerni tudtam. Földesi Ildikó, a verseny közönségdíjas második helyezettje:- Már óvodás koromban felfedezték, hogy van valamilyen adottságom az énekléshez. A szüleim döntötték el, hogy a zeneiskolában tanuljak. Remélem, hogy jól választottak. A „négyes” iskolában azonnal bekerültem a Cantemus kórusba, és Szabó Dénes karnagy úr javasolta, hogy próbáljam meg a magánének szakot. Hetedikes korom óta énekelek Kazár Irénnél, és amikor odakerült a sor, annak rendje és módja szerint felvettek ide, a művészetibe. Azért a volt általános iskolámhoz se lettem hűtlen, tagja vagyok a Pro-Musica énekkarnak. Ötödik éve tanulok szorgalmasan énekelni, de még nem döntöttem el, hogy a daléneklést vagy az operát részesítsem-e előnyben. Szerintem ez ennyi „idős” korban még nem derülhet ki. Azt hiszem, hogy az operaéneklés nehezebb, mert oda nem elég csak a jó énekhang, de valamiféle színészi képességre is szükség van. Ezen a versenyen mind a kettőt énekeltem, egy Mozart operaáriát és egy Grieg-dalt. Azt gondolom, nem sikerült rosszul, mert a második díj mellett a közönségdíjat is megkaptam. Szeretnék ének szakra jelentkezni, elsősorban a Zeneakadémiára, de ha nem sikerül, akkor meg- róbálkozom más városokkal, ahol a főiskolán van zenetagozat. Mindenképpen zenei pályára szeretnék menni, és az éneklés mellett még a szolfézs is számításba jöhet. Nagy Béla, a verseny harmadik helyezettje:- Nem volt nehéz pályát választanom. Otthon mindig is minden a zene szeretetét sugározta. Szüleim muzsikálnak, bár egyikük sem műveli hivatásos szinten a zenét. A nővérem is zeneiskolába járt, hát miért ne mentem volna én is oda. Most úgy gondolom, nem is járhattam volna másfajta iskolába. Édesapám nagyon jó hegedűs, de én soha nem szerettem meg ezt a hangszert. A fagott véletlenül került a kezembe. Megtetszett, és már jó régen tanulok rajta játszani. Itt, az iskolában is fagott szakra járok. Valamikor azt mondták a botfülű zenésznek: neked se ritmusérzéked, se hallásod, jó leszel fagottosnak. Mostanra szerencsére nem így van. Becsülete lett a hangszernek, és a közönség is szereti. Soha nem próbáltam más fúvóshangszert, még a furulyát sem, pedig az szinte kikerülhetetlen gyerekkorban. Igaz, hogy nincs akkora irodalma, mint a fuvolának vagy a zongorának, de azért írnak szólószámokat fagottra is. A versenyen is egy fagottművel indultam, és azt gondolom, inkább biztatásnak szánták ezt a jó helyezést, hiszen én voltam a legfiatalabb az indulók között, de az is igaz, hogy mindent megtettem a jó szereplés érdekében. Szeretnék majd Akadémiára menni, és mindenképpen fagott szakra. Amikor először a kezembe vettem a hangszert, az még nagyobb volt, mint én. Most már elég jól boldogulok vele, lényegesen magasabb vagyok nála, hozzánőttem. Az oldalt összeállította F. Sipos József Fotók: Racskó Tibor I Nagy Béla Szitha Miklós j Földesi Ildikó
