Új Kelet, 1996. október (3. évfolyam, 229-242. szám)
1996-10-14 / 240. szám
UJ KELET Falujáró 1996. október 14., hétfő 5 Elkerített átjáró A legtöbb önkormányzat 1989 utáni nagy gondjai közé tartozott a belterületi utak aszfaltoztatása. Kérsemjénben ez már megoldódott, mivel még a pártállami időkben elvégezték a munkát. A költségek minden bizonnyal nem voltak óriásiak, lévén hogy a községnek mindössze három utcája van. A főutcának és a vele párhuzamos „alsó” utcának csak a falu elején és végén van összeköttetése, ezért egyikről a másikra csak jókora kerülővel lehetett eljutni. Ennek feloldásaképpen sok évvel ezelőtt, a központban álló községházával szemben, az egyik telekből kihasítottak egy parcellát, és járdát építettek rajta. Igen ám, de nem kerítették el az átjárót, így a megkesekenyített portát az egész falunak kinyitották. Az önkormányzat a hibát úgy javította ki, hogy drótkerítéssel választotta le a képen látható ösvényt. Huszár lett a cipészből Ingyen gázcsonk mindenhol „Amit akartunk, elértük” Kérsemjénkbe érkezésünkkor csendes volt a falu. A polgármesteri hivatalban sem találtunk senkit. A bejárati ajtó mellett egy négyzetrácsos iskolás füzetből kivágott üzenőnotesz lógott egy ceruza társaságában. A 364 lelkes község egyszere volt kihalt és mozgalmas, mert embert alig lehetett látni, de a főutcán gyakran robogtak végig személy- és teherautók. A polgármestert Nábrád melletti almásában találtuk. Tóth Ferenc Fehér- gyarmaton zöldség-gyümölcs kereskedő, emellett látja el másodállásban lassan hat éve a polgármesteri teendőket. Az elmúlt időszakban elért eredményekről, a falu életéről, terveikről kérdeztük őt. — Nábráddal közös taná: A falu utolsó tehenesgaz- dáinak egyike Járai Miklós. Már csak azért tart két te- hent, meg egy borjút, mert családjában szívesen isznak friss, házi tejet, és mert szereti az állatokat. Cipészszakmát tanult, de nem sokáig dolgozhatott. 1942-ben behívták katonai szolgálatra. Lovas huszár lett, őrvezetői rangot ért el ’44 novemberére, amikor Csepelnél fogságba esett. Miután hazatért, rövidesen megnősült. A közmondással nem törődött: nem maradt a kaptafánál. Felesége családjának földjén gazdálkodott. Vettek egy lakást, ott érte őket a nagy tiszai árvíz. Az árvíz idején deszkából csináltak tutajt, úgy mentek a faluba, a téesz- irodába. A Szamosközi tanulmányok című kiadvány egyik fotóján látható, amint csónakban Miklós bácsi markolja az evezőt. Jól értett a lovakhoz, a té- eszben fogatos volt. Ma már nincsenek lovai. Felesége meghalt, de egyik lányuk férjével és gyerekével a szülői házban maradt. Van egy kis gazdaságuk. — A tengeri a mindenem — mosolyog hamiskásan az öreg huszár. Hiába a sok munka a nehéz sors, mosollyal és megbékélve mesél életéről. Csak feleségére emlékezve komorodik el a szeme. — A fogságban kegyetlenül bántak velünk, a puskát is rámfogták, de nem voltam úgy elkeseredve, mint amikor a feleségem nyolc éve meghalt — meséli. — Magányos vagyok, de családomnak szüksége van rám, és szeretettel vesznek körül. esünk volt. Sok helyen mondják, hogy a kisebb települést a közösködésben elnyomták, de a mi esetünkben ez nem igaz. Nincsen iskolánk, de főleg azért, mert nemcsak hogy kevés a gyerek, hanem ott volt megfelelő épület, a kastély. Később már a panyolaiak is oda jártak. Különváltunk, de körjegyzőségben maradtunk. Itt is van mindennap ügyfél- fogadás, egyik nap a jegyző tartózkodik a hivatalban, a másik nap a polgármester. Dolgozik még nálunk egy pénzügyi és egy gyámügyi előadó, valamint egy titkárnő. Más munkahely nem is nagyon van a faluban, rengeteg a munkanélküli. Sokan jövedelempótló támogatást kapnak. Munkanélküliek is vannak, de a legtöbben — fiatalabbak és öregek egyaránt — leszázalékoltak, nyugdíjasok. Az emberek növénytermesztéssel foglakoznak inkább, állattartással már kevésbé. A tejipari vállalattól átvettük a tejcsarnokot, de nem volt senki, aki üzemeltette volna. Sokan eladták a teheneket. Aki azonban akar, és szeret dolgozni, az véleményem szerint meg tud élni. Ismerek olyan embert; minden munkát elvállal, ha csak néhány hétre szól is. Mások öt éve egyszer sem próbáltak álláshoz jutni. A különválás gazdasági előnyöket hozott. Mivel kaptunk támogatást, először egy ravatalozót építettünk. Ez nem a régi temetőben készült, mert az előírásoknak sehogy sem tudtunk eleget tenni a régi helyen. Ezért kialakítottunk egy új temetőt. Felújítottuk a középületeket, ennek során új helyre költözött az orvosi rendelő. Készült egy váró, egy rendelő, és külön vizsgáló, ahol a beteget nem feszélyezi az adminisztrátor vagy az ápolónő jelenléte. A hivatalt kí- vül-belül kitataroztuk, és ebben az épületben bérel helyiséget a posta is. A bérleti díj egy-két száz forint havonta, vagyis névleges, az a fontos számunkra, hogy működjön postahivatal a községben. A kultúrházat is rendbetettük, ott tartjuk a falugyűléseket, ünnepi megemlékezéseket, esetleg bálokat. A régi iskolát renováltuk és átalakítottuk. Egyik részében öregek napközi otthona van, a másikban pedig az ifjúsági ház. Az egész faluban járdát csináltattunk, elkészültek a csapadékelvezető árkok, buszvárót építettünk és rendbehozattuk a korábban már szilárd burkolattal ellátott utakat. Nem költünk feleslegesen egy fülért sem. Egyetlen újság sem jár a hivatalba, a képviselők nem kapnak tiszteletdíjat, én is csak mellékállású vagyok, a telefont csak nagyon fontos esetben használjuk és nincs hivatali autónk. Maximális takarékossággal értük el, hogy amikor a gázhálózatot kiépítettük, a gázcsonkot mindenki ingyen kapta. Nemcsak a beépített, hanem az üres telkeken is ott van a csonk. Ha valaki olyan telket vásárol a faluban amelyen nincs, amíg én leszek a polgármeser, addig az önkormányzat ingyen beviteti. Sok a szegény ember a faluban, ha hozzájárulást kellett volna fizetni, nem sokan kérik a gáz bevezetését. A mikrohullámú rendszerű telefonhálózat tavaly készült el, a beruházásba telkenként 10 ezer forintot fizettünk. Elmondhatom, hogy amit akartunk, elértük, igyekszünk a nehéz körülmények között elvegetálni. Kissemjénből Kérsemjén A település létéről szóló első írásos dokumentumok a XIV. századból származnak. Egy 1374-ből származó irat Kissemjénként említi, mint a Kállayak birtokát. Ugyanezé a családé volt Kállósemjén és Nagysem- jén, a mai Panyola, a közös birtokos nyomán a múlt század közepéig mindhármat Szabolcs vármegyéhez számították. A Semjén név a Simeon személynév magyar változata. A XIV. században már templom állt a faluban, melyet Szent Kristóf tiszteletére szenteltek, a XVI. században pedig egy Kállay- kúria épült. A reformáció során a kálvinistáké lett a tepmlom, majd 1718-ban Kállay János visszaadta a katolikusoknak. Az erről megemlékező irat már parókia létét is említi. A Kállayakkal együtt a plébánia is elköltözött, a templom a reformátusokra szállt. A régi, fatomyos templom helyett 1867-ben új épült. Akkoriban még jóval több ember élt a településen mint ma, egy 1848-as népszámlálás szerint 839 lakosa volt! A település lakóinak ma 95 százaléka református, a képen látható templomot a közelmúltban újították fel, hogy az épület a falu díszévé váljon. A lelkész Fehér- gyarmatról jár ide. Telefon Hiába keresünk kérsemjé- ni előfizetőket, csak táv- kapcsolású számok szerepelnek a legutóbbi telefonkönyvben, mert a kiadásakor még nem kapcsolták be a községet a cross-bar rendszerbe. Azóta már sugároz a polgármesteri hivatal mögött felállított mikrohullámú telefonadótorony. Valamennyi udvaron fel van csévélve a kábel, igény szerint azonnal bekötik a lakásába vonalat. Az oldalt írta: Dojcsák Tibor Fotó: Bozsó Katalin Eletet adni: öröm A falu legidősebb lakója, özv. Huszti Gyuláné 85 éves. Szamosszegen született 1911-ben, ott is nőtt fel. Fiatal lányként „megesett”, és akkoriban nem számított bocsánatos bűnnek a házasságon kívül születő gyerek. Már a vénlányok közé sorolták falujában, amikor egy kérsemjéni özvegyember, Huszti Gyula feleségül kérte. Férjének első házasságából született három fia és két lánya, akik akkor már közel nagykorúak voltak. Egybekeltek, és frigyüknek két fiú és egy lány születése lett a gyümölcse. Dolgozott a téeszben, arattak, kapáltak, harmadában műveltek földet — ezekből éltek. A férje 1982-ben halt meg, és a család is megfogyatkozott mára. Meghalt két közös fiuk, és eltemettek két fiút és egy lányt, akik az első házasságból származtak. Piroska néni egészségi állapota is megromlott, menyével és 3 unokájával él közös háztartásban, ők gondozzák. Érkezésünkkor különösen gyenge volt, erejéből arra is nehezen telt, hogy felüljön. Egyik pupillája természetellenesen tág, egy műtét nyomát őrzi. Hallása már gyenge, a meg nem értett kérdésekre menye válaszolt helyette. Közel 100 év nem múlik el nyomtalanul. Röviddel ezelőtt még jól tartotta magát, eljárt sétálni, tett-vett a lakásban, de egy szerencsétlen eséskor combnyaktörést szenvedett, ami nagyon megviselte törékeny egészségét. Összeszegecselt csontja gyenge, ha jobban is van, csak segítséggel, járókerettel és felügyelet mellett tehet néhány lépést. Vastag szemüvege mögött mélyen ülő szemeiből fáradtság, de ugyanakkor nyugalom és béke sugárzik, amelyet az ad meg számára, hogy életet adott gyerekeinek, és hátrahagy valami csodálatosat, egy családot.
