Új Kelet, 1996. december (3. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-02 / 281. szám
6 1996. december 2., hétfő Riport UJ KELET Cirkusz helyett varieté Mi volt a puttonyban? szellemes poénjai, de összességében jobban hasonlított egy varietészínpad előadásához, mint cirkuszhoz. Máskor hangulatfokozásnak szánják, hogy a közönséget is bevonják az előadásba. Most énekversenyt tartottak a gyerekeknek, mégis úgy tűnt, hogy inkább volt hézagpótló, mint a műsor hangulatát fokozó betétszám. Az ugró- és a kötélen lógó artistaszámokon kívül csak egy igazi cirkuszi produkció volt. A Bukarestből érkezett házaspár állatszáma valóban lekötötte a gyerekek figyelmét, de az előadás többi részében nagy volt a jövés-menés a nézőtéren. Valahogy hiányzott a feszültség és az izgalom az egész produkcióból. vadállatok nélkül pedig nem igazán cirkusz a cirkusz. Néhányszor láthattam már a Fővárosi Nagycirkusz előadását, de ez a mostani gyengébbre sikeredett a korábbiaknál. Nem állítom, hogy rossz volt, sőt helyenként magas színvonalú számokat is láthattunk, de egy ilyen neves csapattól többet várnak a nézők. Az kevés, ha csak artistaszámok viszik el az előadást. Amit elénk tálaltak jó volt, csak éppen a fűszerek hiányoztak belőle. Csak remélhetjük, hogy jövőre (a tavalyihoz hasonlóan) ismét valami felejthetetlennel rukkolnak ki az ország egyik legnevesebb cirkuszának művészei. Munkatársunktól Hagyományteremtő szándékkal kezdték el három évvel ezelőtt a Magyar Úttörők Szövetsége Nyírségi Gyermekuniója a téli országos gyermektalálkozó szervezését. Úgy gondolták, a rendezvénysorozatba kell egy rangos esemény is, amely igazi vonzerőt jelenthet, és ekkor keresték meg a Fővárosi Nagycirkusz társulatát. Az ötlet bevált és nagy sikert aratott a kezdeményezés. Pénteken is megtelt a Buj- tosi Szabadidőcsarnok lelátója és a küzdőtér nagyobbik része. A gyerekek a szokásos izgalommal várták a nagy varázslatot. Az előadás jól indult. A Ki mit tud ?-ban megcsodált zalaegerszegi kötélugró lányok produkciójához hasonló bemutatót még magasabb színvonalon adták elő a fellépő művészek. A szám szenzációja az volt, amikor a csoport legerősebb embere még két másikkal a nyakában ugrálta át a körbeforgó kötelet. A magyar artistaképzés méltán világhírű. Ezt bizonyította be Váradi Éva, aki csodálatos ügyességével és hallatlan hajlékonyságával kápráztatta el a nézőket. Utána egy kicsit ellaposodott az előadás. Akadt még egy-két kiemelkedő produkció, mint a Dnaic Break csoport, vagy a bohócok időnként A vállalkozók diszkrét bálja A lelkem mélyén valahol titkon mindig ott bujdo- kolt, hogy én egy „veri fontos személyiség” vagyok, de a pénteki, Vállalkozói Szféra Estélye óta erről már papírom is van. Tapolcai Zoltán (Új Kelet) Ha már a fontosságnál tartunk, létezik egy szinte láthatatlan egymás alá- és fölérendeltség, amelyben éljük mindennapjainkat, amelyet ide-oda alakítgat az idő, a pénz, a szerencse, de próbálhat ki-, be-, átugrani benne lépcsőfokokat bárki, úgymond ügyeskedhet, fontoskodhat, ez a sorrend csak lassan, a maga tehetetlenségével változik. A társasági életnek a báloknak ez a láthatatlan hierarchia adja meg a rendjét, amelyre ceremóniamesterek, mint például a Szféra Kft. árgus szemmel figyel. Alig pihentek meg a kabátok a nyíregyházi Zay Anna Szak- középiskola ruhatárának fogasán, máris külön szobában találták magukat az est támogatói, neves vendégei, az újságírók, úgymond hadd szagolgassák egymást, egy picit kerüljenek közelebb az ismeretlen arcok. No meg érezzék fontosságukat, ez elsősorban az ő estélyük, az ő vállalkozásuk, így kiemelt hely jár nekik. Erre mindannyian leültünk a magunk kis székébe, és nagyon nehezen mozdultunk. Ha Pálffy István, az est műsorvezetője nem sasszézik körbe a szobán információkat gyűjtve, ha Nyíregyháza egyik alpolgármestere, Felbermann Endre nem érkezik később és nem kezel le mindenkivel, akkor jó néhá- nyan zavart mosolyt próbálgattunk volna az arcunkra a semmittevésben. No de nem indulhat minden bál tűzijátékkal, a lényeg a vizitben van, az ismerkedésben! A bálteremben már javában állt a ruhamustra és a parolá- zás. Nem tudni, a novemberi csillagok állása ilyen bágyasz- tó, de a vendégsereg visszafogott, igazán polgári volt, semmi rongyrázás, egy kisvároshoz illő tartás és szolid elegancia, de meglepő fáradtság ült az arcokon. Jólesően tapasztaltam, hogy a máshol sajnos kényesen betartott protokoll Nyíregyházán egyetlen pillanatra sem bukkant elő. Csabai Lászlóné polgármester asszony ha kellett a színpadon válaszolt a kérdésekre, de szerepe végeztével beült a tizenhetedik sor negyedik székére férje mellé. Egyetlen hivatalos feladata maradt az estére, T. Asztalos Ildikóval, az Ipari, Kereskedelmi és Idegen- forgalmi Minisztérium politikai államtitkárával kellett beszélgetnie. De ahogy sanda firkász- szemeimmel arra lestem, ez inkább volt két politikában élő nő társalgása, mint egy polgármester és egy államtitkár tárgyalása. Felberman Endre alpolgármestert jobban izgatta másnapi kiállításának megnyitója. Még bőszen húzogatott elő meghívókat, hiszen hosszú hónapok várostörténeti gyűjtögetésének egyik eredményét szerette volna minél többeknek bemutatni. Giba Tamás alpolgármester szinte tűkön ült, ő már az andalító zenére és a végigkerenghető tánctérre vágyott. Pedig az még mesze volt, hajaj de milyen messze! Ki, mit vesz észre egy divat- bemutatón, ez szerintem nemi kérdés. Mert ugyebár mindenki a modelleket nézi, csak a férfiak a modellhölgyeket, a nők a ruhamodelleket látják. Én ugye, a pártatlanság papja, természetesen egységében láttam a kettőt — remélem ez nem tűnik nemtelennek részemről. Szóval a Nívó Áruház ruhái szinte életre keltek, a csinos, kecses, lágyan lépő, táncos testű, bfíbájmosolyú... khm... szóval a profi manökeneken. Mit kezdenének Önök a To- csik-milliókkal? — tette fel a kérdést vendégeinek Pálffy István. Csabai Lászlóné utakat építene, Zilahi József megvenné a Kacsa Magazint, és most már ő íratna azokról rágalmazó cikkeket, akik most őt mocskolják. A kamara képviselője székházat építene, hogy jobban ismerjék őket. No erre a székházügyre alaposan felhördült a tisztelt nagyérdemű. Ugyanis a vállalkozók nemhogy a kamara Nagy Házának nem látták értelmét, de magának a kamarának sem! A pöttyös az igazi! Ezt jó, ha a szabolcsi divatdiktátorok is megtanulják! Olyannyira az igazi piros pöttyös szoknyács- kás Túró Rudi, hogy a nemrég kapott vásárdíj mellé a megyei szavazók voksait is megszerezte, így a Szféra által újságokban megjelentetett népszerűségi verseny első helyén a Sza- bolcstej Rt. végzett. Az est támogatóinak köszöntő szavai kicsit hosszúra sikeredtek, így^a műsor kellős közepén de a sorok szélén mocorgók lassan a koktélos pulthoz csorogtak. Peterdi Pál tücskei és bogarai Ihos József Kató nénije ugyanis csak felületesen tudták feledtetni az ülepek sajogását. A hideg- és melegtálakért mindenki felüdülve szedte a lépcsőket, hogy az emeletre érjen. Innen a magasból zuhant rám a kérdés: Egy iskola aulájában kell vállalkozói bált rendezni? Egyáltalán bált rendezni? Nincs másik hely? A válasz sajnos az, hogy nincs! Ötszáz ember színpaddal, zenekarral, táncparkettel, svédasztallal sajnos nem fér máshová. Hacsak valaki nem veszi meg erre a célra a Met- ropol üzletház második emeletét... Nem tudom önöknek milyen kabalababájuk volt, de biztos kicsit szőrös, kicsit esetlen, de bájos állatocska, vagy figura. A bálzenét adó csapat neve is találóan ez volt. Kabalababák. A negyvenes, ötvenes éveiben járó kicsit szőrös, kicsit esetlen, de azért bájos figuráké. Akik szenzációs repertoárral mozgatták meg a vállalkozókat. Akik kezdeti fáradtságukat hipp-hopp! sutba vágták. Na, ja kérem! Ez Móricz földje! Itt van úri muri! És hogyan lettem én „veri fontos személyiség” azaz „very importand person” (VIP)? Az est egyik helyi támogatója, a Casino Hungary egy kártya- és egy rulettasztalt állított fel a terem egyik végében. A legnagyobb nyereményeket elérők díja a kitüntető cím volt, ami egyéves ingyenes belépést jelent a nyíregyházi kaszinóba. Most már csak az hiányzik, hogy ott is ilyen jól fizessen a 0-26-32-es kombináció! Pálffy István Szalánczy Andrást, a Vagép Rt. igazgatóját faggatja Divatbemutató Csonka Róbert felvételei I
