Új Kelet, 1996. december (3. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-31 / 304. szám
fl W'ÖW Pe zsgődurranás, szerpentin- és konfettieső, táncos lábak, jóízű eszem-iszom, felszabadult jókedv és hét határra szóló vigasság. A legtöbbünk szilveszteréjszakája így zajlik. De hogyan indul? A tükör és a ruhásszekrény között sasszézunk, ki-ki „vérmérsékletéhez” mérten perceken, órákon keresztül. Mit vegyünk fel? Jön a minden nagyobb, különlegesebb alkalom előtt feltett és már ismerős kérdés. Elő a legeredetibb ötletekkel, a legmerészebb gondolatokkal! Ez a bolondozás, jókedv, vidámság estéje, ezért most igazán elengedhetjük a fantáziánkat. Hajói kívánjuk érezni magunkat, akkor a társaság stílusához, az új év köszöntésének helyszínéhez is alkalmazkodni kell. Egy konzervatív társaságba vagy beleolvadunk, vagy vállaljuk a különc vadóc szerepét, és szinte „polgárpukkasztást” hajtunk végre. Ha az előbbi mellett döntöttünk, ajánlatos elővenni azt a bizonyos kis fekete ruhácskát, és valami „exrával” feldobni erre az estére. A arany, ezüstös, flit- terdíszítések, a lurexbetétek vagy kiegészítések, a csillo- gó-villogó bizsuk éppen erre az alkalomra teremtődtek. Hölgyeim, ezen az estén lehetnek egy kicsit kihívób- bak, s merészebbek a dekoltázsokkal, kivágásokkal. A férfiakról sem felejtkezve el: számukra ajánlatos most a sötét öltöny—fehér inges komolyságot feloldani egy vicces, vidám, színes nyakkendővel. Ha a társasági szabályok megengedik, öltözhetünk lazábban is. A máskor fenntartással fogadott párosítások ezen a különleges éjszakán teljesen természetesen hatnak. A kockás a pöttyössel, a lila a pirossal, vagy bármi, ami a hétköznapi fantázia határain túlmutat. A smink is különlegesebb, sokszínűbb és erősebb lehet erre az alkalomra. A harsányabb színek mellett csillám is helyet kaphat az arcon, sőt, a hajon is. A hajszínező sprayk jópofa segítőink lehetnek, ha élénk lila, kék vagy esetleg neonzöld csíkot szeretnénk hajunkra. Semmi pánik! Ezek napfelkelte után lemosással eltüntethetők. A tupír, a „felstuccolás” újra divatba jött, a hosszabb ha- júaknak a kontyvariáci- ók adhatnak alkalmi fejéket. Az oldalt írta és szerkesztette: Hatházi Andrea. Anno... Nem tudhatjuk, hogy hol tartunk, ha nem ismerjük, honnan indultunk. Ez a gondolat az öltözködésre is igaz. Ha ránézünk egy régi festményre, minden bizonnyal közelítőleg meg tudjuk határozni, milyen kor eseményét ábrázolja. Ennek meghatározásában sokat segít a festményen szereplők viselete. A ruházat a történelem során nemcsak az időjárás viszontagságai ellen nyújtott védelmet, nemcsak a szemérem megtestesült textíliája volt, hanem viselője rangjának, vagyonának és ízlésének jegyeit és jeleit is „magán viselte”. Az ókori Egyiptom A régi egyiptomiak bámulatosan fejlett kultúrával rendelkeztek. Főleg építészetük árulkodott technikai tökéletességről. A nagy templomterek és hatalmas piramisok, a fáraók síremlékei máig fennmaradtak. Az egyiptomi stílusra jellemző volt a szigorú szabályosság és a ritmikus ismétlődés. Az egyiptomiak életéről és erkölcsükről falfestmények, reliefek (domborművek) és hieroglifák (képírás) tájékoztatják az utókort. A vallás és a hagyomány állt az előtérben. A halál utáni, másvilági élet foglalkoztatta az embereket legjobban. Az enyhe klímának megfelelően csak lenge öltözékre volt szükség. Eredetileg minden társadalmi osztály egyformán öltözködött, később azonban kialakult a társadalmi helyzetre és anyagi viszonyokra jellemző ruházat. A férfiak és a nők hasonló ruhadarabokat hordtak. Kedvelt anyag volt a finom fehér lenvászon, de szívesen viseltek színes mintás és aranyszálakkal átszőtt anyagokat is. A köpenyek gyakran áttetszőek és sűrűn plisszírozottak (keskeny hajtásokkal, vasalással maradandóan rakott) voltak. Női ruházat Eredetileg az egyiptomi nő egyszerű vászonkendőt viselt, amelyet körültekert az alsótestén, és deréknál összecsomózott. A felsőtest fedetlenül maradt, csupán a felsőbb rétegbe tartozók hordtak egy konyákig érő köpenyt, amely ráncolással keresztredőssé vált. Később megjelent a kalaszírisz, amelyet sokféleképpen viseltek. Ez a lábikráig vagy bokáig érő lepel hozzásimult a testhez, megmutatta annak formáit. A mellet azonban fedetlenül hagyta, és felül egy vállszalag vagy egy széles vállpánt tartotta. Gyakran gazdag díszítés borította. Az ingforma kalaszírisz nyaknál zárt, de különféle alakú nyakkivágással is készült, némelyik ujjal, mások ujjatlanul. A többnyire áttetsző, és sűrűn plisszírozott darabokat lazán, öv nélkül vagy övvel viselték. Ázsiai hatásra egy „kabátfazon” alakult ki. Egy széles szövetdarabból kétszer véve a ruha hosszát középen fejnyílást vágtak és deréktól az alsó széléig levarrták. A mell alatt összefogták, így a felsőrész egy capére (lepel, körgallér) emlékeztetett. A test formáinak hang- súlyozására gyakran használtak kötőszalagokat is. Férfi ruházat A férfiak csípő- és ágyékkötőt, sentit hordtak. A kendőt az altest köré tekerték, elöl megcsomózták, vagy övvel rögzítették. A fáraók és méltóságok sentije többszörösen redőzött, hajtott és díszített volt. Gyakran több ágyékkötőt hordtak egymás felett, a legkülső volt a leghosszabb és formája szoknyához hasonlított. Eredetileg a senti volt az egyetlen ruhadarab, a felsőtest meztelenül maradt. Később a férfiak is hordtak ing alakú kalaszíriszt, többnyire az ágyékkötő fölött, néha alatta is. A bő, kabáthoz hasonló leplet, amelybe a fejnyíláson keresztül bújtak be, a deréknál egy csomóval tartották össze. Csak az uralkodók hordták az áttetsző, test köré tekert köpenyt, a haikot. Kiegészítők A természetes haj, illetve a paróka félhosszú, egyenesen vágott, simán vagy sok kis fonatban viselték. Az uralkodók a hatalom szimbólumaként homlokpántot, koronát vagy kúp alakú fejfedőt állatdíszítéssel (kígyó, keselyű) viseltek. Általában mezítláb jártak, csupán a felső réteghez tartozók hordtak ujjgyűrűs, és hosszan előrenyúló szandálokat. Ékszerként viselték, de a nap ellen is védett a kör- vagy vállgallér, amely az egyiptomi öltözet elmaradhatatlan része volt. Bőrből, fémből vagy textilből készült, színesre festették, és drágakövekkel borították. A férfiak és a nők egyaránt aranyból és nemesfémekből, zománcból és elefántcsontból készült ékszereket hordtak: karkötőket, nyakláncokat, lábpereceket, fülbevalókat, gyűrűket, öveket. A szépségápolásra nagy hangsúlyt fektettek. Plisszírozott és szűk formájú kalaszírisz Férfi- és női paróka Kúpalakú fejfedő Vállgallér Egyiptomi szandál (Az információk a Magyar Divat intézet Öltözködéstörténet című kiadványából származnak.) Divatnapok! A divat állandóan változó, megújuló világában hogy is tudna a szakma, a gyártó és a kereskedelem lépést tartani egymás igényeivel, ha nem szervezne minden idény előtt egy-egy szakmai napot, azaz lehetőséget arra, hogy megismerkedjenek öltözködésünk „irányítói” egymás kínálatával és lehetőségeivel. A Magyar Divat Intézet immár 12. alkalommal szervezi meg február 23—25. között Budapesten a Budapesti Divatnapokat, a Vásárközpont (BNV) A pavilonjában. Az első kiállítás 1991 októberében volt, s azóta évente két alkalommal találkozik a tervező, a gyártó, a forgalmazó és a kereskedő. A legutóbbit, amit szeptember közepén rendeztek meg, mintegy 4400 négyzet- méteren több mint 300 kiállító részvételével, melynek közel 15 százaléka külföldről érkezett, hét és fél ezer szakmai látogató tekintette meg. Az üzlet- és kirakatberendezési tárgyak, textilméteráru, női, férfi-, és gyermek-felsőruházat, fehérnemű és fürdőruha, farmer- és sportruházat, kiegészítők, bőr, szőrme és cipő mellett ruhaipari gépeket is megtekinthettek a fővárosba látogatók. A szakmai előadásokon, naponta öt alkalommal divatbemutatókon élőben is megtekinthető volt a következő idény kollekciója. Ifjú tervezők, designstúdiók is lehetőséget kaptak a bemutatkozásra. A nagyközönség kizárásával nagyszerű fórumot rendez évről évre a könnyűipar ruházati és textilágazata számára a Magyar Divat Intézet, melyre jelentkezőket fogad az ország egész területéről. Szűk, női kalaszírisz és a senti különböző formái
