Új Kelet, 1996. december (3. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-16 / 293. szám

1 1996. december 16., hétfő Hazai krónika Minden drágul MTI Még folynak a tarifa­egyeztetések a Közlekedési, Hírközlési, és Vízügyi Mi­nisztérium és a Pénzügymi­nisztérium között a jövő évi tarifaváltozásokról. A két minisztérium szakemberei már megegyeztek a vasúti személy- és áruszállítás, a víz- és csatornadíjak, a ve­zetékes telefondíjak, és a helyi telefontarifák emelé­sének mértékéről. Pontosí­tásra várnak még a mobil távközlés, a postai szolgál­tatások, és a helyközi autó­buszdíjak is. Mindezt Pető­fi László, a közgazdasági főosztályvezető helyettese közölte az MTI-vel. Petőfi László kifejtette: 18 százalékkal drágul vár­hatóan január elejétől a vasúti személyszállítás, és 20 százalékkal az áruszál­lítás. A víz- és csatornadíja­kért 24 százalékkal kell töb­bet fizetni, a vezetékes tele­fon 19,6 százalékkal, a helyi telefonhívások 31 százalék­kal drágulnak. Még egyezte­tik a mobil távközlési díja­kat, amelyek átlagosan leg­feljebb 23,3 százalékkal emelkedhetnek. A szakem­berek a jövő héten véglege­sítik a helyközi autóbusz, il­letve a postai szolgáltatások díjait, amelyeknél 18-23 szá­zalék, illetve 22,5 százalékos díjnövekedést terveznek. Hozzátette még: az eddig véglegesített díjak legko­rábban január 1-jétől lép­hetnek érvénybe, az elkö­vetkezendőkben rögzített tarifák pedig ennél később válnak hatályossá. Cégautó magáncélra? Az alkotmánybíróság hétfőn teljes ülésén tárgyalja meg azt az indítványt, amely szerint a jogalkotó csak igen szűk körben ad lehetőséget annak bizonyításá­ra, hogy a cégautót magáncélra nem használják, s ezért utána nem kell jövedelemadót fizetni. MTI Egy másik indítványozó szerint hátrányos megkülön­böztetésnek tekinthető, hogy az adótörvény értelmében magánszemély a húszezer fo­rintnál értékesebb tárgyi esz­közöket nem számolhatja el költségként. Több indítványozó azt ki­fogásolta, hogy a képviselő- testület feloszlatásáról nem írható ki helyi népszavazás. Egy másik indítvány szerint aránytalan korlátozás az, hogy a személyiségi jogokat sértő sajtóközlemény nyilvá­nos közlését az ügyészség fel­függesztheti. A testület meg­vitatja azt az indítványt, amely szerint alkotmánysértő, hogy a képviselő-testület a köz- tisztviselők illetményét a tör­vényi rendelkezésektől elté­rően is megállapíthatja. Szerepel a napirenden az az indítvány is, amely szerint te­lekmegosztási ügyben hozott államigazgatási határozat felül­vizsgálata során a bíróságnak a határozat megváltoztatására is lehetőséget kellene kapnia. Megtárgyalják az alkot­mánybírák azt is, hogy a társasvállalkozások tagjainak esetében a társadalombiztosí­tási járulék megállapítását a törvény diszkriminatív módon szabályozza-e. Menekültek innen, oda A nagyatádi menekülttábor szombati végleges be­zárását megelőzően a debreceni befogadóállomásra költöztették azokat a bosnyák menedékeseket is, akik mindeddig a nagyatádi tábor felszámolásában segéd­keztek. MTI Szilágyi Zoltánná, a deb­receni befogadóállomás igazgatója az MTI tudósító­jának érdeklődésére vasár­nap elmondta: az átköltöz­tetések befejezésével a hét végére 620-ra emelkedett a táborlakók száma, közülük 140 a gyermek. A táborban 80 személyes általános is­kola működik, de megkez­dődött a tanulás a középis­kolai csoportban, és óvodás közösségük is van. Zökkenőmentes volt az áttelepítése decemberben a nagyatádi tábor elme-szo­ciális részlegének: a 32 el­mebeteg és 18 szociális gondozott számára folya­matos felügyeletet, orvosi ellátást biztosítanak Deb­recenben. *** Ünnepélyes keretek kö­zött zárták be véglegesen szombaton a nagyatádi me­nekülttábort, ahol 1991 au­gusztus végétől mostanáig összesen mintegy 15 ezer délszláv menekültnek adtak átmenetileg szállást. Az ese­ményen Kuncze Gábor be­lügyminiszter, Világosi Gá­bor, a BM politikai államtit­kára és Jungbert Béla, a Menekültügyi és Migrációs Hivatal főigazgatója is részt vett. Kuncze Gábor a tábor­búcsúztatót egyfelől öröm­teli ünnepnek nevezte, hi­szen azt jelenti, hogy azok akiket befogadtak visszatér­hettek szülőföldjükre, vagy egy harmadik országban találtak új otthonra. Ott, ahonnan menekülni voltak kénytelenek most béke van és ez számunkra is bizton­ságot jelent. Másfelől viszont — tekin­tettel arra, hogy csaknem száz dolgozónak a bizonyta­lan a sorsa — szomorú ese­mény a táborzárás. Hozzá­tette: akik itt vállaltak mun­kát mindig is tudták, hogy bizonytalanságban kell dol­gozniuk, előre nem tud­hatták meddig lesz szükség rájuk. Patthelyzet a betegszállításban A Népjóléti Minisztérium terve, amelyben az szerepel, hogy külön kell választani a mentést és a betegszállí­tást — napvilágra kerülése óta országszerte nagy vi­hart kavart. A magán-mentőszervezetek, azaz az alter­natív mentőszolgálatok már jó ideje felkészültek a be­tegszállításra, sőt egyes területekre — például a vese­betegek szállítása — már sikerült is betörniük. Az azon­ban előre látható volt, hogy az Országos Mentőszolgá­lat vezetősége foggal-körömmel harcolni fog a szerin­tük teljes mértékben őket megillető feladatért. Úri Mariann (Új Kelet) A rendeletben foglaltak rá­adásul óriási előnyt is adtak az OMSZ-nak. A 62/1996. kor­mányrendelet 12. §-a értelmé­ben tébéfinanszírozás csak an­nak a szervezetnek adható, amely az OMSZ-szal előzetes megállapodást kötött a területi ellátási kötelezettségre. Ez azonban ellentétben áll az or­szágos szervezet érdekeivel, hiszen itt saját maguktól von­nák el a feladatot, s ezzel együtt a pénzt. Éppen ezért már hó­napok óta húzzák-halogatják a szerződések megkötését. A helyzet immár odáig fajult, hogy a magán betegszállítók nemrégiben tevékenységük be­szüntetésével fenyegeztőztek. Mint azt a Magyarországi Betegszállító Országos Érdek- védelmi Egyesületének elnök­sége lapunknak adott nyilatko­zatában elmondta, már szep­tember 1 -jével meg kellett vol­na születniük az együttműködé­si szerződéseknek. Az OEP — látva a fejetlenséget—két hónap haladékot adott, azaz legkésőbb november 1-jével érvényes szer­ződéseket kellett volna kötnie az OMSZ-szal a betegszállítóknak a finanszírozás érdekében. Ez azonban a mai napig döntő több­ségében nem történt meg, így az alternatív mentőszolgálatok csak­nem másfél hónapja úgy dolgoz­nak, és szállítják nap mint nap a betegeket, hogy bizonytalan, kapnak-e pénzt. Nagyon veszélyes, amikor egy szakmai együttműködéshez finanszírozási kérdést kötnek. A konkurencia jelenléte mindig élénkíti egy szervezet tevé­kenységét. Ezt bizonyították az elmúlt hónapok is, amikor a ki­alakult versenyhelyzet miatt sokkal jobb lett a betegszállítás. A páciensek véleménye szerint nemcsak hamarabb eljutnak a kezelésre, majd vissza ottho­nukba, de a személyzet is ked­vesebb, udvariasabb. Nagyon tetszik nekik a változás, de úgy tűnik, ez kevés. Ha az alterna­tívok szüneteltetnék a gépko­csik futását, akkor az OMSZ csak késve tudná kielégíteni a jogos lakossági igényeket. Egyelőre patthelyzet van, mindkét fél a másikra vár. Az OMSZ-nál a lélektani előny, hiszen évtizedek óta feladata a mentés és a betegszállítás. Szakszervezete és kiépített, jól működő információs rendsze­re van. Ezzel szemben a ma­gánszervezetek csak egy egye­sülettel „büszkélkedhetnek”. Szerettek volna kamarába tömö­rülni — a Kereskedelmi és Ipar­kamarának lett volna önálló ta­gozata —, de felvételi kérelmü­ket elutasították, pedig úgy sok­kal jobban tudták volna érvé­nyesíteni jogaikat, s talán ez az elkeserítő — Dávid és Góliát harcára hasonlító —, már-már reménytelen helyzet sem alakul­hatott volna ki. így azonban — bár a szaktárca is elismeri a ma­gán betegszállítás szükségessé­gét — elképzelhető, hogy az óriási ellenállás hatására az al­ternatív szervezetek szép lassan sorra feladják a küzdelmet, és lelépnek a színről. S velük együtt távozik a remény, hogy valamikor nálunk is a Nyugat- Európában megszokott színvo­nalú lesz a betegszállítás. — Ne haragudjon, Szabó bácsi, de sajnos a kórháznak csak egy betegszállítóra maradt pénze... Ismét Giczy lett az elnök Ismét Gizcy Györgyöt választották a Kereszténydemok­rata Néppárt elnökévé a párt szombaton kezdődött két­napos tisztújító ülésén. Az ülés szünetében tartott sajtó- tájékoztatón elhangzott: a titkos szavazáson Giczy Györ­gyöt 158-an, Latorcai János választmányi elnököt 10-en, Frigyesy Ferenc Bács-Kiskun megyei elnököt 7-en tá­mogatták. Az érvénytelen szavazatok száma 11 volt. MTI Giczy György a sajtótájé­koztatón köszönetét fejezte ki támogatóinak. Mint mondta: a párton belüli vita pozitív hoza- déka, hogy a tagság megtanult választani, és bebizonyította: nincs a kisebbségbe szorult pártelit befolyása alatt. A KDNP tehát olyan politikai erővé vált, amely tud dönteni. Leszögezte: a párton belül megengedett a pluralizmus, ám a vezetőségnek egységesen kell kiállnia, hogy egymást erősítő üzeneteket küldhessen a választópolgároknak. Ezért azt javasolta, hogy a — várha­tóan délután folyamán megvá­lasztandó — posztokra csak olyan vállalja a jelölést, aki tá­mogatója kíván lenni az elnök által meghirdetett programnak. Az MTI érdeklődésére Giczy elmondta: programbeszédében egyebek között arra hívta fel a figyelmet, hogy napjainkban a multinacionális cégek uralma ellehetetleníti a nemzeti érde­kek érvényesülését. A keresz­ténydemokrata politika számá­ra a haza megelőzi az Európai Uniót. Magyarországnak olyan kormányra van szüksége, amely elsősorban a nemzeti érdekeket képviseli úgy, hogy azokat össze tudja egyeztetni az euró­pai uniós csatlakozáshoz szük­séges lépésekkel. Bassola Zoltán, az ülés leve­zetőelnöke örömmel nyugtázta, hogy a választmány összes megjelent tagja fegyelmezetten vett részt a tisztújítás munká­jában. A KDNP Országos Választ­mányának ülését a délelőtt fo­lyamán incidens zavarta meg: több mint 20 küldött — köztük Rapcsák András, Rubovszky György és Csépe Béla kivonult az ülésteremből. Csépe Béla frakcióvezető-helyettes a folyo­són az MTI munkatársának úgy nyilatkozott: Keresztes Sándor, a párt tiszteletbeli elnöke fel­szólalásában kérte, hogy a tes­tület tanácskozzon, de ne tör­ténjen tisztújítás. Az ülés össze­hívásának jogszerűsége ugya­nis megkérdőjelezhető. Ez fo­lyamatban lévő perek tárgya. Amennyiben a bíróság törvény­telenséget állapítana meg, ak­kor az ülésen hozott határoza­tok is megsemmisíthetők. Csé­pe Béla úgy folytatta: az indít­ványt szavazásra sem bocsátot­ták, ezután döntöttek úgy, hogy kivonulnak a további munká­ból. A választmány egyébként még mielőtt Keresztes Sándor szót kapott volna, nagy több­séggel határozatot fogadott el, amelyben jogszerűnek ítéli a tisztújító választmányi ülést, illetve igazoltnak minősíti a megjelent küldöttek mandátu­mát. (Mint ismeretes, több me­gyei választmánynál indítottak pert az ottani tisztújításoknál tapasztalt szabálytalanságok kivizsgálására. Ha az ezekben az ügyekben hozott bírósági végzés alátámasztja a felpere­sek véleményét, akkor megkér­dőjeleződik az ott megválasz­tott tisztségviselők mandátuma, tehát a választmány munkájá­ban való részvételük legitimi­tása is). \ Hírről %»hírre ÚJ KELET Palotai István (Új Kelet) Olvasgatom a hét végén nálunk járt politikusok anda­lító nyilatkozatait: milyen jó, milyen kellemes, szinte ahogy Karinthy Frigyes írta: „Langyos teában ülök hom­lokig...” Ez kell nekünk, nem a nátha! Végre alakul­nak a dolgok! Aztán... aztán eszembe jut, hogy elfogyott a gyerek pelenkája, és tejet is kell venni. Két litert. Az hétszázötven, meg százhar­minc. Remek! Még egy ke­nyérre is futja. Aztán majd valamit kenünk rá... Ha mást nem, hát nyilatkozatot... Na nem. Azt inkább kenjék a hajukra! No de lássuk! Milyen költségvetés vállalható? Önnek egészen biztosan, tisztelt Horn Gábor (SZDSZ) úr, hiszen honatyáinkkal egyetemben nyilván ön is vigyáz rá, hogy ne himbálja a nyomor! Egyébként még nincs is költségvetése az or­szágnak, csak egy tervezet, amit a tisztelt koalíciós pár­tok álmodtak papírra! Nézzük csak részleteseb­ben! „Az újszerű finanszíro­zási rendszernek köszönhe­tően az oktatás a jövőben si­kerágazatnak tekinthető...” ■—állítja Horn Gábor. Igen? Mitől? Talán attól, hogy a művelődési miniszter a nyi­latkozóval azonos pártban tevékenykedik? Mert más indokot nem találok sehol, ami az ezer sebből vérző magyar oktatást sikerágazat­tá tenné! Na és az a bizonyos csökkenő mértékű állami szerepvállalás az elosztás­ban? Tessék már mondani, hogy — az elvieken felül — ugyan miért lesz ez olyan jó nekünk? Mert nem az álla­mi TIGAZ, hanem az olasz Italgas küldi majd a szám­lát? Megsúgom, hogy ez legfeljebb önöknek öröm, de nekünk nyugtalanító bizonytalansági tényező! Ezentúl jobban félünk a gáz­számlától! Igaz, mellesleg megemlíti azt a két aprócs­ka hiányosságot, hogy még nem született meg a társa­dalombiztosítás használ­ható rendszere, és az érdek- egyezetetésben is komoly gondok vannak. Akkor mi az, ami vállalható?! Veress János (MSZP) képviselő úr viszont azzal „fakít” minket, hogy jövőre nem csökken tovább a lakos­ság fogyasztása, mivel az állam nem telepszik majd annyira a gazdaságra... Re­mek! És tessék mondani, az infláció is tudja ezt? Mert akármi legyek, ha nem lépi majd túl a reálbérnövekedés mértékét! Összefoglalva: örülünk, hogy a képviselő úr fogyasztása nem fog csök­kenni. A miénkről inkább jövőre ugyanekkor beszél­jünk... A pálmát mégis Lakatos András (MSZP) képviselő vitte el pénteki örömteli ki­jelentésével, hogy az agrár- támogatás rendszerének módosításával átmenetileg csökkenni fog az agrárex­port. Mit mondjak? Az egyet­len sikeres ágazatunk. Volt. Aki ennek sem tud örülni, az már semminek...

Next

/
Oldalképek
Tartalom