Új Kelet, 1996. december (3. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-02 / 281. szám

UJ KELET Nyíregyháza 1996. december 2., hétfő 7 Tarnavölgyi György jegyzete A nyíregyházi polgármester-találkozó ... jól sikerült a városhá­zán. Több tucat komoly fér­fiú és egy hölgy vett részt rajta. Egészen eltérő stílusú, felfogású, bajszú, öltözetű városfők találkoztak. Csak egyetlen dologban hasonlí­tottak: mindannyian Nyír­egyháza polgármesterei vol­tak az elmúlt két évszázad fo­lyamán. Valami befészkelte magát a városházába. Amint belép az ember a nagyszerűen fel­újított előcsarnokba, felbal­lag a széles lépcsőn, s felte­kint a százados falakra, mint­ha meglegyintené a múlt szelleme. Lepillant rá Káro­lyi gróf, aki gyakorlatilag újraalapította ezt a várost, amikor nem jobbágyokat ho­zott, hanem gazdálkodni akaró parasztokat hívott bir­tokára. Méltóságteljesen állnak a festmények a városlakók akaratából első emberré lett főbírók, polgármesterek, ránk pillantanak a századok mélyéről arcképeikről. Mintha kérdés csillanna fe­lénk a tekintetükben, s a fü­lünk mellett ott susogna egy távoli hang: „Köszöntünk, utód! Én is ezért a városért dolgoztam, éltem. Emlékszel-e rám?!” A választ immár nyugod- tabb szívvel adhatjuk meg: igen, emlékszünk rátok Hat- zel Márton, Inczédy György, Bállá Jenő, Bencs Kálmán, Fazekas János, s mindő- tökre, akik e város kormá­nyánál álltatok. Emlék­szünk, mert emlékezni aka­runk, mert kötelességünk az emlékezés. A múlt az alap, amin állunk —- ha nem erő­sítjük, szilárdítjuk ezt az'ála- pot, bizony a jelen, s a jövő sínyli meg. Ezt ismerte fel a város ve­zetése, közelebbről pedig Felbermann Endre alpolgár­mester, amikor többéves munkával felkutatta, egybe- gyűjtötte azon városi relik­viákat, amik élőn tartják a múltat: már veszni vélt fest­ményeket, arcképeket, fény­képeket — egy elszántan dolgozó, makacsul élni aka­ró közösség kollektív emlé­kezetének részeit. Aki mos­tantól belép a városházára, talán hallani fogja, ha van hozzá füle: „Köszöntünk, utód...” Lépj tovább! ... Új stílus! Ez olvasható azon a hatalmas plakáton, amely a minap a szemembe ötlött. Megálltam a kocsival és visszatolattam. Nem akar­tam hinni a szememnek... Óriási (fiaimtól nyert isme­reteim szerint igen divatos) bakancs, talpa alatt egy szál cigaretta — az összetaposás előtti pillantban: S ott a sző-' vég: „Vigyázz, a dohányzás TÉNYLEG káros az egészség­re!" Ami meghökkenésemet ki­váltotta: pár nappal azelőtt egy cigarettareklám terpesz­kedett ezen a helyen, a füs­tölnivalót valami egészen hasonló stílusban propagál­ta (természetesen nem a fo­gyasztás növelésének szán­dékával — mondja a do­hánylobby...) Azt sugallotta: mindenki, aki fontos, aki szá­mít, aki Valaki — ezt szívja. Ha Te nem, akkor egy senki, egy nímand, egy elveszett fi­gura vagy, illetve leszel. Mert hogy egyértelműen kiderült: kifejezetten az ifjú korosz­tálynak szólt a reklám (ter­mészetesen nem a fogyasztás növelésének szándékával...) Nos, itt az ellentámadás — hál'istennek! „Ha Rómában vagy, viselkedj úgy, mint a rómaiak!” — mondja a böl­csesség, azaz a legcélsze­rűbb, ha felveszed partnered, vendéglátód, adott esetben: ellenfeled stílusát, használod módszereit. Mert tényleg: miért ne lehetne stílussá, mintává tenni, divatot csi­nálni abból, hogy valaki nem dohányik? Ha nem attól érzi magát felnőttnek, hogy szá­jában lóg a cigaretta. Ha nem azt kelti a „nagymenőség” érzetét, ha nagy ívben pöc­köli ki a kocsi ablakán a csik­ket. Amerikában már megcsi­nálták. Pedig ott aztán iga­zán működik a dohányipar. Egyszerűen már nem divat (legalábbis bizonyos szin­ten) füstölni, egyre több hely­ről tiltják ki a dohányosokat, egyre inkább hódít az új stí­lus. Kérem tisztelettel: van olyasmi is, amiben érdemes majmolni az amerikaiakat. Sőt, lépést lehet tartani velük. Ott már nem az a divatos, ha valaki Marlborót szív, ha­nem az, hogy nem szív. Alakulóban az intelligens város ... a település, ahol a pol­gároknak nem kell feltétlenül személyesen elmenni ügyei­ket intézni a hivatalokba, ahol munkát vállalhatnak úgy is, ha ki sem mozdulnak otthonról, ahol a helyi infor­mációhoz jutás egy gomb­nyomásba kerül, ahol számí­tógépen pizzát, tévét vagy éppen mosóport lehet rendel­ni a boltból... Vízió? Nem! Közeli való­ság lehet mindez Nyíregyhá­zán, ha részt vehet a város abban a kísérleti programban, ami a fentieket célozza. Or­szágosan első lehet, megmu­tathatja magát és sokat, na­gyon sokat profitálhat mind­ebből. Van a városnak két komoly értéke. Az egyik a korszerű kábeltévé-hálózata, mely a város új érrendszere lehet. A másik az a szellemi kapacitás, áini párját ritkítja. Bűn lenne nem kihasználni bármelyiket is... Játék határok nélkül Hatházi A. (Új Kelet) Több mint kétezej gyer­mek szurkolásától volt han­gos szombat délelőtt és kora délután a Bujtosi Sza­badidő Csarnok Nyíregyhá­zán. A III. Országos Téli Gyermektalálkozó prog­ramjában, a Játék határok nélkül népszerű és látvá­nyos vetélkedő mintájára, sportversenyen mérhették össze ügyességüket a gye­rekek, melyet a Nyírségi Gyermekunió, a Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Gyer­mekszervezetek Társulása és Magyar Úttörő Szövet­ség szervezett. Az ország különböző tájairól érkező 39 csapatból az előselej­tezők után 16 vehetett részt a palacsintatöltő és -dobá­ló, az óvodai alagútban való bujócska, a falmászás a kulcsért és a kockaössze­rakó versenyszámokban. A tízfős csapatok közül a nyír­egyházi 7. Számú Általános Iskola csapata nyerte az első díjat, a vándorserleget és természetesen értékes aján­dékokat. A verseny számok szünetében többek között a Mandala Dalszínház, a Hu­nyadi Mátyás Általános Is­kola Kisvirágok Tánccso­portja és ügyes néptáncos apróságok szórakoztatták a népes nézősereget. Siker a Moldva partján Nyíregyházi muzsikusok a prágai Vencel téren Tarnavölgyi György _____ „E lső hegedű...” szólott a hang, mire a levegőbe emelke­dett néhány kéz. „Második he­gedű... brácsa... bőgő...?” — hangzott sorban, s nyújtották a kezüket a fiatalok. A busz aj­taja bezárult, továbbindultunk Prága felé. így zajlott a „nép- számlálás” a nyíregyházi Pic- coli Archi zenekar utazása so­rán minden alkalommal, ami­kor a hosszú úton különféle okokból megállt, majd tovább­indult a társaság. Tóth Nándor karnagynak valahogy kézen­fekvőbb, ha a zenekari felépí­tés szerint veszi számba ifjú muzsikusait, nem pedig kö­zönséges névsorolvasást tart. Úgyhogy, miután hazaértünk, álmomból felébresztve is képes vagyok elsorolni, milyen hang­szereken játszanak az ilyen ze­nekarban... A Piccoli Archit ezúttal egy prágai hangversenysorozatra hívták meg novemberben, a cseh főváros Hlahol nevezetű, ódon hangulatú hangverseny- termébe, melyet zsúfolásig megtöltött a közönség, s ahol mértéktartó vélemények szerint is a szezon egyik nagy sikerét hozta a nyíregyházi bemutatko­zás. Az előzetes várakozást az is jelzi: a cseh rádió felvételt készített a hangversenyekről... Oldalakat töltene meg a há­rom nap krónikája, amit együtt tölthettem a fiatal muzsikusok­kal, sokat lehetne beszélni a tréfákról, a nagyszerű kedély­ről, a Moldva hídján átcipelt hangszerekről, a Vencel téri közös fényképeszkedésről, a spanyol házaspárról, amely be­(Amatőr felvétel) tévedt a délelőtti próbára, a „túloldali” Komáromból szár­mazó magyar fiúról, aki mér­nöknek tanul a cseh főváros­ban, hegedül a Prágai Diákze­nekarban, s mindemellett jó kalauznak is bizonyult. Feltét­lenül el kellene mesélni, hogy „Nándi bá” milyen szigorú a zenekari próbán, és milyen másféle, ám annál kiválóbb karmester a hangversenyter­men kívül, meg persze azt is, hogy mennyire komolyan ve­szi sok muzsikáló fiatal szülő­je a már nagy eredményeket elért zenekar „menedzselését”. Ám ha mindezekről hely hi­ányában nem is szólok, azt mindenképpen elmondom: pompás kis csapat ez a Piccoli Archi! Merthogy azt már igen­igen sokan tudják, milyen nagyszerűen muzsikálnak! Most már a prágaiak is... Ünnepség Nyíregyháza várossá nyilvánításának 210. évfordulóján A Piccoli Archi Prágában Korunk jókedvű polgáraiért (Folytatás az 1. oldalról) Dr. Bernáth Zoltánnak, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Me­gyei Öregdiákok Klubja veze­tőjének, aki immár több mint három évtizede tartja össze a klubban a szűkebb pátriánk­ból elszármazottakat, és segí­ti szülőhelyét, alapítványi tá­mogatás révén, iskolai eszkö­zökkel és egyéb módon is. Közreműködött többek közt dr. Kállay Miklós, egykori miniszterelnök, nyíregyházi szobrának felállításában; Gyül- vészi Tamás okleveles építész­mérnöknek, városépítési szak­mérnöknek, a városban hosszú időn át végzett színvonalas városépítészeti és építészeti tevékenységéért, közéleti munkájáért; Harcsa Zoltán­nak, a Bánki Donát Ipari Szak- középiskola tanárának, az is­kolás korú gyermekek testi ne­velésében, a testnevelés és sport terén végzett munkájá­ért, a diákolimpiákon labda­rúgás sportágban hosszú időn át végzett kiemelkedő eredmé­nyességű munkájáért; Kiss József hosszútávfutó atlétá­nak, a város' tömegsportjában vállalt feladataiért, a szenior versenyek megszervezéséért; Magyar László evangélikus lelkésznek, az ÉLIM Egész­ségügyi Gyermekotthon ve­zetőjének, a fogyatékos fiata­lok foglalkoztatásáért, a Ben- kőbokori Szociális Központ létrejöttéért, valamint az idő­sek gondozásáért tett erőfe­szítéseiért; Makara Tamás­áénak, a Nagycsaládosok Csa­ládi Kör Egyesülete elnöké­nek, érdekképviseleti és érdek- érvényesítő tevékenységéért, a rendszeres találkozók, tábo­rok és karitatív akciók meg­szervezéséért; dr. Margócsy Józsefnek, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola nyugal­mazott főigazgatójának, a tanárképző főiskola magas oktatási színvonalának meg­teremtéséért, valamint peda­gógusként, irodalmárként és helytörténészként végzett, or­szágos hírű tevékenységéért; Mező Gyulának, a Sipkay Bar­na Kereskedelmi és Vendég­látóipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Iskola igazgatójának, a szakképzés­ben közel két évtizeden át végzett tevékenységéért, is­kolateremtő munkájáért, méllyel országos elismertsé­get szerzett iskolájának, s ez­zel együtt városunkat ismert­té tette, hírnevét öregbítette; dr. Révay Valériának, a Bes­senyei György Tanárképző Főiskola Magyar Nyelvészeti Tanszéke docensének, a Finn— Magyar Baráti Társaság helyi vezetőjének, versfordításaiért, finn testvérvárosi kapcsola­tunkban játszott szerepéért és az általa szervezett kulturális rendezvényekért; dr. Szabó Gyulának, a Jósa András Me­gyei Kórház II. Számú Sebé­szete főorvosának, a sztómás betegségek magasfokú gyó­gyításáért, a Magyar Orvosi Kamarához kötődő munkájá­ért, és a város művészeti életé­ben való aktív és nívós rész­vételért; dr. Szócska Jánosnak, a Jósa András Megyei Kórház fül-orr-gégészeti osztálya nyu­galmazott vezető főorvosának, a megye fül-orr-gégészeti ellá­tásának megszervezéséért, a gondozói hálózat létrehozásá­ért, a mikroszkóppal végzett fülműtétekben elért eredmé­nyeiért és sok évtizedes kiemel­kedő tevékenységéért; Tárnái Ottó és Tárnái Ottóné nyugdí­jas gyógypedagógusoknak, az értelmi fogyatékos,gyermekek nevelése-oktatásaérdekében, több évtizeden át végzett na­gyon eredményes munkáért, tankönyvíró-publikáló tevé­kenységért, az ÉFOÉSZ-ben kifejtett önzetlen és fáradha­tatlan tevékenységért; Tóth László nyugdíjas népművelő­nek, a művelődésszervezésben folytatott sokoldalú munkájá­ért és a nyugdíjasok közössé­gi életének felpezsdítéséért; Zákány László ezredesnek, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Me­gyei Hadkiegészítő Parancs­nokság parancsnokának, a megyei honvédelmi bizottság tagjának, a tartalékos hadkö­telezettek mozgósításában és a más szervezetettel folytatott együttműködésben kifejtett tevékenységéért. Ezután Felbermann Endre Gedaly Zoltán Nyíregyházáról szóló könyvének reprint kiadá­sát mutatta be, majd megaján­dékozta a könyvvel a város egykori polgármestereit, ta­nácselnökeit, illetve azok le- származottait. (Kis zavart oko­zott az ünnepségen, hogy a megyei közgyűlés tisztség- viselőinek szánt könyveket nem volt aki átvegye...) Az ünnepség után a részt­vevők átvonultak a városi művelődési központba, ahol dr. Margócsy József megnyitotta a Képek Nyíregyháza múltjá­ból című kiállítást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom