Új Kelet, 1996. december (3. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-31 / 304. szám

Újévi menü Szoboszlai Gyula, a Centrál Hotel mester­szakácsa az alábbi menüt ajánlja január elsejére! Korhelyleves Hozzávalók 4 személyre: 50 dkg savanyú káposzta, 50 dkg füstölt kolbász, 1 dl olaj, 10 dkg liszt, 3 dkg pi­rospaprika, 2 pohár tejföl, 1 fej hagyma, só, babérlevél. Elkészítése: a savanyú káposztát babérlevéllel, só­val, füstölt kolbásszal és hagymával főzzük. Az olaj­ból a liszttel rántást készí­tünk, és a tűzről levéve be­letesszük a pirospaprikát, hozzáadjuk a tejfölt, majd vízzel hígítjuk. A megfőtt leveshez adjuk, felfőzzük, ha szükséges utóízesítjük, és forrón tálaljuk. Borjúpörkölt galuskával Hozzávalók 4 személyre: 60 dkg borjúcomb, 1 dl olaj, 2 kis fej hagyma, 1 db zöldpaprika, 1 db paradi­csom, 3 dkg pirospaprika, só, galuskához: 30 dkg liszt, 2 db tojás, só. Elkészítése: a finomra vá­gott hagymából az olajjal és a pirospaprikával pör­költalapot készítünk, hoz­záadjuk a kockára vágott borjúhúst. Sóval ízesítjük, és beletesszük a darabolt paprikát és paradicsomot. Készre főzzük. A lisztből, sóból és tojásból galuskát készítünk. Forrón tálaljuk. Egészben sült ropogós kismalac A Páva ételbár ajánlata Maximum 13 kg-os ma­lacból készíthető: A malac bőréről el­távolítjuk az esetleges szőrszálakat. Éles késsel megkaparjuk, de a bőrét meg ne sértsük! Bő, tisz­ta vízben ledörzsöljük, szárazra itatjuk. Húsos részét a malacnak meg­sózzuk, majoránnával meghintjük. A bőrös részt tilos sózni! Fél órá­ig pihentetjük a befűsze­rezett malacot. Bőrös ré­szével felfelé tepsibe tesszük. Hideg zsírral be­kenjük, közepeseiHme- leg sütőbe tesszük. Sütés közben a bőrös részt sör­be mártott szalonnával kenegetjük, ezáltal lesz ropogós és fényes. Ha hólyagzik, akkor túl for­ró a sütő, lejjebb kell ven­ni, és a hólyagot villával felszúmi. A pirosra sült malacot kivesszük, szele­teljük, párolt káposztá­val tálaljuk. (Az étterem vállalja sült kismalacok készíté­sét szilveszterre tombo­lasorsolásra és ajándék­ként is.) Az oldalt szerkesztette: Kozma Ibolya * : •:.'1 Rózsa Sándor kedvence és a törtpaszuly Szilveszteri hidegtálak A karácsonyi nehéz falatokkal úgy eltelik az ember, hogy legjobb, ha az ügyes háziasszony könnyű salátákból, hideg sültekből, fasírozottakból állítja össze a szilveszteri svédasztalt, melyről minden vendég kedvére szedegethet. Azoknak, akik még nem döntötték el, mi is kerüljön a tálakra, szeretnénk néhány ízletes tippet adni. Hozzávalók: 1 darab grapefruit, 2 savanykás alma, 1 citrom, 1 doboz makrélakonzerv, 4 evőkanál olaj, 1 evőkanál tejszín, só, csi­pet cukor, 1 zöldpaprika, fél fej saláta. A grapefruitot meghámozzuk, és cikkekre szedve lehúzzuk a hár­tyáját. Négy cikket félreteszünk a díszítéshez, a többit pedig apró darabokra vagdaljuk, és meglocsoljuk citromlével. A konzervből szin­tén félreteszünk négy haldarabot, a többit összevágjuk. Egy tálkába a felfogott grapefruitléből kevés citromlével, olajjal, tejszínnel, sóval és cukorral öntetet készítünk. Ebbe belekeverjük a feldarabolt halat, gyü­mölcsöt. Talpas poharakba egy-egy salátalevelet teszünk, és erre ka­nalazzuk rá a salátát. Tetejére karikázott zöldpaprikát, halszeletet és grapefruitcikkeket teszünk díszítésül. Hozzávalók: 1 doboz ajókakonzerv, 1 evőkanál olaj, 3 darab burgo­nya, 2 darab tojás, 1 kis fej saláta, 20 deka zsenge zöldbab, 3 darab | paradicsom, 3 zellerlevél, 1 darab húsos zöldpaprika, 10 deka olívabo- gyó, 1 doboz apró szardínia, só, feketebors, mokkáscsészényi borecet. Az ajókákat vízzel leöblítjük, majd ha lecsöpögött, kevés olajat öntünk rá. Héjában megfőzzük a krumplit és karikákra vágjuk. A keményre főtt tojásokat felcikkezzük, csakúgy, mint a paradicsomot. A paprikát felkarikázzuk, a megfőzött babot apró darabokra vagdal­juk. Salátástálban sorban egymásra rakjuk a burgonyát, a babot, a salátát, a zellerlevelet, a paradicsomot és a paprikát. Ezután rátesszük az ajókát, pár szem olajbogyót, majd a tojást és a szardíniát. Az ecetet megborsozzuk és a salátára öntjük. Nyíregyházán egykor még Bableves nevű étterem is volt, mesélte egy idős repülőtiszt, aki itt töltötte katonaéveit még a második világháború előtt. Nos, a nevek ma is változatosak, és szerencsére egyre több jó szín­vonalú vendéglátóhely kínálja a finomságokat a városban. Az már más kérdés, hogy meg tudnak-e élni akkor, amikor az emberek­nek egyre csökken a jövedelme, s csak kevesen engedhetik meg maguknak, hogy rendszeresen ebédeljenek, vacsorázzanak a város vendéglátóhelyein. Most amolyan év végi összegzésfélét próbálok adni abból, amit év köz­ben tapasztaltam a város éttermei­ben. A felsorolás már csak azért sem lehet teljes, mert volt, ahová nem jutottam el, s olyan is volt, ahol többször is megfordultam. Kezdeném a nagy hagyomá­nyú Korona komplexummal. Itt valóban van minden, mi szem­szájnak ingere, hiszen az étterem napközben ma is sok olyan ven­déget fogad, akik a régi értelem­ben vett közétkeztetésben vesz­nek részt, hétvégi estéken meg rendezvényeknek adnak helyet, s étket szolgálnak fel a bálozók- nak. Magam nem vagyok nagy kedvelője a pizzáknak, de azt hallom a tésztakedvelőktől, hogy a pizzériában igazán van miből válogatni. A sütemények, édességek pártolói — köztük jó­magam is — gyakorta betérnek a „süteményesbe”. Nekem még nem sikerült csalódottan távoz­ni, feszülő gyomorral annál in­kább. Ha meg a John Bull Pubra gondolok, ugyancsak eszembe jutnak a jóféle sörök, ami alá iga­zán ágyat lehet vetni a kitűnő konyháról származó ételekkel. S hogy nemcsak az étel-ital kíná­lata játszik szerepet a tulajdonos üzleti filozófiájában, arra a Ko­rona Teátrum csodálatos prog­ramjai szolgálnak bizonyítékul. Mostanában nagy ritkán jutok csak el a Kispipába, pedig né­hány éve mindennapos vendég voltam ott. Jót enni itt is lehet, akár mozi után is, hiszen csak néhány lépés a Békétől a bejá­rat. A Gösserben kitűnő a kony­ha, de kimerítő is, hiszen a jóko­ra tányérokra éppen csak ráfér­nek az adagok. S ha már erre já­runk — persze egy másik alka­lommal —, igazán érdemes be­térni a Columbia Maczaliba. A tulajdonosnő mindent tud a ven­déglátásról, s a vendég szeme láttára, igazi kardon sülő húsok nemcsak látványnak, de gaszt­ronómiai élménynek is csodála­tosak. A Pékinasnak is régi ha­gyományai vannak a városban, hiszen az első magánvendéglők egyike volt a rendszerváltás tá­ján. Ide akár egy köznapi ebédre is érdemes eljönni. Nem igazán a városközpont­ban van a Bujtosi Bujdosó, ne­vének mégis ellentmond, hogy igazán nem lehet elbujdosni benne, hiszen nap mint nap is­merősökkel találkozhatunk itt. Meg is értem, hiszen aki meg­kóstolta egyszer Rózsa Sándor kedvencét, vagy a pacalt, az alig­hanem gyakorta visszatér. Az már csak hab a tortán, hogy Podlovits Laci csapatával szám­talanszor összefuthatunk azokon a fogadásokon, ahol fontos, hogy jót kínáljanak a vendégek­nek. És aligha van a városnak olyan étterem-látogatója, aki ne ismémé Miklóst, akiről igazán joggal mondható el, hogy igazi felszolgálóegyéniség, sajátos, el­lenállhatatlan stílussal kínálja a legegyszerűbb ételeket, italokat is. Még a csapvízről is tud olyas­mit mondani, ami miatt az em­bernek kedve támad inni belőle. Az a benyomásom, hogy ak­kora választék, mint a Pávában, kevés helyen található Nyíregy­házán. Igaz, talán még nem fedez­ték fel igazán a vendégek, s így nincs zsúfoltság a nem túlságo­san nagy étterem igen gusztu- sós asztalainál. Akik pedig nyáron járnak itt, igazán kellemesen érez­hetik magukat az utca zajától jól szeparált, fedett kerthelyiségben. S ha valakinek kedve támad egy kis falusi nosztalgiázásra, feltét­lenül válasszon az étlapon az „Anyám főztje” címszó alatt szereplő—ma már igazi különle­gességnek számító — kínálatból. Magam a törtpaszulyt díjazom leginkább ebből a sorozatból. Nem lennék igazságos, ha ki­kerülném a Nyíri Fészek hátsó termét. A kockás abroszok egy jóféle budai kiskocsmára emlé­keztetnek, s ilyen a bőséges étel­kínálat is. No és persze az ízek is igazán kellemesek. Kevesen tud­ják, hogy pár lépéssel arrébb, a Senator Panzióban esténként va­csorázni is lehet. S ha a helyzet úgy kívánja, nem is akármit. A kínai konyha remekeivel csalo­gatják az ínyenceket a picike ét­terem munkatársai. Ehhez persze rizspálinkát és szilvabort illik inni,amit természetesen megkap­hat a kedves vendég. Egy-egy üzleti ebéd vagy va­csora kellemes színhelye lehet a Centrál Szálló étterme. Én egy­kor csodálatos velős pacalt ettem ott, kollégáim a fácánlevesről me­sélnek legendákat. Az pedig, hogy alkalmanként képzőművé­szeti kiállításokat is rendeznek a Centrálban, azt bizonyítja, hogy a tulajdonos nagy pártolója en­nek a művészeti ágnak. Mint olvasóink észrevehetik: a felsorolás korántsem teljes. Nem is lehet az, hiszen sem idő, sem pénztárca, sem gyomor nem enge­di azt meg, hogy teljes képet adjak a város és még inkább a megye gasztronómiai lehetőségeiről. Az bizonyos, hogy ma már nincs mit szégyenkeznünk sem a fővárossal, sem a dunántúli városokkal szem­ben éttermeink színvonalát, kíná­latát és változatosságát tekintve. Azt pedig továbbra is reméljük, hogy nemcsak az itt élők, de az idelátogatók is jó hírét viszik azoknak a vendéglátóhelyeknek, ahol jól érezték magukat. Hozzávalók: 50 deka csirkemáj szív nélkül, 25 deka angolszalonna, 50 deka kenyér, csipetnyi majoránna, bors és só. A csirkemájakat sózzuk és borsozzuk, majd meghintjük majorán­nával. A csíkokra vágott angolszalonnába betekerünk egy-egy előkészített májat, majd fogpiszkálóval összetűzzük, nehogy szétes­senek a kis csomagocskák. A tekercseket forró sütőben 5—8 perc alatt megsütjük. Amíg sül a szalonnás máj, addig a kenyérszeletek­ből korongokat szúrunk, melyekre egy-egy karika tojást teszünk, majd rászúrjuk a megsült tekercseket is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom