Új Kelet, 1996. december (3. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-02 / 281. szám
UJ KELET Nyíregyháza 1996. december 2., hétfő 7 Tarnavölgyi György jegyzete A nyíregyházi polgármester-találkozó ... jól sikerült a városházán. Több tucat komoly férfiú és egy hölgy vett részt rajta. Egészen eltérő stílusú, felfogású, bajszú, öltözetű városfők találkoztak. Csak egyetlen dologban hasonlítottak: mindannyian Nyíregyháza polgármesterei voltak az elmúlt két évszázad folyamán. Valami befészkelte magát a városházába. Amint belép az ember a nagyszerűen felújított előcsarnokba, felballag a széles lépcsőn, s feltekint a százados falakra, mintha meglegyintené a múlt szelleme. Lepillant rá Károlyi gróf, aki gyakorlatilag újraalapította ezt a várost, amikor nem jobbágyokat hozott, hanem gazdálkodni akaró parasztokat hívott birtokára. Méltóságteljesen állnak a festmények a városlakók akaratából első emberré lett főbírók, polgármesterek, ránk pillantanak a századok mélyéről arcképeikről. Mintha kérdés csillanna felénk a tekintetükben, s a fülünk mellett ott susogna egy távoli hang: „Köszöntünk, utód! Én is ezért a városért dolgoztam, éltem. Emlékszel-e rám?!” A választ immár nyugod- tabb szívvel adhatjuk meg: igen, emlékszünk rátok Hat- zel Márton, Inczédy György, Bállá Jenő, Bencs Kálmán, Fazekas János, s mindő- tökre, akik e város kormányánál álltatok. Emlékszünk, mert emlékezni akarunk, mert kötelességünk az emlékezés. A múlt az alap, amin állunk —- ha nem erősítjük, szilárdítjuk ezt az'ála- pot, bizony a jelen, s a jövő sínyli meg. Ezt ismerte fel a város vezetése, közelebbről pedig Felbermann Endre alpolgármester, amikor többéves munkával felkutatta, egybe- gyűjtötte azon városi relikviákat, amik élőn tartják a múltat: már veszni vélt festményeket, arcképeket, fényképeket — egy elszántan dolgozó, makacsul élni akaró közösség kollektív emlékezetének részeit. Aki mostantól belép a városházára, talán hallani fogja, ha van hozzá füle: „Köszöntünk, utód...” Lépj tovább! ... Új stílus! Ez olvasható azon a hatalmas plakáton, amely a minap a szemembe ötlött. Megálltam a kocsival és visszatolattam. Nem akartam hinni a szememnek... Óriási (fiaimtól nyert ismereteim szerint igen divatos) bakancs, talpa alatt egy szál cigaretta — az összetaposás előtti pillantban: S ott a sző-' vég: „Vigyázz, a dohányzás TÉNYLEG káros az egészségre!" Ami meghökkenésemet kiváltotta: pár nappal azelőtt egy cigarettareklám terpeszkedett ezen a helyen, a füstölnivalót valami egészen hasonló stílusban propagálta (természetesen nem a fogyasztás növelésének szándékával — mondja a dohánylobby...) Azt sugallotta: mindenki, aki fontos, aki számít, aki Valaki — ezt szívja. Ha Te nem, akkor egy senki, egy nímand, egy elveszett figura vagy, illetve leszel. Mert hogy egyértelműen kiderült: kifejezetten az ifjú korosztálynak szólt a reklám (természetesen nem a fogyasztás növelésének szándékával...) Nos, itt az ellentámadás — hál'istennek! „Ha Rómában vagy, viselkedj úgy, mint a rómaiak!” — mondja a bölcsesség, azaz a legcélszerűbb, ha felveszed partnered, vendéglátód, adott esetben: ellenfeled stílusát, használod módszereit. Mert tényleg: miért ne lehetne stílussá, mintává tenni, divatot csinálni abból, hogy valaki nem dohányik? Ha nem attól érzi magát felnőttnek, hogy szájában lóg a cigaretta. Ha nem azt kelti a „nagymenőség” érzetét, ha nagy ívben pöcköli ki a kocsi ablakán a csikket. Amerikában már megcsinálták. Pedig ott aztán igazán működik a dohányipar. Egyszerűen már nem divat (legalábbis bizonyos szinten) füstölni, egyre több helyről tiltják ki a dohányosokat, egyre inkább hódít az új stílus. Kérem tisztelettel: van olyasmi is, amiben érdemes majmolni az amerikaiakat. Sőt, lépést lehet tartani velük. Ott már nem az a divatos, ha valaki Marlborót szív, hanem az, hogy nem szív. Alakulóban az intelligens város ... a település, ahol a polgároknak nem kell feltétlenül személyesen elmenni ügyeiket intézni a hivatalokba, ahol munkát vállalhatnak úgy is, ha ki sem mozdulnak otthonról, ahol a helyi információhoz jutás egy gombnyomásba kerül, ahol számítógépen pizzát, tévét vagy éppen mosóport lehet rendelni a boltból... Vízió? Nem! Közeli valóság lehet mindez Nyíregyházán, ha részt vehet a város abban a kísérleti programban, ami a fentieket célozza. Országosan első lehet, megmutathatja magát és sokat, nagyon sokat profitálhat mindebből. Van a városnak két komoly értéke. Az egyik a korszerű kábeltévé-hálózata, mely a város új érrendszere lehet. A másik az a szellemi kapacitás, áini párját ritkítja. Bűn lenne nem kihasználni bármelyiket is... Játék határok nélkül Hatházi A. (Új Kelet) Több mint kétezej gyermek szurkolásától volt hangos szombat délelőtt és kora délután a Bujtosi Szabadidő Csarnok Nyíregyházán. A III. Országos Téli Gyermektalálkozó programjában, a Játék határok nélkül népszerű és látványos vetélkedő mintájára, sportversenyen mérhették össze ügyességüket a gyerekek, melyet a Nyírségi Gyermekunió, a Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Gyermekszervezetek Társulása és Magyar Úttörő Szövetség szervezett. Az ország különböző tájairól érkező 39 csapatból az előselejtezők után 16 vehetett részt a palacsintatöltő és -dobáló, az óvodai alagútban való bujócska, a falmászás a kulcsért és a kockaösszerakó versenyszámokban. A tízfős csapatok közül a nyíregyházi 7. Számú Általános Iskola csapata nyerte az első díjat, a vándorserleget és természetesen értékes ajándékokat. A verseny számok szünetében többek között a Mandala Dalszínház, a Hunyadi Mátyás Általános Iskola Kisvirágok Tánccsoportja és ügyes néptáncos apróságok szórakoztatták a népes nézősereget. Siker a Moldva partján Nyíregyházi muzsikusok a prágai Vencel téren Tarnavölgyi György _____ „E lső hegedű...” szólott a hang, mire a levegőbe emelkedett néhány kéz. „Második hegedű... brácsa... bőgő...?” — hangzott sorban, s nyújtották a kezüket a fiatalok. A busz ajtaja bezárult, továbbindultunk Prága felé. így zajlott a „nép- számlálás” a nyíregyházi Pic- coli Archi zenekar utazása során minden alkalommal, amikor a hosszú úton különféle okokból megállt, majd továbbindult a társaság. Tóth Nándor karnagynak valahogy kézenfekvőbb, ha a zenekari felépítés szerint veszi számba ifjú muzsikusait, nem pedig közönséges névsorolvasást tart. Úgyhogy, miután hazaértünk, álmomból felébresztve is képes vagyok elsorolni, milyen hangszereken játszanak az ilyen zenekarban... A Piccoli Archit ezúttal egy prágai hangversenysorozatra hívták meg novemberben, a cseh főváros Hlahol nevezetű, ódon hangulatú hangverseny- termébe, melyet zsúfolásig megtöltött a közönség, s ahol mértéktartó vélemények szerint is a szezon egyik nagy sikerét hozta a nyíregyházi bemutatkozás. Az előzetes várakozást az is jelzi: a cseh rádió felvételt készített a hangversenyekről... Oldalakat töltene meg a három nap krónikája, amit együtt tölthettem a fiatal muzsikusokkal, sokat lehetne beszélni a tréfákról, a nagyszerű kedélyről, a Moldva hídján átcipelt hangszerekről, a Vencel téri közös fényképeszkedésről, a spanyol házaspárról, amely be(Amatőr felvétel) tévedt a délelőtti próbára, a „túloldali” Komáromból származó magyar fiúról, aki mérnöknek tanul a cseh fővárosban, hegedül a Prágai Diákzenekarban, s mindemellett jó kalauznak is bizonyult. Feltétlenül el kellene mesélni, hogy „Nándi bá” milyen szigorú a zenekari próbán, és milyen másféle, ám annál kiválóbb karmester a hangversenytermen kívül, meg persze azt is, hogy mennyire komolyan veszi sok muzsikáló fiatal szülője a már nagy eredményeket elért zenekar „menedzselését”. Ám ha mindezekről hely hiányában nem is szólok, azt mindenképpen elmondom: pompás kis csapat ez a Piccoli Archi! Merthogy azt már igenigen sokan tudják, milyen nagyszerűen muzsikálnak! Most már a prágaiak is... Ünnepség Nyíregyháza várossá nyilvánításának 210. évfordulóján A Piccoli Archi Prágában Korunk jókedvű polgáraiért (Folytatás az 1. oldalról) Dr. Bernáth Zoltánnak, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Öregdiákok Klubja vezetőjének, aki immár több mint három évtizede tartja össze a klubban a szűkebb pátriánkból elszármazottakat, és segíti szülőhelyét, alapítványi támogatás révén, iskolai eszközökkel és egyéb módon is. Közreműködött többek közt dr. Kállay Miklós, egykori miniszterelnök, nyíregyházi szobrának felállításában; Gyül- vészi Tamás okleveles építészmérnöknek, városépítési szakmérnöknek, a városban hosszú időn át végzett színvonalas városépítészeti és építészeti tevékenységéért, közéleti munkájáért; Harcsa Zoltánnak, a Bánki Donát Ipari Szak- középiskola tanárának, az iskolás korú gyermekek testi nevelésében, a testnevelés és sport terén végzett munkájáért, a diákolimpiákon labdarúgás sportágban hosszú időn át végzett kiemelkedő eredményességű munkájáért; Kiss József hosszútávfutó atlétának, a város' tömegsportjában vállalt feladataiért, a szenior versenyek megszervezéséért; Magyar László evangélikus lelkésznek, az ÉLIM Egészségügyi Gyermekotthon vezetőjének, a fogyatékos fiatalok foglalkoztatásáért, a Ben- kőbokori Szociális Központ létrejöttéért, valamint az idősek gondozásáért tett erőfeszítéseiért; Makara Tamásáénak, a Nagycsaládosok Családi Kör Egyesülete elnökének, érdekképviseleti és érdek- érvényesítő tevékenységéért, a rendszeres találkozók, táborok és karitatív akciók megszervezéséért; dr. Margócsy Józsefnek, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola nyugalmazott főigazgatójának, a tanárképző főiskola magas oktatási színvonalának megteremtéséért, valamint pedagógusként, irodalmárként és helytörténészként végzett, országos hírű tevékenységéért; Mező Gyulának, a Sipkay Barna Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Iskola igazgatójának, a szakképzésben közel két évtizeden át végzett tevékenységéért, iskolateremtő munkájáért, méllyel országos elismertséget szerzett iskolájának, s ezzel együtt városunkat ismertté tette, hírnevét öregbítette; dr. Révay Valériának, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola Magyar Nyelvészeti Tanszéke docensének, a Finn— Magyar Baráti Társaság helyi vezetőjének, versfordításaiért, finn testvérvárosi kapcsolatunkban játszott szerepéért és az általa szervezett kulturális rendezvényekért; dr. Szabó Gyulának, a Jósa András Megyei Kórház II. Számú Sebészete főorvosának, a sztómás betegségek magasfokú gyógyításáért, a Magyar Orvosi Kamarához kötődő munkájáért, és a város művészeti életében való aktív és nívós részvételért; dr. Szócska Jánosnak, a Jósa András Megyei Kórház fül-orr-gégészeti osztálya nyugalmazott vezető főorvosának, a megye fül-orr-gégészeti ellátásának megszervezéséért, a gondozói hálózat létrehozásáért, a mikroszkóppal végzett fülműtétekben elért eredményeiért és sok évtizedes kiemelkedő tevékenységéért; Tárnái Ottó és Tárnái Ottóné nyugdíjas gyógypedagógusoknak, az értelmi fogyatékos,gyermekek nevelése-oktatásaérdekében, több évtizeden át végzett nagyon eredményes munkáért, tankönyvíró-publikáló tevékenységért, az ÉFOÉSZ-ben kifejtett önzetlen és fáradhatatlan tevékenységért; Tóth László nyugdíjas népművelőnek, a művelődésszervezésben folytatott sokoldalú munkájáért és a nyugdíjasok közösségi életének felpezsdítéséért; Zákány László ezredesnek, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Hadkiegészítő Parancsnokság parancsnokának, a megyei honvédelmi bizottság tagjának, a tartalékos hadkötelezettek mozgósításában és a más szervezetettel folytatott együttműködésben kifejtett tevékenységéért. Ezután Felbermann Endre Gedaly Zoltán Nyíregyházáról szóló könyvének reprint kiadását mutatta be, majd megajándékozta a könyvvel a város egykori polgármestereit, tanácselnökeit, illetve azok le- származottait. (Kis zavart okozott az ünnepségen, hogy a megyei közgyűlés tisztség- viselőinek szánt könyveket nem volt aki átvegye...) Az ünnepség után a résztvevők átvonultak a városi művelődési központba, ahol dr. Margócsy József megnyitotta a Képek Nyíregyháza múltjából című kiállítást.
