Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-21 / 272. szám

UJ KELET Megyei krónika 1996. november 21., csütörtök Tárgyalóteremből Halálra ír kínozták all gyermeküket? Módosították a vádat Fullajtár András (Új Kelet) A szamosszegi H. Károly a napokban lett volna húszéves, de hányatott élete 1994. au­gusztus 6-án véget ért. A halál okának megállapítása hosszas igazságügyi orvosszakértői vizsgálatot vett igénybe. A leg­utóbbi véleményük szerint a családon belüli folyamatos bántalmazás, rossz bánásmód, az állandó stresszhatás, a testi­lelki gyötrelmek és a halálhoz vezető tüdő- és mellhártyagyul- ladás, általános vérfertőzés kö­zött az ok-okozati összefüggés egyértelműen megállapítható. Az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottsá­gának álláspontja szerint H. Károly sérüléseinek nagy szá­ma—160-180! —, azok folya­matos keletkezése, lehetőséget teremtett arra, hogy szerveze­tének ellenálló képessége meg­gyengüljön. így a bántalmazás és a halál között az összefüg­gés közvetett jelleggel megál­lapítható. Mindezt a Nyíregyházi Vá­rosi Bíróság által a múlt év őszén elrendelt pótnyomozás lefolytatása után állapították meg az illetékesek, és addig a gyanúsítottakat — a két szülőt és az egyik testvért — súlyos testi sértéssel és más bűncselek­ménnyel vádolták. Tegnap a megyei bíróságon dr. Bodnár Zsolt büntetőtanácsa előtt dr. Balogh Éva ügyész az új bizonyítékok alapján a vádat, az első rendű id. H. Károly, a másodrendű H. Kár oly né és a harmadrendű H. József vád­lottakkal szemben halált okozó testi sértésre módosította. Vala­mint a szülőket egyrendbeli sik­kasztással is vádolja. A vádirat szerint a házaspár­nak hét gyermeke született, akik közül kettő már csecsemő­korában elhalálozott. Az első gyerekük a sértett Károly volt, aki három hónapos korában véglegesen állami gondozásba került. Két évvel később az ál­lami gondozást a szülők kéré­sére megszüntették, azonban azt 1980 decemberében ismét elrendelték, mert egy gyámha­tósági ellenőrzés során a gyer­meket egyedül, kikötözve talál­ták a lakásban, a testén szám­talan, veréstől származó sérü­lési nyom volt. Ekkor az anyát kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt 8 hónap felfüg­gesztett börtönbüntetésre ítélte a bíróság. A kissé értelmi fo­gyatékos Károlyt előbb a kis- létai, majd a nagydobosi neve­lőotthonban helyezték el. Idő­közben megszületett József, Sándor, Natasa és András nevű gyermekük. Károlyt 1983-tól 1993-ig mindössze kétszer lá­togatták meg. Közben 1988- ban pár hétig szülei lakásán tar­tózkodott, ekkor piszkosan, ápolatlanul és testén verési nyo­mokkal került vissza az intézet­be. Érdekes, hogy a szülők ezt követően többször is kérték az állami gondozás megszünteté­sét. Végül a kérésüknek enged­tek és 1994 márciusától az in­tézeti nevelést megszüntették. Előtte a gyerek több hétvégén is otthon tartózkodott, és csa­ládja körében jól érezte magát. Azonban rövid idő elteltével pokollá változott az élete. Az apja és fiútestvérei okkal és ok nélkül rendszeresen verték, együtt vagy külön-külön is. Az apa legtöbbször a kosárfonás­hoz használt vesszővel bántot­ta. A kegyetlen apa utasítására testvérei többször kikötötték az istállóba. Egyik alkalommal az egyik szomszéd talált rá a já­szolhoz kötve, a homloka be volt szakítva és erősen vérzett. Az elsőrendű vádlott egyik al­kalommal síndarabot vágott a sértett lábához, mert nem ment elég gyorsan, másik esetben a vasdarabot rákötözte a kezére és azzal kellett helyben futnia! Az anyja szintén rendszeresen verte fiát kézzel, húskloffolóval vagy vasvillával. Előfordult, annyira megverték, hogy gyer­mekük elájult és ilyenkor víz­zel lelocsolták. A szomszédok részéről több bejelentés is ér­kezett a polgármesteri hivatal­ba, de a kiküldött körzeti orvost a szülők nem engedték be a la­kásba. Alaposabb vizsgálat nél­kül is megállapítható volt a rendszeres verés nyoma. A fiú hazakerülését követő egy hó­nap után az első- és másodren­dű vádlottak a gyereküknek az állami gondozás ideje alatt összegyűlt pénzéből 100 ezer forintot felvettek azzal a céllal, hogy . a fiúnak bútort vesznek. Azonban a pénzt más célra for­dították. Hogy újabb összeghez jussanak, a sértettnek egy élet­társat is szereztek. A gyámha­tóságnak azt mondták, hogy házzaságot akarnak kötni. De elutasították őket. A fiatalem­ber 1994. augusztus 6-án a la­kásukban elhalálozott... A gyanúsítottak a tárgyalá­son részben elismerték, hogy bántalmazták a sértetett. Ennek okaként azt állították, hogy a fiú fajtalankodni akart a lány- és fiútestvéreivel, de még az anyjával is „szemtelenkedetf’. Ettől kezdve romlott meg a kapcsolat köztük és kezdték el utálni. A tárgyalás folytatódik... Vetélkedő gyerekeknek Sikli Tímea (Új Kelet) Többéves hagyománynak tesz eleget a Szabolcs-Szat- már-Bereg megyei Értelmi Fo­gyatékosok Országos Érdek- védelmi Szervezetének veze­tősége, mikor az idén is meg­rendezik a közepesen sérült gyerekek Ki mit tud? vetélke­dőjét. A kulturális találkozóra a kislétai, a mándoki, a kis­várdai, a mátészalkai és a szakolyi egészségügyi ottho­nok, napközi otthonok és szo­ciális foglalkoztató intézetei­nek növendékei, fiataljai kap­tak meghívást. A versengés­nek november 23-án délelőtt kilenc órától Nyíregyházán, a Kölyökvár ad majd otthont. Az ÉFOÉSZ a találkozóval egy időben szokásos évi kül­dött közgyűlését is megtartja. Vége a bizonyítványhamisításnak Nyelvvizsgázni muszáj! Megnövekedett a nyelvtanu­lási kedv az utóbbi években. Míg a ’60-as, '70-es években jó ha nyolc-tízezer vizsgázó szerzett valamilyen fokozatú nyelvvizsga-bizonyítványt, addig 1995-ben ez a szám meghaladta a százezret. A nyelvvizsga-bizonyítványok annyira kapósak lettek, hogy egy nemrégiben kipattant botrány tanúsága szerint ha­misítani is megéri ezeket. A TIT-székházban tartott sajtó- tájékoztatón dr. Horváth Iván, az ELTE Idegen Nyelvi To­vábbképző Központ igazga­tója és Gáborján Lászlóné dr. igazgatóhelyettes válaszolt az újságírók kérdéseire. Berki Antal (Új Kelet)-—Hogyan pattant ki a hami­sítási botrány? Horváth Iván: — Mi is hallot­tunk róla. Másfél-két évvel ezelőtt elterjedt, hogy léteznek hamis bizonyítványok. Amíg ez a kérdés csak szóbeszéd tárgya volt, nem tudtunk vele mit kez­deni. Amikor ez év márciusában a budapesti nyolcadik kerületi rendőrkapitányság nyomozni kezdett az ügyben, akkor kapcso­lódtunk be mi is az ellenőrzésbe. A rendőrség által bekért máso­latokról hivatalos szakvéleményt adtunk, és mondhatom, a hami­sítások széles skáláját fedeztük fel. Találtunk teljesen primitív, kézzel kitöltött, rossz adatokat tartalmazó bizonyítványt, és olyat is, amelyik a legmodernebb eszközök felhasználásával ké­szült. —Mi várható a gyanúsítottak esetében? Gáborján Lászlóné dr.: — Amiből rendőrségi ügy lett, az megy az igazságszolgáltatás rendje szerint. Bíróság elé kerül­nek a hamisítók, sorsukról ítélet határoz. Hogy mi lesz a sorsa a hamis bizonyítványt használó diáknak, arról pedig csak a felsőfokú intézmény dönthet. Erről nekünk nincs informáci­ónk. — Hányán vágnak neki éven­te a különböző szintű vizsgák­nak? H. I.: — Örvendetesen növek­szik a számuk. Óriási fejlődésnek vagyunk tanúi. Ma már a nyelv­vizsga nélkülözhetetlen feltétele mindennapi életünknek. Nem­csak nyelvpótlékot fizetnek utá­na, ma ez a legkisebb vonzerő, de előnyt jelent az egyetemi fel­vételinél is. Érettségi tantárgya­kat lehet elhagyni, és nem utol­sósorban az európai integráció elengedhetetlen feltétele. G. L.-né: — Százezer körül van a vizsgázók száma, arányai­ban pedig úgy néz ki, hogy mint­egy hetvenezren németből és angolból vizsgáznak. Érdeklődés mutatkozik a szomszédos álla­mok, a román, a szlovák, a szlo­vén nyelv iránt, de érdekes mó­don nem elhanyagolható azok­nak a száma sem, akik változat­lanul oroszból szereznek bizo­nyítványt. Az ELTE idegennyelvi köz­pontja összesen 52 nyelvből te­szi lehetővé az állami nyelvvizs­ga-papírok megszerzését, és minden évben minden nyelvből vizsgáztatják a hallgatókat. Precedens értékű ítélet a megyei bíréságon A törvénysértések orvoslást nyertek Palotai István (Új Kelet) Komoly érdeklődésre méltó munkaügyi perben született jog­erős másodfokú ítélet a megyei bíróságon szerdán délelőtt. A megfellebbezhetetlen döntés azért bír különös társadalmi je­lentőséggel, mert — az F kate­góriás perekhez hasonlatosan — akár több ezer, a felsőoktatásból jogellenesen elbocsátott (felmen­tett) dolgozó esetével azonos ké­pet mutat, és így még az sem túl­zás, ha ezért politikai jellegűnek tituláljuk. Amint az emlékezetes, a Bok­ros-csomag erősen megnyirbál­ta az egyetemek és főiskolák költségvetését, és ez létszámle­építésekhez vezetett. Az ekkor .felmentett” felsőoktatási dolgo­zók javarészt belenyugodtak a döntésekbe, azonban egy vékony réteg — mindössze pár százalék — nem volt hajlandó beletörőd­ni munkahelye elvesztésébe, és jogorvoslatért bírósághoz for­dult. így tett Berzeviczy László és Borsos Zoltán, a nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola két ta­nára is. A Munkaügyi Bíróság, mint elsőfokú bíróság keresetü­ket elutasította, de fellebbeztek, és így másodfokon a Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Bíróság tárgyalta ügyüket. Dr. Palozsa Béla, a tanács el­nöke — miután megállapította, hogy a felperesek keresetüket fenntartják, és az alperes ellen- kérelemmel él — mélységében ismertette az ügyet. Megállapí­totta, hogy a jogvita kizárólag a munka alóli felmentés jogszerű­ségéről folyik. Miután a bíróság megállapította, hogy sem a fel­peres, sem az alperes nem nyújt be bizonyítási indítványt, illető­leg az ez irányban felhozottak már részei a peranyagnak, a fe­lek kérdésekre válaszoltak. A ta­nács elnöke így megállapította, hogy a felperesek felmentésük óta munkanélküli-segélyen él­nek. A felperesek jogi képviselője —dr. Gaál Attila ügyvéd—fel­hívta a tanács figyelmét, hogy gyakorlatilag politikai jellegű per folyik, a felmondások kizárólag a felsőbb utasításokat követték, figyelmen kívül hagyva a dön­tések szociális vetületeit, és nem vették figyelembe a kizáró oko­kat sem... Kijelentette továbbá, hogy a döntés általános feltételei sem voltak biztosítva. A meghallgatások végeztével a bíróság tanácskozásra vissza­vonult, majd a döntés megszüle­tését követően dr. Palozsa Béla, a tanács elnöke kihirdette az íté­letet: A megyei bíróság mint má­sodfokú bíróság a Munkaügyi Bíróság első fokon hozott ítéle­tét érvénytelenítette, és a felpe­resek keresetének helyt adott, utasítván a Mezőgazdasági Fő­iskolát, hogy Berzeviczy Lász­ló adjunktust és Borsos Zoltánt munkakörébe azonnali hatállyal helyezze vissza. Egyben utasí­totta az első fokon eljárt Mun­kaügyi Bíróságot, hogy a felpe­resek járandóságának összegét visszamenőleges hatállyal álla­pítsa meg. A perköltég az alperest terhe­li. Fellebbezésnek helye nincs! A döntést a bíróság a követke­zőkkel indokolta: a felperesek el­helyezkedni nem tudtak, mind­ketten munkanélküli-járandósá­gon élnek. A döntésmechaniz­musok folyamán nem tartották be a kötelező határidőket. Köz­alkalmazotti jogviszonyt csak alapos indokkal lehet megszün­tetni és a pótköltségvetésre való hivatkozás ennek nem felel meg. A Munkaügyi Bíróság helytele­nül értelmezte a szociális ténye­zőkre vonatkozó Legfelsőbb Bí­róság Munkaügyi Kollégiumá­nak állásfoglalását is, mint ahogy téves tanulságot vont le, mert a felmondások indoklása sem volt jogszerű. Megalakult a mérnökkamara1 Kedden délután nagy ér­deklődés kísérte a Sza- : bolcs-Szatmár-Bereg Me- j gyei Mérnök Kamara meg­alakulását. A regisztrált 337 szakemberből több mint kétszázan jelentek meg. A tagok öt órai tanácskozás után elnöknek dr. Kerekes Imrét, alelnöknek Eisert Lász/ó/választották meg. Száraz Attila (Új Kelet) Szép számmal gyülekeztek a mérnökök kedden délután Nyíregyházán, a Tudomány és Technika Házában. Ekkor került sor a megyei mérnök- kamara alapító taggyűlésére, az alapszabályzat tervezeté­nek elfogadására, a tisztség- viselők, bizottságok megvá­lasztására. A tanácskozást megtisztelte jelenlétével dr. Cselényi József, a Miskolci Egyetem Gépészmérnöki Kar dékánja, illetve Holló Csaba, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Mérnök Égylet titká­ra. A levezetőelnöki tisztet Giba Tamás, Nyíregyháza al­polgármestere látta el. Mint is­meretes, az alpolgármester a Budapesti Műszaki Egyete­men végzett, és okleveles épí­tőipari, pontosabban víz- építőmérnök, illetve szerke­zetépítő szakmérnök. Eisert László mint a szer­vezési csoport vezetője az ed­digi munkáról, az előkészüle­tekről szólt. A megyei mér­nökkamara megalakulásának előkészítése augusztusban kezdődött meg, és a munka tulajdonképpen az alapító közgyűléssel fejeződött be. Giba T amás megnyitójában felidézte azt az 1989-es emlé­két, amikor Budapesten a MELYÉPTERV nagytermé­ben többedmagával, az ország minden tájáról érkezett szak­emberekkel együtt szorongott, hogy megalakítsák a mérnök- kamarát. Az akkori gyűlés fe­lülről szerveződött, míg a mai alulról jövő kezdeményezés, az akkorinak nem volt jogsza­bályi háttere, míg a jelenlegi­nek van — hasonlította össze a két szerveződést. A tanácskozáson elhang­zott. milyen fontos, hogy a mérnökök megbecsülése a megfelelő helyre kerüljön. A szakemberek ne úgy fogadják a tagdíjfizetést, mint egy újabb adót, hanem azt vegyék figyelembe, a mérnök kama­rára valóban minden szakem­ber érdekében szükség van. Nagyon fontos lenne, hogy helyükre kerüljenek bizonyos etikai normák, illetve egysé­ges árak kerüljenek meghatá­rozásra. A mérnöki kamara megalakulása együtt kell jár­jon a munkák minőségének javulásával is. A Nyírvidéki Kisvasút ügye Fekete Tibor (Uj Kelet) „Kívánja-e támogatni a mi­niszter úr a Nyírvidéki Kisvasút pályaszakaszának a dombrádi üdülőtelekig történő meghosz- szabbítását” címmel Lezsák Sán­dor, az MDF elnöke, országgyű­lési képviselő kérdést intézett a parlamentben Lotz Károly köz­lekedési, hírközlési és vízügyi miniszterhez. Akkori ígéretét be­tartva 9 miniszter írásban vála­szolt a képviselőnek. Ennek lényege, hogy a mi­niszter elismeri a keskeny nyomközű kisvasút fontos sze­repét a térség közlekedési alap­ellátásban, és a vonal fenntartá­sa mellett döntöttek. Példaérté­kűnek nevezte a térség polgár- mestereinek együttműködését és erőfeszítésüket a vasút megmen­tése érdekében. A polgármeste­rek megállapodást írtak alá, mely szerint „aktívan részt kívánnak venni a vonal létesítményeinek és a vasúti kocsik műszaki álla­potának javításában, készek köz­reműködni az állomások tiszta­ságának és rendjének megterem­tésében, valamint újabb utasok toborzásában”. A dombrádi üdülőtelepig mindössze három kilométeren kellene megépíteni a vágányo­kat, és megteremtődne a vasút és a tiszai vízi közlekedés kö­zötti kapcsolat. A MÁV Rt. vezetőségével történt egyeztetés alapján a részvénytársaság vállalja az előzetes tervek és költségkal­kuláció elkészítését. Felaján­lotta továbbá, hogy használt anyagokat ingyen átad az épít­tetőknek. A költségek többi ré­szét a környező érintett önkor­mányzatoknak kell finanszí­rozniuk. Most már csak az kell, hogy a dombrádi kép­viselő-testület felvegye a kap­csolatot a minisztérium közle­kedési főosztályával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom