Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-09 / 262. szám

6 1996. november 9., szombat Gazdaság UJ KELET A napkori Almacentrum sikertörténete Napkor, Káliói út. Különös látvány. Szokatlan. Néhány, almával zsúfolásig megrakott teherautó és vontató-pótko­csi. Nem negyven, nem száz, hanem néhány. Talán tíz sincs. A sofőrök, a gazdák nyugodtan beszélgetnek, senki sem ideges. Itt úgy lát­szik, hogy valami másképpen működik... Megszólítok egy gazdát. — Magáé az alma? — Ki másé lenne? — Innen, Napkorról jött? — Tiszadadáról... Nem mondom, kicsit odébb van, de én megszoktam, hogy ide hordom az Almacentrumba. Normális árat adnak, és még sohasem vertek át. Mindig megkaptam a pénzemet, úgy­hogy én inkább nem kísérle­tezek mással. Annyi mindent hall az ember... — Mióta vár? — Ez meg a másik. Itt nem kell napokig ácsorogni, meg­mondják, hogy mikor jöjjek és passz. Legrosszabb esetben is csak pár óra az egész... Lát­ja? Már mehetek is befelé! Számomra egyre érdeke­sebb az egész. A gazda még kíváncsibbá tett. Bemegyek az udvarra. Mindenütt rend és tisztaság van, még egy kis parkosítás nyomai is felfedez­hetők. Alma és alma mindenütt. A leöntök körül szintén gépko­csik. Billen a plató, zúdul a rakomány. Már áll is odébb... Továbbmegyek. Gépterem. A hatalmas masinára ketten ügyelnek. Szemmel látható­lag minden rendben megy. Szóba elegyedünk. — Szeretjük a helyünket — mondja Pásztor Ferenc és Cson­ka Sándor gépkezelő. — Hat éve, hogy magáncég lettünk, kicsit tartottunk a változástól, de nagyon kellemesen csalód­tunk. Megtaláljuk a számításun­kat. Ilyenkor, amikor szezon van, keményen kell dolgozni, de megéri. Műszakba járunk. Szeretjük a gépeinket — mi ve­zéreljük a préselést — és vigyá­zunk rájuk. Nem csoda, ez a ke­nyerünk... Itt mindenki régi motoros a szakmában. Hatan kezdtünk, most is annyian va­gyunk. Ragaszkodunk... Elindulok, hogy megkeres­sem az igazgatót. Nem könnyű feladat, mert — ahogy mond­ják — nem az irodában ül a babérjain, hanem kint van a területen. Az pedig jókora... Aztán azért összefutunk. — Jókora itt a forgalom, mégsincs dugó. Hogy csinálják ezt? — kérdem Lipták Béla ügyvezető igazgatót. — Szervezés kérdése. És egy kis jóakaraté. Tudja, hoznak ide almát mindenhonnan a környékről. Tiszadadáról, Nyír- acsádról, mindenünnen. Azt hiszem, megszolgáltuk a bizal­mat... — mondja az ügyveze­tő. — Mikor alakult meg az Al­macentrum Kft. ? — Négy éve, kilencvenket- tőben. A téesz felszámolásakor néhányan a tagok közül — magamat is beleértve — elha­tároztuk, hogy felvásároljuk az almafeldolgozót. OTP-hitelből meg is vásároltuk az üzemet. Hat emberrel kezdtünk, és az­óta is ugyanazon törzsgárda végzi a munkát. — Könnyen mennek manap­ság a dolgok? — Könnyen? Uram, ön vic­cel! Az egész almapiac a pad­lón van. Csak a léalmapiac él, de már alig kap levegőt. A mi községünkben összesen körül­belül 8 ezer tonna (vagyis nyolcszáz vagon) alma ter­mett. Mi közel 12 ezer tonnát dolgozunk fel, ami az üzem névleges kapacitásának — ha hiszi, ha nem — a duplája! —Akkor hogyan lehetséges, hogy mégsem ölik egymást itt a kapuban a termelők? — Nálunk nem kell sorba- állni. Egyetlen telefon, és már meg is állapodunk az időpont­ban, és így diszpozíció szerinti átvételi időpontban jöhetnek. —Mennyit fizet ma az Alma­centrum az almáért? — A jelenlegi legtöbb, amit adunk, húsz forint kilójáért. Ter­mészetesen ez megfelelő minő­ségű almát feltételez. Sok a rot­hadt, befülledt alma, amiért per­sze levonást kell eszközölnünk. Mi korrekt módon állapodunk meg a termelőkkel. Jövőre is szükségünk van rájuk... — Szerződéses rendszerben is dolgoznak? — Hogyne, természetesen. Van, akinek nyáron leelőlege­zem az almáját, és ezzel őszi be­szállításra biztosítom. A szerző­déses rendszer híve vagyok. Ké­rem a gazdákat, hogy jövőre még a nyáron keressenek meg, akkor elkerülhetik a sorbaállást, és nem kell idegeskedniük az átvétel miatt. Érdekes dolog, hogy a napkoriak nem nagyon szoktak hozzá a szerződéses rendszerhez, mert nekik „kéz­nél van” a léüzem, és ha eszük­be jut, hát már jönnek is... —Terveznek fejlesztéseket az üzemen belül? — A gyártási kapacitást mi­nimum egyharmadával növel­ni akarom, mert így az októbe­ri csúcsrajáratás túl nagy rizi­kóval jár. A gépek szinte állan­dóan mennek, és alig akad némi idő a gépápolásra, az apróbb karbantartásra. Tervezzük a profil bővítését is — körte, meggy —, de jelenleg a hitel- állományból fakadó fizetési kötelezettség gátolja ezt. Ez 1999-ben lejár, és akkor ko­moly termékbővítés várható... —Csak belföldre termelnek? — Igen. Az EKO Kft.-vel régi és kamatozó a munkakapcso­latunk, de Debrecenbe is szál­lítunk. A megye nagyobb cé­geivel való kapcsolatunkra sem a konkurenciaharc, hanem az együttműködés a jellemző, hiszen sokszor szállítunk alap­anyagot a nagyobb sűrítőállo­másokra is. — Hogy áll most gazdasági­lag a lépiac? — Erősen támogatott árral indult meg az októberi csúcs, így alakult ki a 20 forintos ár is. Komoly károkat okoz a pul- záló támogatásból származó lökésszerű (illetve visszatar­tott) beszállítás. Ez minőségi károkat is okoz, nem is beszél­ve a szállítási torlódásokról. Ez persze sok pénzbe is kerül. Szeptemberben számos léüzem állt alma nélkül, októberben viszont kilométeres sorok vá­rakoztak — napokig. — Szokott a cég pályázato­kon részt venni? — Természetesen. Most ad­tam be éppen pályázatot a PHARE programhoz a techno­lógia fejlesztésére és moderni­zálására, ez komoly környezet­védelmi előrelépést is jelente­ne, és megkezdhetném az ex­porttermék termelését is. Válasz ugyan még nincs, de nagyon reménykedem, hogy a szám­lavezető bankom és a PHARE bizottsága is felfedezi az eb­ben rejlő lehetőségeket. A melléktermékünket szeret­ném exportálni — a szárított almatörkölyt mint kiváló pektin alapanyagot, ami töb­bek között a gyógyszergyár­tásban is használatos. — Melyek a közeljövő ter­vei? — Ebben az öldöklő haj­tásban sok gép tönkre fog menni. Februárban neki kell kezdeni a rekonstrukciónak. Addig pedig ugyanúgy; mint eddig, éjjel-nappal állunk a beszállítók rendelkezésére. Ezt a három—négy hónapot ki kell bírni. Tehát, ha van valakinek még eladandó al­mája, és úgy gondolja, hogy minket keres meg vele, az időjárás függvényében, ma­gyarán, a csikorgó hideg be­álltáig átvesszük azt. Előtte azonban kérem, hívjanak fel telefonon és egyeztessünk időpontot. Eleddig mindig készpénzzel fizettünk, de az októberi csúcs kezdetével ez egész egyszerűen technikai­lag lehetetlenné vált, mert nem lehet naponta tízmilliók­kal futkosni. így áttértünk a harmincnapos határidős ki- egyenlítésre, ami a gyakorlat­ban azonban általában tizen­öt—húsz napot jelent — mondta végezetül Lipták Béla, a napkori Almacentrum Kft. ügyvezető igazgatója. ALMACENTRUM KFT. NAPKOR, KALLÓI ÚT 58. TELEFON: 42/247-009, TELEFAX: 42/246-738. (X) Kedves feleségem kétszer is meglepett a nyáron műsza­ki érzékével. Furcsa módon mindig a vízzel kapcsolatban történtek az „események”, de kérem, ne higgyék, hogy et­től a dolgok könnyebb „fo­lyásirányt” vettek. Az első eset a legforróbb nyár kellős közepén történt... Minden izzott a hőségtől, és így nem csoda, hogy vénecs- ke Toyotánkban az akkumu­látor — hogy úgy mondjam — kiszáradt. Sajnos nem én konstatáltam a tényt, hanem az asszony... Ha hiányzik a víz valami­ből, akkor abba vizet kell töl­teni. Csakhogy nem mindegy milyet! A csapvíz aztán tisz­tességesen lerendezte az akkumulátort — újat kellett venni. Alig pár hónappal ezután a hűtő keijilt sorra. Jól nya­kig öntötte az ártatlant. Az eredmény: hűtőcsere. Tizen- kilencezerért! Hát imigyen tanulta meg a saját kárán — és persze az enyémen —, hogy „nem min­den víz, ami folyik”, azaz a csapvíz attól, hogy inni jó, nem mindenhez passzol! ja Nyíregyházi Erőmű A# Korlátolt Felelősségű Társaság A sótalanított vizet a köz­nyelv sokszor ioncserélt víz­nek nevezi. Végtére mindegy minek hívják, a lémyege az, hogy nem tartalmaz sókat és fémes elemeket. Hol van szükség sótalanított vízre? Akkumulátorok, autó­hűtők, egyéb hűtőberendezé­sek, vegyipari berendezések, valamint vegytisztító berende­zések üzemeltetésekor. A sótalanított vízből ugyan­is nem csapódnak ki, és így nem rakódnak le sók és fémes anyagok, nem tömítik el a be­rendezések kis átmérőjű át­eresztő szelepeit, nem szűkítik az átfolyási átmérőket, nem lépnek kémiai reakcióba, nem rongálják ezzel a vezetékrend­szereket és ami főleg az ipari méretű hőenergia termelésekor szükséges, nem rontják a hőát­adási tényezőt. Gondoljunk csak egyszerű­en a háztartási gőzölős vasaló­ra! Ha csapvízzel használjuk, rövid időn belül elvízkövese- dik és eldugul. Mert a vízkö- vesedést a csapvízben találha­tó sók okozzák! Amennyiben sótalanított vízzel használjuk, soha az életben nem jelenik meg benne a vízkő! Érdemes tehát áldozni rá, annál is inkább, mert a sóta­lanított víz nem drága dolog! ^ Nyíregyházi Erőmű w Korlátolt Felelősségű Társaság A Nyíregyházi Erőmű Kft. fő tevékenysége (a hő- és villa- mosenergia-termelés és -szállí­tás) folytatása érdekében óriá­si mennyiségben állít elő sóta­lanított vizet. Erre azért van szüksége, mert a hőenergia szállítására természetesen nem csapvizet, hanem sótalanított vizet használ. Mokos László okleveles gé­pészmérnökkel és közgaz­dásszal, az erőmű főmérnöké­vel, valamint Kakuk József üzemgazdász főkönyvelővel beszélgetünk a témáról: — Mivel az általunk gyártott sótalanított víz minősége messze megfelelt a szabványos előírásoknak, 1993-ban KERMI-engedélyt kértünk és kaptunk a termék forgalmazá­sára. Maga a megtermelés nem je­lent semmi gondot, hiszen a kapacitásunk száz tonna órán­ként, így módunkban áll „le­csípni” a forgalomba hozott mennyiséget. — Lédig (azaz) hozott edényben is kiadjuk, de lehet kapni 1,5, 10 és 20 literes ki­szerelésben is. Ha kell, egy tar­tálykocsit is meg tudunk tölte­ni, azonban ebben az esetben egy előzetes telefont kérünk. —• Az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy főleg az autóak­kukba, az autóhűtőkbe, a vegy­ipari és a vegytisztító berende­zésekbe vásárolják, azonban nyomatékosan szeretném fel­hívni a figyelmet arra, hogy A SÓTALANÍTOTT VÍZ A KAZÁNNAL FŰTÖTT CSA­LÁDI ÉS TÁRSASHÁZI FŰTŐRENDSZEREK ÉLET­TARTAMÁT IS MEGSOK­SZOROZZA! Egy-egy ilyen berendezés több százezer forintba kerül, és koránsem mindegy, hogy el- vízkövesedvén folyamatosan csökken a teljesítménye, majd hamarosan tönkremegy, vagy pedig zavarmentesen évtizede­kig üzemel. A sótalanított víz­zel való feltöltés összege ele­nyésző ahhoz a pénzhez képes, amennyivel többe kerül a fű­tőanyag egy elvízkövesedett rendszer üzemeltetésekor. Csökken a hatásfok, romlanak a hőátadási viszonyok, mi meg csak tömjük bele a fűtőanya­got, azaz a pénzt. Feleslegesen! Kíméljük pénztárcánkat és a környezetet! Nyíregyházi Erőmű * Korlátolt Felelősségű Társaság — Ha valaki hallgat a jó szó­ra, és elhatározza, hogy eztán sótalanított vizet használ, nyu­godtan forduljon a Nyíregyhá­zi Erőmű Kft.-hez, mert mi va­gyunk magasan a , legolcsób­bak, ha sótalanított vízről van szó — mondja Kakuk József. — Csak be kell jönni hozzánk, és kis tételben már a portán is lehet kapni. Aki nem akarja megfizetni a flakonok árát, az nyugodtan hozzon magával kannát, mi megtöltjük. Nyíregyházi Erőmű ™ Korlátolt Felelősségű Társaság Magam is azt javaslom, hogy okuljanak mások baklövései­ből, hanyagságából, és hasz­náljanak sótalanított vizet! Higgyék el, megéri! NYÍREGYHÁZI ERŐMŰ KORLÁTOLT FELELŐSSÉGŰ TÁRSASÁG NYÍREGYHÁZA. Bethlen Gábor utca 12. Telefon 42/420-632 Fax: 42/420-629 (X) Nyíregyházi Erőmű Kft.

Next

/
Oldalképek
Tartalom