Új Kelet, 1996. december (3. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-16 / 293. szám

UJ KELET Megyei krónika 1996. november 16., hétfő 3 Új út Pócspetriben Már nagyon kellett az új szilárd burkolatú út Pócspetri­ben. A Kossuth utca és annak folytatása összesen hét kilométer hosszan könnyíti meg a közlekedést a telepü­lés lakóinak. Fekete Tibor (Új Kelet) Szombaton dr. Baja Fe­renc környezetvédelmi és te­rületfejlesztési miniszter volt a díszvendége az avatóün­nepségnek. A falu lakói kö­zül nem sokan jöttek el, ta­lán az egész napos csepergős idő ijesztette el az érdeklődő­ket. Pataki László polgár- mester avatóbeszédében az öröklött adósságról és az idő­közi választásról beszét. A tízmillió forintot is meghala­dó hitelállományt ez évben sikerült ötmillió forint alá szorítani, és minden remé­nyük megvan rá, hogy de­cember harmincegyedikével kifizetik a tartozásukat. Mindemellett az útalapból nyert pályázati pénzzel és saját tőkerésszel sikerült a hétmillió forint értékű utat megépíteni. Dr. Baja Ferenc miniszter szerint még jó is, hogy akkor esett az eső, hisz ilyenkor lát­szik meg igazán, mennyire szükséges volt már az új út megépítése. A miniszter véle­ménye az volt, hogy egyes te­rületeken nemhogy lemaradá­sunk lenne a Dunántúllal szemben, hanem még előrébb is járunk. A Dunától nyugatra némely területen még ilyen út­hálózat sincs, mint megyénk­ben. A települések lakónépes­ség-megtartó képessége töb­bek között az úthálózat fejlett­ségétől is függ. Ha az ország legkeletibb megyéjében is ha­sonló infrastruktúra épül ki, mint az ország más részein, akkor nem sorvadnak tovább a szabolcsi kis falvak, sőt idő­vel növekedhet a lélekszám. Az ünnepség végén a tele­pülés mazsorettcsoportja tar­tott látványos bemutatót, majd Pásztor Károly esperes áldotta meg az utat. Avatás dupla whiskyvel Munkatársunktól ______________________ Charlie és a Tátrai Band nagy sikerű koncertjével avatták fel szombaton Nagyhalászban a Júlia Central Diszkóbárt. A felújí­tott és kibővített épületet több százan keresték fel az avató alkal­mával. Az illusztris vendégek és a szórakozni vágyó fiatalok a szokásos táncmulatságon kívül még tűzijátékban is gyönyörköd­hettek. Valószínű, hogy nemcsak a városból, de a környező tele­pülésekről is sokan járnak majd ide a hétvégeken szórakozni. „Az Önök millióit lopják...” Palotai István (Uj Kelet) Kellemetlen szeles, esős volt az idő, amikor dr. Torgyán Jó­zsef feleségével, Cseh Mária országgyűlési képviselővel Demecser határába érkezett, ahol dr. Kávássy Sándor kis­gazda országgyűlési képviselő, a párt megyei elnöke, és Graj- czárik Lajos megyei főtitkár fogadta. A köszöntő szavak után a polgármesteri hivatalba mentek, ahol a város világi és egyházi vezetőivel állófogadá­son vettek részt. A nyílt légkö­rű eszmecsere után került sor a művelődési házban a nagygyű­lésre, melyre nemcsak a deme- cseriek, hanem a környező fal­vak lakossága közül is szép számmal érkeztek. A zsúfolá­sig megtelt nagyterem még nem is bizonyult elégnek, így az előcsarnokban és az utcán is hallgatták az elnök beszédét. Ez úgy volt lehetséges, hogy a szervezők — okos előrelátás­sal — oda is kihangosították a bent folyó eseményeket. A nagygyűlés megkezdése előtt kérdeztem néhány érke­zőt: mi hozta ide? Nagy Jánosné Dombrádról érkezett: — Tudja miért jöttem? Nem fogja elhinni! Kíváncsi vagyok a szemére. Az elárulja, hogy ki milyen ember! Amiket monda­ni szokott, azzal egyetértek, most csak azért jöttem, hogy megnézzem, komolyan gon­dolja-e? Nem akarok többé vaktában szavazni! Szabó Lajos helybeli lakos, és elmondása szerint őt a kíván­csiság hozta ide. Halk szavú embernek látszik. — Szeretném, hogy jobban éljünk. Ne kelljen minden ga­rast a fogunkhoz verni, hiszen rendesen dolgozunk. Nem tu­dom, miért jöttem, de az biz­tos, hogy ami ma van, abból többet nem kérek. Talán ő mond valamit, amiben remény­kedni lehet... Merő véletlenségből azt az érdeklődőt is megszólítottam, aki minden bizonnyal a leg- messzebbről érkezett. — Reggel nyolckor indultam el Szatmárnémetiből, hogy ide­érjek. Tudja, a határ sokszor kiszámíthatatlan — mondja Gyuricza Áron, aki feleségével és nagyfiával érkezett. — Sze­retnénk látni személyesen azt az embert, akit annyira csodá­lunk. Most, hogy nálunk is vál­tozások történtek, nagyon re­méljük, hogy a román parla­mentben is lesz olyan képvise­lő, mint Torgyán József, aki nem alkuszik, és keményen os­torozza a kommunistákat. Re­mélem, meg tudom majd szo­rítani a kezét...! A nagygyűlés néhány peccel három óra után kezdődött. Dr. Torgyán József először politi­kai tájékoztatót tartott, majd a párt gazdaságpolitikai elveit ismertette. — Egészen elképesztő, mi mindent be nem dobnak, hogy elhallgattassanak — mondotta. — Például Petőfibányán azzal fogadtak, hogy bombariadó van a kultúrházban. Nem en­gedték be az embereket. Félre­parancsoltam a rendőröket, és természetesen bementem. Mondtam nekik, hogy majd én megnézem azt a bombát... Kész röhej volt az egész. Én bent, a hallgatóságom meg kint. (Igaz, amikor még indulás előtt a ba­rátaim megtudták, hova készü­lök, azt mondták, jobb ha ma­radok, mert Petőfibánya szín­tiszta kommunista település, és olyan erős az MSZMP, hogy még egy MSZP-s sem meri oda betenni a lábát... Igen? Na majd meglátjuk, mondtam ne­kik. Hát kérem, súlyosan té­vedtek! Százak vártak, és egyáltalán nem azért, hogy le­hurrogjanak...) A játszma az­tán lezárult, látták, hogy sem­mi sem robbant fel, és been­gedték a népet. Az úgyneve­zett vad „kommunisták” ugyanolyan szeretettel fogad­tak, mint önök, és el kell mon­danom, hogy ők is ugyanolyan keserű sors részesei, mint önök. A bánya bezárt, munka nincs, azt hiszem, nem kell folytatnom... Nincs az ország­nak egyetlen csücske, ahol elé­gedett lehetne a nép. Minden hatalom egyetlen ember kezében összpontosul! Pontosan úgy, mint az állam­párt idejében. Ötvennégy szá­zalékos parlamenti többsége megengedi számára, hogy gya­korlatilag ő nevezze ki a mi­nisztereket, a köztársasági el­nököt, a rendőrparancsnokokat, a vagyonügynökség vezetőit, egyszóval mindenkit, aki ma­gas pozícióba kerül. Kérdem én, milyen demokrácia ez? És kérdem én, hogy miként gya­korolja Horn Gyula az egyed­uralmat, ha az eredmény ez, ami van: népnyomor, létbi­zonytalanság, milliárdos nem­zeti kótyavetye, százmilliós lo­pások, mikor a nép éhezik! A Mezőbanknak milliárdokat kell adni, mert — a legjobb esetben is — rosszul gazdálkodott az igazgatója. Erre ugyanez az igazgató kap negyvenmillió forint végkielégítést! Én negy­ven évet adtam volna neki, mint ahogy minden normális de­mokráciában kijárna! Hölgyeim és uraim! Vegyék már végre észre, hogy nem az egymáséit, vagy a sajátjukat lop­ják, hanem az önökét! Ha az ál­lam zsebéből lopnak, az önök gyermekeitől és önöktől lop­nak...! Háromszor indítványoz­tam a parlamentben, rendeljék el a Nemzeti Bank elnökének meghallgatását, hogy elmagya­rázza, miként lett a tavalyi 40 milliárdos nyereségből idénre 63 milliárd veszteség? Hiába. Lehurrogtak és leszavaztak. És ez nem egyedi eset, ilyen szinte hetente adódik. Háromszor kér­tem, listázzák számunkra a már külföldi tulajdonban lévő földe­Egy ritka pillanat — higgadt Egy csók és más semmi két, és birtokosaik nevét. Megint hiába, ismét leszavaztak. Azt aztán csak ők tudják, hogy mi rosszat kértem én! A kisgazdapárt elnöke ezu­tán ismertetvén pártja gazda­ságpolitikai programját, el­mondta, hogy csak és kizáró­lag a termelés növelése, annak minden eszközzel történő tá­mogatása az egyetlen járható kiút. A földnek magyar tulaj­donban kell maradnia, és olcsó mezőgazdasági termelőeszkö­zöket kell gyártani. Ehhez a műszaki készenlétünk elégsé­ges, a szellemi tőke is rendel­kezésre áll — mondotta, majd kijelentette, hogy létre kell hozni azokat a banki háttere­ket, amelyek nem a kíméletlen harácsolást tűzik célul zászla- ikra, hanem a magyar mező- gazdaság talpra állítását. — Mindez önökön múlik, mint ahogy azt, ami ma van, azt is — sajnos ki kell mondani — az ország népe önmagának kö­szönheti. Most már kár ezen töp­rengeni, azonban el kell gondol­kozni azon, a jövőben hogy le­gyen? A jövő ugyanis az önök kezében van. Kívánok önöknek kitartást és erőt a jelenhez, és boldogságot, sikereket a jövő­höz — mondta végezetül dr. Torgyán József, a Független Kisgazdapárt elnöke. Nem tudom, milyen időjárásnak kellene ahhoz lenni, hogy dr. Torgyán Józsefet, a Független Kisgazdapárt országos elnökét ne várja tömeg a legkisebb településen is, és ne zsúfolt széksorok előtt mondja el dörgedelmeit. 41%.%(- % . Miniszteri vélemény Fekete Tibor (Új Kelet) Szombaton délben közel húsz polgármester gyűlt össze Máriapócson, hogy meghallgassa dr. Baja Fe­renc környezetvédelmi és területfejlésztési miniszter előadását, mely az önkor­mányzatok jövő évi terület- fejlesztési lehetőségeiről szólt. A miniszter bevezetőjében először az újonnan megalko­tott regionális törvényről be­szélt. A törvényalkotók szán­dékuk szerint élénkíteni akar­ják a települések önszervező­dését, mert a háromezer au­tonóm önkormányzat saját kezdeményezés nélkül sem az európai, sem az állami tá­mogatásokhoz nem juthat hozzá. Ha nem indulnak el a regionális célkijelölések, ak­kor az ország nagy esélyt ve­szíthet el, és ez a négyéves vá­lasztási ciklus kudarcként je­lenik majd meg a települések történelmében. A miniszter köszönetét fejezte ki az ön- kormányzatok jelen lévő kép­viselőinek, amiért támogatták a törvény megalkotását, ami alanyi jogon már több mint egymilliárd forint értékű tá­mogatást hozott megyénk­nek. Mivel a támogatás rend­szerét törvény szabályozza, így az elkövetkezendő évek­ben mindig számítani lehet ezekre a pénzekre. A pályázatok elbírálásakor megyénk mint fokozottan hátrányos régió része arra számíthat, hogy előnyben ré­szesül a támogatások odaíté­lésekor. Például, ha valame­lyik település céltámogatás keretében iskolát működtet, akkor a támogatási összeget automatikusan megkapja. Nagy valószínűséggel évről évre megkapja ezt az össze­get, így erre a pénzre már le­het hosszabb távon is tervez­ni. A minisztérium előzetes számításai szerint a megye 580 millió forintnyi úgymond alaptámogatást kap, és ezen­felül 970 millió forint területi kiegyenlítő támogatásban ré­szesülhet. Összesen másfél milliárd forint támogatásra számíthat a megye, és ez kö­zel harminc százalékkal ma­gasabb összeg, mint a tavalyi volt. Ez az összeg már nem csak reálértékét őrizte meg, de az inflációt meghaladó ará­nyú a növekedés. A pénz el­osztásáról itt helyben a Me­gyei Fejlesztési Tanács dönt majd. Az országgyűlési kép­viselők a napokban kapták kézhez azt a törvényterveze­tet, amely a pénz elosztásá­ról, illetve a döntéshozatal szabály ázásáról szól. Jelentős változás nem várható ezen a téren, és továbbra is a statisz­tikai mutatószámok alapján rangsorolják a megyéket. Az önkormányzatokat leginkább a területi kiegyenlítő kassza érdekelheti. Ennek pénzügyi alapja tavaly ötmilliárd forint volt, az idén ez nyolcmüliárd- ra emelkedett. Ennek a pénz­nek a szétosztásáról dönt majd ebben a törvényben a parlament. A területfejlesztési alap­nak az idén tízmilliárd forint állt a rendelkezésére. Ennek felét decentralizálják, míg másik felét központi támoga­tásként osztják szét. Ebből a két alapból különítették el a már említett másfél milliárd forintot, és ezt a pénzt lehet majd a m 'vei települések között szét 'ni. „Uraim, kövessenek!...” Fotók: Csonka Róbert Fotó: Harascsák |

Next

/
Oldalképek
Tartalom