Új Kelet, 1997. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-01 / 27. szám
Stílusok nyomában SZECESSZIÓ Maga a szó, mely kivonulást jelent, latin eredetű, s a messzi múltból származik. A szecessziót mint szót a századforduló művészei támasztották fel. Vele jelezték az új, modern világ kezdetét. Az érdekes csak az, hogy a kifejezés mégsem latin nyelven honosodott meg. Az olaszok Libertynek, a németek Jugendstilnek nevezték. A sokféle elnevezés stiláris gazdagságot takar. A szecesszió minden országban más és más színezetet kapott. Nálunk például erős népművészeti inspirációban érvényesült. Ami összekötötte a szecessziós műhelyeket és csoportokat, az a múlttal való radikális szakítás, s nem csupán a formában. A régi művészet arisztokratizmusával szemben az egész társadalom számára szorgalmaztak nemes szépséget. A szecesszióval kezdődik az, amit tömegkultúrának mondunk. Tömegkultúrához tömegtermelés, magyarán ipar kell. A szecesszió ezért össz- művészetet hirdet, amelyben a képzőművészettel azonos rangra emelkedett az építészet és az iparművészet. A szecesszió stílusa egységes. Gazdagon burjánzó növényi ornamentika, szinte festői felület jellemzi a századelő legszebb enteriőrjeit. Festményekről ismerős stilizált virágok a szecessziós iparművészeti alkotások fő díszítőelemei. Idővel a szecesszió kettévált. Egyrészt ez a virágornamentikával ékes, latinul Floreálisnak mondott nyelvezet lett egyre burjánzóbb, másrészt pedig, ezzel egy időben kialakult az irányzatnak egy puritán változata, amelyben a hajlékonyság és kecsesség sima felületekkel és tiszta, egyszerű formákkal párosult a gépkorszak jóvoltából. A népművészet hatása szintén kettős volt. Körösfői Kriesch Aladár vagy Nagy Sándor berendezésein a folklór színessége szinte kavalkádot eredményez. Toroczkai Wiegand Ede nagyvonalú, rusztikus bútorain ugyanakkor a sok évszázados paraszti kultúra ésszerű ökonómiája, természetes funkcionalizmusa öröklődött tovább. Hogyan fúrjunk hideg burkolatot ? Tibor (Uj Kelet) Az építkezés vagy a lakásfelújítás utolsó fázisa, amikor minden a helyére kerül. Ilyenkor gyakorta kell a falba vagy a padozatba különböző kampókat, akasztókat rögzíteni. A legegyszerűbb eljárás, ha furatot fúrunk, és abba favagy műanyag tiplit rakunk, és ebbe csavarjuk a kampót vagy a facsavart, így elsőre könnyűnek tűnik a művelet, de nincs is | annál bosszantóbb dolog, mint amikor az ütvefűró el- repeszti a frissen felrakott csempét vagy mechalitot. A csempe rideg anyaga könnyen törik, különösen, ha levegősen rakták fel, és a fúrás közben nincs, ami hátulról megtámasztaná a burkolóanyagot. Ajánlok egy általam kipróbált módszert. Amikor már berajzoltuk a furatok helyét, akkor egy hegyes, kemény szerszámmal apró „műszerészkocogtatással” a furat átmérőjének felényi méretben törjük fel a kemény réteget. Erre a célra megfelel a keményfémlap- kás pontozó, vagy a használaton kívüli menetfúró is. Ezután fogjuk be a tokmányba a megfelelő méretű fűróhegyet, és az ütközőt állítsuk be a tipli hosszával egyező méretre. Szerencsésebb, ha csempéhez fordulatszám-szabályozós gépet használunk, és ezt a legalacsonyabb értére állítjuk. Csak lassú fordulaton és „sima” fúrrással induljunk mindaddig, amíg át nem érünk a csempe túloldalára. Amikor már megváltozik a törmelék színe, csak akkor váltsunk ütvefúrásra. Amikor már elértük a kellő mélységet, inkább váltsuk ellentétes irányba a gép forgását, és szintén lassú forgás mellett húzzúk ki a fúróhegyet a lyukból. Ha egy vagy két miliméterrel rö- videbbre sikeredett a furat, akkor inkább a tiplit vágjuk le a csempe síkja mentén. Gyakorlatlan „mesterember” ne kísérletezzen az újbóli manőverrel, mert köny-nyen szétrepesztheti a burkolatot. Kifejezetten tilos „zenkolni”. (így nevezik, amikor keskeny átmérőjű furatot a fúrógép körkörös mozgásával tágítják ki) Szinte biztos, hogy elpattan a csempe. Még egy apró jótanács. A furatok helyének kijelölésénél vigyázzunk, hogy ne kerüljön túl közel a csempe széléhez, különösen a sarkától legyen minél mesz-szebb. Ugyanis a ragasztóanyagot a lap közepére rakják, és a sarkoknál a legvalószínűbb, hogy csak levegő van mögötte. Ha pedig eltörött a csempe, utólag már nagyon nehéz pótolni. Egy parasztház új élete Vendéglátóink, Halász Endre és felesége, Eszter véletlenül lelték fel a parasztházat, mely mostanra kikapcsolódásuk, baráti összejöveteleik helyszínévé lépett elő. A varázslatos környezetbe rögtön beleszerettek. Eladták korábbi nyaralójukat, és négyszázötvenezer forintért megvásárolták az eléggé lerobbant, de komfortosított házat. A csendes környezetben álló épület a falu szélső háza. Több mint ötven éve épült, valamikor juhászember lakta. Az idők során a korábbi tulajdonos egy szobát ragasztott az eredetileg három osztagú, tornácos házhoz, fürdőszobát is téve bele. Eszterék nem építették át a házat, csak minőségi változásokat hajtottak végre a lerobbant épületen. A régi fürdőszobából leválasztottak egy zuhanyzót, a maradék területen pedig teakonyha kapott helyet. A nyolcvan centiméter falvastagságú házban csak a hálószobát zárja ajtó. A többi zárónyílást kiszedték, így a terek a kiépített boltíveken át jól átláthatók. A vályogból készült épület eredeti cseréptetőjét meghagyták, pótolva a hiányzó darabokat. A falakat hófehérre meszelték. A ház azért is nőtt nagyon a szívükhöz, mert saját kezük munkájával teremtették a házat és telket szemet gyönyör- ködtetővé. A parasztbútorokat, kerámiákat a környéken, illetve vidéki útjaikon vásárolták. A társalgónak berendezett egykori konyha meghitt része a lakásnak. A sarokban agyagból tapasztott búbos kemence áll. Ha kialszik a tűz, húst is süthetnek benne. Az erdélyi és magyar tálakat, az ütött kopott, száz-százötven éves köcsögöket nemcsak piacokon szerezték, hanem a padlások mélyéről varázsolták elő Eszterék. A hálószoba parasztbútoraihoz Dömsödön jutottak hozzá, s azért akarták mindenképpen megszerezni, mert korábban már beleszerettek azokba a hasonló darabokba, melyeket a hollókői múzeumban láttak. A gyönyörű kelengyetartó láda a ruhák elhelyezésére szolgál. Eszter méterben vette a fehér gyolcsot, mellyel kibélelte a ládikót, és ugyanebből az anyagból készítette az ágytakarót is hímzéssel. Az étkezőben a konyhai eszközök közül a legkedvesebbeket elöl hagyták és a falra rakták. Többek között régi hurkatöltőt, palacsintasütőt és káposz- tagyalut állítottak ki. Közülük a hurkatöltő csak dísz, de a többi eszközt a ház asszonya még ma is rendszeresen használja. Az oldalt Sikli Tímea szerkesztette Jótanácsok „minilakóknak”- Az ágy ugyancsak központi kérdés — veszi vissza a szót Tímea. - Bár ha jól visz- szagondolok az elmúlt hónapokra, minden ugyanolyan fejtörést okozott számunkra. Azt akartuk, hogy az ágy egyszerre legyen mutatós ülőbútor és teljes értékű fekhely. Ezért is részesítettük előnyben a stabil, kihúzható aljú, ágyneműtartós kanapét, szemben a puhább kihajto- gathatókkal. A kislakás másik nagy ötlete a fürdő. Hogy jobban elférjünk a zsebkendőnyi helyen, a kádat kiszedettük, és zuhanyzótálca foglalta el a helyét. Ehhez persze gondoskodnunk kellett a különleges alsó szigetelésről és a jól kiépített lefolyóról is. Mint látjuk, a minigarzon tehát lakható, méghozzá nem is rosszul. Akik most kaptak kedvet az átalakításhoz, azoknak azt tanácsoljuk, vágjanak csak bátran bele. Nem kell hozzá más, cak papír és ceruza a tervezéshez, na meg persze kedv, idő és türelem. Két embernek huszonöt-harminc négyzetméteren elm nem mindig könnyű. Némelyek szerint pedig egyenesen lehetetlen, mert nem fér el a bőrönd, a kosár, a kép, a mozsár, és még az az ezernyi apróság, ami sokak szerint egy háztartásban nélkülözhetetlen. Persze a vélemények megoszlanak. Számos olyan ismerősöm van, akik szerint a „garzonélet” nagyon is kedvező és kényelmes egy gyermektelen fiatal párnak. Persze ahhoz, hogy a kényelem teljes legyen, alaposan meg kell gondolni, melyik bútor hová kerüljön. A bizonyításban, mely szerint kis furfanggal az aprócska lakás is tágassá tehető, Balogh Gábor és Orosz Tímea lesznek segítségünkre, bemutatva minigarzonjukat.- Otthonunk huszonhét négyzetméteres, melyben hónapokon át játszottuk a nagy bútortologató „társasjátékot”, míg megszületett, minek hol lesz a legjobb helye - mesélte a fiatalasszony. - A játékba a befér-e, belefér-e rész volt a legizgalmasabb, egyrészt a bútor és a szoba, másrészt a holmink és a bútor viszonylatában. Szerintem ez utóbbi esetben mindennek a kulcsa a szekrény. Amelynek egyszerre kell kicsinek és nagynak lennie. Kicsinek kívülről, nágynak belülről. Na és persze legyen kellemes, praktikus is egyben.- A mi natúr „egyenbú- torunk” ötletlopás gyümölcse - kapcsolódik be Gábor a beszélgetésbe. - Szerintem minilakás esetében, ahol inkább a szükség és kevésbé az egyéniség dönt, úgy érzem, ez megbocsátható bűn. Szekrénysorunk, úgy érzem, minden kívánalomnak megfelel. Semleges színű, igéI nyes felületű, sokféle elemet tartalmaz, polcosat, nyitottat, zártat egyaránt. S ha az élet úgy hozza, hogy nagyobb lakásba költözünk, akkor sem kell megválnunk tőlük, hiszen könnyűszerrel bővíthetők.
